Helóka-belóka olvasóim!
Ez a rész azért is különleges, mert ma lett egy éves a történet :D
Ennek örömére egy jó hosszú részt írtam nektek ( 2365 szó) ami szerintem elég tartalmas is :D.
Remélem élvezni fogjátok!
A végére pedig csak annyit mondanék, hogy már vészesen közel járunk a végéhez.
Kezdjük is!

Remegő ujjakkal nyúltam a csengő felé, másik kezemben szorongatva az esküvői meghívókat. Fogalmam sincs mi az oka az izgulásnak ami eluralkodott rajtam, hiszen párszor jártam már itt. Miután sikeresen megnyomtam a csengőt, a szám szélét rágva vártam hogy valaki beengedjen. Nem kellett sokat várnom, Sohyun gyors léptekkel kisietett elém, majd egy széles mosollyal az arcán kinyitotta a kaput.

- Sungrin! - ölelt szorosan magához a lány, aki majd kicsattant a boldogságtól. Amióta Chanyeollal egy párt alkotnak, Sohyun egyfolytában vigyorog.

- Örülök, hogy újra látlak! - toltam el magamtól, majd egy széles mosollyal az arcomon átnyújtottam a kezemben tartott borítékok egyikét - Sok szerettel meghívlak téged és Chanyeolt, Ririn és Kai esküvőjére, ami pontosan két hét múlva lesz. Sajnos a menyasszony veszélyeztetett terhes, így az is csoda lesz ha a szertartást végig bírja majd állni. Ezért vagyok most én itt, mint önkéntes meghívó kiosztó - a lány elvette a borítékot, majd izgatottan kinyitotta a díszes papírt.

- Köszönjük szépen. Mindenképpen számíthattok ránk! - ölelt újra magához a lány. Eltolva magától szabad kezemért nyúlt, majd maga után húzott a hatalmas házba. Még most is meglepődöm hogy mekkora ez a palota.

A kinti, decemberi időhöz képest bent kellemes idő fogadott.

- Ömm... merre találom Eunhyukot? - kérdeztem zavartan, egyik lábamról a másikra helyezve testsúlyom - Oda adnám neki is a meghívót - a hangom megremegett az idegességtől. De mi miatt izgulok ennyire?

- Épp nem rég ment ki a kertbe sétálni. - sejtelmes mosoly terült el Sohyun arcán - Gondolom odatalálsz.

- Igen, persze - mondtam, majd sietős léptekkel az említett helység felé sétáltam. Amekkora ez a ház, több mint 5 percembe telt, hogy egyik végéből a másikba jussak, egyenesen ki a kertbe egy hatalmas üvegajtón át.

A hideg levegőre érve összehúztam magamon kabátomat, majd Eunhyukot kerestem a szememmel. A kert nem volt vészesen nagy, így egész hamar megláttam a fiú alakját. Nekem háttal állt, egy kopasz fát tanulmányozva. Mintha csak megérezte volna hogy itt vagyok, egy széles mosollyal az arcán megfordúlt. Hatalmasat dobbant a szívem mikor az ismerős, édes mosolyt megpillantottam - bár nem váltotta ki belőlem az a hatást, mint Baekhyun akár legkisebb mosolya is képes volt. Esetlenül intettem egyet, majd az én arcomra is kiült egy halványka mosoly. Lassan elindult felém, mire én is felé kezdtem araszolni.

- Szia! - köszöntem halkan, amikor már csak egy méter lehetett köztünk. Sötétbarna hajába belekapott a lágy, hideg szellő, ezzel homlokára fújva  rakoncátlan tincseit. Elképesztően helyes volt, mégsem mozgatott meg bennem semmit. Ririn szerint közelednem kéne Eunhyuk felé, mert biztos benne, hogy tetszem neki.

- Szia! - váratlanul kitárta karjait, majd szorosan körém fonta azokat. - Régen találkoztunk. Már hiányzott a baba fejed! - suttogta a hajamba. Akaratlanul is felnevettem a jelző hallatán, azzal viszonoztam ölelését. Még vékonyka kabátján keresztül is éreztem heves szívverését, mire halványan elmosolyodtam.

