(Ebben a részben lesznek utalások az MCU világára, pontosabban a Bosszúállók csapatára, illetve egy pár mondat erejéig benne is lesznek - szerk.)

(Detty szemszöge)

Hihetetlen, hogy milyen hamar elrepült ez a három év. Igaz lenne még egy fél évem, de az elnök szerint is, meg a tábornok szerint is befejezettnek tekinthetjük a kiképzésem, így hivatalosan is a N.E.S.T. főparancsnoka lettem. Hatalmas büszkeséggel tölt el engem, hogy sikerült végig vinnem a lehetetlent. Most szervezzük meg a visszautat Nevada államba. Ha minden a terv szerint alakul, akkor már holnap délelőtt otthon lehetek a többiekkel. Az érkezésemről csak William tud, de erősen a lelkére kötöttem, hogy a többieknek egy szót se, főleg Optimusnak ne, mivel meglepetésnek szánom.

Ahogy megígértem nekik, rendszeresen írtam nekik levelet, vagy felhívtam őket. Apropó, majd elfelejtettem. Ha jól értesültem, akkor a csapat két új taggal bővült: Smokesreen, akit maga Alfa Trion választott ki, és Ultra Magnus. Ultra Magnust maga Optimus képezte ki és alatta szolgált a Cybertronért vívott háborúban, így ő a szerelmem másodparancsnoka. Alig várom hogy láthassam őket. Nem kicsit változtam külsőleg. Izmosodtam is valamennyit a kiképzés miatt, formásabb alakkal büszkélkedhetem, valamint a hajamat is megnövesztettem. Alig eszmélek fel, már a gépen repülünk vissza az Államokba.

*-* Time skip, mert Ratchet és Jack csúnyán néznek Mikóra, mert azt hiszik, hogy Raf miatta csúnya szót mondott *-*

És itt vagyok. Az új bázis kapujában. Nem kicsit pánikoltam be, mikor hallottam hírét, hogy a régi bázis, ami Jasper közelében volt, a földdel lett egyenlő. Még szerencse hogy senki sem tartózkodott ott, mikor történt mindez. Hallom, ahogy William beszél a többiekhez, így csendben állok az ajtó takarásában, úgy hogy senki se vesz észre.

- ...maguknak köszönhetem az életemet, a szabadságomat és a jövőmet. - majd mint egy jó katonához illik, tiszteleg az Autobotok előtt. Még mondtak valamit, de ami megragadta a figyelmem attól azt hittem hogy rosszul hallok.

- Szóval igaz a hír, hogy véglegesen lemerítetted az üllőt? Hogy megmenthesd Optimus Prime életét az Omega Zár visszaállítása árán. - hallom apa hangját.

- Én...ezt tartottam helyesnek... - ez valószínűleg Smokescreen lehetett. Szóval ő mentette meg Optimus életét. Ezt majd meg kell köszönnöm neki. Majd az apám így folytatta.

- Újfent bizonyítva, hogy Alfa Trion jól választott veled. - elmosolyodom apa dicséretén. Itt már nem bírom tovább. Tapsolva előbújok a rejtekhelyemről.

- Szerintem nem mondok nagyot azzal, hogy Alfa Trion büszke lenne rád, ahogy maga Primus is az lenne. - egy emberként fordulnak felém. Mosolyogva integetek feléjük - Halihó...visszajöttem... - Zoe ocsúdik fel először a döbbenettől. Lassan botorkál felém, majd mikor megbizonyosodik, hogy tényleg én vagyok az, elkezd szaladni.

- Detty! - majd kitárt karokkal felém ugrik. Én ilyedten hátrálok egy lépést, de későn kapcsoltam. Akkora lendülettel ront nekem, hogy megtántorodok, és mindketten hátraesünk.

- Jó ég! Tényleg ennyire hiányoztam Zoe? - kérdezem nevetve. Trap-Trap-Trap-Trap. Ennyit hallok, majd fél szemmel látom, hogy közelednek felém.

- Kicsi a rakás! - kiáltja el magát Miko, majd mind ő, mind a fiúk és June is ránk vetik magukat. De még William is kiveszi a részét ebből. A meglepetéstől, csak felnyögni van erőm.

- Jézusom...össze akartok nyomni, vagy palacsintára vagytok éhesek? - kérdezem nevetve, de kicsit fájdalmasan, mert nem kevés súly nehezedik rám. Erre nagyobb lesz a nevethetnék, de mindenki leszáll rólam, a legnagyobb megkönnyebbülésemre.

