FIGYELEM! A fejezetben előfordulhat szexuális tartalom! Ennek fényében olvassa el mindenki! Jó olvasást!

(Optimus szemszöge)

Csendesen kiosonok a hercegnőm szobájából, hogy tudjon pihenni. Alig zárom be az ajtót, Aries és Ratchet jönnek velem szemben.

- Hogy van? - kérdezi Aries.

- Most alszik, de nagyon kiborult. Alig tudott lenyugodni. Zoeval mi a helyzet?

- Ugyanaz, mint a lányommal. De ő inkább Dylan halálán akadt ki. Nem is tudott róla és megvallva az őszintét én sem. - ez kicsit meglep, hogy Aries nem tud valamiről.

- Szerintem most az lenne a legjobb, hogy ha távol tartjuk egymástól őket. - javaslom.

- De hogyan? Zoe nem hagyhatja el a báz... - folytatná Aries, de közbevágok.

- De Detty igen. Ezért arra gondoltam, hogy elviszem egy 2-3 napra. Hátha ez idő alatt lenyugszik. - ekkor motoszkálást hallok az ajtó mögül.

- Kit viszel el és hova? - hallom meg a hercegnőm álmatag hangját. Ezek szerint felébredt.

- Felébresztettünk hercegnőm? - kérdezem tőle.

- Nem, dehogy is - mosolyog, de látom rajta hogy ez nem az őszinte mosolya.

(Detty szemszöge)

- Hogy vagy szívem? - kérdezi apa. Sóhajtok egyet.

- Ramatyul. Akkor éreztem magam így utoljára, mikor megtudtam az igazat. - vallom be.

- Figyelj egy kicsit hercegnőm. - erre Optimus felé figyelek. - Arra gondoltam, hogy egy kicsit kimozdulhatnánk. Elmehetnénk arra a kis eldugott helyre, ahol a múltkor voltunk. - kicsit elpirulok, visszaemlékezve, hogy mi is történt azon a helyen legutóbb.

- Persze, benne vagyok. Ami azt illeti, pont ezt szerettem volna kérni tőled. - mosolyodok el halványan. Még nem állok készen, hogy beszéljek Zoeval. Majd akkor ha visszaértünk és persze ha ő is beszédes állapotban lesz. Visszafordulok a szobámba, hogy összepakoljak. Ahogy pakolok a kezembe akad az egyik fehérnemű, amit még korábban vettünk. Egy fura gondolattól vezérelve beteszem a többi ruha közé, majd ezt a ruhát veszem fel.

Szerintem kis aranyos és illik is a környezethez, ahova megyünk. Felveszem a kistáskát amiben vannak a holmik, majd kimegyek. Azt veszem észre, hogy Optimus átváltozik, hogy el tudjunk indulni. Ratchet nyitja is a földhidat. Beszállok, majd elindulunk.

Mire észbe kapok már a bejáratnál vagyunk. Kiszállok, megvárom míg Optimus felveszi az emberi alakját, majd bemegyünk. Ismét elfog az a kellemes érzés, ami mindig, mikor idejövök. Egy kicsit szégyellem magam, hogy "megszentségtelenítjük" ezt a helyet, de ennyi nekünk is kijár, nem?

*-* +18 kezdete *-*

Hallom, hogy Optimus mögém lép, érzem, ahogy elsöpri a nyakamról a hajamat, majd a két erős karjával átkarolja a derekamat és gyengéd csókokkal halmoz el. Nem csinálok semmit, csak lehunyom a szemem, élvezem, ahogy kényeztet, aprókat sóhajtok, hogy bizony-bizony nagyon is ínyemre van a dolog. Megfordulok, hogy vele legyek szembe, átkarolom a nyakát, majd szenvedélyesen megcsókolom. Belemosolygok a csókba, mikor megérzem az alsóbb régiókban, hogy neki sincs ellenére, sőt! Folytatásért könyörög. És ki vagyok én, hogy megtagadjam a nagy Optimus Primetól a folytatást? Eltávolodom az ajkaitól, majd a füle felé veszem az irányt.

- Érzem, hogy te is akarod... - suttogom, és igyekszem hogy minél izgatóbbra sikerüljön. - ...ne fogd magad vissza... - végig nyalok a fülén, mire egy erőteljes morgást kapok válaszul. A kezem lefele vándorol, majd a nadrágján keresztül kezdem el simogatni. Így is érzem, hogy feszül, mi lesz, ha kiszabadítom a börtönéből? A nyakát veszem célba, hogy minél jobban feltüzeljem. Egy kezet érzek meg a fenekemnél, ahogy belemarkol. Egy pillanat alatt a mögöttem lévő fának leszek döntve. Ahogy Optimus a szemembe néz, azt hittem, hogy összeesek. Az a töméntelen éhség és vágy, ami ott keringett a kék íriszeiben...

