(Zoe szemszöge)

Nagyokat sóhajtva próbálom magam nyugtatni az egyik szikla mögött, ahol elbújtam, miközben fegyverek hangja tölti meg a levegőt, csatakiáltásokkal karöltve. Eljött végre a nagy pillanat, a mai nap végleg leszámolunk Queentesaval. Viszont ezzel csak egy apró bibi van: ő sokkal erősebb mint mi. Most gondolom azt kérditek magatoktól, hogy kiket értek 'mi' alatt. Lássuk csak...itt vannak az Autóbotok, Optimussal az élen, meg itt van Knockout is, és persze ne feledkezzünk meg Dettyről sem, aki vált vállnak vetve harcol Optimus oldalán. Mikor már éppen kiugranék a szikla mögül, hogy segítsek nekik, mikor megjelenik előttem Queentesa.

- Nem kell egymás ellen harcolunk. Jöjj velem, és akkor mind békében elmehettek. Hisz mind ezt szeretnétek, igaz? - kérdezi Queentesa. Én viszont alig figyelek rá, mert a szememmel Knockoutot keresem, hogy hol lehet.

- Sohasem állok melléd! - megpróbálom túlkiabálni a csatazajt, több-kevesebb sikerrel.

- Hadd mutassak valamit... - alig fejezi be, máris jövőképeket közvetít a fejembe. 

Látom magamat és Knockotot egy templomban az oltár előtt. Látom ahogy elvesz feleségül. Látom, hogy őt várom haza, miközben én....alig akarok hinni a szememnek...miközben én a közös gyermekeinket hordom a szívem alatt. Látom, ahogy ketten, közösen kifestjük a babaszobát, majd ahogyan világra hozom az ikreinket. Egy kisfiút és egy kislányt.

Nem vettem észre hogy a kezem nyújtom felé, de Optimus arrébb taszítja egy lövéssel és eltűnik.

- Mit mutatott Queentesa neked Zoe? - kérdezi

- Egy lehetséges, boldog jövőt, amiben nincs háború, nincs harc, csak béke van. Viszont cserébe azt kéri hogy álljunk át...

- Ezt most nem gondolhatod komolyan Zoe - mondja Detty, miközben ő is idejött - higgy nekem, én is szeretném, de nem úgy hogy Queentesa győzzön. 

- Igaza van Dettynek. Lehet hogy az a jövő meg fog valósulni, de abban is biztos vagyok, hogy csak akkor, ha Queentesat legyőztük egyszer s mindenkorra. Ez így nem lenne helyénvaló. - győzköd Optimus. 

Abban igaza van, hogy Queentasat le kell győzni, viszont amit láttam azt sehogy sem tudom kiverni a fejemből. Főleg egy részt: mikor Knockout feleségül vesz. Szerintem ezt hangosan is kimondhattam, mert Detty felémfordul.

- Akkor ezt mutatta neked? - kérdezi.

- Nemcsak ezt...mást is... - alig tudom kimondani ezeket a szavakat, mert még a hatása alatt vagyok a történteknek.

- Miket még? - kérdi Detty.

- Hogy mikor Knockoutot hazavárom, kint állok mosolyogva, miközben a kezem a hasamon pihen, mert a gyermekeinket hordozom. Láttan, hogy ketten fessük ki a gyerekszobát, végül, világrahozom az ikreket - mosolyodok el a végre.

- Figyelj rám Zoe - fogja meg a kezem - én is nagyon szeretném hogy megvalósuljon mindez, hát hogy a viharba ne szeretném. De ez csak egy módon lehet. És nem az hogy átállunk, dehogy is...hanem hogy itt és most legyőzzük Queentesat. - mondja mindvégig a szemembe nézve.

Igazat kell adnom neki. Ez az egész addig nem fog megvalósulni, ameddig le nem győztük őt.

Henlo-henlo, nagy nehézségek árán, de sikerült megírnom ezt is. Jesus, sosem volt még ennyire nehéz dolgom, amit most a kedves JiangMei-Fen adott fel nekem. Mivel Zoe nem az én karakterem, hanem az övé, így nem volt egyszerű dolgom, sőt lehet hogy kicsit eltértem a személyiségétől, amit ő adott neki, de sajnos ezt tudtam csak kihozni belőle.

Remélem elnyeri a tetszéseteket, és még a mai nap folyamán megírom A vallomás 2. részét, amit szerintem olyan estefele fogok kitenni.

Addig is...A legközelebbi viszont látásig!