(Detty szemszöge)

Már megint itt ülök June pedig velem szemben és itt sopánkodik hogy nem becsülöm meg rendesen az életemet. Ja igen. Azt elfelejtettem mondani nektek, hogy volt egy kisebb balesetem, ugyanis elgázolt egy autó. Részben az én hibám is volt mert nem figyeltem elég rendesen. Lett egy pár zúzódásom és horzsolásom, de szerencsére csontom nem tört és nem is repedt meg.

Gratulálok Detty, szép munka! - korholom magam fejben, miközben June bekötözi a sérült részeket.

- Komolyan mondom Detty, sokkal rosszabb vagy, mint Jack, pedig ő se egy könnyű eset, de te mindig rácáfolsz erre. Ha így megy tovább lassan nemhogy megőszülök melletted, de te fogsz a sírba vinni! - most a szokásosnál is harapósabb kedvében van June, mert Jack már egy három órája nem adott magáról semmi életjelet. - És ami még ennél is rosszabb, hogy a fiamnak három órája nyoma veszett.

- Ne aggódj June, megtalálom Jacket, de aztán tőlem is megkapja a magáét, ebben biztos vagyok.

- Nagyon hálás vagyok neked, de rád ki fog vigyázni? - kérdezi June remegő hangon.

- Azért engem se kell félteni, tudod, hogy milyen vagyok - kacsintok rá, hogy kicsit oldjam a feszültséget. Erre halkan felkuncog.

- Épp ez a baj, hogy tudom milyen vagy, de azt hiszem igazad van. Hiszen már kész felnőtt vagy. Maholnap 23 éves leszel. - ekkor elégeltem meg a dolgot és szorosan megöleltem June-t. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy neki csak Jack maradt, miután az a szemét disznó apja lelépett Jack születése előtt.

Lassan kibontakozom az ölelésből és elindulok megkeresni Jacket. Közben folyamatosan hívom a telefonját, de mintha az totálisan süket lenne. Éppen egy épülőfélben lévő hídnál járok, mikor olyan dolgot látok, amit nagy valószínűséggel sosem fogok elfelejteni. Gigantikus harcoló robotokat láttam meg, a háttérben Jackkel és Raffel. De nem volt időm sokáig gondolkodni, mert az egyik lila "cukiság" elindult feléjük. Ez volt az a pillanat, mikor elpattant bennem valami. Megfogtam az egyik nagyobb darab követ, amit találtam és pont fejen találtam.

- HÉ, TE! HAGYD BÉKÉN AZ ÖCSÉMET!! - erre megfordult és elindult felém.

Hoppá, lehet ezt nem gondoltam át elég jól... - gondolom magamban mikor elkezdeek futni, de persze ekkor kell szerencsétlenkednem, és elesek a saját lábamban majd ráesek a karomra amit nemrég kötözött be June. Fel is szisszentem elég hangosan és csak remélni merem hogy most sem tört el semmim. Nehezen megfordulok és szembe találom magam az egyik padlizsánnal. Gyorsan kapkodom a levegőt, majd mindkét karommal eltakarom az arcom, mikor egy durranást hallok magam előtt. Kissé félénken odanézek és látom, hogy a sárga robot, valamint a kék robotcsaj lelőtték rólam Mr. Padlizsán 1-et.

- Köszönöm! - tátogom nekik, mert egy hang nem akar a torkomon kijönni. Erre csak biccentenek, majd hírtelen egy dudálást hallok magam mögül. Hátranézek és egy terepjárót látok. Majd átugrat felettem és átalakul egy zöld robottá.

-Táncol velem valaki?! - kérdezi miközben az öklét ropogtatja. Erre a két padlizsán hanyat-homlok menekülni kezd.

-Hol késtél? - kérdezi a női robot a zöldikétől.

-Defekt. - válaszol tömören Zöldike. Igen azt hiszem ez találó név lesz neki, amíg meg nem tudom a nevét.

Viszont ezt a pillanatot választom, hogy elhúzom a csíkot. Csakhogy mikor elestem a lábamban kiment a bokám és nem tudok felállni. Plusz még a karom is lüktet mint a fene.

Remek, nem elég nekem, hogy most lettem összevarrva, a bokám is kiment, meg a karom is rohadtul fáj, szuper. Köszi élet én is szeretlek! - morgok magamban miközben próbálok felállni, sikertelenül. Ezt észrevette a három robot vagy mik és odajöttek hozzám. De a tekintetemmel Jackéket keresem, de sehol sincsenek. Valószínűleg elmenekültek.

-Minden rendben kölyök? - kérdezi Zöldike.

- Nem egészen, mert a bokám kiment és nem tudok felállni. Ja és a karom is nagyon fáj. Csak remélni tudom hogy nem tört el. Egyébként nevem is van és nem vagyok kölyök. - válaszolom kissé mérgesen. Senkinek sem tűröm el, hogy kölyöknek hívjanak.

