Halihó mindenki! Nem nagyon vagyok annak híve, hogy a fejezetek előtt írjak ilyen megjegyzéseket, de most meg kell tennem, mert ez a rész némiképp magyarázatot érdemel.

Szóval, ezt a fejezetet nem én találtam ki, hanem JiangMei-Fen , ugyanis az A Dicső Szerelem (Knockout F.F) című történetében is benne van. Ugyanis a legutóbbi fejezetében bevezette szerény karakteremet a történetébe, viszont cserébe annyit kért, hogy ha elvállalom, és persze ha benne vagyok, akkor ez a két történet találkozhatna egy ponton. Így megírtam Zoe Amstrong és Detty Diamond találkozását Detty szemszögéből, de maga az alap az övé. És itt szeretném ajánlani mindenkinek a storyt, ugyanis nekem nagyon tetszik, illetve ő inspirált engem, hogy elkezdjem megírni ezt a történetet, innen is nagyon köszönöm neki!

Nem is tartalak fel titeket tovább, jó olvasást!

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

*Detty otthona*

Hatalmasat sóhajtok. Nagyon régen nem voltam már itt. Ha jól számolom, akkor olyan 5 éve biztos, hogy elkerültem ezt a helyet. Nem ártana egy alapos nagytakarítás, bár szerintem most kivételesen ettől el lehet tekinteni. Hírtelen a nagy semmiből fura hangokat hallok odakintről. Kimegyek megnézem mi az. És persze hogy az Álcák, mégis kik mások lennének?

Viszont, ami igazán felkeltette a figyelmemet, az egy lány volt. Magas, izmos, a testalkata az átlagos kategóriát súrolja. Haja az álláig ér, és élénkvörös a színe. És mintha tele lenne egy csomó heggel a teste, köztük verekedés okozta hegek, valamint mintha nem egyszer lőtték volna meg. Nem messze lehetett tőlem, úgy saccolom olyan 500-600 m-re. Ekkor azonban nagyon megijedtem, ugyanis az Álcák észrevettek és elkezdtek felém jönni. Hírtelen blokkoltam le, nem tudtam mást csinálni, mint ijedt tekintettel szoborként nézni ahogy közelednek. Ezt a lány is észrevehette mert elkezdtett futni felém, majd berántott a ház garázsába, ami sokkal rendetlenebb volt, mint a ház többi része. Konkrétan a falnak préselt és úgy fogta be a számat hogy maradjak csendben. Fél füllel hallom, hogy valami lecsapódott a földre. Valószínűleg valami kémdrón lehetett, ami életjelek után kutat.

Mivel most fordult életemben először elő, hogy ezt történik vele, így érthető módon nagyon meg voltam rémülve. A lány mutatta, hogy apránként vegyek levegőt, amit meg is teszek.

- Maradj nyugton. Én meg tudok velük küzdeni, de téged könnyedén elkaphatnak. Várj me... - nem tudja befejezni, mert megjelenik mögötte a kémdrón, ami annyira megijesztett, hogy sikítani akartam, de erre a kezével befogta a számat, de már késő volt, észrevettek minket.

Erre a lány feláll, majd elkezd harcolni velük. Úgy intézi el őket, mintha nem is robotok lennének, hanem egyszerű emberek. Miután elintézte őket, visszajött, ahol pont úgy ültem a földön, mint mikor ide berántott.

- Azta...hogy vagy képes ekkorát ütni? Miért szállsz szembe az álcákkal? - na jó...azt hiszem kicsit túlságosan is felpörögtem, mert miközben kérdezgettem körbe is ugráltam, mint valami ötéves kisgyerek az édesanyját, hogy mit hozott neki a boltból.

- Szerintem menjünk el egy nyugis helyre, mert Megatron mindenhova követ, vagy utánam küld valakit. - erre bólintottam, majd elindultunk.

Egy fogadóba mentünk, ahol azt mondta, hogy van itt egy szobája, ahol senki sem tud zavarni. Felmentünk az emeletre, majd beléptünk az egyébként takaros, de nagyon hideg szobába. Valószínűleg látta, hogy vacogok, és egy pokróccal takart be, majd mindketten leültünk az ágyra.

- Szóval...ki is vagy te? - kérdezem minden nemű kertelés nélkül. Látszott rajta, hogy meglepte, de válaszol a kérdésemre.

- A nevem Zoe Amstrong, és te? - itt viszont kicsit elgondolkodok, hogy elmondjam-e neki, de végül úgy döntök, hogy el, mert nem veszíthetek ezen semmit.

