Sziasztok! Ebben a fejezetben részletes szexuális tartalom lesz, ezért kérek mindenkit, hogy ennek fényében olvassa tovább! Jó olvasást!

Illetve még valami! Ebben a fejezetben lesznek Resident Evil Village utalások is, de erre majd rá fogtok jönni.

(Detty/Silverblade szemszöge)

Bátran kijelenthetem, hogy a mai napon, megannyi szenvedés után, végre boldog vagyok. Hiszen annyi év után találkozhattam az igazi szüleimmel, akik szeretnek és elfogadnak engem. Az a tény mondjuk aggaszt, hogy Queentessa vadászik rám, de most ez sem tudja elrontani a kedvemet, valamint elhatározásra jutottam. Ma megteszem. Odaadom Optimusnak azt, ami minden lánynak és nőnek a legnagyobb kincse: az ártatlansága. Éppen ezért most anyával - mint kiderült, neki is van emberi alakja, de nemcsak neki, hanem mindenkinek - Junenal és Arceeval éppen egy fehérnemű boltba megyünk. Mikor elmondtam nekik mi a szándékom, körbe ugráltak, de anya inkább kicsit aggódva figyelt engem.

- Biztos vagy benne? - kérdezi tőlem.

- Igen, sosem voltam még ennél biztosabb semmiben sem. Szeretem őt anya, teljes szikrámból. Nem tudom elképzelni az életemet nélküle. - mondom magabiztosan. Anya csak mosolyog.

- Mindig elfelejtem, hogy te már felnőttél. Igaz, nem fogjuk tudni bepótolni az elvesztegetett éveket, de abban biztos vagyok, hogy az elkövetkező időszaknak a részesei leszünk apáddal. - meghatottan nézek rá. Olyan szorosan ölelem át, ahogy csak tudom.

Pár perc múlva belépünk egy üzletbe, ami direkt ilyen fehérneműk árusítására szakosodott. Ahogy belépünk az eladóhölgy megkörnyékez minket.

- Szép jó napot kívánok! Miben segíthetek? - kérdezi az eladó.

- Egyelőre szeretnénk szétnézni, köszönjük - mondja June, majd összehív minket.

- Jólvan lányok, Arcee, te ezt a sort nézed végig... - mutat a jobb oldali sorra - ...Aries, te ezt nézed meg - mutat a mögötte levőre - ...én pedig ezt - mutat a jobb oldalra - ...Detty, te pedig itt nézel szét - mutat körbe ahol állunk. 

Már egy 10 perce keresgélünk, mikor Arcee ide ad egyet, hogy próbáljam fel. Bemegyek a próbafülkébe, majd felveszem.

Hát, öhm...maradjunk annyiban, hogy vissza is adtam egyből. A rózsaszín nem az én világom. Alig adom ki, beadtak egyből hármat is. Kezembe veszem az egyiket.

Nem volt rossz, de úgy éreztem, hogy ez sem az igazi. Ezt is visszaadtam a lányoknak. Már csak két választásom van. Nézzük is meg a következőt.

Mondjuk kellő képzelőerőt hagy, viszont, hogy is fogalmazzak...túl sokat takar. Ez is ment vissza. Időközben beadtak még kettőt. Nézzük meg őket is.

Ez már valami. Stílusos is, nekem is tetszik, és csak annyit takar, amennyit kell. Ez tuti jön velem. Kíváncsiságból azért felveszem a másik kettőt is.

Nem is kellett gondolkodnom, ez a kettő is a mai naptól a szekrényemben lesz. Miután kifizettük őket, egyből haza is mentünk, hogy elkészüljek. Nem kicsit izgultam a mai este miatt. Hiszen, ez lesz nekem az első ilyen alkalom, de remélem nem az utolsó. Anya és Arcee elintézték, hogy a bázison, csak én és Optimus legyünk ketten. Viszont előtte van neki egy kis meglepetésem. Ugyanis elviszem arra helyre, ami sokat jelentett nekem. Tekintettel arra, hogy tombol a nyári hőség, így egy nyári ruhát vettem fel.

- Valaki ma elképesztően gyönyörű! - hallom meg magam mögül szerelmem hangját. Mosolyogva fordulok meg, majd átölelve a nyakát megcsókolom.

- Mióta állsz itt? - kérdezem meg tőle.

- Csak az imént jöttem, hogy megkérdezzem, hogy hova lett mindenki? - kuncogok.

- Nos, hogy is mondjam...a csajok elvitték őket valahova. Mondván, élvezzük ki ezt a napot csak mi ketten... - mosolygok rá - ...éppen ezért van egy kis meglepetésem a számodra. Egy kicsit elmegyünk sétálni és megnézünk valamit.

- Hm, csak győzzem kivárni - elnevetem magam.