- Bocsáss meg neki, valószínűleg a defekt kissé az agyára ment... - vágja tarkón a női robot - ...az én nevem Arcee, jobbra tőlem Bumblebee... - mutat a sárgára, mikor az csipog valamit - ...aki pedig kölyöknek hívott, az pedig Bulkhead. - szóval a Zöldike Bulkhead.

- Örülök a találkozásnak, a nevem Detty Diamond. Valamint szeretném még egyszer megköszönni, hogy megmentettétek az életem. - hálálkodok.

- Nem tesz semmit, viszont ami itt történt arról nem beszélhetsz senkinek. Így is hatalmas veszélyben lehetsz, mert egyike vagy azon keveseknek, akik láttak minket. De a helyzetedre való tekintettel... - mutat a kiment bokámra és a karomra Arcee, aminek hatására fintorgok egyet - ...így nem engedhetünk el. Elviszünk a bázisunkra. Az orvosunk, Ratchet egy pillanat alatt meggyógyít.

- Gondolom más választási lehetőségem nincsen... - nézek rájuk, mire megrázzák a fejüket. - Szuper...akkor szerintem ne vesztegessük az időnket. Egyébként is June ki is nyírna ha megint úgy mennék haza hogy tele vagyok sérülésekkel...már megint. - majd ezek után átalakul egy motorrá, Bumblebee egy sportautóvá, míg Bulkhead pedig a terepjáróvá. Gondolkodás nélkül megyek oda Bumblebeehez, aki kinyitja nekem az ajtót. Majd miután beszálltam elindulunk kitudja hova.

Az út nagy része kiesett, valószínűleg elaludhattam, mert Bee csipogására keltem fel.

- Ébredj Detty, megjöttünk. Üdvözöllek az Autobotok bázisán - szólal meg Arcee.

Ekkor nézek ki az ablakon majd meglátom a hatalmas sziklatömböt. Sokszor láttam már képeken ezt a monstrumot, de sosem gondoltam volna, hogy ez ekkora.

Valószínűleg a bázis bent a szikla gyomrában van... - gondolkozom magamban. Egyszer csak azt veszem észre, hogy behajtunk a főbejáraton, majd a szemem elé tárul az egész. De, ami a legjobban megfogott, pardon, AKI megfogta a pillantásomat, az egy hatalmas kék piros Autobot volt. Innen rájöttem, hogy valószínűleg ő itt a főgóré. De amint kicsit lejjebb néztem megláttam egy ismerős arcot: William Fowler ügynököt, aki történetesen a törvényes gyámom és egyben akit a nagybátyámnak tekintek. Amint Bee megáll, rögtön ki is akarnék szállni, csak elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy jelenleg járni sem tudok. Így, hála a gravitációnak, amint kiszálltam, szó szerint padlót fogtam. Gondolom mondanom se kell, hogy rögtön megfagyott a levegő, amint észrevettek. William bácsikám reagált a leggyorsabban és a segítségemre sietett.

- Detty, mégis mi a fene történt veled?? - kérdezi kicsit rémülten.

- Maradjunk annyiban, hogy ha nem vagyok ott, Jack és Raf valószínűleg mostanra alulról szagolná az ibolyát... - erre felvont szemöldökkel néz rám, mire sóhajtok - ...meg persze én is, ha nincs Arcee és Bumblebee, akik leszedték rólam Mr. Padlizsánt, aki nekirontott Jacknek, majd utána nekem. - és persze itt kaptam megint a fejemre, mert miért is ne.

-Neked teljesen elment a józan eszed? Meg is halhattál volna! - korhol le, megjegyzem jogosan.

- De nem haltam meg, hála nekik! - mutatok a három Autobot felé. Mondani akartam volna még valamit, de egy kissé ideges robot hang megállított benne.

- Meg vagytok ti hárman huzatva?? Egy embert idehozni? Nem elég az összekötő ügynök még egy gyereket is hoztatok?! - a hang irányába fordulok, majd meglátok egy alacsonyabb narancs-fehér Autobotot, aki valószínűleg az orvos lesz Ratchet. Viszont mikor meghallottam, hogy minek nevezett közbeszóltam.

- Már elnézést, de ha ők nem hoztak volna ide, akkor nagy valószínűséggel ott maradtam volna kitudja meddig, ráadásul járni is képtelen vagyok, mivel kiment a bokám. És nem vagyok gyerek, kikérem magamnak, hamarosan 23 éves leszek. Ez az életkor, nálunk embereknél már felnőttnek számít - húzom fel sikeresen az idegeimet.

- Optimus, ezt nem hagyhatod, vigyék egy humán orvoshoz csak vigyék innen el - szinte könyörgött.

- Szerintem nyomós okuk volt idehozni. Nem mellesleg egy kificamodott boka neked gyerekjáték Ratchet. - ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, majd hozzám fordul.

- A nevem Optimus Prime, az Autobotok vezetője. Arcee rádión ideszólt az érkezésed okáról, ami valószínűleg... - itt eléggé érdekesen néz a dokira - ...elkerülte az orvosunk, Ratchet figyelmét. - látom hogy mondana valamit de inkább meggondolja magát és csendben marad.