- Huh...már azt hittem hogy sosem kapok leve... - eddig jutottam, ugyanis Bulkhead von egy medveölelésbe. - ...gőt. Én is örülök neked Bulkhead, de kiszorítod belőlem a szuszt is... - kuncogom.

- Én is nagyon örülök, hogy hogy mindenki örül a ténynek, hogy ismét teljes a csapat, de kéretik nem megfojtani a menyasszonyomat! - hallom meg a számomra legkedvesebb férfihangot. Miután Bulkhead letesz a fölre, Optimus tárt karokkal vár engem. Nem is habozok. Nevetve és futva közelítem meg, majd a nyakába ugrom, majd nem törődve senkivel és semmivel szenvedélyesen megcsókolom, mire ő átkarolja a derekamat, hogy megtartson. Sajnos a levegőhiány közbeszólt, hogy nekem bizony arra is szükségem van, így elhajolunk, de nem ereszt el engem.

- Nagyon hiányoztál Hercegnőm! Eszeveszetten nehéz volt ez a három év nélküled. - suttogja.

- Nekem is hiányoztál. Minden nap csak arra tudtam gondolni, hogy mikor jöhetek már végre haza. - majd a többiek felé fordulok - És ti is hiányoztatok nekem. Mindenki. - mosolygok feléjük.

- Milyen volt a kiképzés? Tényleg igaz, hogy hajnalban kellett kelnetek, majd 4-5 mérföldet meneteltél? Milyenek voltak a tiszjbdkjvbjfdkv... - fogja be Miko száját Jack, mire az csak mérgesen néz rá. Nem tehetek róla, muszáj volt elnevetem magam, mert eléggé vicces látvány, hogy az alacsonyabb Miko mérgesen néz a nála másfél fejjel magasabb Jackre. Mint egy rossz házaspár.

- Nem mondom hogy nem volt könnyű, de olyan nagyon nehéz sem. Habár... - gondolkozok el - ...volt egy két olyan nap, mikor már a feladás szélén álltam, olyannyira kikészültem. De... - megfogom a nyakláncom, ami még régen anyáé volt - ...eszembe jutott, hogy miért vagyok ott. Hogy megtanuljam kezelni az erőmet. És akkor már csak egy cél lebegett a szemem előtt. - fél szemmel Optimusra sandítok - Hogyha befejezték a kiképzésem, utána férjhez fogok menni. Így azon voltam gőzerővel, hogy minél jobban tudjak tanulni. Ennek köszönhetően egy fél évvel hamarabb lett vége az egésznek és most itthon vagyok végre. - mosolyodok el. - Ami pedig a hajnali kelést illeti...volt, de nem rendszeresen. Leginkább akkor mikor az osztagból valaki... - itt erősen megnyomom a 'valaki' szót - ...eléggé feldühítette az ezredest. Így ennek köszönhetően hajnali 4-kor indultunk el gyalog Budapestről le a Duna folyó mentén fel Visegrádra. Ott még hegyet is kellett másznunk egészen az ott található vár romjaihoz. - fejezem be.

- Ki volt az a valaki? - kérdezi William, mire olyan 'Ezt komolyan kérdezed?' nézéssel ajándékozom meg.

- Hármat tippelhetsz... - majd Optimus felé fordulok - Ha pontosak akarunk lenni, még az árvaházban ismertem meg, illetve egyszer megpróbált randira hívni, de megfenyegettem...

- Ugye nem? Ugye nem Brian? - kérdi Optimus.

- De igen...viszont... - a kezeim ökölben, és az erőm kezd a felszínre törni. - Majdnem megcsókolt...erre bevertem neki egyet, mire betört az orra. Ezután persze én is kaptam tőle egy ütést a bal vállamba. Nem mondom hogy nem fájt, de amit ezután kapott tőlem... - muszáj elvigyorodnom, de nem a szokásosan, hanem ilyen gonoszkásan. Hiába...az Álca vér, akarom írni energon kötelez.

- Mit csináltál te lány? - kérdezi nevetve Bulkhead.

- Maradjunk annyiban, hogy az azt követő pár hétre a gyengélkedőre került mert egyrészt a jobb karja szilánkosra tört, illetve zúzódások lepték el a testét. A nővér szerint ezek után csoda hogy még életben van. - vonom meg a vállam ilyen nemtörődöm stílusban. - Persze engem vádolt meg, de senki nem hitt neki. Hiszen ki tudná elképzelni, hogy egy nő bánjon el így vele. Ezek után nemhogy messze elkerült, de ki is tették a csapatból, így most valahol Moszkvában lehet egy másik csapatnál, ha jól értesültem Phillips ezredestől. - gondolkozom el.

