(Detty szemszöge)

1 hónap telt el azóta hogy Optimus és én, szóval...khm...lefeküdtünk, de egyáltalán nem bántam meg, sőt. Azóta, ha lehet csak még jobban összekovácsolódtunk. Egyre gyakrabban vagyok a cybertroni alakomban, apa pedig egy csomó tesztet lefuttatott, hogy többet megtudjon rólam. A anya gyakori látogatója a bázisnak, főleg, hogy annyi éven át el voltak választva apától. Ami Megatront illeti, vele is egész jól kijövök. Persze amikor nem egy idegroncs. Akkor sokkal rosszabb, mint mikor apa magán tesztelte a szintetikus energont.

Szerencsére a két oldal békét kötött, így nincs több háború és lassan, de minden újra a régi lesz. Aminek én kifejezetten örülök, Zoéval egyetemben. Mióta megtudtuk az igazat, azóta nem lehet minket szétválasztani. Mindent elmondok neki. Azt az estét is elmondtam. Szerintem ő örült a legjobban nekünk, hogy együtt vagyunk. Persze ő is megfenyegette Optimust, ha meg mer bántani, vele és az Őrlovagokkal kell szembenéznie. Ezen már csak nevetek, hogy milyen arcot vágott a szerelmem.

Jelen pillanatban az edzőteremben vagyok és püfölöm a boxzsákot, miközben nem kicsit vagyok ideges. Ugyanis az egyik ügynök William bácsikám egységéből felbaszta az agyvizemet. Mégis mit képzel magáról?

*-* Visszaemlékezés *-*

~ Ugyan már, Detty, csak egy pici randi, semmi több... - kacsintott rám, miközben próbált győzködni.

~ Pff, biztos, hogy nem. Eszem ágában sincs veled elmenni se ma, se holnap, se akármikor. ~ itt megragadom a gallérját, majd mindkét kezemmel felemelem a magasba ~ ...ha még egyszer meg mered kérdezni, hogy elmegyek-e veled randizni, garantálom, hogy az ezredes megtudja, hogy majdnem megölted Fowler ügynököt és engem is. És hidd el, kis csillagvirág, nem akarod ezt. De ha még egyszer a közelembe mersz jönni, kitépem a szemed és lenyomom a torkodon, a kezed pedig kitöröm és feldugom a seggedbe. Világosan beszéltem?! ~ olyan ijedt képet vágott, hogy szerintem örökre elment a kedve hogy meghódítson.

*-* Visszaemlékezés vége *-*

A végére olyan erővel ütöttem a zsákot, hogy leszakadt a tartó kötélről, és repült vagy 3-4 métert, miközben kiszakadt a zsák. Hirtelen tapsot hallok meg magam mögött. Hátranézek és mindenki itt van, a szüleimet, Zoet és Megatront is beleértve.

- Mióta álltok ott? - kérdezem meglepve, miközben csípőre tett kézzel lihegek.

- Nagyjából egy 10-15 perce. - feleli anya büszkeséggel a szemében.

- Hát csajszi...ha életben akarok maradni, akkor jobb, ha nem bosszantalak fel közelebbről... - mondja Miko, mire elnevetem magam.

- Nyugi Miko, nem rád voltam ideges, hanem arra az ügynökre, akiről beszéltem nektek... - ja, igen. Elmondtam nekik, mikor látták rajtam, hogy nagyon ideges vagyok, és megkérdezték hogy mi a bajom. Jobb is hogy Optimus nem volt ott akkor, mert akkor tuti megölte volna a férget. Persze nehezen tudtuk így is lefogni, hogy ne menjen neki.

- Tényleg, vele mi van? - kérdezi apa haraggal a hangjában. Hát igen, bekapcsol nála a védelmező apai ösztönök, ha az egyetlen lányáról van szó.

- Semmi, de nem is ajánlom neki, különben... - nem mond semmi többet a szerelmem, csak a hüvelykujját elhúzza a nyaka előtt. Meg tudom érteni.

- Hogy is hívják a tagot? - kérdezi Jack.

- Valami Brian Johnson... - alig ejti ki a nevét William nagybátyám, mire ökölbe szorulnak a kezeim. Akkor ezért volt rohadt ismerős a pofája.

- Mi a baj szívem? - kérdi apa.

- Optimus, emlékszel mikor meséltem arról a srácról, aki még az árvaházban meg akart erőszakolni?  - mindenki levegő után kapott.

- Igen, de nem tudom, hogy hogyan... - ekkor mintha villanykörte gyulladt volna a fejében. - Azt ne mond hogy... - be se fejezi, tudom mire gondol.

- De... - sziszegem a fogaim között - ...ő volt az a rohadék. Akkor innen volt ismerős annak a féregnek a képe. Mert már ismertem őt az árvaházból. A szemétnek volt pofája elhívni egy randira. De megjárta. - vigyorodok el - ...megmondtam neki, ha még egyszer a közelembe merészkedik, akkor csúnyán megjárja. - apa és anya nem csinálnak semmit csak büszkén néznek engem.

