- Jól van másnaposkáim. Délelött 11 óra van. Ideje lenne elkezdeni a próbát - tapsoltam kettőt, mire a fáradt társaság egy emberként kapott a fejéhez - kellett nektek annyit innotok tegnap.

- Jaj, Sungrin-shi. Dehát csak ünneleltünk - jajgatott Chen, majd lassan feltápázkodott a földről, ahol eddig feküdt.

- Én pia nélkül ünnepeltem - nézett rám a társaság egyetlen nem másnapos tagja Baekhyun. Amint tekintetünk találkozott mosolyra húztam ajkaimat. Mosolyogva kacsintott egyet, majd megszakítottam a szemkontaktust, mert már kezdett kínos lenni, ahogy a néma csendben egymást nézzük.

- Na egy-kettő, álljatok be a helyetekre. Kezdjük a próbát - körülbelül kétszer próbálhattuk el. Gyötrelmes volt. Volt, hogy Chanyeol késett, vagy épp D.O. járt egy üttemmel előrébb. De volt olyan is, hogy Baekhyun szórakozásból lökdöste Chen-t, aki így is alig állt a lábán, így folyton elveszítette az egyensúlyát, és eldőlt - Na jó. 10 perc pihenő, utána folytatjuk - sóhajtottam fel, majd az üvegemet felvéve, beleittam.

10 perc elteltével, mindenki visszaállt a helyére.

- Figyeljetek. Ha egy hiba nélkül eltáncoljátok, rendelhetünk kaját és én állom - tettem fel az ajánlatom, mire Xiumin a magnóhoz lépett, és elindította a zenét.

Természetesen sikeresen eltáncolták. Ígéretemhez híven kiléptem a teremből, majd megrendeltem a kajákat. Körülbelül 1 óra múlva meg is hozták az ebédünket.

- Adnál nekem egy kicsit abból? - böktem a pálcikámmal Suho felé, aki elött egy tál Kimchi hevert - egy kis uborkát is - néztem rá fülig érő szájjal. Én fizettem a kaját, nem is ellenkezett.

- Természetesen.

- Köszönöm - biccentettem egy aprót, majd boldogan ávettem a tálat. A Kimchi a kedvenc kajám.

Békésen eszegettem, amikor is egy uborka szelet landolt a karomon. Összehúzott szemöldökkel emeltem fel a fejemet, majd megláttam, hogy mindenki engem figyel.

- Nem azért fizettem ki, hogy dobáljátok - néztem rájuk szúrós szemmel, majd megragadva a karomon lévő uborkát elhajítottam. Szerencsétlenségemre Baekhyun arcán landolt. A szám elé kaptam a kezem, nehogy hangosan felnevessek.

- Sajnálom. Nem volt szándékos - álltam fel majd meghajoltam. Baekhyun még mindig nem nyitotta ki a szemét, én pedig próbáltam visszatartani a mosolyomat (több kevesebb sikerrel). Lassan az arcához nyúlt, és le szedte róla az ételt, majd hírtelen belemarkolt a mellette lévő tálba, és egy maroknyi zöldséget hajított felém. Lassú voltam, és mire felfogtam hogy mi is történt, a hajamra esett a saláta. A többiek ezt játéknak vették, és elkezdték egymást dobálni különféle étellel. Úgy néz ki jól laktak.

- Hé. Azt hittem tesók vagyunk. Mi Park-ok tartsunk össze - néztem Chanyeolra, amikor egy főttojás darabot dobott nekem.

- Bocsi, de itt nincs szövetkezés - mondta gonosz vigyorral, és még egy adag valamit hajított felém.

Épp Sehun felé dobtam egy kis rízst amikor belépett a menedzser.

- Itt meg mi folyik? - kérdezte szikrákat szórva a szemével.

- Hát itt épp egy kis Miso leves - próbált vicces lenni Sehun, de amint meglátta a menedzser még mindig szigorú fejét, inkább behúzta a nyakát.

- Sajnálom. Én voltam aki megrendelte az ételt, és én kezdtem az egészet - tápaszkodtam fel a földröl, és meghajoltam újra és újra - eltakarítom ezt az egészet. Úgyis én okoztam - mondtam kissé bánatosan.

- Ez az alap, hogy eltakarítod - mondta szigorú hangon - ti pedig - nézett a fiúkra - szedhétek össze magatokat, 10 percet kaptok. Aztán megyünk fotózásra - mondta, majd hátat fordítva nekünk elhagyta a termet.

A hangulatot azonnal tönkretette a menedzser - akit egyébként nagyon nem bírok, olyan rosszul bánik a fiúkkal, bár ki vagyok én hogy beleszoljak.

