Eszméletlen volt a forgatás. Fogadni mernék, hogy egész végig tátva maradt a szám is. Elképesztő, hogy a közös munka mire képes. Ez most kis egyszerű forgatásnak számított, hisz egy helyszínen lett felvéve minden. Persze biztosan megoldják úgy, hogy ne legyen unalmas, hisz ez a munkájuk. Mindezek közben, egy másik kamera a "behind the scene" videóhoz vette fel az anyagot. Próbáltam elkerülni hogy bármelyikben is benne legyek, bár nem volt könnyű, hisz mindenhol ott voltak. El sem tudom képzelni, hogy a fiúk ezt hogy bírják. Az egyik pillanatban az egyik kamerába művészien énekelnek, utána pedig a másikba aranyos üzeneteket küldenek az EXO-L-eknek.

Természetesen Baekhyun amikor nem forgatott, általában hülyéskedett a többiekkel. Rá kellett jönöm, hogy én tényleg reménytelenül beleszerettem. Sokat nevettem rajtuk, de mégis diszkréten, hogy a kamerák nehogy rögzítség és esetleg kitörjön bármiféle botrány is.

- Sungrin! Beszélhetnénk? - hívott magához Chanyeol.

-  Persze. Hallgatlak - mosolyogtam rá kedvesen, de nem viszonozta mosolyomat, hanem komolyan nézett a szemembe - valami baj van? - simítottam meg Chanyeol vállát, mire még mindig nem válaszolt - Kezdesz megijeszteni.

- Be kell vallanom valamit - ragadta meg a kezemet és elkezdett húzni maga után. Értetlenül követtem, majd egy fal mögött megállt, így egy lélek sem látott ránk.

- Baj van? - kérdeztem újra, aggódóan nézve szemeibe.

- Mondhatjuk úgy is - vakarta meg zavarában a tarkóját.

- Mondmár el. Komolyan kezdek megijedni - jelentettem ki. Megragadta mind két kezem és közelebb lépett hozzám, így közel kerültem hozzá. Nem lepődtem meg, hisz általában mindig ölelgetnek és puszikat is bátran adnak nekem. Most mégis éreztem, hogy ez másféle közeledés volt.

- Tudod, hogy az érzéseinknek nem tudunk parancsolni, és megváltoztatni sem tudjuk. Ezért úgy döntöttem, most elmondom neked - kezdte lehajtott fejjel, de hamar felemelte azt és mélyen a szemembe nézett. Tekintetében láttam némi szomorúságot és egy kis félelmet. Egy hírtelen mozdulattal magához rántott és ajkait enyémeknek nyomta. Elösször nagyon meglepődtem, de gyors észbe kaptam és visszacsókoltam. Nem volt meg a szokásos "felélednek a gyomrodban a pillangók" érzés, de mégis úgy éreztem viszonoznom kell csókját, hogy ne bántsam meg. Lassan elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem. Most jön a nehéz rész.

- Aish! Ne haragudj. Nemtudom mi ütött belém. Figyelj...én - kezdte volna, de közbe vágtam.

- Nem most te figyelj! - feleltem halkan és nyugodtan - Én...én nem akarom tönkretenni a barátságunkat. Tudod hogy nagyon fontos vagy nekem, de nem úgy - mondtam még mindig a szemébe nézve, és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik lefelé az arcomon - Nem akarlak megbántani, de nekem nem vagy több mint egy legjobb barát - suttogtam és elkaptam a tekintetem, mert nem mertem a szemébe nézni. Ismét megfogta mindkét kezemet, és bátorítóan megszorította azokat.

- Köszönöm - mondta és ölelésébe vont. Szorosan öleltem magamhoz és keserves zokogásba kezdtem.

- Nem akarlak elveszíteni. Nagyon fontos vagy nekem - szipogtam a vállába. Nyugtatóan simogatni kezdte a hátamat.

- Te is nagyon fontos vagy nekem. Ígérem nem fogsz elveszíteni.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Én nem mertem volna elmondani. Ugye attól még barátok maradunk? - húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Természetesen - mosolygott rám, láttam hogy komolyan is gondolja.

- Tudod ugye hogy nagyon szeretlek? - mosolyogtam rá őszintén.

- Tudom hát - nevetett fel - én is téged - ölelt meg újra, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Ugye nem haragszól? - kérdeztem előre aggódva a választól.

- Dehogy is. Az érzéseim miatt nem akarok tőled eltávolodni. Ha nem hát nem. Majdcsak elfelejtem valahogy - mosolygott szomorúan, mire összeszorult a torkom.

- Csak mert úgy érzem nagyon undok voltam veled - sóhajtottam gondterhelten, de Chanyeol megragadta az arcomat, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

- Figyelj. Nem haragszom, nyugodj meg. Barátok maradunk. Ez miatt ne legyen rossz a lelkismereted - mosolygott rám, ami megnyugtatott és kicsit lenyugodtam.

- Akkor barátok örökké? - nyujtottam a kisujjamat, mire az ő kisujját beleakasztotta enyémbe és megrázta azt.

