Egy héttel késöbb:

  Baekhyun azóta sem hívott. Nagyon rosszul esett, de azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy bizonyára nincs ideje. Koncert, fanmeeting aztán több óra utazás és megint koncert. Borzalmasan fárasztó lehet, de ők képesek voltak mindig is a legjobbat nyujtani a rajongóknak. Tudom, hisz minden koncertet élőben közvetítve néztem a telefonomon.
  Barátnőimnek egy szót sem mondtam a csókrol, és ehhez tartom is magam.
  Munkám nem volt, ennek köszönhetően otthon tengettem napjaimat. Gondoltam rá hogy meglátogatom szüleimet, de valószínüleg megint csak dolgoznak, mint általában mindig, így elvetettem ezt az ötletet.
  A korházba rendszeresen járok vissza, és egyre jobb hírekkel szolgálnak nekem. A szívem egyre erősebb, és pár hét rendszeres gyógyszer szedés után
már teljesen felépülhetek.

☆ ☆ ☆

- Annyira hiányzik - nyafogott Ririn, ma már ezredszerre.

- Nekem is - sóhajtozott Sunggi.

- Jajj már lányok. Fél perce tettétek le a telefont. Ráadásul videóhívásoztatok egy órán keresztül. Annyiban változtak, hogy Sehun újra fekete hajú, Kai pedig szőke lett. Láthattátok őket, beszélhettetek velük és vasárnap indultok.

- De hiányzik az érintése. Hiányzik hogy megcsókoljon, hogy szorosan magához öleljen - mondta Ririn teljesen drámaian. Sunggi egyetértve bólogatott. Szemforgatva felálltam az ágyról, majd a konyha felé vettem az irányt, mert már majdnem éhen halltam. A kis helységbe érve, szinte belebujtam a hűtőbe, de egy félig megrágott szendvicsen kívül semmit sem találtam. Bánatosan csoszogtam vissza a szobába, ahol barátnőim telefonjaikkal voltak elfoglalva.

- Nem találtam semmi ehetőt a konyhába. Éhesek vagytok? Rendeljünk pizzát? - kérdeztem, de süket fülekre találtam - Hahó. Mondtam valamit - még mindig semmi válasz - Na jó. Rátok gyújtom a lakást - próbáltam fenyegetőzni, de ez sem használt. Hírtelen ötlettöl vezérelve az ajtóhoz léptem, és teljes erőmmel bacsaptam azt. Mind a ketten ugrottak egy aprót, majd felém kapták fejüket.

- Mi van veled Sungrin? Ideges vagy? - kérdezte Sunggi kissé agresszív fejjel.

- Nem velem van a baj, hanem veletek. Nem is figyeltek rám. Azzal a nyomorult telefonnal vagytok elfoglalva. Csak annyit kérdeztem, hogy rendeljünk-e pizzát? - néztem rájuk könyörgő tekintettel.

- Jaj, bocsi Sungrin. Kissé belebolondulok Kai hiányába - mondta Ririn - Igen én éhes vagyok. Felőlem rendelhetünk - mosolygott rám, majd zsebébe csúsztatta készülékét.

- Rendben akkor megrendelem. A szokásos jó lesz? - kérdeztem, majd a telefonomért nyúltam. Egy egyhangú "ühüm" után, kiléptem a szobámból, majd megrendeltem az ételt.

- Mi lenne ha tartanánk egy csajos napot? Olyan régen voltam már fodrásznál. Rám férne valami újítás - mondtam visszalépve a szobába, majd fekete derékig érő hajamra mutattam.

- Jó ötlet. Én is meguntam már az egyszínű feketét. Világosabbat akarok. Hátha így jobban tetszem majd Kainak - lelkesedet Ririn.

- Tudod, hogy nem a külső számít. Kai így szeret ahogy vagy. De attól még újíthatsz - veregettem meg barátnőm vállát, majd Sunggira néztem, a válaszára várva.

- Tőlem. Amíg ti fodrászkodtok én szétunom az agyam. Nekem tökéletes a lapockámig érő fekete haj. Bár néha levágatnám kopaszra, de az mellékes - mosolyodott el halványan.

- Utána nézelődhetünk a plázában. Szerintem egy óra alatt végzünk a fodrásznál. Utána azt csinálunk amit te akarsz - próbáltam lelkesíteni barátnőmet, akinek a mondatom után felcsillant a szeme.

- Te mondtad - mosolygog pimaszul - Ugye beülünk egy 5D-s mozira?

- Azt mondtam, hogy azt csinálunk amit te szeretnél, ha nyafogás nélkül kibírod a fodrászatot.

- Rendben - mosolygott, majd felállt a földről.

Egyszer csak valaki ráfeküdt a csengőre, és nem igazán akart róla leszállni. Meghozták az ebédünket. Ez aztán gyors volt.

☆ ☆ ☆

Vidáman simítottam végig extrán puha hajamon, majd az extáisban lévő Sunggira néztem.

