*3 nappal később, Autóbot bázis*

Hatalmasat sóhajtok, miközben a lábamat lógatom a bázis tetőjéről és az elmúlt három napon gondolkoztam. Egy nappal azután, hogy találkoztam az Autobotokkal, Jack és Raf is megismerkedtek velük, valamint Miko is, bár ahogy meghallottam, hogy hogyan is került ide, csak nevetni tudtam a dolgon. Tipikus Mikó, mindig is kíváncsi volt mindenre, így nem is lepődtem meg, mikor követte Arceet aki csak Jackkel akart beszélni. Jack őrzője Arcee lett, Rafnek Bumblebee, Mikonak pedig Bulkhead. Az viszont még mindig kérdéses, hogy az én őrzőm ki lesz, elviekben ma fog kiderülni. Viszont már csak kettő opció maradt: Optimus vagy peig a mindig morcos morgós doki, Ratchet. Igaz megkedveltem Ratchet-t, és ő is engem, de Optimus...nos ő más téma.

Mikor először megláttam, azt hittem, hogy az a tipikus főnök lesz, akinek nincsenek érzelmei, vagy az a bizonyos 'Itt én vagyok a főnök, úgyis az lesz amit én mondok!' fajta, de kellemeset csalódtam. Ebben a három napban sokat beszélgettünk, hol értem jött és elmentünk kicsit kocsikázni, akarom írni kamionozni, vagy rádión felhívott (ugyanis mikor hazavitt adott egy rádiót, hogy azon tudjam tartani a kapcsolatot a többiekkel és persze vele), vagy pedig meglátogattam őket.

Jelenleg is Optimust várom, mert küldött egy üzenetet, miszerint találkozzunk a bázis tetején, mert mondani akar nekem valamit négyszemközt. Kicsit furcsáltam, de mivel győzött a kíváncsiságom, hogy mit szeretne, így belementem. Lassan 10 perce várok, mikor lépteket hallok magam mögött és meglátom őt, ahogy közeledik felém. Ahogy ránézek, mindig mosolyognom kell, ha mellettem van biztonságban érzem magam.

Na jólvan Detty, elég volt az álmodozásból, gondolkodj racionálisan - korholom magam le fejben. Időm sincs szidni magam tovább, mert leült mellém.

- Csodás napunk van, nemdebár? - kérdezi, amivel őszintén szólva enyhén meglepett.

- Igen, valóban. Valami meseszép a naplemente - mosolyodok el, ahogy a természeti jelenséget bámulom. Majd végül kinyögöm a kérdést, ami végig bökte a csőrömet - Miért is szerettél volna velem beszélni? - kérdezem ránézve.

Mintha egy pillanatra fontolóra venné, hogy mit is mondjon, majd egy perc csend után megszólal:

- Sokat tanakodtunk a többiekkel, hogy ki legyen a őrződ - itt bólintottam, hogy értem mit akar mondani. A szemembe nézett, majd így folytatta:

- Végül pedig úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, hogyha én leszek az... - alighogy kimondja szélesen elvigyorodok, majd a levegőbe boxolva hátra dőlök, mint egy krumpliszsák.

- El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy te lettél az Optimus. - erre kuncogni kezd.

- Szerintem pedig most láttam az előbb - erre picit behúzom a nyakam és mosolyogni kezdek

- Hehe...bocsi - majd felülök, előrébb csúszok és nekidőlve a kezének egy kis hallgatás után kimondom, amit elsőnek gondolok:

- Bárcsak így maradhatnánk örökre, olyan nyugodt és békés minden. - mondom lehunyt szemekkel.

- Tudom Detty, én is ezt szeretném...hogy ez a perc örökké tartson. - mondja lágyan, majd óvatosan átkarol a kezével. Ennél többet nem mondunk egymásnak, hanem nézzük tovább a naplementét együtt.

*Time skip, mert Mikó rózsaszín festéket tett Jack samponjába és olyan színű hajjal kergeti*

- HOGY MICSODA??? - akadtam ki nem is kicsit mikor a többiek Optimus nélkül tértek vissza és elmondták, hogy elvesztette az emlékeit.

-Detty, kérlek, nyugodj meg... - próbál csitítani Raf, nos szerintem mondanom sem kell, hogy sikertelenül.

