A szobámban a szekrényemből dobáltam ki egy nadrágot, egy vastag pulcsit. Azokat magamra vettem, hajamat kifésültem, halvány szájfényt tettem fel, utána AGV sisakomat levettem a szekrényről, kulcsomat kezembe vettem. Még kesztyűt is tettem el, ha esetleg kellene. Szobám ajtaját kulcsra zártam, majd robogtam le a lépcsőn.

- Hova?- kiáltott ki a nappaliból apa.

- Az öcsémért.- kiáltottam vissza, hiszen nem álltam meg, egyenesen mentem cipőt húzni. Sisakomat letettem a barna komódra, azután húztam cipőmet, majd vastag bőrkabátomat vettem fel.

- Nem szoktál fázni motoron ilyenkor?- sétált hozzám Helen valódi érdeklődéssel.

- Hát, mikor hogy igazából. - közelebb léptem hozzá.- Csak amikor száz felett megyek, de néha ötvennél is belém fagy a vér.- suttogtam, hogy apa ne hallja. Nem akartam, hogy jöjjön azzal, hogy télen nem jó motorozni, nyáron pedig veszélyes, tehát ne motorozzak. Helen elkuncogta magát.

- Vigyázz magadra, és Mason-re is, ha haza hozod.- mosolygott rám.

- Természetesen.- ha csak magamra kellene vigyáznom nem ez lett volna a válaszom. Kesztyűmet, és sisakomat kezembe vettem, ám amint tettem egy lépést a telefonom megcsörrent a hátsó zsebemből. Mély levegőt vettem, és igyekeztem nem szemet forgatni. Remélem Mason az, ha nem, nem nagyon szeretnék beszélni. Telefonom kijelzőjén Jenny neve díszelgett. Jenny a középsuliból az egyik megmaradt barátnőm. - Mondjad.- vettem fel, közben elindultam a konyhába. Aiden pont akkor jött le a lépcsőn, egyszerre akartunk bemenni a konyhába, ami nem volt megvalósítható a keskeny ajtó miatt.

- Szia, Cass! Mit csinálsz ma?- kérdezte vidám hangon. Aiden-re néztem egy gyilkos pillantással, ő pedig készségesen engedett előre. Meg se köszönve rohamoztam meg a garázs ajtaját.

- Összeszedem az öcsémet, miért?- nyitottam ki az ajtót.

- Baj van?

- Nem, dehogy. - ráztam fejemet, még ha nem is látta. Hirtelen meggondoltam magam.- Vagyis van mit mesélnem, de nem az miatt kell összeszedni Mason-t. Miért hívtál?- tértem át egy másik témára.

- A többiekkel gurulunk egyet, nincs annyira hideg, Mia amúgy is kocsival lesz. Jössz?

- Mikor mentek? Most? Mert akkor max később tudok csatlakozni. - csuktam be az ajtót. A sisakot, és a kesztyűt letettem Mason motorjára, míg az enyémet leszedtem a hátsó standerről, és rátámasztottam az oldal standerre.

- A kedvedért indulhatunk hétkor, ha úgy jó neked.

- Szerintem jó. Hova menjek majd?- a garázs ajtaját nyitottam ki.

- Majd megyünk mi hozzád.

- Oké, akkor este hét. - elköszöntünk egymástól, utána a motoromhoz mentem. Beindítottam, utána a sisakot tettem fel, majd a kesztyűt. Alapjárattal gurultam ki, miután melegedett egy kicsit a motor. A garázs ajtaját visszacsuktam, majd motorra ülve indultam el Simon házához.

Az úton jöttem rá, hogy össze kellett volna húznom a kabátomat, mert hiába van rajtam pulcsi, kicsit hideg van. Az egyik piros lámpánál meg is tettem. Simon nem lakott annyira messze, mint az én barátaim. Míg az én baráti köröm a város másik részében van, Mason baráti köre szinte egymás mellett.

A sárga háznál leparkoltam, mielőtt leállítottam a motort meghúztam kétszer a gázkart. Ha öcsémék itthon vannak, ebből tudja, hogy megjöttem. A kulcsot magamhoz vettem, s a két fokos lépcsőt megmászva csengettem be a családi házba. Amíg nem nyitottak ajtót levettem a sisakomat. Simon húga nyitott ajtót.

- Szia Cass!- csillantak fel a lány szemei, amint meglátott. Allison tizenhat éves, őt is kiskora óta ismerem, egész jóban vagyunk.

