Nagyot nyújtózkodtam, amikor újabb 2 óra buszozás után, végre újra Szöul ismerős utcáira kanyarodtunk. Baekhyun-nal egész úton beszélgettünk, aminek köszönhetően rengeteget nevettem.

Jó mélyet szippantottam a friss tavaszi levegőböl, amikor végre leszálltunk a járműröl. Mindenki maga után húzta a bőröndjét, amiről eszembe jutott, hogy az én ruháim nagy része, még mindig Eunhyuk-nál van.

- Baj van? - éreztem meg két meleg kart a derekam körül.

- Nem. Csak eszembe jutott, hogy az én cuccaim még Eunhyuk-nál vannak. Szerinted elvisz a sofőrötök? - húztam el a számat. Nem igazán bír engem az a fickó, bár az érzés kölcsönös.

- Ha szépen megkérem biztosan. - fordított meg a karjaiban, így szembe kerültem vele - De ehhez az kell, hogy engem is szépen megkérjen valaki - húzta ravasz mosolyra ajkait. Tudtam mire megy ki a játék.

- Légyszi Baek, beszélj a sofőrrel, hogy vigye el a te aranyos barátnődet Eunhyuk-hoz - rebegtettem meg a pilláimat, kissé túljátszva a szerepemet.

- Valami elmaradt - suttogta közel hajolva, mire nevetve a füléhez hajoltam, és bele suttogtam:

- Köszönöm - súgtam, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.

- Nem pont erre gondoltam, de megteszi. - hámozta le rólam a karjait - Mellesleg, én is veled megyek, és azt találtam ki, hogy Chanyeol-t is magunkkal vihetnénk Sohyun-nak. Mit szólsz?

- Tökéletes első találkozás. Ráadásul nem is lesznek egyedül, így elkerülhetőek a kínos csendek. Okos vagy. Látod, pontosan ezért szeretlek - böktem meg a mellkasát, mire elkapta az ujjamat, és magához rántva belepuszilt a nyakamba.

- Jól van gerle pár. Azért tartogassatok valamit a négy fal közé is - jött el mellettünk nevetve Xiumin. Éreztem, hogy elpirulok.

☆ ☆ ☆

- Köszönjük a fuvart! - mondtam, miközben kiszálltam az autóból. A sofőr egy morgással felelt. Ezt megbeszéltük.

- Miért hoztatok ide? - lépkedett mögöttünk Chanyeol a nagy házat nézve. Baekhyun-nal kézenfogva mentünk.

- Neked nagy barátod Eunhyuk, nem? - bólintott egyet - Na, most újra találkozhatsz vele. - mosolyogtam rá.

A kapuhoz lépve elengedtem Baek kezét, és megnyomtam a csengőt. Pár pillanat múlva Sohyun igyekezett felénk fel sem nézve. Amikor a kapuhoz ért felpillantott, és elakadt a lélegzete. Széles mosolyra húzta ajkait amikor találkozott a tekintetünk, és Baekhyun-ra is rámosolygott, azonban amikor a társaságunk utolsó tagjára nézett, megdermedt a kezében a kulcs, a szemei elkerekedtek, és egy lehheletnyit elpirult. Halványan elmosolyodtam a reakcióján, és a mögöttem álló Chanyeol-ra néztem, akinek hasonlóan kikerekedtek a szemei, és pislogni is elfelejtett. Baekhyun-ra pillantottam, aki hozzám hasonlóan a kis szerelmeseket nézte mosolyogva.

- Beengedsz minket? - legyintettem egyet Sohyun arca előtt mosolyogva.

- Persze. Bocsánat. - rázta meg egy kicsit a fejét, és a kulccsal kinyitotta a kaput. A tekintetét leszegezte, az arca pedig teljesen kipirult. Megajándékoztam egy újabb mosollyal a zavarban lévő lányt amikor elhaladtam mellette, Baekhyun-t magam után húzva. Chanyeol is lassan lépkedett, majd Sohyun előtt megállva, a kezét nyújtotta.

- Park Chanyeol vagyok - mondta.

- Byun Sohyun - nyújtotta a lány is a kezét. Chanyeol szemei kitágultak, és teljes meglepetséggel kezet rázott Sohyun-nal.

- Sohyun? - ráncolta a szemöldökeit Chanyeol.

- Ez jobb, mint a mozi. Élő előadás - suttogta a fülembe Baekhyun, és egy határozott mozdulattal magához rántott, majd hátulról megölelt.

- Ne legyél gonosz! - nevettem fel halkan, amikor a fejét a vállamba fúrta - Nem is őket nézed! - próbáltam megfordúlni, de erősen tartotta a derekam, hogy moccanni se tudjak.

- Te érdekesebb vagy. - motyogta a hajamba - Olyan jó illatod van! - mondta és egy puszit nyomott a nyakamra. Bár tudtam hogy nem látja, fúrcsálkodva felvontam az egyik szemöldökömet.

- Na jó. Hagyjuk őket kibontakozni. Remélem egyikük sem menekül el.

- Nincs kedvem Eunhyuk-kal találkozni.

- A ruháimért jöttünk, nem azért hogy találkozzunk vele - sikeresen megfordúltam a karjaiban.

