(Optimus szemszöge)

Mosolyogva nézem, ahogyan a rajtam fekvő hercegnőm békésen alszik. Azok alapján, amit elmondott, nem sok nyugodt éjszakája lehetett. Sőt szerintem eddig egy sem volt. Megfogadom itt és most, hogy történjen bármi, sosem fogom magára hagyni őt, vagy bántani, akár tettekben, akár szóban. Óvatosan nehogy felébredjen, felkelek a puha fűről, majd kicsit távolabb megyek, nehogy felkeltsem, rádión hívom Ratchetet.

~ Ratchet. Itt Optimus, hallasz? ~ kérdezem nagyon halkan, majd fél perc elteltével érkezik is a válasz.

~Tisztán és érthetően. Valami baj történt? ~ kérdezi aggódva, ami kicsit meglep, de nem teszem szóvá.

~ Itt minden csendes és nyugodt ~ utalok itt Dettyre, aki még mindig békésen alszik, illetve a körülöttünk lévő helyre. ~Ott a bázison mi a helyzet? Elvagytok nélkülünk? ~ kérdezem kíváncsian, mert érdekel, hogy mi van velük.

~ Hiányolnak titeket, főleg Dettyt, de persze téged is ~ teszi hozzá gyorsan, nehogy félreértsem. Halkan felnevetek.

~ Ne aggódj, értettem, viszont nem emiatt hívtalak. Lenne egy kérésem tőled, mint legrégebbi barátomtól ~ itt viszont kicsit ideges vagyok. Ugyanis mikor mondta hogy nem tudja mi történt a szüleivel pontosan, akkor mondtam magamban, hogy ki fogom deríteni. 

~ Persze, mi lenne az? ~ nagy kő esik le a szikrámról, - vagy a szívemről, részletkérdés - hogy Ratchet segít nekem ~Dettyről lenne szó...

~ Hallgatlak... 

~ Gondolom észrevetted hogyha a múltjával kérdeztük, akkor mindig vagy témát vált, vagy pedig nem mond semmit. És már tudom miért, de ha ő szeretné, akkor elmondja nektek. ~ kicsit nyersen fogalmaztam, de remélem így ennek fényében nem fogják egy ideig ezzel háborgatni ~ Szeretném, ha ki tudnád deríteni, hogy mi is történ Detty szüleivel pontosan. Mert nem hinném hogy az történt amit elmondott nekem. Van egy olyan gyanúm, hogy az édesanyja még mindig él. És az apja se önszántából ment el. ~ alig érek a mondandóm végére, hallom, hogy Detty verejtékezve és sikoltozva felriad. ~ Most mennem kell, majd később még jelentkezem. Optimus kiszáll. ~ kikapcsolom a rádiót, majd odarohanok a hercegnőmhöz, majd szorosan, magamhoz ölelem és elkezdek ringatózni.

(Detty szemszöge)

Csapzott hajjal és szinte ordítva riadok fel a rémálmomból. Újra átéltem azt a napot, amikor a sebhelyemet kaptam a szememre, és láthattam azt, amikor anya meghalt. Igaz külső szemszögből, de láttam. Azt is tudom, hogy anya ezzel az én életemet mentette meg. Had segítsek ezt egy kicsit megmagyarázni: a szülés közben komplikációk léptek fel, így az orvosoknak választaniuk kellett. Vagy anyát mentik meg vagy pedig engem. Anya rögtön rávágta, hogy mentsenek meg engem. Egyszóval anya a saját életét adta hogy engem megmentsen. Ez nagyon megviselt leklileg.  Arra tértem magamhoz, hogy Optimus szorosan magához ölel és lekezd ringatózni. Átölelem és a nyakába fúrom a fejem, miközben még mindig ráz a zokogás. Simogatja a hátamat, közben a fülembe suttog.

- Shhh...itt vagyok...nincs semmi baj...nem hagyom, hogy ártson neked bármi vagy bárki...ezt megígérem... - próbál nyugtatni, viszonylag nagy sikerrel, de még így is folynak a könnyeim. Egy pár perc múlva, kicsit alább hagy a sírásom, de még így is nehezen szólalok meg.

- Kérlek ne engedj el... - motyogom a nyakába - ...mostmár tudom mi történt anyával. Feláldozta az életét, hogy az enyémet megmentse... - ismét elkezdett rázni a zokogás. Ha lehet akkor még szorosabban ölel. 

Nem mond semmit, csak a hátamat simogatja és néma támaszt nyújt, amiért eszméletlenül hálás vagyok neki. Most erre van a legjobban szükségem. Megvárja, amíg abbamarad a sírás, majd egy kicsit elhajol tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Mondana valamit, de a hang nem akar kijönni a torkán. A helyzettől való tekintettel elnevetem magam.

- Na mi az? Elvitte a cica a nagy Optimus Prime nyelvét? - incselkedek vele. Erre válaszul csak kinyújtja azt.

- Nem, mert itt van - mondja, mire közel hajolok, majd megpuszilom az arcát. - Köszönöm! - hálálkodok. Értetlen szemekkel néz rám.

- Mégis mit? - szegénykém nem ért semmit. Válaszul csak megcsókolom.

- Hogy vagy nekem. Hogy szeretsz. - mosolygok közben. - Nélküled azt sem tudom hogy mi lenne velem. 

- Nem. Én köszönöm, hogy a csapat része vagy. És hogy az életed részei lehetünk. - most ő kezdeményezi a csókot. Mikor szétválunk megszólal Optimus rádiója.

- Nem úgy volt hogy ki van kapcsolva? - nézek rá értetlenül.

- De igen, csakhogy kértem egy kis segítséget Ratchettől. Biztos megtudott valamit. - mintha kicsit ideges lenne.

- Ezt nem értem. Mégis mit tudott meg? - kérdezem összezavarodottan.

(Optimus szemszöge)

- Miközben aludtál, megkértem, hogy próbáljon meg kideríteni valamit, hogy mi történt pontosan a szüleiddel. Igaz mondtad, hogy anyukád a szülés közben halt meg és apád még jóval azelőtt elment, de nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy mindez csak egy színjáték. Lehet hogy így próbáltak vagy még most is így próbálnak megvédeni téged. - kicsit félek a reakciójától, nem is alaptalanul. Tudom hogy nála ez érzékeny téma. De nem kellett volna aggódnom. Ahogy végig mondom, a nyakamba veti magát, de olyan hírtelen, hogy a földön kötünk ki mind a ketten. Elnevetem magam, majd felveszem a hívást.

~ Mondjad Ratchet, megtudtál valamit? ~ kérdezem kíváncsian, de ideges is vagyok közben, és ahogy látom Detty is az.

~ Igen, viszont...ne számítsatok semmi jóra...~ mivel kihangosítottam, így Detty is hallja, de intettem neki, hogy maradjon csendben. Viszont ahogy kezdte, elkezdtem aggódni.

~ Folytasd kérlek... ~ ekkor mindketten felálltunk.

~ Sikerült kiderítenem Fowler ügynök segítségével, hogy melyik kórházban volt Detty anyja mikor ő született. De...ugyanazon a napon egy másik nő igy ugyanott szült. ~ hallom hogy megáll egy pillanatra, mintha nehezére esne amit mondani akarna. Itt összenézek a hercegnőmmel, látom rajta hogy nagyon ideges, hogy végre megtudhatja mi történt pontosan a szüleivel.

~ Folytasd kérlek... ~

~ Viszont mielőtt folytatnám, szeretnék én is mondani valamit. Erre nemsokkal azután jöttem rá, hogy Dettyt megismertük. Ismerem az édesanyját. Egy időben nem is kicsit összemelegedtünk, viszont mikor megtudtam hogy terhes, ráadásul az én lányommal, bevallom őszintén nagyon megijedtem. Attól féltem, hogyha elmondom neki, hogy mi is vagyok valójában könnyű célpont lenne az álcáknak. Így még ha nehezen is, de el kellett hagynom őt és a meg nem született lányomat, hogy ezzel őket védjem. ~ itt levegő után kapok, de nem én vagyok az egyetlen, hanem a szerelmem is.

~ Ezt miért nem mondtad eddig? ~ kérdezem kicsit sem jóra számítva.

~ Mert féltem attól hogy mit fogtok rá reagálni. Viszont miután hazavitted Dettyt egy fura érzés kerített hatalmába. Furcsán ismerős volt nekem. Akkor még nem tudtam honnan, de most már igen. Hiszen kiköpött édesanyja. És most már nagyon bánom hogy eddig nem lehettem ott mellette mint apja... ~ ahogy ezek a szavak elhagyják Ratchet száját, a szó szoros értelmében lefagyok. De nem én vagyok az egyetlen. Riadtan nézek Dettyre, mikor is egy sikoly hagyja el az ajkait, majd a földre rogyva elkezdi nagyon gyorsan venni a levegőt. 

~ Mi volt ez a sikoly? ~ kérdezi Ratchet ilyedten, ami tőle egyáltalán nem megszokott, sőt.

~ Detty. Valószínűleg hallotta, amit utoljára mondtál nekem ~ nem akarom elmondani neki, hogy mindent hallott.
Nem is gondolkozok, letérdelek mellé, majd a mellkasomra húzom. Lassan ringatózunk, miközben halkan éneklek egy dalt, amit nemrég találtam.

(Van fent egy dal, amit szeretném, ha most indítanátok el, mert ennek még lesz jelentősége a későbbiekben - szerk.)

Ahogy a végére érek a dalnak, Detty is teljesen megnyugodott. Illetve ahogy hallom, vagyis pont nem hallom, Ratchet teljesen elnémult. Most vagy megszakította a hívást, vagy pedig csak mint aki alig tud megszólalni, bár szerintem az utóbbi. Mint kiderült igazam is lett.

~ Sikerült lenyugtatni? ~ már válaszolnék, de a hercegnőm megelőz.

- Igen...sikerült, csak azt nem értem, hogy honnan tudod ezt a dalt? - kérdezi tőlem.

- Igazából véletlenül bukkantam rá. De mivel ilyen nyugtató hatása van, így lementettem, hogy tudjam a későbbiekben hallgatni, illetve megtanultam a szövegét is. - halványan mosolygok a hercegnőmre. De rögtön elkomorodok azon, hogy mi váltotta ezt ki belőle.

~ Amint visszaértünk a bázisra tartozol egy magyarázattal Ratchet. Nemcsak nekem, hogy hogy tudtad ezt eltitkolni mindenki előtt, hanem Dettynek is tartozol, de főleg neki. ~ intézem a szavaimat Ratchethez, de mielőtt bármi mást is mondanék, szerelmem szólal meg. 

~ És remélem hogy nem fogsz kibújni a magyarázatadás alól, mert akkor biz' Isten olyat fogok tenni, amit én magam is meg fogok bánni...apa... ~ megmondom az őszintét kicsit megilyedtem azon a hangon amit Detty használt most az előbb. De ahogy az 'apa' szót mondta, rossz előérzetem lett. Csak remélem hogy nem fog hülyeséget csinálni.

~ Nem fogok. Ennyivel tartozom neked is és édesanyádnak is. Ratchet kilép. ~ ezzel bontja is a vonalat.

(Detty szemszöge)

Mi jöhet még? Nem elég az hogy kiderült az apám nem más mint Ratchet, de az is lehet hogy anya életben van. És itt van még az is, hogy lehet nem is vagyok ember, hanem egy kibebaszott cybertroni. Félreértés ne essék, nincs bajom velük, épp ellenkezőleg, csak ez már nekem kicsit túl sok. Túl sokat tudtam meg egyszerre. Abba meg bele se akarok gondolni, hogy mi van ha az édesanyám egy álca. Nem...erre gondolni sem szabad, de akkor miért nem tudom kizárni ennek a lehetőségét? 

- Mi bánt Hercegnőm? - Optimus hangja térít észhez.

- Mi van ha anya egy álca? Azt nem élném túl. Nem akarok ellenetek harcolni. Nem akarlak titeket elveszíteni. - nézek rá könnyes szemekkel.

- Nem kell emiatt aggódnod Hercegnőm. Nem lesz semmi baj. - mosolyogva nyugtat engem már nem tudom hanyadjára. Mosolyogva dőlök a mellkasának, majd így nézzük tovább a vízesést.

Viszont jelenleg csak egyetlen kérdés jár a fejemben: Ki vagyok én?

Dan-dan-daaaan! Boom! Erre gondolom nem számítottatok. Mik ki nem derülnek. Lehet hogy Detty egy cybertroni, mint Optimus és a többiek. De ezt majd csak a következő részben fog kiderülni. Továbbá lehet hogy a következő, vagy az azt követő részben, még nem tudom, elő fog fordulni részletes szexuális tartalom, így kérek minden kedves olvasót, hogy ennek függvényében olvassa majd el. Természetesen meg fogom jelölni, hogy honnan indul és hol lesz vége, valamint annak a résznek az elejére is teszek ki egy figyelmezetést, hogy ne érjen senkit váratlanul.

A legközelebbi viszont látásig!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Végre sikerült ezt is megcsinálnom!

Itt ennél a résznél sokat gondolkoztam, hogy mi legyen, mert akárhogy gondolkoztam nem jött volna ki jól az eredeti szál, így egy kicsit belepiszkáltam a dolgokba. Így Detty nem Starscream lánya, hanem Racheté. Meg megvallom az őszintét, nekem ez a verzió sokkal jobban tetszik, mint az eredeti.
Szerintem mai napra ennyi volt, de ha este lesz időm, akkor elkezdtem a kövi részt is csinálni.

A kiegészítő fejezetekhez nem fogok nyúlni, mert az nincs befolyással a fő történetre.
Nem is húzom tovább a szót.

Legyen kellemes napotok. Aki megy délutánra dolgozni, mint jómagam is, annak kitartást!

Első verzió: 2023.03.15.

Átírva: 2023.08.03.