- Detty Diamond vagyok. És... - ekkor hírtelen, mint derült égből a villámcsapás ért a felismerés - és te vagy az a Robot Harcos, aki az Autóbotokat bújtatja, igaz? - kérdezem csillogó szemekkel. 

- Mondhatjuk így is, igen. Sokaknak csak egy bűnöző vagyok, aki csak halált érdemel. Most is...harcra készülnek, én pedig ott hagytam őket egyedül, miközben azt sem tudják, hogy élek-e még - láttam rajta, hogy fáj neki ezeket kimondani, mert a legtöbb embernek nincs mersze ezt mondani, mióta az Autóbotok állítólag veszélyt jelentenek mindenkire.

- Dehogy is! Nem hagytad őket magukra Zoe, velük vagy ebben a pillanatban is, csak most nem tudod, hogy mit kezdj az előtted álló gonddal - mondom Zoe szemeibe nézve, s közben azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne jobban.

- Te ezt nem értheted...Amíg te szabad lehetsz, nekem addig bujkálnom kell. Elhagytam őket mikor mellettük lenne a helyem. Igaza volt apának. Nem győzhetek Queentesa ellen, ha még a barátaimat is hagyom meghalni - itt kicsordulnak a könnyei. Szegény Zoe.

- Queentesa nem olyan nagy gond neked, főleg, hogy amilyeneket tudsz ütni. Neked az a legnagyobb gondod, hogy félsz a veszteségtől, pedig nem kellene. Az a nyers erő, ami benned van, az sosem fog elmúlni. Még akkor sem, ha félsz is. - ahogy befejezem a mondókámat meg fogom Zoe vállát, hogy bíztassam, mert ő nem olyan fajta, hogy valakit hagyjon elveszni a sötétségben.

- Detty... - itt mélyen a szemembe néz - te egy csupa szív és csupa lélek lány vagy, nem mellesleg elég belevaló is. Így fel nem tudom fogni, hogy hogyan is hagyhattak el. - miközben ezeket mondta megfogta a kezemet, hogy érzékeltesse velem, hogy ő sosem fog magamra hagyni. Itt sóhajtok egyet, majd próbálom nem elsírni magam, mivel elég érzékeny pontra tapintott a múltamban.

- Egy nap majd elmondom neked, de ez még túl fájdalmas, hogy beszélni tudjak róla. De most állj fel, és szedd össze a holmidat, mert elindulunk megmenteni a világot. - mondom lelkesedve, mire csak mosolyogva felállt és elkezdte pakolni a cuccait. Majd hírtelen eszembe jut valami.

- Már egy ideje égeti a nyelvemet egy kérdés, csak nem tudom, hogy feltehetem-e... - kicsit bizonytalan vagyok, de erre kíváncsi vagyok.

- Persze, kérdezz csak nyugodtan - mondja mosolyogva, majd felteszem neki a kérdésemet.

- Van valaki fontos az életedben? Mármint azt tudom, hogy mindig az Autóbotokkal lógtál, meg egy bizonyos Knockouttal... - itt egy kicsit megállok, majd ránézek. - Knockout az, igaz? Aki fontos neked... - ezt viszont már kijelentem. Zoe erre megfordul, majd könnyes szemekkel néz rám.

- Igen, ő az...ő a legfontosabb az életemben...mert szerelmes vagyok belé... - suttogja. Erre a kijelentésére elkezdek ugrálni örömömben, majd leülök az ágyra. - Hogyan ismerkedtetek meg? Elmondod? - nézek rá csillogó szemekkel. Zoe kuncog egy sort, majd belekezd.

- Ez egy érdekes történet. Minden azzal kezdődött, hogy egyedül akartam lenni, így elszöktem. Ezzel csak egy baj volt. Mégpedig az, hogy pont láttam ahogyan Megatron megöl egy Autóbotot. Bár megpróbáltam menekülni, de elkapott és hetekig egy cellában tartottak fogva. Knockout volt, aki ételt adott nekem, beszélgetett velem, majd végül megszöktetett, hogy haza tudjon vinni. Ekkor tudtam meg, hogy nekem van a legnagyobb mázlim, mert a fajtáját ölte meg Knockout azért, hogy haza tudjak menni. Ezek után Optimus vonakodva, de bevette magukhoz és hivatalosan is a védelmezőm és egyben a legjobb barátom lett. - fejezi be. Én meg alig jutok szóhoz. Ezt látva elneveti magát, majd felállít.

- Ha már te mondtad, hogy pakoljak össze, akkor segíthetnél, mert egyedül nemhiszem, hogy végeznék vele - mondja, majd elkuncogom magam, és együtt pakolunk tovább.