- Barátok örökké - engedte el ujjamat, majd mégegyszer utoljára megölelt. Most én nyomtam egy cuppanósat az arcára.

- Na menjünk. Még a végén aggódni fognak értünk - ragadtam meg a kezét, majd magam után húzva kiléptem a fal mögül.

Visszaérve a többiekhez, bekapcsolódtunk a beszélgetésbe. Valószínüleg mindenki tudta, hogy megbeszéltük a dolgokat, mert mindenki mosolyogva figyelt, és nem kérdeztek semmit. Egy percre sem engedtem volna el Chanyeol kezét, ezért kézenfogva álltunk egymás mellett. Baekhyun egy ideig furcsán nézte a kezünket, de hamar elkapta a tekintetét. Különösen éreztem magam. Lehet, hogy azt hiszik a többiek, hogy összejöttünk. Hát akkor gyorsan tisztázni kéne ezt-azt.

A csapat kissé szét széledt, amikor a rendező elüvöltötte  magát, hogy a táncot még egyszer utoljára fel kéne vennünk.

- Baekhyun! - szólítottam le, amikor elléptem Chanyeol mellől - Majd tudnánk beszélni? - kérdeztem kissé félve a választól. Csak biccentett egy aprót, majd beállt a helyére. Úgy éreztem, ő az első akivel meg kell osztanom az igazságot.

Csodálatos volt látni, ahogy egy hiba nélkül, teljes átéléssel eltáncolják. Elképesztő mire képesek az EXO-L-ekért. Hamar eltáncolták, majd Suho -mint leader- megköszönte a többieknek a munkát. Ezzel hivatalosan is véget ért a forgatás. Szétszéledtek, majd mindenki bement az öltözőbe.

Türelmesen vártam rájuk. Vagyis inkább egy valakire. Épp megfordultam volna, amikor egy sminkes csaj, úgy nekem jött hogy elestem. Volna. Ha valaki nem kap el. Igazán filmbe illő pillanat volt.

-Ömm...köszönöm. Megint - mosolyogtam Baekhyunra.

- Igazán nincs mit. - viszonozta mosolyomat, majd szépen lassan felállt velem

- Ne ments meg ennyiszer, mert nem akarok egy életen át tartozni neked - mondtam, mire Baek csak hangosan felnevetett.

- Bármikor szívesen megmentenélek - nézett rám komolyan - beszélni akartál nem?

- Ja..de. Csak azt akartam mondani, hogy mi Chanyeollal... szóval...nem...- fogalmam sem volt hogyan mondjam el neki. Amint láttam a fiú jól szórakozik nyomoromon - Hé. Ez nem vicces. Épp egy komoly dologról szeretnék veled beszélni - tettettem sértődötséget, de Baek még mindig nem akarta abba hagyni a nevetést.

- Jó, bocsi. Szóval nem jársz Chanyeollal. Ez nagyszerü. És? Én hogy jövök a képbe? - kérdezte, mire a fejem kissé vörös lett, és legszívesebben megütöttem volna.

- Tudod mit? Hagyjuk. Nem mondtam semmit - mondtam durcásan, és el akartam menni mellőle, de nem hagyta. Csuklómnál megragadva, visszarántott magához. A hírtelen mozdulattól a szívem majd kiugrott a helyéről. Már megint túl közel voltam hozzá.

- Csak vicceltem - mondta teljesen komolyan - Egyébként - tette hozzá - jössz nekem kettő puszival. Egyel a délelötti miatt, és most mégegyel - mondta és az arcára mutatott.

- Azt várhatod - mondtam flegmán - Undok voltál velem. Nem kapsz puszit - ráztam meg a fejemet aranyosan.

- Á, nem? - kérdszte huncut mosolyra húzva ajkait - Azt majd meglátjuk - mondta, majd elkezdett csikizni.

- Nee...Baek...kérlek...hagyd abba - majdnem megfullattam a nevetéstől.

- Ha adsz egy puszit, akkor befejezem - mondta, majd belemenve az alkuba odanyomtam a számat az arcához - hé. Ez mi volt. Én rendes puszit kérek - mondta cukin durcizva. Válasz képpen csak megráztam a fejem. Kár volt. Ugyanis Baekhyun meglátva ellenkezésemet, csak még jobban csikizett. Úgy döntöttem, jobb ha nem húzom ki a gyufát, mert még a végén halálra csikiz, így megfogva a fejét, egy nagy puszit nyomtam az arcára.

- Na így már jobb - mondta mosolyogva, majd egy pillanat alatt átváltott komolyra - Beszélnünk kell - amint kimondta egy csapat újságíró állta körbe. A tömeg teljesen elsodort mellőle.

- Sungrin várj! - kiáltott utánam, de mit sem törődve vele, kisétáltam az úgynevezett "bejáraton" ahol már nem állt ott a két gorilla.

Az uttesthez érve, körbe sem nézve léptem le az útra ami hatalmas hiba volt. A következő amire emlékszem, hogy egy kamion dudál, és csikorognak a gumik.

Éles fájdalom, majd minden elsötétült.