- Szóval most egy életre megtanulta, hogy nem érdemes veled packázni... - vonja le a következtetéseket Jack. - ...és nekünk sem árt ezt figyelembe vennünk. - erre elnevetem magam.

- Csigavér öcskös. A családomat sosem bántanám. - mondom nekik mosolyogva. Majd a pillantásomat Ultra Magnusra és Smokescreen vetem. - Még nem találkoztunk személyesen... - időközben felvettem a cybertroni alakomat - Detty Diamond vagyok, vagy Silverblade, amelyik szimpatikusabb. - majd a kezemet nyújtom. Majd folytatom. - Neked pedig köszönettel tartozom Smokescreen. Megmentetted Optimus életét, ezért hálás vagyok neked! - mosolygok rá. Mindketten kezet ráznak velem, majd Optimus felé fordulok. Mondanék valamit, de hírtelen elkomorodok és hátra fordulok.

- Gondolom más látogatót nem vártatok...

- Igazából jött volna még a tábornok is, de tudtommal majd csak 2-3 nap múlva jön csak. - mondja William.

Lassan megközelítem a bejáratot, majd aktiválva az erőmet megszólalok.

- Ki van ott? - hangom megkeményítem és támadó pozícióba állok. Ekkor egy füstbomba csapódik be közvetlenül elém, majd hallom hogy többen is bejöttek. A többiek köré egy olyan pajzsot vontam, hogy nem engedik ki őket, de hallanak mindent. Elkezdek támadni. Ha jól érzem, akkor hatan vannak. Az egyiküknek valamilyen páncélja lehet, mert mikor megütöttem, akkor hallottam azt a bizonyos fémes hangot. Repült is az illető egy másfél métert. Hallom ahogy káromkodott.

- Baszki! - egy pillanatra megállok, mert nagyon ismerős volt ez a hang.

- Hogy beszélsz?! - jön a válasz. Erre csak még jobban összezavarodtam. Majdnem eltalált egy kerek valamivel, majd megéreztem, hogy ez egy pajzs. Méghozzá vibránium pajzs. De ilyen pajzsa csak Amerika Kapitánynak van.

- Várjunk csak. Senki sem kommentálja hogy a Kapitány azt mondta 'Hogy beszélsz'? - kérdezi a páncélos.

- Jaj, tudom! - közben az a valaki hátulról próbált megütni, de kitértem előle és gyomorszájon ütöttem. Majd az illető folytatta amit elkezdett. - Csak kicsúszott.

- És a teremburáját, ne káromkodjatok már! - és itt jött a felismerés. Abbahagyom a támadást és felteszem mindkét kezem. Ahogy érzékelem, ők is leálltak. Lassan megfordulok, és igazam lett. Lassan a fejemhez emelem a kezem és leveszem a maszkom amit még a támadás előtt tettem fel. Látom hogy Natasha elindul felém és szorosan átölel.

- Szia Özvegy, régen láttalak! - mondom mosolyogva, hogy a többiek is jól hallják. Thor gondolom nem akar hinni a szemének, és látom hogy kicsit mérges is, így felém dobja a Mjölnirt. Nem gondolkozom, Natasha elé ugrom, majd elkapom a nyelét, és arra számítva hogy lehúz a súlya, de nem így lett. Úgy tartom a kezemben, mintha csak egy egyszerű játék lenne. Döbbenten állok mindenki előtt. Úgy tűnik, hogy méltó vagyok a Mjölnirre. Észre se vettem hogy a pajzs deaktiválódott és Optimus odajött hozzám, majd hátulról átölelt.

- Minden rendben Hercegnőm? Ugye nem bántottak? - kérdezi aggódva.

- Semmi bajom, jól vagyok. Viszont Hajasbaba... - használom az Thor becenevét - ...egy magyarázattal igazán tartoztok, hogy mégis mi a mennydörgős ménykűért támadtatok meg minket?! - kérdezem mérgesen, mire a pöröly villámokat kezd szórni, illetve a szemem is elkezdett zöld színre váltani. Érzem, hogy Optimus próbál lenyugtatni azzal, hogy a közös dalunkat énekli halkan a fülembe. Sikerrel is járt, mert lenyugszom tőle, de a pöröly még mindig villámokat szór. Le it tettem egyből a földre, majd kapva kapott az alkalmon Thor és magához hívta. Miután lenyugodtam, Thorra nézek és jelzem neki, hogy kezdhet magyarázkodni.

