Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6.

Reggel Jisung ébresztőjére keltem fel ami nem volt valami kellemes. Nagy nehezen felültem és megdörzsöltem a szemeimet. Az ágy felé fordítottam a fejemet ahol Jisung éppen JeongInt ébreszgette. Kitakartam magamat majd sóhajtva tudatosult bennem, hogy ismét JungKookkal álmodtam. Fejemet megrázva álltam fel majd a táskámhoz mentem amiben benne voltak a ruháim mára. Időközben JeongIn is sikeresen felébredt így már hárman kezdtünk el öltözködni. Nem volt sok kedvem kicsípni magam így maradtam a fekete nadrág, fekete póló, fekete bőrdzseki kombónál.

-Hány óra van?- kérdezte JeongIn álmosan miután már felöltözött.

-6:40!- néztem meg a telefonomat majd megigazítottam a tincseit.

Bólintott egyet majd kissé lehangoltan ment ki a szobából.

-Remélem HyunJin nem lesz vele bunkó ezek után!- sóhajtott egyet majd ő is magamra hagyott.

Fejemet megrázva indultam meg én is miután kivettem a táskámból a fogkefémet. Bementem a fürdőbe én is majd kicsit hülyéskedve fogat mostunk. Lementünk a konyhába ahol Jisung csinált nekünk ételt a suliba. Megköszöntük neki majd mindketten nyomtunk egy puszit az arcára.

-Jobban vagy?- kérdeztem karjára utalva.

Bólintott párat majd halványan elmosolyodott és JeongInra nézett.

-Te jobban vagy édes?- mentem oda hozzá hiszen csak telefonját nyomkodta.

-Nem igazán! Nem akarom látni Hyunjint és félek is!- nézett fel telefonjából majd végül el is tette a készüléket.

-Ne félj, biztos vagyok benne, hogy nem fog mondani rólad semmi rosszat! Minden rendben lesz!- simogattam meg a fejét majd végül leültem az egyik székre.

7:30

Jisung már túlságosan is izgatott volt. Bakancsait már felvette és táskája is a vállian pihent.

-Pánikolok, nem akarok dadogni!- szorította meg a táska pántjait majd teljesen lefehéredett amikor meghallotta a csengőt.

-Kinyitod vagy kinyissam?- kérdeztem tőle gyorsan felkapva a bakancsomat.

-Nyisd!- nézett körbe búvóhelyet keresve és amikor már szaladt volna el JeongIn megállította.

Az ajtóhoz mentem majd kinyitottam aztán és köszöntöttem Minhot.

-Mielőtt bemennél! Ébren volt amikor megcsókoltad és most totál bevan pánikolva!- mondtam halkan majd felkuncogtam és arébb álltam, hogy a lesokkolódott fiú betudjon menni.

-Sziasztok!- köszönt majd egyből ment is Jisunghoz.

Mosolyogva néztem őket és úgy éreztem, hogy sose voltam még ilyen boldog amióta JungKook megcsalt. Látni ahogy két személy egymásra talál és boldogok..azt hiszem nincs ennél jobb.

-Nagyon fáj a karod?- kérdezte miközben derekára vezette kezeit.

-A-annyira n-nem!- nézett mindenféle miközben arca egyre pirosabb lett.

-Legközelebb nem szeretném ha ilyet csinálnál főleg nem miattam! Sajnálom, hogy látnod kellett azt amit csináltunk, de ígérem, hogy nem fog előfordulni többet!- vette el egyik kezét Jisungie derekáról majd arcára simított.

Alsó ajkamba harapva folytottam vissza a sikongatásomat, de kezeimnek már nem tudtam parancsolni így ökölbe szorítva kezfejeimet a magasba emelve fanoltam.

-Mehetünk?- kérdezte Minho mire Sungie csak bólintott egyet.

Magamban folyton csak azt kántáltam, hogy:Csókold meg! Úgy éreztem, hogy ha nem teszi meg akkor kiugrok az ablakon. Persze, nem sokat kellett várnom arra a pillanatra ugyanis Minho vészesen közel hajolt majd suttogott valamit ami balszerencsémre nem hallottam.

-Ez az!- kiáltottunk fel JeongInnal amikor Minho, Jisung ajkaira tapadt és egy érzelmes csókba hívta őt.

Szemeimbe könnyek gyűltek és a boldogságon meg persze a büszkeségen kívül nem éreztem semmit sem. Nagy nehezen megnyugodtam és közelebb mentem hozzájuk.  Lőttem egy képet róluk hiszen muszáj voltam megörökíteni ezt a pillanatot.

