Arra ébredni, hogy valaki neked dobott egy párnát, nem a legcsodálatosabb dolog. Velem mégis megtörtént. Kelhettem volna mondjuk madár csicsergésre, vagy hogy a nap meleg sugarai csiklandozzák az arcomat. Ennek ellenére nekem csak az jutott, hogy szeretett barátnőim nekem dobtak egy-egy párnát. Fáradtan ültem fel, majd mit sem törődve reggeli kiábrándító kinézetemmel, bánatosan néztem a lányokra, akik Ririn ágyán ültek, és engem néztek.

- Ezt most miért kellett? - kérdeztem nyafogva - Felkeltettetek a legszebb álmaimból.

- Csak nem a Baekhyun-nal való közös jövőtökről álmodtál? - huzogatta a szemöldökét ravaszul Sunggi.

- Haha - nevettem irónikusan - Csak egy gond van vele. Hogy nincs, és nem is lesz olyan hogy "Baekhyunnal közös jövőm" - mutattam idézőjeleket a levegőbe.

- Attól még álmodozhatsz róla - mondta Ririn - én is sok mindent álmodtam khm.

- Igaz - értettem egyet baránőmmel, majd megdörzsöltem szemeimet, hátha kidőrzsölöm belőle az álmosságot is. Hát nem jött össze - Na és mi a tervetek mára? - néztem rájuk kíváncsian. Amint feltettem a kérdést, mosolyogva egymásra néztek, és szavak nélkül, csupán szemkontaktussal megbeszélték a dolgot - Na nee. Ugye nem akartok elmenni a forgatásra? - dörzsöltem meg a homlokomat.

- Ugyanmár Sungrin! Mi a  barátnőjük vagyunk, te pedig... a... koreográfusuk - nyögte ki a szerinte jó indoklást. Hát igen. Én nem vagyok több, csak egy munkatárs - Biztosan szívesen látnak bennünket. Naa légyszííí - nézett rám nagy, barna szemeivel, aminek nem tudtam ellenálni. Az a hülye gyengepont.

- Jól van, jól van - adtam meg magam, kissé túl hamar. Valójában én is kíváncsi voltam a forgatásra. Még sosem vettem részt ilyenen, hisz még csak két hónapja dolgozom velük. Ez idő alatt inkább fel készültek a "visszatérésre" - Mennyi az idő? - nyújtózkodtam, ami kifejezetten jót tett, elernyett végtagjaimnak.

- Délelött 10 óra. Ezért is keltegettünk. Az Istenért sem akartál felkelni - nézett rám szúrós tekintettel Ririn.

- Tök korán keltettetek tegnap! Most kipihentem magam, elfáradtam - füllentettem szerintem meggyőzően.

- Én mindent tudok - mondta Sunggi.

- Mi mindent? - néztem rá tettetett kívancsisággal.

- Éjszaka felkeltem, és láttam, hogy levelezel valakivel. És az a valaki, csak egy ember lehetett. Baekhyun - felelte egyszerüen.

- Honnan veszed, hogy ő volt? - kérdésemre barátnőm csak egy unott pillantással ajándékozott meg.

- Sokáig beszéltem Sehunnal és mondta, hogy mindenki bealudt. Csak Baekhyun maradt ébren - válaszolta meg kérdésemet.

- A fenébe, hogy te mindig mindent tudsz - hajítottam el a párnákat, amivel felkeltettek. Sunggi hangosan felnevetett, én pedig unottan a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Egy frissítő zuhany után, frissen léptem ki a kis helységből. Barátnőim az ágyon ülve kockultak, de érkezésemre szinte egyszerre kapták fel a fejüket.

- Tetszik a háttérképed - mosolygott rám Ririn - De ugye tudod, hogy ez biztos lebukás?

- Tud róla. Tegnap, vagyis inkább ma, amikor elküldte a képet mondtam neki. Lehet hogy nem vette komolyan, de rá tudom fogni a beszélgetésünkre - feleltem ravaszan, mire a lányok büszkén néztek rám.

☆ ☆ ☆

A helyszínre érkezve még a lélegzetem is elállt. Amint megláttam a sok embert, akik a fiúk körül legyeskedtek, nagyon meglepődtem. A forgatás, egy eléggé kihalt területen zajlott mesze a város zajától. Az úgymond "bejáratnál" mégis két colos gorilla állt, pókerarcal veredve a semmibe. Érkezésünkre napszemüvegükön keresztül, lenéztek ránk.

- Miben segíthetünk? - kérdezte az egyik, kissé ilyesztően mély hangján.

- Ömm...be szeretnénk jutni - felelte Ririn, aki a legbátrabbnak bizonyult közülünk.

- Kislány. Én is sok mindent szeretnék. Láthatnám a belépőt? - kérdezte a másik flegmán.