- Elképesztő, hogy egyszerre látom 3D-be, mozog a szék és még efekteket is kapok. Biztos hogy a hajamba ragadt valami mű vér - ugrándozott.

- Minden rendben? - néztem a falfehér arcú Ririnre.

- Nem. Nekem senki sem mondta hogy horrort nézünk. Utálom a horrorokat - felelte sápadtan, és egy mellettünk elhaladó kisfiútol felsikított. Még szerencse hogy nagy a hangzavar. Egy ideig minden apróságtól meg fog ilyedni.

- Szerintem én bealudtam. Elringatott az a mozgó szék - néztem rá mosolyogva.

- Jó neked. Én valahogy nem tudtam volna elaludni - mondta halál komoly arcal.

- Úúú várjatok. Ott hagytam a kabátomat - kaptam a fejemhez, majd visszafelé kezdtem szaladni. Az emberekre nem is figyelve, csak szaladtam előre.

- Jaj. Elnézést. Nem volt szándékos - mondtam a mellettem elhaladó fiúnak, akinek véletlenül nekimentem, majd a földreesett táskámért nyúltam. A fiú gyorsabb volt, ezért amikor lehajoltam, véletlenül összekoccant a fejünk.

- Nagyon sajnálom. Olyan ügyetlen vagyok - tettem a szám elé a kezem, majd meghajoltam. A fiú csak édesen elmosolyodott, majd átnyujtotta a táskámat.

- Semmi baj. Mindenkivel megesik. Eunhyuk vagyok - nyujtotta a kezét. Értetlen fejet vághattam, ugyanis halkan felkacagott, majd beletúrt sötétbarna hajába.

- Ja...ő...én Sungrin vagyok - nyujtottam a kezem, majd újra meghajoltam.

- Szép neved van. Bár egy ilyen gyönyörű lányhoz biztos voltam benne hogy egy gyönyörű név társul - mosolygott aranyosan.

- Jaj. Ugyan kérlek. Nem vagyok én olyan szép - pirultam el, majd egy tincset türtem a fülem mögé. Eszembe jutott miért is indultam - Ha nem gond nekem most mennem kell. Mégegyszer bocsánat...mindenért - hajoltam meg, majd hátat fordítva Eunhyuknak, újra célba vettem a mozit.

- Remélem még találkozunk - kiáltott utánam. Visszanéztem rá, majd mosolyogva intettem egyet.

- Én is. De remélem nem így - kiáltottam vissza. Válaszul csak felnevetett, majd eltűnt a tömegbe. Nevetve nyugtáztam, hogy a bénaságomnak köszönheten megint megismertem valakit. Már csak reménykednem kell hogy nem egy pedofil. Bár nem tűnik sokkal idősebbnek. Gondolat menetem közepette, sikeresen visszaértem barátnőimhez a kabátommal.

- Ki volt az a cuki fiú akivel beszélgettél? - huzogatta a szemöldökét Sunggi - És miért vagy elpirulva? - mosolyodott el mindent sejtően barátnőm.

- Hát. Eunhyuk a neve. Mást nem nagyon tudtam meg - vakargattam a tarkóm zavartan. Nem értem miért vált ki belőlem ilyeneket ez a fiú - Meg cuki a mosolya - pirultam el újra, majd a cipőmet kezdtem vizslatni.

- Ooo. Sungrin, csak nem bejön neked Eunhyuk? Azt hittem Baekhyun az álompasid - éledt fel Ririn barátnőm.

- Dehogyis. Nem is ismerem. És igen Baek az álompasim - húztam össze résnyire a szemeimet, és egy aprót suhintottam barátnőm vállára.

- Te Sungrin. Nem valami Eunhyuk lesz a "bébiszittered"? - nézett fel a telefonjából Sunggi.

- Azt hiszem ezt a nevet mondta Chanyeol. Hát reménykedem hogy ő lesz - amint kimondtam meg is bántam. A fejemre csaptam, és beletörődtem a sorsomba, miszerint egész úton vele fognak piszkálni.

- Szóval tetszik neked? - kiáltott fel Ririn. Szerencsémre a hangzavarban az ő hangja is csak suttogásként hatott. Ezonnal csitítottam és kezemet a szájára tapasztottam.

- Elment az eszed? Ne üvöltözz. Amúgy sem tetszik. Nem is ismerem. Haggyjál már. Csak aranyos a mosolya. Ennyi, oké? Lehet hogy soha többet nem találkozok vele. - eresztettem el a száját, és úgy tűnt, megelégedtek a válaszommal, ugyanis nem kérdeztek többet.

Haza kísértem a lányokat, és még pont sötétedés elött hazaértem. Akátmennyire is nem akartam, de álmomban újra találkoztam Eunhyuk édes mosolyával.
 

Tényleg egy találkozás után megkedveltem, vagy csak Baekhyun hiánya váltja ki ezt belőlem?

Hellóka! *-*

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvassa a ficimet ^-^. Remélem élvezitek, és várjátok a folytatást😉.

U.i.: beszúrok egy-egy képet az új frizurákról😂

Ririn hajacskája:

Sungrin haja: