(Detty szemszöge)

Nem sokkal azután, hogy megtudtam, hogy lehet nem is vagyok ember, hanem egy cybertroni, visszaindultunk a bázisra, viszont ezúttal a Földhíd segítségével. Így másodpercek alatt visszaértünk. Ahogy bementünk, Mikó azonnal megrohamozott, valamint meghallottam June hangját is. Na itt azt hittem, hogy menten szívinfarktust kapok. Imádkoztam, hogy ne vegyen észre, de hiába. Ahogy elindult felém, behúztam a nyakam, majd mint akit rosszaságon kaptak rajta, integetni kezdek.

- Hehe..szia June.. - már előre félek, hogy mit fog reagálni.

- Detty Diamond! - ha lehet erre csak még jobban összehúzom magam. - Hol a csudában voltál eddig?! Üresen találtam az ágyad, üzenet nuku! Valami bajod is eshetett volna!

- De nem lett neki anya... - próbál kimenteni Jack - ...az autóbotok vigyáznak rá, meg te magad is mondtad, hogy már kész felnőtt. Nem kell folyton babusga...

- Nem emlékszem fiam, hogy most veled beszélnék! - förmed Jackre. Szegény annyira megijedt a saját anyjától, hogy inkább csendben maradt.

- June...figyelj... - szólalok meg békítően - ...elhiszem, hogy most mérges vagy rám, megjegyzem jogosan, hiszen nem szóltam neked, hogy elmegyek. De higgy nekem, nem tehettem. Ha tehetem, azonnal szólok neked, hogy "Bocsi, de most mennem kell, mert gigantikus robotokkal van találkozóm!" - próbálom kicsit viccesre venni a figurát, szemmel láthatóan sikerrel, mert mindenki elneveti magát. - Megbocsátasz nekem? - kérdezem végül.

June nem szól semmi, csak egy nagy anyai ölelésbe von, amitől kishíján megfulladok, aminek hangot is adok.

- Most azzal akarsz büntetni, hogy megfojtasz? - krákogom.

- Ne haragudj, csak nagyon aggódtam. Az sem segített a helyzeten, hogy mondta Jack, hogy jó helyen vagy.

- Pedig elhiheted... - nézek körbe, majd elidőzik a tekintetem Optimuson - ...a lehető legjobb helyen vagyok. - mosolyodok el. Viszont csak most esik le nekem a dolog.

- Na várjunk egy percet... - nézek vissza rá - ...csak most esett le...hogy hogy itt vagy? Örülök neki, nem is arról van szó, csak mikor meg hogyan... - alig találok szavakat. Erre elneveti magát, majd Jack szólal meg.

- Az úgy volt hogy a M.E.C.H. túszul ejtette az anyámat, közben persze az álcák is feltűntek, de sikerült kiszabadítani. És mivel anya látta őket, így jobbnak láttam, ha bemutatom a csapatnak. - fejezi be.

- És ez meg mégis mikor volt?! - kérdezem kissé idegesen - ...és miért nem tudtam róla? - na jó...most már mérges vagyok, hogy nem szóltak róla.

- Akkor mikor ti ketten... - mutat rám meg Optimusra apa, de fura ezt mondani Ratchetre hogy apa, ehhez majd hozzá kell szoknom - ...elmentetek turbékolni. Utána egy pár perccel jött a hívás Jacktől. - mire végig mondta, kissé lenyugodtam, de nem kerülte el a figyelmemet, amit mondott.

- Hé! Mi nem turbékoltunk...csak... - itt viszont olyan piros lettem, mint egy teljes pompájában virágzó vörös rózsa. Optimusra nézek segélykérően. - Segíts már, ne csak álldogálj ott mint valami kuka - szinte kihallani a hangomból, hogy könyörgök. Erre nem mond semmit, csak vigyorog. - És ne vigyorogj mint a vadalma, mert este a földön alszol - fenyegetem meg, de inkább kevesebb mint több sikerrel, mert erre elneveti magát.

- Bocsi, Hercegnőm, de most magadra maradtál... - na ha eddig nem lettem voltam paradicsom piros, akkor most tuti az lennék. Morcosan nézek rá, majd erre egy "Előbb utóbb úgyis kiderült volna" nézéssel nézett rám. Szerintem mondanom se kell, hogy nem kicsit sokkoltuk a többieket. Egy pár percig csend van, majd Mikó veti magát a nyakamba. 

- Kisebb hévvel Miko... - nevetek - ...vagy az a célod, hogy te is megfojts? - nevetve elenged.

- Csak örülök, hogy boldog vagy, ennyi az egész. - viszont a legjobban June reakciójától félek. De mint kiderült alaptalan volt. Könnyes szemmel a nyakamba borul és sírni kezd a vállamon.

- Ajjaj...kezdődik. - hallom meg Jack sopánkodását. Ezen muszáj nevetnem. Miután alább apadtak June könnyei, Optimus felé veszi az irányt, de rá mérgesen néz, mint egy anyasárkány. És van is egy sejtésem, hogy mit fog mondani neki.

- Minden tiszteletem a tiétek Optimus, de ha meghallom, hogy akárhogy ártottál a fogadott lányomnak..., - itt rám mutat, de muszáj mosolyognom, ahogy eljut a tudatomig, hogy mit is mondott - ...olyat fogok tenni, amit még én magam is megbánok. - Optimus nyel egyet, majd bólogat. June csak mosolyog, majd a fiához megy. Hogy mentsem a menthetőt, apához fordulok.

- Jut eszembe apa... - itt mindenki lesokkolódott. Van egy olyan érzésem, hogy addig nem fognak elengedni, ameddig nem adunk erre magyarázatot - ...milyen vizsgálatokról lenne szó? - kérdezem kíváncsian.

- Csak a szokásosak valamint vérvétel - itt szenvedő arcot vágok. Ugyanis tudni illik, ki nem állhatom az injekciós tűt. Halálosan félek tőlük. (megjegyzem én is rettegek - szerk.)

Fel sem ocsúdok abból, amit apa mondott hallom hogy valaki nagy léptekkel közeledik felé. Meg se kell fordulnom, van egy sejtésem hogy ki az. A drágalátos fogadott nagybátyám, William bácsikám.

- Na álljunk meg egy pillanatra. Jól hallottam hogy Detty apának szólította Ratchetet? És én ezt miért nem tudtam? - kérdezi kissé mérgesen és a tekintete köztem és apa között cikázik. Én erre jelentőség teljesen apára nézek, aki megadóan sóhajt egyet és belekezd a magyarázásba. Aztán mikor eljut az agyamig hogy mire kell számítanom, ismét szenvedő arccal nézek apára.

- Ne nézz így rám, te is tudod, hogy muszáj azt is venni a teljes körű vizsgálatokhoz. Viszont, mivel ember vagy, így kértem egy kis segítséget egy ismerősödtől... - néz rám sejtelmesen. Erre pedig értetlen arcot vágok, majd meghallok egy olyan hangot, amit nem hallottam egy jó ideje.

- Itt vagyok, bocsi a késésért, te is tudod Ratchet, hogy milyen az apám. Knockoutról nem is beszélve. - mint akit seggbe rúgtak, úgy fordulok meg, majd meglátom azt a személyt, akivel már egy jó ideje nem találkoztam: Zoe Amstrong. Szinte repülök felé, és a nyakába vetem magam. Egy kicsit megtántorodik, de megtart.

- Zoe! Hát te meg mit keresel itt? - kérdezem nevetve.

- Ratchet hívott, hogy kéne egy kis segítség, és mint látod...itt vagyok - mondja vigyorogva mint a vadalma.

- Inkább Zoe fogja a vizsgálatokat megcsinálni. Mivel, azért ő veled egy szinten van, mármint...érted... - muszáj nevetnem, az apám olyan aranyos, mikor zavarban van, de nem merem szóvá tenni.

- Persze, értettem - mondom mosolyogva, majd Zoe felé fordulok sóhajtva egy nagyot - ...essünk túl rajta. - itt persze baráthoz méltóan kinevetett.

- Na mi az? Nem szereted, ha vizsgálnak? - kérdezi vigyorogva.

- Nem azt nem szeretem, hanem az injekciós tűt rühellem...kiskorom óta félek tőle... - morgom kicsit morcosan. Ha lehet erre csak jobban elkapja a nevethetnék - ...de ne nevess már ki, mert nem vicces! Vagy netalántán bekented magad Nevetgéllel? - erre a beszólásomra mindenki, kivétel nélkül, elkezdett nevetni. Egy pár perc múlva, mikor kezdett apadni, June nehézkesen megszólal.

- Akkor szerintem lássunk is hozzá... - majd elvezet az orvosi részhez.

Felülök a vizsgáló asztalra, majd mivel hosszú ujjú felső van rajtam, így azt gyorsan lekapom magamról. Így már csak egy top takarja a felsőtestem. Azt veszem észre, hogy valaki nagyon néz engem a sarokból. Mikor odanézek, látom hogy Optimus is itt van.

- Mióta állsz ott? - kérdezem elpirulva.

- Olyan 2 perce vagyok itt. - ellöki magát a faltól, majd mellém jön. - Mint mondtam korábban, mindig melletted leszek. Akárcsak most is. - mosolyog rám. Szerintem mindjárt elolvadok. Viszont erre nem jut idő, mert Zoe és June is bejön.

- Jólvan Detty, először megcsináljuk a vérvételt, utána pedig egy DNS tesztet is elvégzünk. - itt viszont értetlenül nézek rá. - Ratchet említette, hogy mi történt a múltadban. - bólintok, hogy értem.

- Essünk túl rajta... - mondom beletörődve. Végül azt a kettőt hagytuk utoljára, a többivel hamar megvoltunk.

Mikor látom, hogy előveszik az injekciós tűt, egy kicsit be pánikolok. Optimus ezt észrevehette, mert megfogta a kezem. Hálásan nézek rá. Ahogy a szemébe nézek, kizárom a külvilágot. Azt se veszem észre, mikor végeztek, csak mikor June szóvá teszi.

- Jólvan, kész is vagyunk. Ügyesen kibírtad, bár ahogy elnézem, valami, vagy inkább valaki elvonta a figyelmed. - olyan szinten elpirulok, hogy inkább Optimus karjába temetem a fejem.

- Most muszáj ezzel szivatni? - motyogom szerelmem karjába.

- Ahogy mondod! - vigyorog Zoe. - Na gyere végezzük el a DNS tesztet. - odamegyek hozzá.

Az egész nem tart tovább pár percnél. Odaadjuk apának a mintát, majd egy olyan 5 perc múlva odajön Zoehoz, majd neki is ad egy tesztet.

- Zoe, szeretném, ha te is elvégeznél egy ilyen tesztet. Ugyanis találtam egy kis érdekességet, viszont biztosra szeretnék menni - szerintem mondanom se kell, hogy nem kicsit lepődtünk meg. Miután Zoe elvégezte a tesztet, és Ratchet összevetette a kettőt felénk fordul, de ahogyan ránk néz, egy fura érzés kerít hatalmába.

- Ugye azt mind tudjuk, hogy Zoe édesapja Megatron... - lassan bólintok, hogy tudok róla - ...viszont akkor ezek szerint Megatronnak lehet egy testvére... - ezen még Zoe is meglepődött - ...mert a ti DNS tesztetek alapján első ági unokatestvérek vagytok. - megáll bennem az ütő. Le kell ülnöm, mert félek, hogy össze fogok esni.

- Ezt mond még egyszer apa...mert szerintem itt valamit nagyon csúnyán félrehallottam... - nézek rá könnyes szemmel.

- Zoe és te vérszerinti rokonok vagytok. A DNS tesztek alapján 70%-ban egyezik a DNS-etek.

- Akkor...mindezeket figyelembe véve Megatron az én... - Zoe fejezi be helyettem.

- Nagybátyád...vagyis Megatron testvére a vérszerinti édesanyád. - alig mondja ki Zoe elájul.

(Zoe szemszöge)

Egy sötét helyen térek magamhoz. Hirtelen lánccsörgést hallok a távolban, így arra indulok, közben azon gondolkodom, amit az imént mondott Ratchet. Detty és én rokonok vagyunk, sőt első ági unokatesók. Na álljunk meg egy kicsit...A legutóbbi látomásomban láttam, hogy Aries Dettyvel terhes. És azt is láttam, hogy Aries Ratchet felesége volt, de Starscream elrabolta nemsokkal azután, hogy Detty megszületett. De akkor...ezek szerint...végre minden értelmet nyer. Valahogy fel kell oldanom a Detty emlékeit blokkoló gátat, és akkor talán emlékezni fog mindenre. Csak abban reménykedem, hogy ezek után nem fog magára maradni. Megtorpanok, mikor meglátom a kis Dettyt, aki láncra verve szenved. Meg sem tudok mozdulni, annyira sokkolt a látvány. Itt alig lehet 5-6 éves. Ekkor felemeli a kis fejét, majd szinte könyörögni kezd.

- Segíts rajtam! Silverbladenek muszáj emlékeznie! - alig mondja ki, kezdek visszatérni a valóságba.