- Örülök a találkozásnak Optimus, a nevem Diamond, Detty Diamond. - mosolyodok el halványan én is, majd hirtelen elkezdek kuncogni - Jesszus, ez olyan James Bondosra sikeredett. Pedig nem ez volt a célom, elhihetitek. - a bácsikám erre elkezd nevetni, majd mindenki legnagyobb meglepetésére, Optimus mintha halványan elmosolyodott volna a poénomon, aminek Ratchet hangot is adott.

- Optimus...te komolyan mosolyogsz? - kérdezi hitetlenkedve, majd összenéz Arceeval.

- Szerintem igen is mosolygott, még sosem láttam mosolyogni ezelőtt. - jegyezte meg Bulkhead, majd Bee csipogott egy sort. Itt értetlenül rá nézek. Arcee csak kuncogott és fordít nekem.

- Csak annyit mondott, hogy jó, hogy itt vagy Detty - mosolyodik el Arcee is. Ennek hatására nekem is mosolyognom kell, majd kicsit elkomorodok. Ezt Optimus is észreveszi.

-Valami baj van? - a kérdésre felnézek rá, mivel mellette egy kis minyonnak érzem magam.

Szuper bokám kiment, karom hasogat és még minyonná is avanzsáltam és mindezt egy nap alatt. - morgok magamban. Majd eszembe jut hogy illene válaszolnom.

-Nem nincs semmi, csak szerintem ideje lenne visszamennem Jackhez. Mostanra ő is visszaérhetett és tuti, hogy aggódik miattam, hogy hol lehetek ilyen sokáig.

- Ti Jackel együtt vagytok, mint egy pár? - kérdezi a nagybátyám. Erre rá nézek, majd olyan szinten elkezdek nevetni, hogy konkrétan kifekszem a padlón.

- Dehogy is! - itt már a szemem törölgetem - Jack olyan nekem mintha a testvérem lenne, hiszen June befogadott, így technikailag ők a családom. Meg persze te is, hiszen te vagy a gyámom csak érted hogy értem.

- Szerintem hazaviszlek, mielőtt keresni kezdenek. - szólal meg mindenkit megelőzve Optimus.

-Hálás lennék érte! - mosolygok rá - Viszont előtte a bokámmal nem kéne kezdeni valamit? Mert ha így állítok be, June le fogja megint szedni a fejem, hogy mit csináltam már megint. Plusz a karom is hasogat mint a fene, csak reménykedek hogy nem tört el. - a tarkóm vakarom, miközben kuncogok. Erre Ratchet odajön hozzám, majd egy fél perc alatt a bokám olyan mintha új lenne. Biccentek neki, mire halványan mosolyogva int egyet.

- Az tényleg nem lenne jó, ismerem őt ilyenkor olyan, mint egy védelmező anyaoroszlán. - szólal meg a nagybátyám kissé behúzott nyakkal.

- Rosszabb...inkább, mint egy anya sárkány - kotyogok közbe. Erre mindenki elkezd kuncogni.

Optimus ezt végszónak vette, mert átalakult egy kamionná, majd kinyitotta nekem az ajtót. Mivel már megvolt a jogosítványom, így beültem a volán mögé, hogy azt higgyék, hogy én vezetek. Még kinézek az ablakon, majd integetek.

- Remélem hamarosan újra találkozunk. Egy élmény volt! - mosolyodok őszintén.

- Persze, bármikor szívesen látunk - mondja Arcee, majd integetnek és mennek a dolgukra, vagy mit tom én hova. Beállítottam a GPS-be a címet majd elindultunk.

Az út eseménytelenül telt, csak a rádióból szóló zene volt az egyetlen hangforrás. Egy olyan 45 perc múlva megálltunk a ház előtt. Kiszállok, de még mielőtt bemennék, Optimus dudál egyet, majd elhajt a naplementébe.

Majd mikor benyitok az ajtón meglátom June-t csípőre tett kezekkel és ekkor már tudom hogy megint kapni fogok a fejemre. Nagyot sóhajtva bemegyek a vesztőhelyemre és csak türelmesen hallgatom June egy újabb kirohanását.

Ééés elérkeztünk ide! A történet tényleges kezdéséhez. Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, a véleményeteket pedig várom a komment szekcióban, illetve, ha minden okés lesz, akkor már holnap kirakom az új részt. Még nem tudom, hogy milyen hosszú lesz, de kihozom, amit tudok. És még valami...Jesus több mint 1500 szó, ez eddig a leghosszabb írásom.

Nem is tartalak fel titeket. Jó éjt mindenkinek!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ÚJABB FEJEZET ÁTÍRVA! Ha így haladunk a hét vége felé már elvileg meg is leszek vele, de nem akarom elkapkodni a dolgot. A mai nap már nem lesz több kijavítva vagy maximum este miután hazaértem a munkából.

Legyen nektek nagyon szép napotok és majd találkozunk legközelebb!

Első verzió: 2023.03.15.
Átírva: 2023.07.31.