- Szia All.- mosolyogtam rá.

- Még mindig jó a mocid.- nézett végig a feketén csillogó Hondán.

- Köszi. Mason itt van?- tértem rá a lényegre.

- Aha. Gyere be.- nyitotta ki nagyobbra az ajtót. Régen jártam már a Neelson házban, így jól jött Allison segítsége bátyja szobájába. Kopogás nélkül nyitott be a fehér ajtón. - Mason, itt van Cass.- szólt be. Az ajtóból arrébb állt, így be tudtam állni én a küszöbre.

- Beszélnünk kell!- néztem öcsém szemeibe. Nem is figyeltem mit csinálnak.

- Miről?- lepett arcot vágott, szemeiben rosszallás bújkált.

- Menjünk anyához, ott elmondom. - biccentettem. Mason csendben állt fel a gurulós székből.

- Csá haver, majd beszélünk.- nyújtotta kezét Simon-nak.

- Csá!- csapott bele a fiú.

- Szia, Simon.- intettem neki egy aprót.

- Szia Cassie, még mindig jól nézel ki.- vigyorgott rám.

- Állj már le!- kiáltott rá Mason. Nevetve álltunk el az ajtóból Allison-nal.

- Hát de tényleg!- védekezett Simon. Míg ők ezzel voltak elfoglalva Allison-nal mi kimentünk a motoromhoz.

- Bárcsak anyáék engednék nekem is!- sóhajtozott, közben körbe sétálta a motort.

- Ha jobb idő lesz elviszlek egy körre.- mosolyogtam rá. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, de végül pironkodva kapta el rólam szemeit. - Na mondjad.- löktem meg vállát játékosan.

- Semmi!- rázta fejét. Én azonban nem hagytam annyiban.

- Aha.- bólogattam, mintha elhinném.

- Itt vagyok.- jött ki az ajtón Mason. - Baj van?- kérdezte.

- Vedd fel.- nyomtam kezébe sisakomat. Neki nem hoztam pluszba. A motorra felültem, a kulcsot bedugtam, és vártam, hogy Mason is felüljön. - Szia, All!- intettem, mikor már öcsém is fent volt a motoron.

- Sziasztok.- lépett hátrébb.

Az úton szemeimet rendesen zavarta a hideg, hunyorítva vezettem, ami lehet nem tetszett volna a rendőröknek, ezért mentem egy egérúton, ami még rövidebb is volt. A temetőbe nem vittem be a motort, a sorompó lezárta az utat, pedig eléggé féltem kint hagyni. A sisakot, illetve a kulcsot vittem magammal.

Mason csendben, zsebre tett kezekkel sétált mellettem. A kis beszédet forgattam a fejemben, amit mondani fogok neki. Nem akarok nagyon nyers lenni, kertelni sem akarok, szóval meg vagyok fogva, hogyan nyögjem ki neki a nagy hírt. Anya sírja csak közeledett, ahogy csendben haladtunk, a szavak pedig nem akartak jönni.

A sír előtt megálltunk, egy percig mind a ketten a feliratot néztük. Mason szólalt meg.

- Szóval, mit szeretnél mondani?- fordult felém teljes testtel. Nagy levegőt vettem, amit gondterhelten fújtam ki. Én is felé fordultam, nem tudtam ránézni az öcsémre, ezért a háta mögé bámultam.

- Ne akadj ki, oké?- rövid pillantást vetettem rá, utána újra a háta mögötti sírokat, fákat néztem.

- Nem kezdődik túl jól.- fordult vissza anyához, és leguggolt hozzá.- Apához, meg Helen-hez van köze?- tippelte be.

- Igen.- bólintottam rá. Kezem egyre szorosabban fogta a sisakot, a gyomromban az a gyűlöletes görcs növekedett.

- Gyerekük lesz?- horkantott fel gúnyos mosollyal az arcán.

- Nem, de az sem kizárt, hogy egyszer lesz.- motyogtam orrom alatt.

- Az kéne még.- állt fel. - Kistesó...- forgatta szemeit. - De, ha nem az, akkor- hirtelen hallgatott el, amire ránéztem. Arcélei kiéleződtek, szemei összeszűkültek, keze ökölbe szorult. - Összeházasodnak?- firtatta csendesen. Aprókat bólintottam, ő pedig élesen szívta be a levegőt, igyekezett elfojtani dühét.

- Figyelj Mason, - mély levegőt vettem. - Apa tovább lépett, vagyis megtanult együtt élni a fájdalommal, mivel ebbe nem lehet beletörődni.- mutattam anyára.- Nekünk is meg kell tanulnunk ezzel élni. Anya sem szeretné, hogy miatta bánkódj, és ne éld az életed úgy, ahogy egy tizenkilenc, lassan húsz éves éli. Nem azt mondom, hogy lépj tovább, mert-

- De, pontosan azt mondod!- fordult felém haragos zöld szemeivel. Nagyot nyeltem szemei haragját látva. - Ugyan azt a dumát nyomod, mint apa. - rázta fejét.

- Apának igaza van, Mason!

- Nincs! - emelte fel picit hangját. - Nem tudok tovább lépni azon a nőn, aki életet adott nekem!- tárta ki karjait.

- Nem tovább lépni kellene, értsd már meg! Hanem elfogadni a tényt, hogy már nincs köztünk, és az élet megy tovább, nem ragadhatunk le itt!- már én is kezdtem kikelni magamból. - Nem kell Helen-re úgy nézned mint anyára,-

- Nem is tudnék.- vágott szavamba fintorogva. Figyelmen kívül hagytam megszólalását.

- És Aiden-re se kell úgy tekintened, mint bátyádra, én se nézek rá úgy, ma vágtam az arcába, hogy utálom.- forgattam szemeimet.

- Miért? Mit csinált?- ráncolta homlokát.- Bántott?- lépett közelebb.

- Nem, dehogy.- ráztam fejemet.- Elég, ha barátként nézel rájuk. Helen tök jó fej, és tényleg próbál érdeklődni felőlünk. - mintha a falnak beszéltem volna, úgy éreztem magam.

- Mondd meg nekik, hogy sok boldogságot.- tett hátra egy lépést.

- Hova mész?- léptem felé.

- Simon-hoz, és ne keress. Se te, se apa.- dugta zsebre kezeit, és elindult vissza a bejárathoz. Tehetetlenül tártam ki karjaimat, majd ejtettem le magam mellé. - Most mit csináljak, anya?- néztem a szürke sírkőre. - Hajthatatlan, és ez lesz a veszte.- ráztam fejemet, közben öcsém távolodó fekete alakját néztem. - Hiányzol.- fordultam anya felé. Éreztem, ahogy a könnyek égetni kezdik szemeimet. - Szeretlek.- simítottam meg a sírkövet.

Hazaérve beálltam a motorral a garázsba. Mikor az ajtót nyitottam ki, akkor vettem észre egy Suzuki sport motort bent parkolni. Szám tátva maradt, úgy jártam körbe a hófehér motort. Az oldal standeren állt, fényezése tökéletes volt, rendesen csillogott, az S jelen rendesen tükröződött az arcom.

Kiesve az ámulatból visszamentem a motoromhoz, és betoltam a garázsba. Rátettem a hátsó standerre, a garázs ajtaját becsuktam. A konyhában nem volt ott senki, így csendben elindultam fel a szobámba. Délután négy óra van, este hétig van teljes három órám. Szerintem valami filmet nézek, vagy nem tudom.

A film kiválasztása után jelzett a gyomrom, hogy ideje lenne valamit enni. Nyöszörögve indultam el a konyhába. Helen ott volt a konyhában, éppen krumplit pucolt.

- Szia.- köszöntem, amint a küszöbön áttettem lábamat.

- Szia, Cassie.- mosolygott rám. - Sikerült beszélni Mason-nel?- számat elhúzva sétáltam a hűtőhöz.

- Igen, de egy kicsit összevesztünk. Azt mondta ne keressük. - nyitottam ki a frigót. Szendvicshez szükséges dolgokat vettem elő.

- Sajnálom.- szólt csendesen. - Majd megmondom Ryan-nek, hogy mit üzent.

- Jól van. - bólinottam rá.- Azt is megmondod majd neki, hogy este héttől a barátaimmal leszek? Nem tudom mikor jövök.- néztem rá.

- Persze, jó szórakozást.- mosolygott.

- Köszi.- viszonoztam gesztusát. - Egyébként, az a fehér Suzuki a garázsban, az Aiden motorja?- kicsit halkabban kérdeztem meg tőle.