- Nagyon rosszak vagyunk ma hercegnőm...nagyon rosszak... - nem tehetek róla, egyszerűen muszáj felnyögnöm. Az az erotikus hangnem, csillagokat látok tőle. - ...ugye tudod, hogy ezért most büntetés jár? - nyelek egy nagyot és bólintok. Jelen pillanatban a normális beszédre alkalmatlan vagyok. Egyik kezével, mindkét csuklómat a fejem fölé fogja, a másik kezével egyből megtalálja a nőiességemet, majd elkezdi simogatni. De nem ám finoman, dehogy is. Ha nem fogná mindkét csuklómat a fejem fölött, akkor a lábam itt mondaná fel a szolgálatot. Már készülnék mondani valamit, mikor is érzem, hogy félretolja a bugyimat, majd két ujjával belém hatol. A kezeimet ökölbe szorítom, én pedig hangosan felnyögök. Már attól képes lennél elmenni, hogy csak két ujja van bennem. Ha ez nem lenne elég, emellett még a nyakamat is ostromolja. Ennél a pontnál nem bírom magam tartani és Optimus nevét kiáltva elélvezek.

*-* +18 vége *-*

Mélyeket lélegezve próbálom meg visszanyerni az erőmet, több-kevesebb sikerrel. Na várjál csak Optimus, ha visszaértünk, majd olyanban lesz részed, hogy könyörögni fogsz, hogy ne álljak le. Szerelmem elengedi a csuklómat, mire azonnal átölelem, mert a lábaim még mindig remegnek. A nyakamba kuncog.

- Na mi az Hercegnőm? Nem bírjuk a kiképzést? - hangjából hallom hogy nagyon jól szórakozik.

- Bírom én... - még mindig lihegek - ...csak ez most erőteljes volt. Még vissza kell nyernem az erőmet. De csak várjál, ha visszaértünk te is kapni fogod, ezt megígérhetem. - erre mély hangon felnevet. Muszáj nekem is nevetnem. Leülünk a fa tövébe és élvezzük a napsütést, a madárcsicsergést, a vízesés hangját, és egymás társaságát. Fejemet a vállára hajtom és onnan kémlelem a tájat.

- Szeretlek Hercegnőm! - suttogja, majd egy óvatos csókot lehet a hajamra. Elmosolyodom. Felemelem a fejem, majd gyengéden megcsókolom.

- Én is szeretlek Optimus! - mosolyodok el őszintén. Finoman átkarol, majd a karomat kezdi el cirógatni.

(Optimus szemszöge)

Ezt az oldalamat sem tapasztaltam még. Ezt is csak az én hercegnőm volt képes kihozni belőlem. Mellette teljesen új személy lettem. Érte bármire képes lennék, hogy boldognak lássam. Ahogy így ránézek, el tudom képzelni, hogy majd családunk lesz. Bár erről a témáról még nem beszéltünk, de majd egy nap, mikor ő is akarja, majd beszélünk róla. Az én részemről 100% hogy vele képzelem el az életemet. Vele szeretnék lenni az idők végezetéig. Most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy minden tökéletes. Távol minden bajtól. Távol mindentől és mindenkitől.

Hello there! Itt vagyunk egy újabb fejezetben. Már őszintén, elkezdtem sajnálni Dettyt amiért ennyire kínzom, de bírnia kell.

D: Persze, persze, aztán meg véletlen kinyírsz *szemforgatás*

Sz: Azért nem vagyok ennyire szadista. Meg amúgyis...Optimus és a szüleid előbb nyírnának ki engem, mintsem hogy egy ujjal is hozzád érjek.

R: Ebben van valami! *morog*

Sz: *néz rá unott tekintettel* Nyugszik a doki, nem morog!

D,O,A: *nevetnek*

Mielőtt ezek hárman *mutat rájuk* meghalnak a nevetéstől elmondom, hogy mik várhatóak legközelebb: 1., Detty és Zoe együttesen jönnek rá, hogy ki adta parancsba Dylan megölését és ez nem várt konfliktushoz vezet. 2., Dettynek el kell mennie 2-3 évre a többiektől, mivel a védelmi miniszter megneszeli, hogy mire képes, ezért ki karja képezni.

Hogy mi legyen, erről ti fogtok dönteni. A szavazatokat várom a komment szekcióban szombat, azaz 04.01. éjfélig.

A legközelebbi viszont látásig!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Így hogy olvasom vissza ezeket a felnőtt  részeket én is belepirultam. Mint korábban említettem, nem az erősségem az ilyen részek írása, de igyekszem, remélem megértitek.

Szerintem most így éjszakára ennyi elég is volt, majd nappal folytatom mikor már *ásít* nem leszek annyira fáradt és álmost mint most jelen pillanatban.

Első verzió: 2023.03.29.

Átírva: 2023.08.06.