- Nyugalom nagy fiú, ez csak az első fele lesz a meglepimnek, a másik felét, majd akkor kapod meg, mikor visszaértünk ide. - kacsintok rá, majd elindulnék mellőle, de nem enged el.

- Még egy ilyen és nem fogom tudni magam visszafogni - szinte dorombol, ahogy ezt mondja. Erre csak kuncogok.

- Ne aggódj... - a füléhez hajolok - ...este nem is kell magad visszafogni, csak mi ketten leszünk - nyomok egy puszit a fülére, majd mielőtt magához térne, eliszkolok mellőle, majd a bejáratnál utána kiáltok.

- Most akkor jössz vagy nem?

(Optimus szemszöge)

Ez a nő teljesen megőrjít! Na de sebaj, majd este. Garantálom, hogy sosem fogja elfelejteni. Már attól elkezdtem felhevülni, amint az imént művelt velem. Ha belegondolok, hogy este mi lesz...huh...már most érzem a gondolataimnak az eredményét. Próbálok nem gondolni, hogy estére mit tervezhet. Gyorsan utána megyek.

(Detty/Silverblade szemszöge)

Mikor mellém ér, elindulunk gyalog, mert nincs messze. Egy kis faluba megyünk, ahol áll egy nagyon szép kastély, aminek van egy legendája is.

- Szeretnék előre szólni, hogy a helyiek kedvesek, de készülj fel, hogy kissé bizalmatlanok lesznek, ugyanis pár éve, azt hiszem olyan 1-2 éve történt egy tragédia, és azóta nem nagyon bíznak meg azokban akik nem a faluban élnek. Engem ismernek, mert régebben, mikor egy rövid időre örökbe fogadtak, abban a faluban laktam és a helyiek nagyon megkedveltek. De mikor az örökbefogadó családom tagjai mind meghaltak visszakerültem az árvaházba, és azóta nem is tudtam visszajönni. - figyelmeztetem. - Viszont található ott egy csodaszép kastély, aminek van egy legendája. Eléggé érdekes, majd elmondom ha odaértünk. - végszóra oda is érünk a faluhoz, majd a kastély kimagasló épületének látványa fogad minket először.

(aki játszott a Resident Evil Village játékkal, annak ismerős lesz - szerk.)

Pont olyan mint amilyenre emlékszem. Egy cseppet sem változott. Ahogy haladunk a falu főtere felé egy ismerős hang szólít meg engem.

- Nézzenek csak oda! A régen elveszett Detty hazatért! - odafordulok, majd odamegyek mosolyogva.

- Duke! Nem láttalak már egy jó pár éve! Hogy megy a bolt? - köszönök egy régi ismerősnek.

- Megyeget-megyeget. És ki az a fess fiatalember melletted?

- Ő a párom, Optimus. Optimus, ő egy régi, jó ismerősöm, Duke. Ő a falu kereskedője. Ha nála nem találsz meg valamit, akkor azt nem is fogod máshol sem megtalálni.

- Üdvözletem.

- Jut eszembe Detty, Luiza üzeni, hogyha látlak akkor adjam át az üdvözletét, valamint azt hogy hiányzol neki és Elenának is. - megmosolyogtat az üzenet.

- Nekem is hiányoznak, de most csak átutazóban vagyunk. Majd később ha lesz időm, majd meglátogatom őket. - ezzel búcsút veszünk Duketól, majd indulunk tovább a kastély felé.

Mikor megérkezünk, nem megyünk be, hanem a kapu előtt mondom el neki a legendát.

- A legenda szerint ebben a kastélyban egy gyönyörű nő lakott a három lányával, név szerint Alcina Dimitrescu, Bella Dimitrescu, Daniella Dimitrescu és Cassandra Dimitrescu. Alcina korán özvegységre jutott. A lányok alig múltak 14 évesek, mikor az apjukat elvitte a pestis. Nem sokkal később a lányok is elkapták a betegséget, majd ők is elhunytak. Alcina összetört lelkileg. Ki se mozdult a hálókörletéből. Aztán egy nap, felkereste őt egy nő, Miranda, de a helyiek Miranda anyának hívták, hogy ő tud segíteni rajta, viszont cserébe csak annyit kér, hogy szolgálja őt hűségesen. Alcina azonnal belement, mert szerette volna visszakapni a lányait. Viszont ezért hatalmas árat fizetett... - itt megállok egy kicsit. - ...mégpedig azt, hogy vámpírrá kellett változnia. Mivel sehogy sem tudta a szomját csillapítani, elkezdett a szolgálólányok vérével táplálkozni. Idővel a lányokat is átváltoztatta, így ők is a szerencsétlen szolgálókon éltek. Ez volt évszázadokon keresztül, aztán egy Ethan Winters nevű férfi véget vetett Miranda ámokfutásának, viszont ezt csak úgy tudta megakadályozni, hogy megölte a Négy Lordot és feláldozta a saját életét, hogy mindenkit megmentsen, köztük a lánya és a felesége életét. A falut viszont megsemmisítette egy robbanás. A túlélő helyiek újraépítették az egész falut, köztük a kastélyt is. - intek az épület felé - Egy idő után visszatért a faluba az élet, de szentül megfogadták, hogy a múlt megismétlésének elkerülése érdekében, nem fognak megbízni az idegenekben. Megjegyzem jogosan. A legenda úgy tartja, hogy minden telihold napján éjfélkor hallani lehet ahogy a szolgálok könyörögnek az életükért, és a Dimitrescu lányok vérfagyasztó nevetését is.