- Igen.- bólintott.- Ma hozta el az apjától. - árulta el. Meg akartam kérdezni, hogy milyen ember volt a volt férje, amiért Aiden úgy beszélt róla, ahogy, viszont úgy éreztem, túl tolakodó lennék.

- Szép motor. Biztos a hangja is jó lehet.- gondolkoztam el hangosan.

- Kérd meg Aiden-t, hogy mutassa meg. - nézett rám. - Szeret a motorokról beszélni, szerintem szívesen mesélne róla neked is.- nem akartam neki mondani, hogy reggel vesztem össze a fiúval, és ha lehet a legnagyobb ívben kerülöm el a beképzelt, hajas fejét.

- Nem akarom ezzel zavarni. - ráztam fejemet.

- Nincs semmi dolga. - kuncogott.- Fent van a szobájában, és biztos alszik, vagy videójátékokkal játszik.- mosolya, és hangja vidámsága is eltűnt, s fejét rosszallóan rázta.

- Ez nem tetszik neked, ugye?- támaszkodtam neki a szekrénynek, miután a kész szendvicsemet rátettem egy tányérra.

- Nem.- vallotta be.- Ideje lenne már munkába állnia, ha már az egyetemre nem jár be.- meglepetten pislogtam a nőre.

- Jár egyetemre?- mutattam fel a plafonra.

- Igen, de amióta bejelentettem a válást azóta nem jár be. Így akar lázadni ellenem, de ezzel csak magának árt.- egyetértően bólogattam.

- Hát, ha szeretnéd, megpróbálok hatni a fejére, hátha rá könnyebb, mint Mason-re. - pakoltam el magam után.

- Azt megköszönném.- pillantott hálásan.

A filmen, amit nagy nehezen kiválasztottam, majdnem elaludtam, a csengő hangja ébresztett fel, amire ijedten ugrottam fel az ágyból. Máris hét óra? Telefonomat kézbe véve néztem meg az időt, de az csak hat órát mutatott. Fura is volt, hogy a barátaim a csengőt használják, általában a motorokat, és Mia kocsijának túráztatásával szokták jelezni, hogy megérkeztek. Ha nem ők jöttek, akkor ki? Az ablakomhoz mentem, és kinéztem rajta. A ház előtt három motor parkolt, és két kocsi. Nem az én barátaim voltak azok. Lehet Aiden-hez jöttek.

A filmet kikapcsoltam, mivel elkezdtem a készülődést az én barátaimhoz. Fekete hosszú hajamat összekötöttem alul, és az egyik vállamra tettem. Két tincset hagytam ki a copfból. Mindig így szoktam felkötni, különben olyan érzésem van, mintha lenyalt lenne a fejem. Farmeromat átcseréltem egy vastag melegítőre, és két pár zoknit vettem fel, nehogy lefagyjon a lábam, bár a jobb annyira nem szokott fázni, mert ott van a kipufogó, de a biztonság kedvéért.

Fél hétkor léptem ki a szobámból. Az ajtó bezárása után mentem cipőt húzni, azután pedig a nappaliba fogom levágni magam, és ott várni a barátaimat. Már a lépcső tetejéről hallottam a hangos nevetéseket. Erősen szorítottam rá a sisakomra, ami az önbizalmat adta. Ha a nappaliban vannak, akkor a garázsba megyek cipőhúzás után. Az idegenek a nappaliban gyűltek össze, már a lépcső aljáról hallottam onnan a hangukat. Hangtalanul osontam el a nappali ajtaja előtt a cipős komód felé. Gyorsan felhúztam cipőmet, dzsekimet magamra vettem. Hajamat volt a legnehezebb megigazítani, hogy ne legyen zavaró motorozás közben, de kényelmetlen se legyen. A dzsekim alá tuszkoltam be fenekemig érő copfomat, a dzsekit pedig ráhúztam. Vagyis húztam volna, ha nem üti meg a fülemet egy hangos motor búgatás közvetlenül a bejárati ajtó mögül. Ez csak is Nathan lehet, ő szokta ezzel idegesíteni apát. Bírják egymást, csak kötekedni is szeretnek egymással. Nathan-hez hamarosan csatlakoztak a többiek is. A motorok hangjára, Mia Skyline kipufogójának csattogására a házban hamar csend lett, odakint viszont az összes kutyát felkeltették. Ahogy Mrs Clark mondaná; huligánok. Mosolyogva léptem az ajtóhoz, és tártam ki jó nagyra, ezzel beengedve a hideg levegőt.