- Nyugodjak meg?! Ezt még te sem gondolhatod komolyan Raf! Optimus elvesztette az emlékeit és elment Megatronnal! Ennél rosszabb már nem is le... - ekkor Mikó a kezét a számra teszi. Megfogom a kezemmel az övét majd leszedem magamról. Mély levegőt veszek, majd kicsit nyugodtabb hangnemben szólalok meg.

- Szóval..foglaljuk össze a dolgokat, mert nekem ez egy kicsit zavaros. Először is Megatron és Optimus ideiglenesen szövetséget kötöttek, hogy megakadályozzák Unikron felébredését, de az egyetlen módja az volt a megállításának, hogy Optimus a Vezetés Mátrixot Unikron szikrakamrájába juttatta, de ennek az lett a következménye, hogy Optimus elfelejtette minden emlékét rólunk és most azt hiszi, hogy ő Orion Pax? És mindennek a tetejében Megatron elvitte magával. Valamint ha ez nem lenne elég, most mi vagyunk a rosszak Megatron hazugságának hála?! - kérdezem Ratchettől egy másfél oktávval feljebb a kelleténél.

- Igen, ahogy mondod... - bólogat, bár ahogy látom kicsit tart a reakciómtól, nem is alaptalanul. Ugyanis ezek után felüvöltök, majd ököllel belecsapok a falba, hogy ott marad a nyoma. Persze fáj is ezek után az öklöm. Lüktet, mint a fene.

- A rohadt életbe! - káromkodok egy sort, majd feldúltan a szobámba megyek és bezárkózom. (Ami igazából Optimus szobája, csak miután idekerültem valahogy ideraktak egy pótágyat, hogy legyen hol aludnom, de ez most egy mellékinfó volt.) Itt viszont már nem tudom magam tovább tartani. A földre roskadok, majd elkezdek zokogni. Lábaimat felhúzom, a karjaimmal átölelem és úgy zokogok tovább. Félig hallom, hogy nyílik az ajtó, majd azt érzem, hogy többen is átölelnek. Fejemet hátra döntöm, majd megérzem Mikó jellegzetes parfümjének az illatát, ami keveredik Jack kölnijének a szagával. Lassan ringatózunk, miközben próbálnak csitítani.

 - Shh...minden rendben lesz...megoldjuk...ahogy eddig mindent... - nyugtat Mikó.

- De mivan...ha mégsem...ha Optimus örökre elfelejtett minket... - nehezemre esik a beszéd.

- Ilyenekre ne is gondolj...Ratchet tuti fog találni valami megoldást, higgy nekem, minden jóra fog fordulni, meglátod - Jack is próbálkozik.

- Eszeveszettül hiányzik nekem Jack...még össze is kaptunk az induláskor...- utalok itt arra, hogy mikor Megatronnal elmentek kicsit összevesztem vele, aminek hatására a szobámba mentem és nem is jöttem ki onnan addig amíg el nem mentek. 

- Elhiszem Detty...viszont emlékezz...mikor megfertőződött azzal a vírussal, azt is túlélte. Ahogy most is vissza fog hozzánk térni, tudom, érzem, hogy így lesz... - próbálnak felvidítani.

- Értékelem, hogy csak segíteni akartok rajtam, de most szeretnék egyedül lenni, remélem megértitek. - nézek rájuk könnyes szemmel.

- Persze hogy megértjük, akkor mi most megyünk is. De szeretném, hogy tudj róla...nem vagy egyedül. Ezt sose feledd el - néz rám Raf még mielőtt kimennek és bezárják az ajtót. Lassan odamegyek, majd kulcsra zárom, hogy senki se tudjon zavarni.

Odamegyek az ablakhoz, majd felnézek a csillagos égre.

- Optimus...hol lehetsz most? Bárcsak el tudtam volna neked mondani azt, hogy mit is érzek. - nagyot nyelve emlékszem vissza a felismerés pillanatára, hogy bizony-bizony menthetetlenül beleszerettem Optimus Primeba. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy mi ketten sosem lehetünk együtt. Hiszen ő egy Autóbot én meg egy ember vagyok...két különböző faj. A másik meg az, hogy azt sem tudom, hogy Optimus hogy érez irántam. Hogy ő is úgy szeret-e engem, mint én őt, vagy csak egy jóbarátot lát bennem. Ahogy egyre elmélyedek a gondolataimban, úgy válnak a szemeim ólom súlyúakká. 