- Ez az én kislányom! Senki sem húzhat vele újat! - mindketten odajönnek és szorosan megölelnek.

Eszembe jut valami, majd Zoe felé fordulok.

- Zoe, kérhetek tőled valamit? - kérdezem kissé idegesen.

- Persze... - hallom a hangjában, hogy nem tudja mire akarok kilyukadni.

- Taníts engem harcolni! Queentessa előbb vagy utóbb rá fog jönni a kilétemre, és akkor nem lesz nyugtom, se nekem, se a szüleimnek, se senkinek. Fel akarok készülni erre, ami a fizikai edzéseket illeti. Mert erre lelkileg nem lehet. Nem akarom elveszíteni a szüleimet. Még egyszer nem! Azt nem hagyom! - tekintetem megkeményedik. Soha nem voltam még ennyire elszánt bármi iránt is. 

- Rendben. De mindenek előtt kell neked fegyver és valami jármű... - egyezik bele az unokatesóm, de megakad a beszédben, mert átváltozom egy vadászrepülővé.

(Senki se kérdezze ez milyen vadászgép, mert fogalmam sincs, megtetszett és lementettem - szerk.)

Mikor visszaváltoztam, előkaptam a hátamból kiálló két kard egyikét, illetve a csípőmön lévő fegyvertokból kivettem a kis drágaságomat, amit még Duke-tól szereztem be.

Mindenki, kivétel nélkül, tátott szájjal néztek engem. Úgy néztek rám, mintha most találkoztunk volna először. Ránézek a nyakláncra, ami megváltozott.

Ezek szerint döntöttem. Már nem a két oldal között vagyok, hanem teljes mértékben az Autóbotok oldalán vagyok. Viszont ekkor képek ugranak be a fejembe.

Egy szőke 16 éves lányé, aki Mirandával harcol, mellette ott van...ezt nem hiszem el. Ethan, életben van. Akkor az a lány az ő lánya, Rose. Valamint látom mind a Négy Lordot. És magamat is. Ahogy...nem, ez nem válhat valóra! Mikor magamhoz térek, a földön fekszem. Felnézek a szembe lévő tükörbe és látom, hogy a szemem zöld fényben izzik, illetve mintha villámokat is szórna.

Ekkor hasított belém a felismerés, miszerint a legenda, az valóban megtörtént. És Miranda nem Miranda, hanem Queentessa emberi alakban! De akkor...hírtelen eszembe jut egy személy, aki talán tud a fel nem tett kérdésemre választ adni. Ez a valaki pedig Duke.

- Anya, apa, Optimus! Gyertek utánam a faluba Dukehoz. Valamit tudnom kell, és szerintem ő az egyetlen, aki képes nekem választ adni. - hadarom el egy szuszra. Szerelmemre nézek. - Tudod az utat, igaz? - bólint - Jólvan, ott találkozunk! - meg sem várva a választ átalakulok és száguldok a falu felé.

Amint a főtér felé érek, visszaváltozom az emberi alakomba, majd Dukehoz futok.

- Áh, Detty! Miben lehetek a segítségedre? - kérdezi

Elmondok neki mindent amit láttam. Illetve mindent magamról, hogy mi vagyok. Ekkor hallom, hogy a szüleim és Optimus is ideértek.

- Duke...mi a fene folyik itt? És tudom, hogy te tudod a választ, hiszen annak idején te segítettél Ethannek legyőzni a Négy Lordot és Mirandát! Nagyon kérlek, most nekem is segíts! - látom rajta, hogy most már el kell neki mondania, de egy hang megállítja.

- Nocsak, nocsak...pedig nem hittem volna, hogy Winters után újabb kívülállók jönnek ide. - a hang irányába fordulok. Egy férfit látok, akinek a bazinagy kalapács van az egyik kezében, a másikban szivar és lebegnek körülötte a fém dolgok. Egyből kitalálom ki ez a figura.

- Karl Heisenberg. A legjobb tudomásom szerint Ethan kinyírt téged és a "testvéreidet" is, Mirandáról nem is beszélve. Akkor te meg hogy a picsába vagy még életben? - erre felém néz.

- Ismerős az arcod, angyalom, láttalak már korábban? - kérdezi vigyorogva, mire felmegy bennem a pumpa.

- Persze hogy ismersz. Csoda hogy nem jutok az eszedbe. De ez majd felfrissíti a memóriád. - azzal megmutatom neki a szememet. Kiejti a szivart a kezéből.

- Detty? A kis Detty? - mintha nem hinné el.

- Igen, én vagyok. Válaszokra van szükségem, és csak itt kaphatom meg. Miért látom azt, hogy Rose, Ethan és ti a Négy Lord egymás oldalán harcoltok? És miért van az hogy én Miranda egy bábja lettem? - itt már zihálok és a szemem is megint zölden világít. Optimus odajön hozzám, és elkezdi azt a dalt dúdolni, amit akkor a mi kis titkos helyünkön énekelt nekem. Miután lenyugodtam a szemem is megint a régi.

