Egyszer régen  Godrick's hollow-ban egy este egy fiatal pár lépett ki az egyik házból. Egy baba kocsit toltak maguk előtt amiben két ikerlányuk aludtt. A pár egymásra nézett és mind kettőjük szemében olyan mérhetetlenül nagy szeretet csillant, hogy senki élő embernek nem lett volna szíve megszakítani ezt a csodálatos pillanatot. Csakhogy a mi emberünk nem volt se ember se állat, de még élő sem. Ez az ember egy bokor mögül figyelte a jelenetet és közben azon gondolkodott, hogy érte e őt ilyen mértékű szeretet az életben. Ám hiába gondolkodott kész volt a válasszal: Nem. Őt sose szerették és a helyzet az, hogy ő sem szeretett soha senkit. Ám ezt az egyet tudta: meg-kell-ölnie a babát. Nem tudta melyiket, de tudta, hogy megkell tennie. A világ érdekében. A nagyobb jóért. 

De azt nem említette, hogy azért is, hogy a hatalma végre határtalan legyen. És ezt mind csak egy jóslat akadályozta meg. A jóslatot még iskolás korában hallotta meg mikor besettenkedett a tiltott rengetegbe egy kentaur mondta egy idős varázslónak akinek furcsán ismerős kék szeme volt. Nem hallhatta az egész jóslatot, de annyit megtudott, hogy megkell tennie.