- Te is hiányoztál ám nekem, Eunhyuk! - suttogtam a mellkasába, és kiélveztem meleg ölelését. Egy perc is eltelhetett, amikor mellkasára helyezve tenyereimet, óvatosam eltoltam magamtól. Karjait derekamon felejtette.

- Mi járatban errefelé? - húzta el lassan kezeit, majd végigsimítva kezemen, ujjait enyémek köré kulcsolta. Meglepett közvetlensége, mégsem tiltakoztam. Vártam, hátha kiváltanak belőlem valamiféle reakciót gyengéd érintései, gesztusai.

- Egy esküvői meghívót hoztam neked. - feleltem mire megrándult a keze amivel enyémet fogta. Már épp kihúzta volna ujjait, ujjaim közül mikor bátortalanul megszorítottam azokat, ezzel is megakadályozva próbálkozását - Nyugi, nem én házasodom! - akaratlanul is felnevettem reakciója láttán. Kissé megenyhűltek megkeményedett vonásai, majd ő is elmosolyodott. Szaggatottan fújta ki bent tartott levegőjét. - Szóval, sok szeretettel meghívlak Ririn és Kai esküvőjére! A menyasszony veszélyeztetett terhessége miatt nem tudta semélyesen elhozni a meghívót, Kai pedig egy percre sem akarja egyedül hagyni menyasszonyát, így szerény személyemmel kell megelégedned. - fejeztem be mosolyogva monológomat.

- Ez esetben számíthatsz rám! Ki nem hagynám! - felelte mosolyogva, majd elvette a felé nyújtott díszes papírt. Ki sem bontva kabátja zsebébe süllyesztette és lassan elkezdett maga után húzni. - Mesélj valamit! Mi történt veled mostanság? - kérdezte felém fordulva. Elfordítottam a fejemet tőle, majd a kert fáit kezdtem tanulmányozni lassú sétánk közepette.

- Igazából teljesen lekötött mostanság az esküvő szervezése. Persze ott volt mellette a költözés és a munkakeresés is, tehát nem igazán unatkoztam, de a legtöbb szabadidőmben Sunggival terveztük Ririn életénem egyik legszebb napját. Tudod Sunggi esküvőszervezőnek tanul, így most élesben tesztelhette tudását. - fel sem tűnt, hogy csak úgy dölnek belőlem a szavak. Olyan egyszerűnek tűnt Eunhyuknak beszélni erről.

- Kirúgtak a bandából? - muszáj volt lehunyni szemeimet, nehogy az emlékképek könnyeket csaljanak beléjük. Még mindig érzékenyen érint ez a téma.

- Felmondtam. - ezt az egy szót is nehezen nyögtem ki - Hosszú történet. - próbáltam terelni a témát.

- Van időnk! - szólalt meg a fiú nyugodt hangon. - Persze ha nem szeretnéd elmondani, nem erőszakoskodom! Csak hogy tudd, én mindig itt vagyok hogy meghallgassalak - hüvelykujjával óvatosan simította meg kézfejemet.

- Körülbelül 5 hónapja szakítottam Baekhyunnal. - szólaltam meg pár perc hallgatás után. Nem készültem elmondani a teljes igazságot, hisz arról barátnőimen és a menedzseren kívül senki sem tud, és ezen nem most készültem változtatni. - Ebből következett hogy felmondtam és új állás után kutattam. Persze nem akartam annyira közel maradni hozzájuk így a félretett pénzemből vettem egy másik kis lakást, az előzőt pedig eladtam. - fejeztem be halkan, mire Eunhyuk megtorpant, majd kezemnél fogva magához húzott. Amint meleg ujjai kicsúsztak jéghideg ujjaim közül, máris egyfajta hiányt éreztem az iránt, hogy újra össze legyenek kulcsolódva. Nem tudtam másként tekinteni rá, csak egy kedves, baráti gesztusként.

- Sajnálom - simította meg a hajamat, miközbe szorosan ölelt magához. Mindkét kezét derekamra vezette, a fejét hajamba fúrta. Minden egyes meleg lélegzetvételét éreztem a nyakamon. A testem mégsem reagált sehogy sem, mintha ezzel akarná velem tudatni, ő bizony csak Baekhyun érintéseire és szavaira képes reakciót tanusítani.

