Pár évvel később...

- Lassíts Jiyu! - kiáltottam a kislány után teljesen kifulladva. Egészen a nyolcadik hónap feléig úgy volt, hogy Ririn két gazfickót hoz világra, azonban mindenkit meglepve az egyik csöpség kislány lett. Természetesen senki sem bánta hogy így történt. - Hova igyekszel ennyire? - hóna alá nyúlva felemeltem a 3 éves kis rosszcsontot, és egy hatalmas puszit nyomtam puha arcára.

- Mikoj jön meg Baekhyun oppa? - kérdezte vékonyka kis hangján. Teljességgel oda van Baekhyunért. Bár ezzel nincs egyedül.

- Legjobb tudomásaim szerint, nemsokára - mosolyogtam Jiyura, aki válaszom hallatán szintén szélesen elmosolyodott.

- Ne, ne Jinho! Ne edd meg a zsírkrétát! - szúrtam ki a tőlünk nem messze ülő kisfiút, aki épp bekapta rajzeszközét. Gyors léptekkel mellé értem, és amilyen gyorsan csak lehet, kikaptam a szájából a zsírkrétát. Sajnos lassú voltam, így már az egész arcán egy kék csík díszelgett. - Aigo! Mikor jössz már Baekhyun?

- Csak nem hiányzom valakinek? - hallottam meg az ismerős hangot mögülem.

- Baekhyun oppa! - kiáltotta Jiyu, és máris rávetette magát Baekhyunra, aki nevetve karjaiba zárta a kislányt. Jiyu egy hatalmas puszit nyomott Baekhyun arcára - Jajzoltam neked valamit - mondta halkan és elképesztő gyorsasággal beszaladt a hatalmas házba.

- Még a végén félnem kell, hogy egy három éves kislány lenyúlja a barátomat - mosolyodtam el Baekhyunra pillantva, aki közel lépve egy hatalmas puszit nyomott ajkaimra.

- Pfuj Sungrin! Ne csináljátok ezt! - Jinho aki még mindig a kezemben volt, apró tenyereivel eltakarta szemeit.

- Hé kispajtás! - csiklandozta meg Baekhyun a kezemben tartott gazfickót, aki erre hangos nevetésbe tört ki - Ha nagy leszel, majd te is megérted hogy milyen jó is ez, és hogy a felnőttek miért csinálják ezt gyakran - kacsintott Jinhora aki érdeklődve hallgatta őt. Én természetesen teljesen elpirultam. Hogy tud ilyen közvetlen lenni a gyerekekkel is?

- Na gyere Jinho! Lemossuk az arcod, aztán megyünk aludni! - mondtam a kisfiúnak, aki egy hatalmasat ásított.

- Baekhyun oppa! - szaladt ki a házból Jiyu - Megtaláltam a jajzomat! - fekete haja ide-oda ugrált, miközben Baekhyun felé szaladt.

- Wow Jiyu! Ez gyönyörű lett! - vette szemügyre a kezében tartott rajzot Baekhyun. Jiyu zavartan füle mögé tűrt egy tincset.

- Ott vagyok én, az vagy te, az pedig Sungrin - mutogatta a kislány - Sungrin a menyasszony, te vagy a vőlegény, én pedig az a kislány aki viszi a gyűjüket nektek - kiváncsian léptem közelebb az elkalandozott fiúhoz, és szemügyre vettem a rajzot. Tényleg három embert ábrázolt, egy fehér habos-babos ruhába bújtatott alakot, egy fekete öltönyt viselő alakot, és egy kicsi, piros ruhás lányt.

- Ez gyönyörű lett Jiyu! - mondtam teljesen elvarásolva. Sokszor képzeltem már el a leánykérés és az esküvő pillanatát, de türelmesen várok a megfelelő pillanatra. Kijelentésemre a kislány átkarolta egyik lábamat, és szorosan ölelgetni kezdte.

- Jól van kis hercegnő! Mindjárt nyolc óra, nyomás aludni!

•••

- ... a hercegnő teljesen elvarázsolva nézte az ujján pihenő gyémánt gyűrüt. Nemsokkal később megtartották a hatalmas lakodalmat, majd boldogan éltek míg meg nem haltak. Vége. Jó éjt csöpségek! - nyomtam egy puszit az alvó Jinho arcára, majd Jiyu arcára is.

- Jemélem egy nap majd nekem is egy helyes hejceg kéji meg a kezem - szólalt meg csukott szemmel Jiyu.

Halványan elmosolyodtam, majd halkan kiléptem a szobából magam mögött becsukva az ajtót. Időközben besötétedett odakint, és már Ririnék is megérkeztek. Lesétáltam a lépcsőről, majd egyenesen a konyhába igyekeztem.

- Sikeresen elaltattam a gye...- kezdtem volna boldogan, azonban elakadt a lélegzetem amikor felnéztem. Az egész konyhába rózsaszirmok voltak szétszórva, az étkező asztalon két gyertya volt meggyujtva. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Baekhyun halkan énekelni kezdett. Ugyanazt a dalt énekelte amit aznap, amikor kibékültünk 3 évvel ezelőtt. Közelebb sétáltam hozzá mélyen gyönyörű szemeibe nézve.

- Park Sungrin - fejezte be az éneklést, majd féltérdre ereszkedett. Meglepettségemben szám elé kaptam kezeimet, meg sem próbáltam visszafolytani könnyeimet - hozzám jössz feleségül? - nyitotta ki a kezében tartott dobozkát, amelyben egy gyönyörű gyűrű pihent.

- Igen, igen, igen! - mondtam egymás után hajtogatva ezt az egyetlen szót. Baekhyun az ujjamra húzta a gyűrűt, majd felállva szorosan magához ölelt. A könnyeim megállás nélkül hullottak, szorosan viszonoztam ölelését.

- Szeretlek Sungrin. - tolt el magától óvatosan, majd forró csókban részesített. Elmondhatatlanul boldog voltam abban a pillanatban.

- Én is szeretlek Baekhyun. Mindennél jobban - mindketten szélesen mosolyogtunk. Közel hajolva újra megcsókoltam. Ez már sokkal vadabb volt mint az előző, az egész testem bizsergett. Sosem fogok tudni betelni vele.

V É G E

Nos kedves olvasóim, elérkeztünk az epilógushoz. Hivatalosan is befejeztem a második könyvemet. Próbalom visszafogni magam és nem áradozni hogy milyen hálás vagyok nektek, az majd a követlező részben.

Köszönöm hogy elolvastál!♡