Mivel 2 nappal ez előtt majdnem kinyiffantam, nem tudtuk megcsinálni az interjút. DE, mostmár jobban vagyok(tegnap haza engedtek) úgyhogy ma bepótoljuk. Kicsit sem vagyok munkamániás.... Na mindegy...

Miután felkelltem, megpróbáltam emberi formába hozni magam... Nem mondom hogy sikerült, de legalább már nem úgy nézek ki mint akit elgázoltak.

Egyébként ezt vettem fel:

Nem túlságosan elegáns, de nem is túl egyszerű, pont jó lesz a riporthoz. És kényelmes is, ami különösen jó mert sok dolgunk lesz ma.

A teendőim listája mára:

-Riport a fiúkkal.

-Válaszolgatás a fanok kérdéseire online.

-Elkisérni őket tánc próbára.

-Aztán ha marad egy kis időm este, akkor elmegyek Chaevel, DongHyunnal és SangHunnal valamerre.

Nem tudom miért, de egy egész kicsit izgulok amiatt, hogy újra találkozunk SangHunékkal....

A fiúk már a tévé epületnél vártak rám. Elősször gyorsan lezavartuk az interjút, ami a beavatatlan embereknek teljesen meggyőző lehetett.

-Biztos hogy bevették? - kérdezte Hyunjin.

-Persze... - nyugtattam őket. Egyébként megértem a kételkedést, mert nekünk, akik tudtuk az igazat, teljesen átlátszó volt az egész sztori amit bemagyaráztunk a nézőknek, de az igazságot mégsem mondhattuk, mert akkor nem tudnék normálisan nyomozni. Jobb úgy hogy mindenki azt hiszi hogy nincs semmi baj. - De egyébként ha valaki nem hiszi el, akkor sem tudja az ellenkezőét bebizonyítani. - magyaráztam.

-Amúgy mikor kezdődik a válaszolgatós cucc? - kérdezte Jisung.

-Egy óra múlva. - néztem meg a telefonom az időt. - Reggeliztetek már? - kérdeztem, mire a fiúk csak nemlegesen a fejüket rázták. - Akkor menjünk el valahova enni.

Természetesen abba a kávézóba mentünk ahol Chaeyoung dolgozik. Had fangörcsöljön kicsit.
Amikor beléptünk és megláttott minket, tágra nyílt szemekkel bámulta a banda tagjait.

-Chae... - kérdeztem vissza folytott vigyorral. - Kaphatunk egy asztalt?

-Öhm persze... - mondta kábán. - Kövessetek... - indult meg az egyik szabad asztal irányába. Mindeközben olyan tipikus "kinyírlak" pillantással nézett rám. Nagyon jól szórakoztam.🙂

Mind rendeltünk valamit reggelinek. Miután Chae kihozta ezeket, már indult volna vissza, de Hyunjin ráfogott a csuklójára.

-Te nem maradsz itt? - kérdezte azzal a csábos tekintetével. Itt randi szagot érzek....

-Nem hinném hogy a főnököm örülne neki. - mondta Chae piros arccal.

-Naaa, meghívunk. - vigyorgott Hyun. - Mindig a vendég az első...

-Rendben, akkor kiveszem az ebéd szünetem. - mondta Chaeyoung még mindig vigyorogva. Elbűvölő... Forgassátok csak a kést a szinglik szívében...

Nos igen, ők végig nagyszerűen elvoltak. Egyszer azonban Chae rámnézett.

-Y/N-nie... Kijönnél velem a mosdóba? - kérdezte.

-Persze. - vontam meg a vállam.

Feláltunk és kimentünk, Chaeyoung azonban megállta az ajtó előtt.

-Y/N!

-Miaz?

-Most nagyon haragszom rád! - mondta pirosodó fejjel. Ami ezúttal valószínűleg a mérgesség miatt volt, nem Hyunjin miatt.

-És miért?

-Mert Hyunjin olyan jóképű és kedves és figyelmes és...

-Egyrészt, mióta figyelmes Hyunjin? Nem rosszból, mert bírom a gyereket, de ő meg a figyelmesség fényévekre vannak egymástól. Másrészt, miért az én hibám hogy belezúgtál?

-Mert bemutattad nekem! DongHyun-nal éppen kezdett alakulni valami, de most teljesen elbizonytalanodtam. És így hogy menjünk el velük bárhová is este...

-Chae... Én nagyon nem értek ehez. Azért hoztam őket hogy örüljél... De amúgy Hyunjinnak úgyse lehet párkapcsolata mert idol, szóval...

-Igazad van! - kezdett megnyugodni. - Ez csak egy kis pillanatnyi fangörcs fellángolás... Majd elmúlik.... - győzödte saját magát.

-Akkor elmegyünk inni este ugye?

-Persze...

-Okés, nekünk lassan indulnunk kell, mert kezdődik a kövi programunk, szóval köszönj el a srácoktól.

Miután Chae elbúcsúzott a többiektől mehettünk vissza a tévé stúdióba.

Mind leültünk a nagy monitor elé, mellettünk pedig egy ember volt, aki írni fogja a válaszainkat.