-Na mielőtt lenyelitek egymást közlöm, hogy ideje lenne indulni!- mondtam amikor megnéztem az időt.

Erősen koncentráltam, hogy még véletlenül se ugorjanak be képek a múltról amikor még boldog voltam JungKookkal. Belegondolni, hogy muszáj leszek vele találkozni kettesben és még beszélnem is kell vele, szörnyű. Viszont hiszek benne, hogy túlélem és nem fogok az első percben behúzni neki egyet csak, mert hajt a bosszúvágy. 

[...]

Az iskolába érve unottan mentem végig a 3. emelet folyosóján ahol szemeimmel Yoongi hyungot kerestem. Amikor már azt hittem, hogy nem jött be a suliba megpillantottam őt éppen TaeHyunggal veszekedni.

-Min veszekedtek?- kérdeztem unottan.

-Már semmin! Menjünk haver nincs nekem ehhez kedvem!- sóhajtott egyet majd karon ragadott és a behúzott a terembe.

Vetettem egy utolsó pillantást JungKookra aki szintén engem nézett. Szemöldökeimet ráncolva fordítottam vissza a fejemet előre, hogy még véletlenül se menjek neki semminek sem.

Leültünk a leghátsó padok egyikéhez és ott kezdtünk beszélgetni. Persze, nem említettem a veszekedést hiszen láttam rajta, hogy nem igazán akar róla beszélni.

-Mizu a kölyökkel?- kérdezte legjobb barátom mire töviről hegyire elmeséltem neki.

-Ez nagyon édes!- mosolyodott el, én pedig csak egyetértően bólogatni kezdtem.

-Mikor kezdődik a korrepetálás?- tettem le a fejemet a padra és úgy néztem rá.

-Jövőhéten közli velünk, hogy melyik napokon kell! Kurvára nincs kedvem azt a majmot tanítani!- mérgelődött majd karba tette a kezeit.

-Szerinted neked van kedvem az exemet tanítani? Kinézem belőle, hogy még csak el sem jön és majd én szopok miatta, de esküszöm akkor tekerem ki a nyakát!- morogtam majd az említett fiúra néztem.

Telefonját nyomkodta mint általában minden egyes órán.  Valakivel nagyon elbeszélgetett mivel néha elmosolyodott. Hosszú ideje nem mosolygott ennyit szóval biztos vagyok benne, hogy rátalált az igazira. Nem a legrosszabb érzés ez számomra, de azért nem is kellemes elvégre mindig nekem mondta, hogy számára én vagyok az igazi és mást nem is akar. Aztán megcsalt és most itt tartunk. Már most sajnálom szegény embert, de csak is azért, mert bármikor megcsalhatja. Nem kívánok neki rosszat és nem is remélem, hogy megteszi ezt a fiúval csak gondolom aki egyszer megtette valakivel az mással is megfogja. Vagy csak velem volt ilyen hűtlen?

A tanár megérkezett a terembe így hát mindenki ráfigyelt. Az egész óra unalmasan telt és már alig vártuk, hogy végre vége legyen.

A csengőt meghallva elkapott a nyugodtság bár tudtam, hogy ez nem sokáig fog tartani. Yoongival karöltve indultunk ki a teremből, a folyosón pedig összetalálkoztunk JeongInnal és persze Jisunggal.

-Minho?- kérdezte boci szemekkel az idősebb fiú.

-Itt vagyok baby!- jött oda hozzánk az említett fiú majd magához húzta Sungiet és egy hosszabb csókot nyomott ajkaira.

-Elolvadok!- mosolyodtam el majd elköszöntem és mentem Yoongi után.

-Várj meg hyung!- kiáltott utánam JeongIn mire megfordultam.

-Hé, le ne nyeljétek egymást!- szóltam oda a smároló párnak majd mosolyogva fogtam meg az éppen mellém erő JeongIn kezét.

Velünk szembe jöttek a barátaik köztük Hyunjin is így Innie kezemet megszorítva húzta össze magát.

-JeongIn!- állította meg a fiút Hyunjin.

-Nincs JeongIn!- néztem rá majd elhúztam onnan amilyen gyorsan csak lehetett.

Az udvarra érve megálltam majd kivettem a táskámból a cigarettámat és a gyújtómat.

-Tesó nincs egy cigid?- kérdezte JungKook feltehetőleg V barátjától.

-Bocs, de ma nem hoztam!- válaszolt majd közölte vele, hogy kérjen mástól.

Nem tudom mi ütött belém, de szinte magától mozogtak a kezeim és a lábaim. A cigarettásdobozomból kivettem egy szálat majd odasétáltam hozzá és felé nyújtottam.