- Emlékszel az első találkozásunkra? Amikor a plázában nekem jöttél, és nem győztél bocsánatot kérni? - erőtlenül bólintottam - És emlékszel mit mondtam a végén? - tolt el magától éppen csak annyira, hogy szemeimbe nézhessem. - Azt mondtam: szép neved van, bár egy ilyen gyönyörű lányhoz biztos voltam benne hogy egy gyönyörű név társul - nézett mélyen szemeimbe, majd egy tincset tűrt fülem mögé. Azonban nem vette el kezét, helyette inkább az arcomra simította azt.

- Mit akarsz ezzel mondani? - a szívem vadul kezdett kalapálni izgalmamban, amint Eunhyuk egyre csak közeledett felém. Nem fogott el semmilyen kellemes érzés amivel csókját vártam volna.

- Sungrin én gyönyörűnek látlak téged. Sőt nem egyszerűen gyönyörűnek, sokkal inkább mese szépnek. Nem csak kívül hanem bellül is - akaratlanul is lecsukódtak pilláim, amikor a fiú számra suttogta a szavakat. Nem várt tovább, ajkait enyémekhez érintette, lassan becézgetni kezdte őket. Nem tiltakoztam, hagytam hogy elmélyítse első és valószínüleg utolsó csókunkat. A várva várt pillangó hatás elmaradt, a kellemes borzongáson kívül - amellyet egész testemben éreztem - nem reagált különösebben a testem. Vajon mostmár mindig így lesz? Baekhyun csókjain kívül másra nem is fog már reagálni a szívem? Kétségbeesetten kapaszkodtam Eunhyuk csókjába, de feleslegesen. Hagytam, hogy kabátom alá nyúlva, jéghideg bőrömre simíthassa nagy, meleg tenyerét, míg másikkal nyakamat simogatta. Még azt is hagytam, hogy lassan, óvatosan nyelvét számba csúsztathassa, és még akkor sem húzódtam el, mikor úgy éreztem nem kapok levegőt. Mind két kezét arcomra vezette, majd egy utolsó puszit nyomott felduzzadt ajkaimra mielőtt elhúzódott volna. Az már biztos, hogy tudja hogyan is kell jól csókolni. Homlokát enyémnek döntötte, mindketten levegőért kapkodtunk.

- Sajnálom. - kezdte, mikor már mindkettőnk légzése normalizálódott. Épp közbe szóltam volna, de fojtatta: - Tudom, hogy te nem érzel irántam semmit, ezt egyszer mégis muszáj volt megtennem. - felelte szomorú hangon. Szemeimet még nem mertem kinyitni, legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Abban a percben szörnyen utáltam magamat, és a Baekhyun iránt érzett szerelmemet a pokol legmélyére kívántam.

Ez az érzés még mindig nem múlt el, és valószínüleg soha nem is fog.

***

Ez a két hét iszonyatosan gyorsan telt el. Mire észbe kapok, már a habos-babos ruhába bújtatott Ririn kezét szorongatom, és talán még nála is idegesebb vagyok. A ruhája gyönyörűen kiemelte hatalmas pocakját, amelyből hamarosan kibújnak a csöppségek. Ririnnek ugyanis ikrei lesznek.

- Mi miatt izgulsz ennyire? - fordúlt felém kedvesen barátnőm. Rajta egyátalán nem látszott hogy izgulna, vagy legalábbis jól titkolta.

- Hát a legjobban attól félek hogy valami balul fog elsülni az esküvőn. Aztán itt van Eunhyuk, akivel a csók óta még csak nem is beszéltem, és tuti hogy megbántottam, miután csak úgy eltűntem. Végül persze az miatt is izgulok, mert itt van ő. Már fél éve nem láttam és félek, hogy valami baromságot fogok csinálni. Ja és azt kihagytam hogy parázok attól, hogy valamelyikőtöknek valami baja lesz. Vagy neked vagy a babáknak. - hadartam el gyorsan az összes gondot ami a szívemet nyomta.