-Első kérdés... - kezdte az asszisztens. - Igaz hogy a StrayKids tagjait, többször is megtámadták? - olvasta fel a gépről.

-Ignorálja. - mondtam.

-Nem lehet, ezekre válaszolni kell.

-Akkor írja hogy nem.

-Ennyi? Ez nem túl rövid?

-Ha nem tudja követni az utasításaimat, ide hozatok valaki mást. - mondtam mire a srác begépelte amit mondtam. "Nem"

-Következő... Igaz hogy ChangBint az edzőteremben megtámadták?

-Komolyan nem tudnak normális kérdéseket írni? - fújtattam. Nem könnyítik meg a dolgomat, az egyszer biztos. - Írja hogy nem. - mondtam. Erre már nem mert vissza szólni a csávó.

-Igaz hogy... - kezdte, de hirtelen berúgták az ajtót. Az a fekete csukjás alak aki a támadásokat is csinálta. Egyből felé indultam és akkorát húztam be neki hogy az órából elkezdett fojni a vér. Ezzel nyertem egy kis időt.

-NE CSAK NÉZZEN MINT VALAMI HÜLYE! - kiabáltam a pasasnak. - FOLYTASSÁK! - a többiek rémülten kezdtek bele újból a kérdések megválaszolgátásába, mert túl feltünő lett volna, ha hirtelen abba hagyjuk ezt. Én pedig... Nos én püföltem tovább az meglepi vendégünket.

Már kábé tíz perce próbáltam kiütni, ahogy ő is engem. Egyszer azonban valahogy sikerült kigánycsolnia és Minho felé indult. Én pedig rögtön felpattantam a földről (akármennyire is fájt a gerincem) és utánna futottam. Már majdnem elérte a célpontját, de én lerántottam a csukjáját. Az arcát nem láttam, csak azt hogy hosszú haja van... Ez egy nő! De ez nem lehet hisz amikor a legutóbb szembe kerültem vele, határozottan egy férfi állt előttem... Ezek szerint nem is egyedül van?!

Miután elvettem a maszkot rögtön kifutott az épületből. Már nem értük utól... Vagyis én utol értem volna, csakhogy ráestem a gerincemre és így állni is alig bírtam.

Végül a netes válaszolgatást is sikerült befejezni, így a történtek után nem maradtunk bent tovább.

Otthon vettem egy forró fürdőt, és küldtem egy körüzenetet a fiúknak, hogy ma már inkább ne menjenek utcára ha nem muszály, és hogy a támadó valószínűleg nem egyedül van, de ezt majd holnap részletezem.

Chae kábé egy fél óra múlva jön át, addig még van időm elkészülni. Beállítottam a hajam, igazítottam egy kicsit a sminkemen és átvettem a ruhámat valami bulizósabbra:

Így indultunk el Chaeyoungal a bárba, ahol a fiúk már vártak minket. Chae puszival köszöntötte DongHyunt, és én is esetlenül megöleltem SangHunt.

Egy jó pár feles után, Chae lelépett DongHyunal (gondolom valami eldugott helyen smároltak vagy valami ilyesmi...), én pedig SangHunal beszélgettem.

-És hogy megy a munka? - kérdezte.

-Jól, ma megint volt egy támadás...

-Ki ellen? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Minho. - forgattam a szemem.

-Ő az akit nem bírsz?

-Nekem semmi bajom sincs vele, ő utál valamiért. - vontam meg a vállam.

-Ha nem tud téged értékelni az az ő baja.

-Montam már hogy ne bókolj...

-Ez csak az igazság. - símított a kézfejemre.

-De még csak meg sem köszönte.

-És rá jöttél valami újra?

-Szerintem nem egyedül van a merénylő.

-Ezt miből gondolod? - érdeklődött.

-Ma leszedtem a maszkját, és egy nő volt, de az arcát nem láttam, viszont amikor legutóbb találkoztam vele, száz százalék hogy egy férfival verekedtem. - magyaráztam.

-Ügyes vagy, én erre sosem jöttem volna rá.

-Mi történt a kezeddel? - kérdeztem. A keze amelyikkel az enyémet fogta, be volt kötözve.

-Áh, csak megvágtam. - legyintett.

-Vigyázhatnál egy kicsit jobban is...

Hajnali háromkor úgy döntöttem hogy haza megyek. Chae elment DongHyunal, úgyhogy majd holnap haza jut valahogy.

SangHun haza kísért, a taxival direkt egy sarokkal arrébb áltunk meg, és a lakásomat beszélgettünk. Az ajtó előtt megállva, láttam hogy  mondani akar valamit, de nem tudott hozzá kezdeni, így a kezembe vettem az irányítást.

-Még találkozunk. - hajoltam közelebb hozá, és egy szájra puszival elköszöntem, és bementem a házba. Érdekes nap volt az már tuti.

Hát egy kis (vagy nagy) lemaradással, de itt az új rész.

Érdekesség: Ezt az egészet úgy írtam hogy a 2 éves unokahúgom a hátamon ugrált közbe.😉🤣