Talán ideje lenne aludnom egyet - gondolom magamban, majd az ágyamhoz botorkálok és elterülök rajta. Amint a fejem a párnához ér azon nyomban elnyom az álom.

*3 nappal később, Autóbot bázis*

Három nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy Optimus elfelejtette az emlékeit és nyomtalanul eltűnt. Ez a három nap volt életem legrosszabb időszaka. Konkrétan nem volt bennem semmi élet vagy bármilyen emberi érzelem. Szinte zombiként közlekedtem a bázison, ezzel mindenkire ráhozva a frászt. Viszont a mai napot másnak éreztem, mint az eddigieket, ugyanis mindenki elment bevetésre, csak mi, Jack, Mikó, Raf és én maradtunk a bázison. Ahogy mindig most is kifejezéstelen arccal bámultam a falat, mikor hallom, hogy nyílik a földhíd. Hallom, hogy jönnek a többiek, de nem figyelek rájuk egészen addig ameddig meg nem hallok egy bizonyos, mély hangot.

- Szerbusz Rafael.

Mikó ujjong egy sort, hogy Optimus újra a régi. Ezt a pillanatot választom, hogy megfordulok. Ahogy meglátom Optimust, hogy itt van, elejtem a rádiót, amit a kezemben fogtam, majd remegő láballak és könnyes szemekkel elindulok felé. Mikor meglát, elmosolyodik.

- Szia Detty... - hangja mély, mint a feneketlen tenger, de ugyanakkor ott van az a megnyugtató érzés, amit mindig is éreztem.

Megszaporázom a lépteimet, és már rohanok is felé. Ezt meglátva leguggol elém. Kihasználva a lehetőséget a nyakába vetem magam és ahogy tudom átölelem, majd elsírom magam, de közben mosolygok, miközben folyamatosan ezt mantrázom: Emlékszel...mindenre emlékszel...

Így maradunk hosszú percekig, miközben ujjával a hátamat simogatja. Észre se vettük, hogy a többiek magunkra hagytak. Miután kicsit alábbhagyott a sírásom, kicsit eltávolodok tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Sajnálom Optimus...nem kellett volna kiakadnom... - kezdenék bele, de elhallgattat azzal, hogy az ujját a számra teszi.

- Nincsen semmi baj...most már itt vagyok. - nyugtat meg.

- Nagyon nehéz volt nélküled ez a három nap...azt hittem, hogy soha többé nem látlak...azt hittem, hogy...- be se fejezem a mondatot, csak elfordítom a fejem.

- Nézz rám kérlek... - esdekel Optimus. Belenézek a szemeibe, majd így folytatja - Most már biztonságban vagy...hiszen itt vagyok. - hatalmas ujját az arcomra teszi, én meg megfogom a kezemmel és belesimulok.

- Igen...itt vagy...és ez a mai nap valami újnak a kezdete, igaz?

Optimus kuncog egy sort, mire elmosolyodom.

- Igen. Ez a nap valóban az. Kezdete egy új szakasznak az életünkben. - mondja nekem, miközben mosolyog.

Igazuk volt a srácoknak...minden jóra fordult. De akkor még nem is sejtettem, hogy mégis mire célzott ezzel. Nem is sejtettem, hogy mi minden fog történni kettőnkkel.

Halihó! Szép estét/napot mindenkinek! Elérkeztünk ide is. Innentől fogva kicsit felgyorsítjuk az eseményeket, és majd előfordulhatnak ilyen 'Time skipek', mivel nem minden epizódot szándékoztam beleírni, csak az ilyen fontosabbakat. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész is, valamint a véleményeteket várom a komment szekcióban, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondoltok erről, hogy tetszik-e nektek, meg ilyesmik. Ne rejtsétek véka alá *kacsint*

Ennyit szerettem volna így a végén közölni, valamint nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok a történetemet, sokat jelent nekem. 

A legközelebbi viszont látásig!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szép estét! Jelenleg nemrég értem haza a melóból, de arra még maradt erőm, hogy átjavítsak néhány fejezetet mielőtt elmegyek aludni. Igyekszem még legalább 2-3 fejezetet még átnézni, aztán megyek aludni.

Jó éjt mindenkinek!

Első verzió: 2023.03.15.

Átírva: 2023.07.31.