- Az úgy volt hogy... - és csak beszél, és beszél, és beszél. Néha a többiek is becsatlakoznak, vagy esetleg kijavítják, ha Thor rosszul mondott valamit. Mire a végére ér már zsong a fejem a sok információtól.

- Csakhogy jól értettem-e...azt akarjátok mondani, hogy Ultron, amit, pardon, akit, te terveztél meg Bruce-al Tony, öntudatra ébredt és most a célja az emberiség elpusztítása, és ti azt hittétek, hogy az Autobotok, akik a családom is egyben... - mutatok a mögöttem lévőkre - ...hogy Ultron szövetségesei?! - kezdek megint ideges lenni, de ezúttal tudom kontrollálni. Veszek egy mély levegőt és kifújom. - Most tisztázzuk a dolgot. Az Autobotok nemhogy Ultron szövetségesei, de nem is földiek. Ők egy másik bolygóról jöttek, amit úgy hívnak hogy Cybertron. Nem is olyan régen háborút vívtak ezek ketten... - mutatok a szerelmemre és Megatronra - ...de ma már megbékélt a két oldal, mivel egy közös ellenség fenyeget minket, vagyis jobban mondva két ellenség és inkább engem, de ez lényegtelen. - fejezem be.

- Akkor az egész riasztás a semmiért volt?! - kérdezi Tony.

- Igen, ahogy mondod Stark... - mondom morcosan. Látom hogy mondana valami csúnyát, de megelőzőm. - És nehogy elkezdj káromkodni! Ha nem vettétek volna észre, gyerekek is vannak itt. Pontosabban egy tizenöt, egy tizenhét, és egy tizenkilenc éves... - mutatok rájuk. Erre behúzza a nyakát, de ez se menti meg attól, hogy Natasha is, meg én is nyakon vágjuk.

- Akkor mi már itt sem vagyunk és elnézést a kellemetlenségért. - mondja Steve, de mielőtt elindulnának mindannyian megölelnek engem. Mármint a Bosszúállók. Mosolyogva megrázom a fejem, de visszaölelem őket. Hiányoztak ezek a marhák. Meg persze Natasha is, aminek hangot is adok.

- Hiányozni fogtok, ti címeres ökrök. - hatásszünetet tartok. - És persze te is Natasha. - erre az egész termet betölti a nevetés hangja.

Ezek után nézem, ahogy a Quinjet felé mennek, majd elhagyják a bázis területét. Megfordulok a többiek felé, mire mindannyian alig tudják visszatartani a röhögést. Értetlenül nézek rájuk.

- Most mi van? - erre Miko egy tükröt tart felém, ahogy tökéletesen látom a cetlit, rajta ezzel a felirattal:

"Van egy baromi jóképű vőlegényem.
Egy hatalmas nagy kertem.
És egy használatra kész ásóm.
Ja meg még egy dolog.
Egy szikla szilárd alibim!
*kacsintós fej*
Csakhogy tudd, szeretünk téged!
Üdv: Bosszúállók"

Ezen mér csak nevetni tudok, de a hatás kedvéért még elkiáltom magam.

- ANTONY EDWARD STARK! EZÉRT MÉG SZÁMOLUNK! - erre mindenki a hasát fogva nevet. És én sem bírom már. Én is kétrét görnyedek a nevetéstől.

Ez hiányzott a legjobban nekem az utóbbi három évből: Hogy végre a családommal lehessek.

Hát ezt is megéltük! Vége a kiképzésnek, Detty hazatért, hamarosan férjhez fog menni. De még koránt sincs vége a kalandnak. Hiszen hátra van még Unikron és maga Queentessa legyőzése, valamint annak a bizonyos valakinek is a leleplezése aki véget vetett Dylan életének. De megnyugtatok mindenkit, a következő részben ki fog derülni, hogy ki is az. És ez nem kicsit fogja Dettyt kiakasztani. Komolyan mondom már kezdem magam rosszul érezni, hogy csak kínzom szegény lányt. Megsúgom: egycseppet sem bánom *kacsint* De egy szemét állat vagyok, na de mindegy. *nevet*

Nagyon köszönöm nektek, a több mint 400 olvasottságot és az 57 csillagot. Iszonyat sokat jelent nekem. Így tudom, hogy tetszik amit írok, és ez arra ösztönöz, hogy ne hagyjam abba. Millió puszi nektek!

A legközelebbi viszont látásig!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez eddig az első olyan rész, amit teljes egészében meghagytam úgy ahogy van. Ez már szerintem haladás.

Első verzió: 2023.05.01.

Átírva(azért nyúltam bele, de csak egy-két betű erejéig): 2023.08.06.