Hihetetlenül gyorsan telt el az az egy hét, amit az Eunhyuk rezidencián töltöttem. Sohyunnal sülve-főve együtt voltunk, ami kissé veszélyeztette biztos állását, de szerencsére megúsztuk.

Most épp a repülőn ülve várom, hogy Kiotóba érkezzek. A bőröndömet a kastélyban hagytam, hisz körülbelül fél napra utazom csak el, és nem akartam magammal cipelni. Így holnap, mehetek érte.

A fülhallgatót a fülembe helyezve kényelmesen háradőltem a bőr ülésen. Chanyeol nem ám egy fapados repülőre vett nekem jegyet. Majdhogynem első osztályú repülőn pihentetem a popómat. A zene üvöltött a fülembe, úgy lestem ki az ablakon. A fehér felhőket kémlelve, elgondolkodtam azon, vajon milyen lehet a felhőkön járni. Fizikai képtelenség, ám eljátszani a gondolattam mókás dolog. Gondolataimmal játszadozva vártam, hogy végre földet érjek Kiotó reptérén.

☆ ☆ ☆

A repülőröl leszállva, beszívva a friss levegőt nyújtottam ki elgémberedett végtagjaimat, majd kistáskámmal a vállamon, két gorillához léptem, akiknek a kezében a nevemmel ellátott tábla pihent.

- Maga Ms. Park Sungrin? - tette fel a kérdést az egyik, meglepő módon angolul.

- I-igen - feleltem szintén angolul.

- Ha nem bánja ezen a nyelven fogunk beszélni. Mr. Park Chanyeol azt mondta nem beszéli a nyelvünket - mondta még mindig fa pofával. A név hallatán halkan fel kuncogtam. Még hogy Mr. Park Chanyol. Milyen előkelő név.

- Rendben - feleltem még mindig mosolyogva. Az egyik égi meszelő megragadta a karomat, és maga után húzott. A repülőtér parkolójába érve, megpillantottam egy hatalmas autót. Úgy tűnt ez lesz egy ideig a szállító eszközöm. Beszálva a hatalmas járműbe (ami fel ért volna egy limuzinnal), kényelmesen elhelyezkedtem és vártam, hogy a helyszínre vigyenek.

- Fél óra múlva kezdődik a koncert. - közölte az egyik, aki a volán mögött foglalt helyet. Válaszként egy aprót bólintottam, amit valószínüleg nem láthatott, hisz mereven az útra koncentrált.

Pár perc kocsikázás után, egy hatalmas épület előtt leparkoltunk. Rengeteg ember tolongott, hogy elsőként juthasson be. Meglátva őket, akaratlanul is elmosolyodtam. Ennyire szeretik a bandát? Ennyire rajonganak értük? Elképesztő.
Kiszálva az autóból, előhalásztam a táskámból a jegyet, majd beálltam a tömegbe. Életemben eddig egyszer voltam koncerten, így nem volt sok tapasztalatom, de nem is tudatlanul tettem, amit tettem. Odatolakodtam a jegyszedőhöz, majd a kezébe nyomtam a jegyemet. Valamit mondott de nem értettem.

- Bocsánat. Nem beszélek japánul. - mondtam angolul, majd miután láttam, hogy érti mit mondok, megnyugodtam.

- Semmi baj. Csak annyit mondtam 5 perc múlva kinyitják a kaput. Utána bemehetsz a koncert helyszínére - felelte aranyos akcentussal.

- Köszönöm - kiabáltam túl a tömeg hangját, majd egy kicsit meghajoltam. Elmosolyodott, majd a következő emberhez fordult. Kiverekedtem magam a tömegből, majd kissé eltávolodva vártam, hogy kinyissák a kaput. Beletörődtem, hogy nem az első sorokban fogok csápolni, ami lehet jobb is, mert így biztosan nem fog észre venni Baekhyun. A fiúra gondolva a szívem hevesen kezdett verni, és rájöttem, hogy már írtózatosan hiányzik. Nagyon bánt, hogy nem beszéltük meg a dolgokat. Sőt, az még jobban bánt, hogy egyátalán nem is beszéltünk. Akkor láttam utoljára, amikor Chanyeollal videóhívásoztam. Bezzeg Chanyeol majdnem mindennap felhívott, és érdeklődött irántam. Mit sem törődve Baekhyun bunkóságával, izgatottan vártam hogy találkozhassak vele. Hogy megölelhessem, és magamba szívhassam az illatát. Gondolkodásomból a kapu nyílása szakított ki, amit a tömeg is észrevett, így egy csordaként tolongott befelé. Egy kicsit vártam, hogy nyugodtabb legyen a helyzet, majd amikor láttam, hogy a normálisabb rajongók maradtak csak hátra, lassan elindultam a bejárat felé. A hatalmas kapu alatt átlépve úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppentem volna. A hely fedetlen, a szabad ég alatt található, így délután kettő felé még érezni lehet a nap sugarait, amik még nem igazán melengetnek májusban. Egyre belljebb lépkedtem, s már hallottam a tömeg egyre csak halkuló nyüzsgését, így arra a következtetésre jutottam, hogy hamarosan kezdődik a fellépés. Nemsokára a tömeghez érkeztem, ahol egy leányka sétálgatott EXOs lightstick-ekkel a kezében. Mellém érve a kezembe nyomott egyet a sok világító kütyü közül, amin az EXO logoja volt láható, majd tovább sétált.