- Elösször is, az eskűvő biztosan csodás lesz, ezt tudom. Másodszor Eunhyuk tudta, hogy nem érzel iránta semmit, ezért tuti hogy nem sértetted meg. Persze biztosan rosszúl esett neki, de majd kiheveri. - rémült fejemet látva hozzátette: - Egyébként is egy nagyon csinos lánnyal láttam beszélgetni az előbb. - egy kis szünet után folytatta - Harmadszor velünk minden okés lesz. Annyi magzat erősítő vitamint szedtem, hogy akár az egész esküvőn is állva tudnék lenni - mosolyodott el, majd szabad kezét hatalmas pocakjára simította - Végül pedig, számíthattunk rá hogy egyszer újra találkozni fogtok. Attól hogy valami baromságot csinálj, nem tudlak megvédeni. - aggodalmasan csillogtak sötétbarna szemei.

- Mi lesz akkor, ha beszélni akar a szakításról? Azóta a nap óta egyetlen szót sem beszéltünk, nem vettem fel neki a telefont és nem válaszoltam az üzeneteire - szaggatottan fújtam ki bent tartott levegőmmet.

- Baekhyun már igazán megérdemli, hogy tudja az igazságot! Ráadásul már simán együtt lehetnétek, hisz már rég nem dolgozol a cégnek - felelte nyugodt hangon. Többször is mondta már nekem, hogy el kéne mondanom a fiúnak szakításunk valódi okát, de feleslegenek tartottam. A mi kapcsolatunkban már nincs semmi menthető.

- Te tudhatnád a legjobban, hogy ez nem ilyen egyszerű! - lassan lehunytam gondosan kisminkelt szemeimet - Nem szeretném életed legszebb napját a saját problémáimmal elrontani. - magassarkú sarumtól már most sajgott a lábam. - Készülj fel, nemsokára kezdünk! - lestem a karomon pihenő órára, ami pontosan megmutatta, 5 perc múlva 3 óra. Egy óvatos puszit nyomtam a menyasszony arcára, azzal sarkon fordúlva a nagyterem felé sétáltam. Sunggival közösen találtuk ezt a varázslatos helyet. Messze a város zajától - és legfőképp a kíváncsi újságírok kameráitól - egy hatalmas épület, hatalmas kertel - ahol majd az állófogadást is tartjuk.

Mivel Ririn engem választott tanujának - és azt még véletlenül sem mondta el hogy ki lesz Kai tanúja - így beálltam a megfelelő helyre. Pánt nélküli vörös ruhám szabadon hagyta vállaimat, melyeket a kontyomból szándékosan kilógó, begöndörített tincseim csiklandoztak. Körülbelül a combom feléig érhet a ruha alja, ami számomra túl sokat mutat. Ez az egész ruha túl sokat mutat.

Idegesen toporogtam egy helyben, mert már 5 perce elmúlt 3 óra - ami a hivatalos kezdés lett volna - Kai tanúja viszont sehol sem volt. Mindenki rá várt, hogy végre elkezdőthessen a szertartás. Már azon voltam, hogy megkérdezem Kait, ki is az a titokzatos, késő ember akit tanújának választott, amikor becsapódott a terem ajtaja, és egy öltönybe bújtatott fiú lépett be. Több vendég szájából is megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.

Levegőt is elfelejtettem venni, amikor megpillantottam ki is száguldozik felénk. Gondoltam, hogy furcsa lesz újra élőben látni, de erre egyátalán nem számítottam. Nem tudtam levenni róla a szememet. Mágnesként vonzotta tekintetemet.

- Bocsi a késésért. - lapogatta meg Kai hátát Baekhyun. Térdeim megremegteg hangjától, elképesztően hiányzott már hogy újra hallhassam.

- Ezt még visszakapod. - suttogta hatalmas mosollyal az arcán Kai. Semmi sem ronthatta volna el a kedvét, hisz élete szerelmével készült összekötni az életét, aki mellesleg két fiát hordja a szíve alatt. Csak akkor sikerült elszakítani tekintetemet a fiúról, amikor lassan rám nézett. Nem voltam elég gyors, így egy pillanatra találkozott tekintetünk, mielőtt elfordítottam volna a fejemet. Egy aprót intettem a nagy ajtók elött álló Sungginak és Sehunnak, akik apró bólintással jelezték, vették a jelet.