- Cassandra Walker, de örülök, hogy látlak!- sétált hozzám Josh, szoros ölelésbe vonva.- Hiányoztál.- szorított még jobban, amire nevetve paskoltam meg vállát.

- Cass!- kiáltott egy szoprán hang. Josh elengedett, de nem sokkal később Melody ugrott rám.

- Szia Mel.- öleltem vissza. Csak most döbbentem rá, milyen régen találkoztam én a barátaimmal. A lányt elengedve vettem észre zöldre festett haját, amire a szám is tátva maradt.- Te nem rózsaszín voltál?- mutattam hajára.

- Az már a múlt.- legyintett.

- Szia Cassie!- sorra öleltek meg mind, utoljára Matthew lépett oda hozzám. Kínosan elpillantva róla kezdtem bámulni a sötét aszfaltot, ami nappal szürke színben tükrözik.

- Szia.- köszönt a fiú félénk hangon.

- Szia.- pillantottam rá, de nem tartottam túl sokáig rajta a szememet. Matthew engem nézett, én pedig a földet, ez kezdett kínos csendet eredményezni. Ruby ütötte össze tenyerét, ami a csendes éjszakában zajnak minősült.

- Akkor mehetünk?- Matthew elnézett rólam, és én is Ruby-ra figyeltem inkább.

- Hozom a motort.- mutattam hátam mögé.

- Okés.- bólintott a lány. A házba visszasiettem, sisakomat, és kulcsomat kezembe vettem, utána rohantam is a motorhoz. A Fox River torkolatához megyünk, általában ott szoktunk bandázni, ha nem a városban tekergünk összevissza. A barátaim türelmesen vártak, míg becsuktam magam után a garázs ajtaját. A motor beindítását követték barátaim, utána útra keltünk. Josh ment elől Melody-val, utánuk jöttem én, mögöttem volt Nathan, és Matthew, utoljára pedig Mia, és a lányok.

Matthew Cooper-t négy évvel ezelőtt ismertem meg. Akkor költöztek a városba, és fura volt, mert nem ismertük a motorját, mikor először megláttuk a többiekkel. Összebarátkoztunk vele, végül olyan jóban lettünk vele, hogy csatlakozott a kis csapatunkhoz.

Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nekem tetszik a srác, majd azon kaptam magam, hogy beleszerettem. A lányok bíztattak, hogy mondjam el neki, én pedig meg is tettem. Azt mondta, ő is többet érez, mint barátság, és összejöttünk. A kapcsolatunk két és fél évig tartott. Halálosan szerelmes voltam belé, de az ő szerelme egy év után már nem mutatkozott meg annyira. Sokszor megfeledkezett rólam, ha kerestem, csak órák, vagy fél nap múlva válaszolt, ez miatt sokat is vitatkoztunk. Ráadás volt anya halála is, amikor én zárkóztam el tőle, és mindenkitől. Az első két napban keresett, majd eltűnt, a csoportban aktív volt, de privátban nem nagyon üzent.

Anya halála után, ha jól emlékszem, három hónap után volt egy buli a parton. Sierra nyaggatására kimentem, de nem szóltam Matthew-nak, hogy ott leszek. Azon a bulin smárolt egy lánnyal a szemem előtt, azon a bulin szereztem meg a nyakamon lévő sebhelyet. Felmérgeltem magam, és elhúztam onnan motorral. Akkor tanultam meg, hogy zaklatott lélekkel nem szabad vezetni. Egy kocsissal ütköztem, a motor eleje teljesen összetört, én pedig lerepültem róla. A kezem eltört, a nyakamat elvágta valami. Nem tudom, hogy üvegszilánk, vagy a motorból egy darab, de valami elvágta. Matthew bejárt hozzám a kórházba, de nem foglalkoztam vele. Miután felépültem elkezdtem összerakni a motort. Fogalmam sem volt mit hogyan kell csinálni, mindent az internetről néztem le. Mikor már újra egyben állt, ami a baleset után egy év múlva volt, kigurultam vele a városba, ahol összefutottam Matthew-val, és az új barátnőjével. Aznap este jött el hozzám, hogy beszéljük meg a történteket, mert nem akar haragban lenni, és a kis társaságunkat sem szeretné elhanyagolni többet. Megbocsátottam neki, de nem felejtem el, mit tett.