Optimus csendben emészti a hallottakat. Közben elkezdett sötétedni. Hihetetlen, hogy ennyire elszaladt az idő.

- Szerintem lassan térjünk vissza. Nem szeretnék itt éjszakázni. Bármennyire is kedvelem az itt élőket nem szeretném megtudni hogy igaz-e a legenda vagy nem. - javaslom szerelmemnek, aki csak bólint és elindulunk vissza a bázisra.

Ahogy indultunk visszafele, úgy jutott az eszembe, hogy mit készülök megtenni. Már a gondolatától is elpirulok, valamint libabőrös leszek. Nagyon remélem, hogy Optimus ezt nem vette észre. Szerencsére visszaértünk a bázisra épségben. Hirtelen szerelmem a hátam mögé lép, majd a fülembe suttog.

- Tudod a délutáni kis akciód eléggé feltüzelt. - elkezdi cirógatni a karomat - És, hogy is mondjam...akarlak...de nagyon. - majd belecsókolt a nyakamba.

*-* +18 kezdete *-*

Te. Jó. Isten. Amit leművel a nyakamnál, arra nem voltam egyáltalán felkészülve. Ha nem kapaszkodtam volna meg a falba, akkor a lábam felmondta volna a szolgálatot. Érzem, ahogy finoman beleharap, ahogy a nyelvével táncot jár, ahogy a kezei felfedezik a testemet. Nagy nehezen tudok megszólalni.

- Szerintem erre az ágy kényelmesebb...valamint ha megszabadítasz a ruhától...van alatta valamim neked - alig fejezem be, szembe fordít magával. Ahogy a szemébe nézek, menten összeesek. Nem láttam benne mást, csakis a színtiszta vágyat és a szerelmet. Felkapott az ölébe, közben az ajkaimat falta, majd a szobájában kötöttünk ki.

Letett a földre, miközben kicsatoltam a ruhám övét, lehúztam az oldalcipzárját, majd hagytam hogy magától essen le a földre, ezzel feltárva az alatta lévő csodát.

Közelebb mentem hozzá, majd szépen lassan elkezdtem levenni a felső testét takaró ruhadarabot. Közben ott csókoltam, ahol értem, közben a keze sem tétlenkedett. Éreztem, hogy az oldalamat cirógatja, csókjaival áttér a nyakamra, majd onnan le a mellkasomra. Kicsatolja a melltartót, és ezzel feltárulnak előtte a büszkeségeim. Kezeibe veszi őket, játszik vele, majd hirtelen a szájába veszi az egyiket. Hátra vetem a fejem, sóhajtozok, miközben a kezemmel a nadrágja övét csatolom ki, vagyis próbálkozom vele. Nehezen sikerül kioldanom, majd letolom az akadályozó ruhát. Felkap az ölébe, majd az ágyra fektet és lassan rám mászik. Lerúgja magáról a nadrágot, így csak egy szál boxerben fekszik rajtam. Fordítok az álláson, így most ő van alattam. Szenvedélyes, vad csókot váltok, majd lefele haladok, mígnem eljutok a legféltetteb részéhez. Letolom róla a boxert, amiből előbukkan a már készenlétben álló férfiassága. Hatalmasat nyelek, miközben beharapom az alsó ajkamat, mert bizony nem fukarkodott vele az élet. Finoman a kezembe veszem, majd elkezdem fel-le húzni a bőrt, nyelvemmel végig haladok a teljes hosszán, majd a számba veszem a tetejét. Hallom az elfojtott sóhajait, ahogy a nevemet mondogatja, miközben én is rendesen felizgulok a látványra és arra hogy ezt mind én idéztem elő nála.

Egy darabig még ügyködök rajta, majd mintha megelégelte volna, felhúzott magához, majd olyan csókkal ajándékozott meg, hogy azt hittem itt fogok elájulni. Maga alá tepert, a kezeimet a fejem felett fogta össze, majd ingerlően a fülembe suttog.

- Hányszor képzeltem el ezt...hogy alattam fekszel, miközben benned vagyok, a nevemet mondogatod. És most mindez valóra fog válni, Édesem. Olyan éjszakában lesz részed, amit nem fogsz sohasem elfelejteni, ezt garantálom... - majd finoman végignyalja a fülemet - Hercegnőm. - viszont most más hangzása volt, mint eddig. Ez az erotikus hangnem, amit megütött, csak még jobban felizgatott.

- Azt akarom, hogy a tiéd legyek, viszont előre szeretnék szólni, ez lesz az első alkalmam, így szeretném, ha óvatos lennél.

- Ezt kérned sem kell Drága Hercegnőm. - majd gyengéden megcsókolt. Csókjaival körbejárja az egész testem minden négyzetcentiméterét. Ahogy halad lejjebb, a sóhajaim átváltanak nyögésekké.

Végül leér a nőiességemhez, amit még takar a fehérnemű. Felnéz rám, mintegy engedélyért. Bólintok, hogy mehet. Leveszi, majd ezzel teljesen feltárom magam előtte. Megbabonázva nézi a legérzékenyebb részem. Először egy óvatos puszit lehel rá, majd a nyelvét is akcióba lendíti. Édes Istenem. Amit leművel a nyelvével, arra nincsenek szavak. Mintha a hetedik mennyországban lennék. Miközben ő lent dolgozik én csak sóhajtozni és nyögdécselni tudok. Megérzem a felfelé törekvő ajkait, amik visszafele is elhalmoznak csókokkal. Mikor felér, meg egyszer a szemembe néz, hogy biztos akarom-e.

- Csináld, készen állok - bólintok, majd megérzem magamban a teljes hosszát. Egy pillanatra érzek csak fájdalmat, de utána semmi.

- Maradjunk így egy kicsit...csakhogy szokjam a méreted... - lihegem.

- Fájt? - kérdezi aggódva

- Egy kicsit, de ez normális. - miután vártunk pár percet bólintok neki, hogy folytathatja.

Ezek után, már nem hogy a hetedig mennyben lettem volna, de mintha a Paradicsomban lennék. Valami rohadt jó érzés, miközben azzal akit a világon mindennél jobban szeretsz egyesültök. Először lassan mozog ki-be, de elkezd gyorsítani, ahogy közeledik a vége felé, és én se vagyok ezzel másképpen. 

- O-Optimus...azt hiszem, hogy...m-mindjárt.... - alig tudok beszélni attól a gyönyörtől amit okoz nekem.

- É-Én se tudom...sokáig tar-tartani magam... - ahogy hallom ő sincs jobb helyzetben.

Nem kellett sok idő, alig egy pár perc múlva átlépek a mennyország kapuin.

- Optimus! - szinte kiabálom szerelmem nevét, miközben elélvezek. Ahogy összehúzódnak a falaim a férfiassága körül, még egy utolsót lök, majd belém élvez.

- Detty! - kiáltja ő is, miközben bennem van, de már nem mozdul. Így maradunk pár percig, majd kihúzza belőlem a férfiasságát és mellém fekszik. Viszont olyannyira kifárasztott a kis tevékenységünk, hogy elalszok az ölelő karjai között.

*-* +18 vége *-*

(Optimus szemszöge)

El sem hiszem hogy megtörtént. Az én hercegnőm nekem adta az első alkalmat. Még mindig lihegünk, de már kezdünk lenyugodni. Erre álmaimban se gondoltam volna. Egy kincs fekszik itt mellettem.  Nézem ahogy békésen alszik, olyan nyugodt. Mintha sose történt volna vele semmi rossz dolog. Már nem akarok semmi mást, minthogy véget érjen a háború. Viszont ez addig nem lehetséges, ameddig Unikron, aki valahogy kiszabadult a fogságból és most kint van valahol a világegyetemben, és Queentessa élnek. Ennek csak akkor lesz vége, ha mindketten megszűnnek létezni. Most viszont csak egy valamire tudok gondolni. Az itt alvó szépségemre. Szeretném boldoggá tenni őt, családot alapítani és itt élni. Hiszen, most már Egyek vagyunk.

Hali, hali! Hát, mit is mondhatnék. Tudom kicsit gyenguszra sikeredett, de sajnos most csak ennyire tellett. Holnap meg holnapután 100% hogy nem lesz rész, mivel túlóráznom kell, ráadásul reggel 6-tól este 6-ig, vagyis 12 órázom. Húzós hetem lesz, úgy érzem. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor szerdán fog a következő rész jönni.

Addig is...A legközelebbi viszont látásig!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szevasztok!

Szerencsére nem nagyon kellett itt belenyúlni, csak egy-két helyesírási hiba volt, illetve kicsit át kellett írni néhány mondatrészt. Eddig ez volt a második olyan fejezet, ahol alig kellett valamit kijavítani. A többit majd holnap meglátjuk.

Első verzió: 2023.03.25.

Átírva: 2023.08.05.