(Detty szemszöge)

Teljes sokkban ülök a széken, miközben Optimus a kezemet szorongatja végig. A többiek is mind mögöttem állnak. Mindenki megnyugtatott, hogy nem számít hogy ki az édesanyám, ugyanúgy szeretnek. De a legjobban a szerelmem reakciójától féltem. A szemébe nézek, miközben megállíthatatlanul folynak a könnyeim. Nem mond semmit, csak néz engem, majd úgy csókol meg mindenki előtt, mintha ez lenne az utolsó.

- Nem érdekel, hogy ki az édesanyád, az sem érdekelne, ha félig álca lennél, mert szeretlek! És ezen a tényen senki és semmi sem tud változtatni! - egy hatalmas szikla esik most le a szívemről. Megkönnyebbültem attól amit mondott, majd a homlokomat az övének döntöm.

Miközben arra várunk hogy Zoe magához térjen apa mondott még egy sokkoló tényt: Zoe babát vár. Végszóra ébredezni kezd. Azonnal mellé megyek.

- Csak óvatosan. Mikor elájultál egy kissé beverted a fejed. - mondom aggodalmasan. Zoe rám néz, majd valami fura nyelven kezd el mondani valamit, majd egyik pillanatról a másikra emlékek özönlenek el, hogy még a fejem is megfájdul. Pár perc múlva abbamarad, majd nemhogy a fejem, az egész testem megfájdul. A szemeim összeszorítom, a kezeim ökölben, majd lerogyok a földre, miközben azt érzem, hogy valami szétfeszít belülről. Egy órának tűnő pár perc múlva kinyitom a szeme, viszont valami nincs rendben. Apa és a többiek velem fejmagasságban vannak, míg Jackék mintha összementek volna. Ránézek a kezemre, majd kishíján felsikoltok. Végig nézek a testemen és nem kicsit döbbenek meg. Eszembe jut hogy itt a csarnokban is van egy tükör, így elbotorkálok odáig majd belenézek.

Attól amit látok teljesen le vagyok sokkolva. El sem hinném, ha nem a saját szememmel látnám.

- Te jó ég! - ennyit bírok kimondani, majd a saját hangomtól is meglepődők, bár nem értem hogy miért, hiszen cybertroni vagyok, vagy mi a szösz. Ahogy tovább nézegetem magam észreveszek egy nyakláncot, ami eddig sosem volt nálam.

Ahogy jobban megnézem, észreveszem, hogy a hátuljába bele van karcolva valami:

Silverbladenek
Anyától és Apától

Akkor a cybertroni nevem Silverblade. Szerintem hangosan is kimondhattam, mert Zoe és Optimus odajönnek hozzám, utóbbi olyan szorosan ölel át, hogy attól fél szerintem, hogy bármelyik percben eltűnők. Én is úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta.

- Ne engedj el kérlek...félek... - suttogom a fülébe.

- Itt vagyok Hercegnőm...itt vagyok... - most még ő sem tud annyira megnyugtatni. Közben hallom fél füllel, ahogy apa szembesíti Zoet, miszerint terhes. Lassan kibontakozok az ölelésből, majd a többiekhez megyek. Mivel látták, hogy átváltozom, így nem támadtak nekem, sőt. Amint odaérek Arcee ölel át.

- Most mondanám, hogy átérezzük, amin keresztül mész, de akkor hazudnánk. Viszont azt bátran kijelenthetem, hogy a csapat segítségére és támogatására számíthatsz.

- Akárcsak a miénkre is. - mondja Mikó és Jack egyszerre. Nagyon jól esnek nekem ezek a szavak.

- Nagyon köszönöm, hogy mind mellettem álltok, főleg most. Mindennél jobban szükségem is van erre mint bármikor. Zoe... - itt az unokatesómra nézek - ...te tudod ki az édesanyám, igaz?

- Igen, vagyis...van egy sejtésem, de nem akarok hamisan állítani semmit. Viszont ismerek valakit, aki talán tudna segíteni... - mintha félne kimondani a szavakat. - ...mégpedig az apám, Megatron.

Hoppá! Kiderült hogy Detty, vagyis Megérkeztünk az egyik olyan fejezethez, amit már 2 napja írok, tökéletesítek, és végre ma kikerült, hamarabb mint terveztem, de nem baj. Így lesz időm megírni azt a fejezetet, amiben találkozunk Detty/Silverblade szüleivel. Addig is...

A legközelebbi viszont látásig!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És siker! Ezt is sikerült kijavítanom! Ma még hozok kijavított részt vagy részeket, még nem tudom, az attól függ, hogy az időm hogy engedi és hogy lesz-e egyáltalán kedvem hozzá.

Első verzió: 2023.03.18.
Átírva: 2023.08.05.