- Mi a fene történik velem? - kérdezem kétségbe esetten.

- Kezd megmutatkozni az erőd. - itt a szüleim felé néz - Ezek szerint, akkor már tudod az igazság felét... - kotyogja el magát Duke. Olyan hírtelen fordítom felé a fejem, hogy a nyakam megreccsent. Auch.

- Te tudtad?! Tudtad és mégsem mondtad el? - elkezdenek folyni a könnyeim.

- Igen tudtam. Akkor mikor először megláttalak, tudtam hogy más vagy mint a többi. De erre csak később jöttem rá, mikor a szüleid is itt jártak. Akkor tudtam, hogy különleges vagy. Miranda anya is rájött erre, így ő akart örökbe fogadni, de más megelőzte. Így ráküldte a családra a vérfarkasokat, de megparancsolta nekik, hogy téged nem bánthatnak. De így is megsebeztek. - mutat a szememre, amin a sebhely van. De ezt később kaptam. Szóvá is teszem.

- Miranda egy igét mondott a sebhelyedre, hogy csak akkor válhat láthatóvá, ha valaki ugyanúgy sebez meg, így abban a hitben leszel, hogy akkor kaptad, nem pedig korábban.

- Ezt nem tudom elhinni... - suttogom magam elé.

- Ami az erődet illeti. Képes vagy a gondolatoddal mozgatni tárgyakat, illetve ha emberi alakban vagy, akkor ha nagyon koncentrálsz akkor akkor láthatóvá válik az erőd. - most valamiért a Marvel filmekből eszembe jutott Wanda Maximoff. Esetleg, ha az megpróbálnám...Lehunyom a szemem és koncentrálok. Érzem, hogy mindkét tenyerem felmelegszik és bizsereg. Elkezdek lebegni is, mert nem érzek talajt a lábam alatt. Valamint érzem, mintha a ruhám is megváltozna. A hajam hullámokban omlik a vállamra és a hátamra, és a fejemen is érzek valamit. A számra, mintha egy maszk is kerülne.

Ahogy kinyitom a szemem Duke egy tükröt tart elém, így láthatom hogy nézek ki. Kellett egy párat pislognom, mire rájöttem, hogy ez én vagyok. És tényleg lebegek. Ránézek a többiekre. Nem tudom, hogy hogyan, de Miko, Zoe és Jack is itt van. Időközben Heisenberg felszívódott, amit annyira nem bánok. Mindenki csodálkozva néz rám. A szüleim tekintetében látom, hogy nagyon büszkék rám, de féltenek is. Optimus pillantásától, ha lehet akkor nagyon elpirultam. Nem láttam benne mást, mint színtiszta szerelmet, aggódást és vágyat is. 

- Na jó! Queentessának most már végképp nincs semmi esélye! Ez a Detty 2.0 valami oltári csúcs szuper! - lelkendezik Mikó.

Egy dologban biztos vagyok. Ez a nap nem volt valami nyugodt. Éppen ellenkezőleg. Telis tele volt izgalmakkal. De a nagy része még csak most fog jönni. És itt jön a legfontosabb kérdés. Mégis hogy a picsába fogom megtanulni kezelni ezt az erőt és ki fog benne segíteni?

Köszöntök minden kedves jelenlévőt! Igen, igen, még élek és virulok, csak kissé betegeskedem. Nyugalom emberek, nem tűntem el. Elég sok minden történt ebben a fejezetben nem? Kiderült, hogy Dettynek van ereje, nem is akármilyen, valamint az az árvaházi kis pöcs is tiszteletét tette. Innen is köszi a részvételt öcsi, de ennyi volt a szereplésed!

B: Na ne már! Bezzeg az a kis picsa meg itt mara...*csettintésre elteleportálódik*

Mielőtt bárki más is belekontárkodna az utószóba, gyorsan elmondom hogy mik várhatóak a következő fejezetekben: 1. Zoeval való edzés során, fény derül egy titokra Detty múltjával kapcsolatban, ami miatt magába zuhan és senkihez sem szól egy szót sem. 2.  Detty és Starscream összekapnak valamin, aminek az lesz a vége, hogy Detty megharagszik az apjára és elhagyja a többieket egy pár napra.

Nagyjából így ez a kettő ötlet van meg. Lehet mindkettő megvalósul, lehet hogy csak az egyik. Ti melyiket olvasnátok legszívesebben? A válaszokat várom a komment szekcióban!

A legközelebbi viszont látásig!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Igen, igen, ilyenkor éjnek éjvadján még fent vagyok. Akik ismernek ők tudják hogy éjjeli bagoly vagyok. Na de, ide is elértünk, ez is ki lett javítva. Igyekszem hozni a többi részt is.

Első verzió: 2023.03.26.

Átírva: 2023.08.06.