-Köszönöm, Chim!- mosolyodott el majd elvette tőlem a szálat.

-Nincs mit, Kook!- mosolyodtam el halványan majd hátat is fordítottam nekik.

Értetlenül nézve magam elé sétáltam vissza JeongInhoz aki szintén nem értette, hogy mi van velem. Látta rajtam, hogy valami nem okés így vállamra tette a kezét.

-Minden rendben van veled?- kuncogott fel még mindig az értetlen tekintetemet lesve.

-Nem tudom miért csináltam ezt!- vettem ajkaim közé a fehér szálat majd meg is gyújtottam azt.

-Miért, mit csináltál?- kérdezte Jisung aki éppen akkor ért mellénk.

-Cigit adott JungKook hyungnak!- válaszolt helyettem a fogszabályozós fiú.

-Érdekes, mi ütött beléd hyung?- kuncogott fel Jisung majd ásított egyet.

-Nem tudom, de te tényleg nem aludtál az éjszaka egy cseppet sem?- fordítottam felé a fejemet így megpillantottam Minhot is aki a fiú kezét fogta.

-Egy percet sem!- válaszolt majd magához ölelte Minhot és fejét mellkasába fúrta.

-Akkor ma ha lehet aludd ki magad!- simogattam meg fejét szabad kezemmel majd beleszívtam a cigarettámba.

[...]

Egész nap nem történt semmi érdekes azon kívül, hogy Hyunjin többször is beszélni akart JeongInnal. Innie nem szeretett volna így hát nem engedtem neki. Jelenleg a parkolóba sétálunk : én, JeongIn, Minho és Jisung.

Minho nem törődve azzal, hogy mi is a parkolóban vagyunk, a kocsijának nyomta Jisungot és ajkaira hajolt. Tegnap Jisung egy ilyen jelenet miatt bántotta magát és sírt órákig most pedig ő van az autónak nyomva miközben az csókolja őt akit a legjobban szeret.

-Oké, jobb ha megyünk!- takartam el JeongIn szemeit amikor Minho nem bírt magával és Jisung fenekébe markolt majd felhúzta a mókus fiú egyik lábát.

A kocsi ajtót kinyitva tessékeltem be a járműbe a fiút majd én is beültem. Amikor már kifelé hajtottam lehúztam az ablakot és az egymást lenyelő párra kiáltottam.

-Folytassátok otthon, de azért Jisung szüzessége maradjon!

[...]

JeongInt természetesen haza vittem utána pedig haza indultam. Otthon lecuccoltam majd ettem végül pedig felmentem a szobámba ahol tanulni próbáltam.

Gondolataim JungKookra terelődtek és egyszerűen nem értettem, hogy miért nem tudom kiverni őt a fejemből. A kínkeserves percekben többször is éreztem, hogy szeretem őt viszont tudtam, hogy ez hülyeség. Nem szeretem őt hiszen megcsalt ami megbocsáthatatlan. Idegesen pattantam ki az ágyamból majd elpakoltam holnapra. Miután ez megvolt pizsama felsőmet és egy egy fekete boxert felkapva indultam meg a fürdőbe ahol percekig csak áztattam magam a meleg vízben.

-Nem vagyok normális!- túrtam hajamba vizes kezemmel.

Miután meguntam a vízben való ücsörgést, lefürödtem majd megtörölköztem és végül felöltöztem. Megmostam a fogaimat majd sóhajtva oltottam le a villanyt. Elhagytam a fürdőszobát és fáradtan indultam meg a saját szobám felé.

Miután leoltottam a villanyt elbotorkáltam az ágyamhoz amire ledőltem és nyakig betakaróztam. Eszembe jutott, hogy fel kéne tennem töltőre a telefonomat így szenvedve keltem ki az ágyamból majd megkerestem a töltőmet. Amint a kezem ügyébe került feltettem tölteni a mobilomat és újra a puha ágyikómba borultam.

Sóhajtva fordultam az oldalamra majd szemeimet lehunyva próbáltam elaludni, bár ez a gondolataimnak hála lehetetlenné vált számomra.

🦋🦋🦋🦋🦋🦋

Noos, azon gondolkodtam, hogy majd szeretnék egy külön részt is ami nem feltétlenül Jimin szemszögéből van és nem feltétlenül az ő életéről szól.

Szeretnék egy JeongIn szemszögöt és majd később egy Jisung szemszögöt.

Az Innie különkiadás a következő rész lenne, ha szeretnétek persze.

A Jisung szemszög pedig kicsivel később és mindenképpen 18+os lenne!

Ki van az ötlet mellett és ki ellene?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro