(Detty szemszöge:)

Sietve sétálok hazafelé, miközben igyekszem nem elsírni magam, hogy hogy lehetek ekkora szerencsétlen. Mégis, hogy a búbánatba nem vettem észre, hogy az a barom az orromnál fogva vezetett. Egy fél órája szakítottam az exemmel.
Oh, bocsánat, még be sem mutatkoztam. Elnézéseteket kérem, csak most le vagyok törve, illetve a gondolataim is most eléggé kuszák. A nevem Detty Diamond és hamarosan 23 éves leszek. Sajnos a szüleimet nem ismertem mert édesanyám állítólag belehalt a szülésbe, az apám meg még azelőtt lelépett. Nem nagyon szeretek beszélni a múltamról. Árvaházban nőttem fel, majd miután 18 lettem egyszerűen csak kiraktak az utcára. A családom egyáltalán nem keresett, mert szerintük miattam volt minden. Csupán öt ember van, akikben maradéktalanul megbízom: Jack Darby, Miko Nakadai, Rafael Esquivel, de csak Rafnak szólítjuk, June Darby, Jack édesanyja és William Fowler különleges ügynök. Velük egy véletlen folytán ismerkedtem meg még 2 éve. Azóta nagyon szoros lett a barátságunk. June olyan nekem, mintha az én anyám is lenne. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Számomra ők az igazi családom. William bácsikámnak is nagyon sokat köszönhetek. Igen jól olvastátok. Bár nem ő a vér szerinti nagybátyám, de én annak tekintem. Nagyon hálás vagyok neki, amit értem tett.

Na de most térjünk arra, hogy mégis hogyan nézek ki. Mármint külsőleg. Mármint, hogy hogyan kell elképzelni...értitek nem? Na mindegy, csapjunk a lovak közé.

A hajamat nemrég vágattam le és a végét egy ilyen halvány kékes színűre festettem be. A szemem színe, hogy is mondjam, ilyen kékes-szürke. Ha közelről megnézné valaki, akkor észrevenné, hogy a pupillám körül van egy szürkésnek mondható árnyalat. De én egyszerűen imádom és büszke vagyok rá. A családomban senkinek sincs ilyen szeme rajtam kívül. Vagyis egy valakinek volt. Az édesanyámnak is ilyen szeme volt, csak neki égkék. A magasságommal kicsit kitűnők a társaim közül, ugyanis mindenkinél magasabb vagyok, pontosabban 173 cm. Miko szerint elmehetnék kosarasnak is. De ilyenkor mindig emlékeztetem, hogy miért nem. Inkább kapusnak vagy csatárnak mondanám magam. Igen, igen. Nagyon szeretem a focit. El is mentem volna egy válogató mérkőzésre, de útközben balesetet szenvedtem. Akkor minden megváltozott. Van egy sebhelyem. Nem, nem vagyok a következő Harry Potter, nem a homlokomon van. Hanem a bal szememnél. Pontosabban úgy néz ki, mint egy macska karmolás, de ez annál mélyebb. Szerencsére nem vakultam meg. A dokik szerint egy igazi csoda, hogy még mindig látok arra a szememre. Igaz elég menőn néz ki Miko szerint, de szerintem nem.  Ennek hatására, hogy a közel, s távoli jövőben elkerüljem az ilyen baleseteket, elkezdtem edződni. William bácsikám tanított néhány önvédelmi trükköt, aminek meg is lett az eredménye: valamivel több izmot szedtem fel, a fizikai erőnlétem is sokat javult, már nem köpöm ki a tüdőmet hosszabb távoknál, mivel előszeretettel szoktam futni, és a testem is elérte azt a formát, amit szerettem volna. Eddig se voltam egy törékeny virágszál, de ahogy most kinézek, néha megfordulnak utánam.  Ami néha jó is meg nem is. Azért jó, mert tudom, hogy érdeklem a pasikat. Valamint azért rossz mert így olyanok is szemet vetnek rám, akiknek nem igazán örülök. De ilyenkor mindig alábecsülik a képességeimet és ők járnak pórúl.

Persze June sokat sopánkodik, hogy miért keresem a bajt. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy: "Nem én keresem a bajt. Mindig a baj talál meg engem. Még akkor is, ha kifejezetten kerülni akarom."

Viszont van egy dolog, amit már nagyon szeretnék, de félek belevágni: egy olyan valakit találni magam mellé, aki úgy fogad el és szeret ahogy vagyok. Ez olyan nagy kérés lenne?

Sziasztok! Szeretnék köszönteni mindenkit, aki olvassa ezt a történetet. Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Még nem tudom, hogy milyen gyakran lesznek kint részek sajnos, mert egyelőre csak ez van meg, plusz még dolgozom is, szóval nem ígérek semmit. Ezzel szerintem jobban járunk. Már itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyes karakterek személyisége el fog térni a sorozat béliektől, de igyekszem tartani magam, de nem tudok garantálni semmit. Hoppá, majd elfelejtettem...az egyik legfontosabbat megemlíteni. Szeretném leszögezni már most az elején, hogy igaz ezt már a leírásban is említettem, de itt is meg fogom, hogy előfordulhat benne káromkodás, valamint, bár ez még kérdéses, de szexuális tartalom is. Illetve a véleményetekre is kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről az egészről. Ezeket szeretettel várom a komment szekcióban, valamint üzenhettek privátban is, nem fogok harapni.

Találkozunk a legközelebbi résznél, addig is...sziasztok! 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SIKERÜLT! Végre el tudtam kezdeni az átírást! Ez volt a legkönnyebb, mert ez a legrövidebb fejezet mind közül.

Legyen nagyon-nagyon szép napotok és majd találkozunk legközelebb.

Első verzió: 2023.03.05.
Átírva: 2023.07.31.