Lassan kinyíltak a hatalmas ajtók, és Ririn kezdett el felénk sétálni balján édesapjával, jobb kezében pedig egy gyönyörű csokor pihent. Útnak engedtem egy-két könnycseppet, gondosan ügyelve nehogy lesírjam sminkemet. Az egész szertartás alatt éreztem egy tekintetet az arcomon. Pontosan tudtam, hogy Baekhyun figyelt egész idő alatt. Talán én is hiányoztam neki? Amikor arra került sor, hogy aláírjam az anyakönyvi kivonatot, mint Kwon Ririn tanúja, a toll megremegett a kezemben. Baekhyun talán túl gyorsan jött utánam - vagy én voltam teljesen lelassulva -, de időm sem volt letenni a tollat, hamar kivette a kezemből. Túlságosan is közel volt hozzám. Megcsapott kellemesen édes illata. A kezünk összeért egy pillanatra. Baromira hiányzott már, hogy megérintsen.

Mintha megégettem volna kezemet, hírtelen elkaptam azt, majd amilyen gyorsan csak lehetett visszaálltam a helyemre.

Mire feleszméltem, már vége volt a szertartásnak. Rirint leültették egy székre, mellette Kai állt kezeit felesége vállán pihentetve, elöttük pedig kígyózó sorban állt a gratulálásra váró tömeg. Mintha csak pincér volnék, asztaltól asztalig járkáltam ellenőrizve hogy minden rendben van-e. Voltak igazi pincérek akiknek ténylegesen ez volt a feladatuk, én mégis össze-vissza tébláboltam. Talán ezzel akartam elkerülni, hogy összefussak vele.

- Szia Sungrin! - hallottam meg Sohyun ismerős hangját magam mögül. Megperdültem tengelyem körül, és mosolyogva visszaköszöntem Sohyunnak és a derekát ölelő Chanyeolnak. Mindketten megöleltek és még két puszit is kaptam tőlük.

- Nagyon csinos vagy Sungrin. - dícsért meg Chanyeol - Bár az én Sohyunomnál senki sem csinosabb - nyomott egy puszit barátnője szájára a fiú. Mosolyogva figyeltem őket.

- Nem láttad az unokabátyjámat? Egész eddig őt kerestem, de mintha a föld nyelte volna el - a szívem hevesen kezdett kalimpálni amikor eszembe jutott Baekhyun.

- Nem figyeltem - hazudtam. Valójában akaratlanul is végig őt keresem a szememmel.

- Kár, pedig fontos dolgot akartam neki mondani - felelte Sohyun, azzal terelni kezdte a témát. Még beszélgettünk pár dologról, majd arra hivatkozva hogy gratulálnak az ifjú párnak, magamra hagytak.

A nagy tömegben kiszúrtam Eunhyukot, amint egy igazán csinos lánnyal nevetgél valamin. Akaratlanul is elmosolyodtam ahogyan figyeltem őket.

- Elég bizar, hogy mosolyogva figyeled őket - hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot, túlságosan is közelről. Baekhyun fülembe suttogta szavait, amiktől egész testem libabőrös lett. Rátett egy lapáttal, hogy kezét óvatosan enyémbe csúsztatta, egyetlen érintésével elérve, hogy bőröm lángoljon. Teljesen elgyengültem közelségétől, a szívem olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről és elpattog.

- Miben segíthetek? - kérdeztem halk hangon. Pilláim megremegtek amikor újra közel hajolva fülembe súgott, meleg lehellete csiklandozta csupasz vállamat.

- Tudom az igazságot - ajkai enyhén súrolták fülemet. Amikor tudatosult bennem mit is mondott a mellettem álló fiú, megállt bennem az ütő. Kezeimet hírtelen kikaptam az övéből, majd egy lépést hátráltam, hátha a távolságtól kitisztul a fejem, és tudok értelmesen is gondolkodni.

FRU_joshua