- Biztosan ne maradjunk segíteni? Végül is vettél nekünk kaját, megvédtél a menedzser hyunggal szemben és még te is takarítasz? Ez így nem fer - nézett rám aggodalmasan Sehun, majd megsimította a vállamat.

- Biztos - mosolyogtam rá bátorítóan - egyébként meg, veled még beszédem van - húztam össze résnyire szemeimet.

- Inkább menjük srácok - kezdett hátrálni Sehun behúzott nyakkal, mire hangosan felnevettem.

Hátat fordítva kezdtem el takarítani, de egy tekintetet éreztem a hátamon. Megfordultam, és Baekhyun fürkésző tekintetét láttam meg, aki az ajtónak támaszkodva figyelte minden mozdulatomat.

- Most vagy ennyire jó a seggem, vagy mondani akarsz valamit - tápázkodtam fel. Mondandómra csak hangosan felnevetett. Ó Istenem, az az édes nevetés, amikor eltünnek a szemei és várjunk mi? Nem Sungrin állj le. Ne gondolj ilyenekre.

- Mindkettő - mondta, mire nevetve gyengéden vállon csaptam - komolyra véve a szót. Nagyon szépen köszönöm amit ma értünk tettél - nézett mélyen a szemembe, mire a szívem egyre vadabbul kezdett verni - sőt már annyi mindent tettél értünk, hogy nem a dongseang-unk, inkább az anyukánk vagy - mondta mosolyogva, még mindig a szemembe nézve. Közeledett egy lépést - már attól féltem hogy meghallja, milyen hangosan ver a szívem - majd megfogta a kezem, és magához húzott. Arcomat a vállába temettem.

- Tudod hogy értetek bármit megtennék - suttogtam a vállába, bár biztos voltam benne hogy hallja - még egy felhőkarcolórol is leugranék.

- Nagy szavak ez egy kislánytól - tolt el egy kicsit magától, hogy a szemembe nézhessem - ami alig lászott annyira mosolyogtam. Még mindig a derekamat ölelte, én pedig a vállán pihentettem kezeimet - tudod hogy nagyon hiányoznál nekünk. Ilyen eszedbe ne jusson. Soha.

- Sosem hagynálak itt titeket. Csak ha ti kérnétek rá - mondtam őszintén.

- Soha nem tennénk ilyet. Te több vagy nekünk, mint egy munkatárs. Azthiszem a többiek nevében is beszélhetek - mondta, majd közelebb hajolt és egy puszit akart nyomni az arcomra, de én szerencsétlen elfordífottam a fejem, így a puszi a szám sarkában landolt.

- Lassan menned kéne. Már biztos várnak rád - bújtam ki az öleléséböl, majd rákvörös fejjel, eltűrtem egy kósza hajszálat a fülem mögé.

- Várj. Van valami a hajadban - lépett egyet felém. Az arca túlságosan is közel volt az enyémhez. Hirtelen megcsapott az a szokásos Baekhyun illat, amitől a pillangók felélednek a gyomromban, és nem hagynak nyugodni. Zavaromban lehajtottam a fejemet, és megvártam, hogy kiszedje azt az átkozott valamit.

- Köszönöm - mondtam még mindig égő vörös fejjel, és meghajoltam egy picit.

- Én köszönöm - mosolygott rám, majd megfordult és az ajtó felé igyekezett. Már épp visszafordultam volna, hogy folytassam a takarítást, amikor megszólított.

- Sungrin-shi! Nincs kedved eljönni a fotózásra?

- Sajnálom, de miután eltakarítottam, utána azt treveztem hogy hazamegyek és pihenek. Ha nem baj most kihagynám. Majd legközelebb - eröltettem mosolyt az arcomra.

- Ó, de kár. Hát akkor majd legközelebb - biggyeztette le apró ajkait, majd elment.

Az agyamban zakatoló gondolatokkal magamra hagyva takarítottam fel az általunk kreált kupit. Körülbelül 1 óra takarítás után, patyolat tiszta lett az egész helyiség. Elpakolva magam után, felkaptam a cuccommat majd átöltöztem - mert még mindig a próbálós izzadt cuccomban voltam - és elindultam haza. A dorm közelében bérelt kis lakásom igazán otthonosra sikeredett ebben az egy hónapban.

Még csak délután négy óra volt én mégis úgy éreztem, mintha már egy hete nem aludtam volna. A szokásos arctisztítás, és egy kis telefonozás után - csekkoltam a fiúk oldalát, a fotózásról rengeteg selca készült, ami már több ezer lájknál járt - lefeküdtem, és hamar elnyomott az álom.