- Na ide figyeljen! - emeltem fel kissé a hangom - Tudja maga, hogy ki vagyok én? - mutattam ingerülten magamra. Válasz képpen csak megrázta a fejét - Az vagyok aki vért izzadva betanította, a cseppet sem könnyű koreográfiát ezeknek a fiúknak. Ráadásul nem csak betanítottam, hanem nem aludtam éjszakánként, csak azért hogy megalkothassam. A belemet is kidolgoztam, az a minimum, hogy megnézhetem hogyan veszik fel, az általam készített táncot. És maga úgy dönt, hogy nem enged be? Tudja mit? Menjen el a tudja hova - fröcsögtem az arcába. Nem csak a két gorillát sikerült meglepnem a jelenetemmel, hanem ahogy láttam, barátnőim is megszeppentek. Még nem igazán látták ezt az oldalamat. Őszintén szólva még én sem. Egy kicsit magamat is megleptem a viselkedésemmel. A gorillák arrébb állva utat engedtek nekünk.

- Vigyázzatok! Egy idegbeteg koreográfus ólálkodik a forgatáson belül - hallottam meg, amint az egyik a kis mikrofonjába suttog. Gondolom üzent a területen belül lévő másik godzillának. Csodás, én lettem az "idegbeteg koreográfius".

- Ez meg mi volt? - nézett rám visszatartott nevetéssel Sunggi.

- Ez kérlek szépen a "hogyan tetessük magunkat idegbetegnek, hogy bejussunk egy forgatásra" akcióm - nevettem fel, mire barátnőim követték példámat.

Befele haladva, meghallottam az ismerős dallamot, amire önkénytelenül is elmosolyodtam. Nem is kellett sokat mennünk, meg is pillantottuk a fiúkat, a sok kamerás, sminkes és fodrász mellett. Ririn és Sunggi már el is tűntek - gondolom meglesték rég nem látott párjukat -, így egy pillanat alatt egyedül maradtam az őrület közepén. Hírtelen azt sem tudtam merre menjek, amikor a semmiből, egyszer csak valaki megragadta a csuklóm és elkezdett húzni. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az vagy hogy egyátalán hova vihet. Mégis bíztam benne, hogy ő lesz a "megmentőm". Kiérve a forgatagból, a "megmentőm" még rántott rajtam egy utolsót, ami következtében, kissé elveztettem egyensúlyomat, és  ráestem. Kezeimet a mellkasára tettem, és felnéztem az arcára. Akkor láttam csak meg, hogy a "megmentőm" nem más mint Baekhyun. Mosolyogva néztem rá, mire viszonozta gesztusomat. Arca ismételten közel volt az enyémhez, aminek köszönhetően, az arcom vörösen virított.

- Szia - köszöntem halkan.

- Szia - köszönt vissza.

- Köszönöm, hogy megmentettél - szakítottam meg a szemkontaktust, és mellkasára döntöttem fejemet.

- Igazán nincs mit. Nagyon elveszettnek tűntél - nevetett fel halkan, mire ismét csak megborzongtam. Néha felpofoznám saját magamat. Nem lehet csak egy szimpla nevetéstől ilyen érzésed!

- Adnék egy puszit az arcodra, köszönet képp, de félek hogy a sminkes felkeresne és legyilkolna - néztem újra a szemébe - amibe kék kontaklencse volt, ami eszméletlenül jól állt neki -, mire hangosan felnevetett, és adott egy cuppanós puszit az arcomra. A pillangók feléledtek bennem, és nem hagytak békén.

- Hát igen. Eléggé betegesek ezek a sminkesek - mondta, mire én nevettem fel.

- Biztos van köztük több szép lány is - huzogattam a szemöldökömet, hogy lazának tűnjek, legbelül mégis az ellenkezőjét reméltem. Esetleg egy vén szatyor sminkes, vagy nem egy isten áldása leányzó. Kijelentésemre Baekhyun felnevetett, és közeledni kezdett felém. Már megint azt csinálja mint a medencében. Fogalmam sincs miért teszi ezt. Csak szórakozik velem, vagy miért akar folyton megcsókolni. Vagy csak én értek félre mindent? Már épp csak pár centi kellett volna, amikor Chanyeol jelent meg mellettünk. Csalódottan elhúzódtam, és lehajtottam a fejem.

- Szia Sungrin, már mindenhol kerestek a lányok - mosolygott rám kedvesem Chanyeol, majd ellépve Baekhyun mellől, legjobb barátom ölelésébe siettem - Téged pedig a rendező hyung keresett. A te szóló részedet kéne felvenni - felelte elengedve engem. Baekhyun szomorkásan bólintott egyet, majd odalépett hozzám, és egyik kezével megragadta az én kezemet.

- Még beszélünk - suttogta a fülemhez hajolva, és egy apró puszit adott az arcomra. Egy aprót biccentettem, majd a libabőrös kezemre lepillantva, szomorúan sóhajtottam fel.

Teljesen összezavarodtam.