- Nekem tetszenél ruha nélkül is - mondta közel hajolva.

- Baekhyun! - csaptam meg a mellkasát elpirulva.

- Mi az? Csak őszinte vagyok - mosolyodott el, és egy puszit nyomott a számra.

Visszapillantottam Baek válla felett Sohyun-ékra, akik épp valamin nevettek.

- Akkor bekísérsz? - néztem vissza barátomra. Válasz képp csak fújtatott egyet, és a kezemet megragadva, az ajtó felé húzott.

A kinti hűvös levegőhöz képest a házban sokkal elviselhetőbb hőmérséklet volt. A tekintetemmel Eunhyukot kerestem.

- Áh Sungrin! Szia! - kiáltott le a lépcső tetejéről a fiú. Mosolyogva intettem neki, mire szapora léptekkel lesietett a lépcsőn. Amint elém ért, szorosan magához ölelt, amit esetlenük viszonoztam. A hátam mögött Baekhyun elégedetlenül felmordúlt. Eunhyuk lassan eltolt magától és egy puszit nyomott az arcomra. Összevont szemöldökkel néztem rá, mire nevetve megszólalt.

- Hiányoztál, te lány - mosolygott rám. Baekhyun elég hangosan köhintett egyet, mire megfordúltam.

- Szia! Baekhyun vagyok, Sungrin barátja - nyújtotta az egyik kezét Baek, a másikkal megfogta a kezem, és összekúlcsolta ujjainkat. Eunhyuk unottan kezet rázott vele. Szemkontaktussal megbeszéltek valamit, amit külső szemlélőként egyátalán nem értettem. Amikor fél perc után is egymás kezét szorongatva, farkasszemet néztek, elmosolyodtam.

- Rendben, fiúk. Beszéljétek meg amit meg kell, én addig felmegyek a ruháimért - mondtam, de egyikük sem reagált. Elengedve Baekhyun kezét, kikerültem a fiúkat, és felsiettem a lépcsőn. Ismerősen lépkedtem a hosszú folyosón, majd a megfelelő ajtón belépve, a nekem berendezett szobába léptem. Összekapkodtam a dolgaimat, és pár perc elteltével a bőröndömet magam után húzva igyekeztem le. Nem akartam őket sokáig kettesben hagyni, nehogy egymásnak essenek. Megkönnyebbültem, amikor mindkét fiút épségben találtam, békésen beszélgetni. Szinte egyszerre kapták felém a fejüket, és mindketten egy mosolyt küldtek nekem.

- Mindketten túléltétek? - mondtam mosolyogva. Amint Baekhyun mellé értem, átkarolta a derekamat, és oldalasan rámmosolygott.

- Igen. Tisztáztunk egy-két dolgot. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Mehetünk? Eléggé elfáradtam az utazásban - néztem Eunhyukra magyarázatképp, nem akartam hogy azt higgye miatta nem maradnék.

- Nem is tudom melyikünk lépett fel napi szinten már három hete folyamatosan - engedte el a derekamat Baekhyun, és a bőröndömet megragadva, elindúlt kifelé. Gyors megöleltem Eunhyuk-ot, és még egyszer megköszöntem, hogy itt lehettem egy hetet, majd barátom után igyekeztem.

A hűvös levegőre kilépve egyből megpillantottam Chanyeol-ékat, akik egy, a kertben található padon ültek és beszélgettek. Akaratlanul is elmosolyodtam ahogy őket néztem.

- Várj egy pillanatot! Én szólok Chanyeol-éknak, addig te hívd fel a sofőrt - néztem Baekhyunra, és mielőtt tiltakozhatott volna, gyors megcsókoltam - Köszönöm - mosolyodtam el, amikor elhúzódtam. Vidáman a padhoz sétáltam, és mellettük megállva köhintettem egyet.

- Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, de gondoltam szólok, hogy mi Baekhyun-nal lelépünk. Te még maradsz Chanyeol? - néztem a fiúra, aki alig akarta elszakítani a tekintetét a lányról. Teljesen elvarázsolta.

- Igen, még maradok - nézett rám végül Chanyeol - Később szólok a sofőr hyungnak hogy vigyen a dormba. Még Eunhyuk-kal is szeretnék beszélni - mosolygott rám, majd felpattanva gyors megölelt - Köszönöm - suttogta a fülembe, hogy csak én halljam. Szélesen rámosolyogtam amint elhúzódott. Arrébb léptem, és a teljességgek ragyogó lányt is megöleltem.

- Sok sikert - suttogtam Sohyun fülébe.

Levakarhatatlannal vigyorral sétáltam vissza Baekhyun-hoz, aki a kapuban állt a bőröndömmel. Minél hamarabb el akartam jönni, hogy kettesben hagyhassam őket.

- Minden a legnagyobb rendben - válaszoltam a fel sem tett kérdésre.

Helóbeló!
Ezzel a résszel is nagyon elkéstem, amiért őszinte bocsánatotokat kérem :(
Próbálom lerövidíteni a részek megírásának az idejét, de nem ígérek semmit.

Remélem tetszett! Kíváncsi vagyok a véleményekre!
Köszi, hogy elolvastad ♡