Egyre izgatottabb lettem. Nem is kellett sokat várni, hamar kezdetét vette a koncert. Izgatottan lestem miként kezdődik el az első dal, s a dalok között hogyan komunikálnak az EXO-L-ekkel. Elképesztő a közöttük lévő kapcsolat.

- Szeretlek Baekhyun - ordított be elöttem az egyik lány. Baekhyun elösször meglepetten nézett, majd elnevette magát.

- Én is szeretlek - kiabált vissza. A szívem ismételten a torkomban dobogott, és megállás nélkül mosolyogtam.

☆ ☆ ☆

A koncert vége előtt elhagytam a helyszínt, majd a kocsi felé siettem. A két gorilla még mindig fapofával ücsörgött az autóban, s amint beszálltam, már indították is a motrot és a szállodához vittek. Az út csendesen telt, így unalomüzés képpen előhalásztam a telefonomat. Kettő olvasatlan üzenetem volt, mind a kettőt Chanyeol küldte.

Most végeztünk. Pár percig még pakolgatunk aztán indulunk is!

A tortát a szálloda portáján leadták. Onnan ha elkéred biztosan odaadják ;) Mielött a szobánkhoz érnénk írok neked. A mi szobánk 238-as. Oda megy mindenki. Köszönöm ♡

Elolvasva az üzeneteket, boldogan szálltam ki a kocsiból, majd a szálloda felé igyekeztem. A portára érve elkértem a tortát és a szoba kulcsát, majd a második emeletre lépve megkerestem a szobát. Pár perc bojongás után megtaláltam a 238-as szobát, majd halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem a kis helységbe. A szobában az a tipikus férfi illat uralkodott, s a bent lévő káosz is arról árulkodott, itt bizony férfiuralom van. A szétdobált ruhákat nézve vágtam pár fintort, majd az asztalra helyezve a tortát elkezdtem pakolni. Pár perc múlva a bőröndbe sorakoztak a ruhák. Máris komfortosabbnak éreztem a szobát. A gyertyákat előhalászva a tortára helyeztem őket, majd gyufát keresve a zsebembe dugtam párat. A telefonom rezgett egyet, jelezve hogy üzenetem jött. A szívem hevesen kezdett verni és most izgatottabb voltam, mint gyermekkoromban karácsonykor. Meggyujtottam a gyertyákat, lekapcsoltam a villanyt, majd az ajtóval szemben beálltam. Pár percig álhattam így amikor valaki babrálni kezdett a zárral. A lábaim remegni kezdtek, majd kitárult az ajtó.

- Boldog szülinapot - kezdtem remegő hangon énekelni - Boldog szülinapot Baekhyun - kapcsolódtak be a többiek is.

Baekhyun meglepetten nézett a szemembe, majd széles mosolyra húzta ajkait. Közel léptem hozzá, és átnyujtottam a tortáját. Egy pillanatra összeért a kezünk, ami kellemes borzongással töltötte el a testemet. Megfogta a tortát, majd Chanyeol kezébe nyomva, szorosan megölelt. Mélyen beszívva az illatát szorítottam magamhoz.

- Hiányoztál - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Te is nekem. Nagyon - suttogtam a vállába, majd lassan eltoltam magamtól. Mielött teljesen elengedett volna, még egy gyors puszit nyomott az arcomra. Megállás nélkül vigyorogtam, és úgy lestem, ahogy a többiek is gratulálnak neki.

Hírtelen valaki a nyakamba ugrott. Egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, de szerencsére nem borúltunk el. Ririn vékonyka testével csimpaszkodott rajtam.

- Szia Sungrin! - köszönt, s elkezdett ugrálni. Ahogy karcsú derekát öleltem, észre vettem, hogy rengeteget fogyott, és az arca is sápattabb. Remélem nincs semmi baj köztük Kaival.

- Szia Ririn - köszöntem vissza, majd elengedtem barátnőmet. Őt Sunggi követte, aki kissé nyugodtabban fogadott. Ő is szorosan megölelt, amit természetesen viszonoztam.

Ezek után a többi fiúnak is köszöntem, végig ölelve mindenkit. Kait hagytam utoljára.

- Ugye nincs semmi nézeteltérésetek Ririnnel? - kérdeztem halkan, amikor megöleltem.

- Nincs. Vagyis én nem tudok róla. Miért kérdezed? - tolt el kicsit magától, hogy a szemembe nézhessen.

- Mert rengeteget fogyott és nagyon sápadt. Azt hittem a sok sírás és szomorkodás miatt. De akkor itt más van - gondolkodtam hangosan.

- Jajj nincs semmi baja. Ne rágódj ezen. Inkább élvezd a bulit - lépett el mellőlem - Egyébként - tette hozzá - cukik vagytok Baekhyunnal - kacsintott egyet, majd barátnőjéhez igyekezett. Értetlen tekintettel lestem Kai után. Amikor leesett a dolog, egy hatalmasat csaptam a homlokomra. Remélem Ririn nem kotyogta ki, hogy tetszik Baek. Még az kéne hogy bármelyik fiú tudjon róla. A végén még Baekhyun fülébe jut a dolog, és annak nem lesz jó vége.