Szeptember 3. (Csütörtök)

A mai nap elég érdekes volt, ugyanis láthattunk egy bunyót az osztályban, kirúgták az egyik verekedőt és ma összetűzésbe keveredtem anya kollégájának a fiával egy kis nézeteltérésnek hála. De inkább kezdjük az elején.
Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem. Morogva nyomtam ki és lassan kimásztam az ágyból, hogy a szekrényhez vánszorogjak. Kivettem egy vörös spagetti pántos felsőt, és egy szaggatott farmer nadrágot. A hajamat felcopfoztam, majd fogtam a táskámat és lementem a konyhába.
- Jó reggelt, kislányom! - mosolygott rám kedvesen apa. - Neked is jó reggelt - válaszoltam ásítva. - Ülj le és egyél egy kis müzlit - tett elém egy tálnyi mézes müzlit.
- Köszi - kezdtem kanalazni. Reggeli közben végig a tegnapon járt az eszem. - Te apu?
- Igen?
- Miért viselkedtetek olyan furán tegnap a vacsoránál? - kérdeztem, ami igazán bökte a csőröm. Apa egy darabig engem nézett, majd hirtelen az ablak felé kapta a fejét. - Hm, ha lesz időm, akkor le kell mosnom.
- Apa! - szóltam rá, mire sóhajtva fordult felém. - Ne foglalkozz vele, rendben? Te csak a sulira koncentrálj!
- Mit titkoltok előlünk? Mert az már tényleg aggasztó, ha Misi se tud róla!
- Nem titkolunk semmit, de inkább egyél, mert késésben vagy - pillantott az órára, ami negyed nyolcat mutatott. Gyorsan bevágtam a reggelimet, aztán elköszöntem apától. Felkaptam a deszkámat és már suhantam is a suli felé. A suli előtt megálltam és felkaptam a deszkámat a kezembe és azzal bementem az épületbe. A termünkbe mentem egyenesen, mert töri volt az első óránk. Bent rögtön a helyemre mentem és leültem a székre. Elővettem a telefonomat és azt nyomogattam. Egyszercsak megjelent anya chatfeje. Megnyitottam a chatet és mosolyogva néztem a képet, amin anya és pár színész vigyorgott vagy vágott hülye fejet. Akaratlanul is elnevettem magam. Többen döbbenten néztek felém.
- Valami megszállta Rebekát! - szólalt meg elsőként Dominik. Értetlenül néztem rá. - Mert?
- Mert nevetsz? - kérdezett vissza Sanyi. - Igen, de ebben mi olyan hihetetlen?
- Az. Hogy. NEVETSZ!! - tagolta lassan Leó. - Istenem segíts meg - motyogtam a fejemet fogva. Csengetéskor az ajtó hirtelen becsapódott. Ne! Nem hiszem el, hogy a dementor lesz a töri tanárunk is! - Ó, hogy az a... - motyogta Zsanett, mire dementor felé kapta a fejét. - Parancsol, kisasszony?!
- Ne-nem tanár úr - dadogta a lány rémülten. Demeter csak bólintott és egy gyors névsor olvasás után már írta is fel az anyagot a táblára. Negyvenöt perccel később végre megszólalt a megváltást jelentő csengő. A dementor fogta a cuccát és elhagyta a termet. - It's a raining man, halleluja! - énekelte teljes extázisban Pisti, amin jót nevettünk. A szünetben dobtam egy sms-t Misinek, miszerint túléltem az első törit a dementorral. A válasz gyorsan megérkezett.
Mushu, a sárkány:
Egy igazi túlélő vagy, Beki!
Mosolyogva ráztam meg a fejem. Lökött egy bátyám van az egyszer igaz. - Hogy zabálnál mérgezett rozsdásszeget te megkövesedett ősbarom! - hallottam Zsanett dühös hangját. - De most miért?! - kérdezte Imre. - Tudod miért? Mert... - kezdte az érvelést Zsanett, de Sanyi közbeszólt. - Hé, Imre! Bukj a f*tyImre!
- Buzi vagy? - fordult Sanyi felé Imre.
- Nem, de édesanyádnak üzenem, hogy nálam hagyta tegnap a tangáját - vigyorodott el Sanyi, mire az események felgyorsultak, mert Imre neki ugrott Sanyinak, amiből egy hatalmas bunyó kerekedett ki. Többen Sanyinak drukkoltak. - Miért verekednek? - kérdezte értetlenül Gabi, ahogy belépett a terembe.
- Imre hazugságot híresztelt Zsaniról a barátjának, miszerint vele csalta meg pedig ez nem igaz, aztán Sanyi felhergelte és egymásnak estek - vázolta fel röviden a helyzetet Alexandra. - Nem kéne szólni egy tanárnak?
- Már Dominik intézkedik - feleltem a verekedő fiúkat nézve, akiket Pisti és Olivér próbált szétszedni. - Itt meg mi folyik?! - érkezett meg a tesi tanár. Hirtelen mindenki abbahagyta, amit csinált, de Imre még egy utolsót behúzott Sanyinak. - Ez a rohadék bemocskolta Zsanit a barátja előtt egy bazi nagy hazugsággal és beszóltam neki, de a verekedést ő kezdte - mondta Sanyi. Szabó tanár úr odament a két fiúhoz, felsegítette őket és kimentek a teremből. - Szerintetek kicsapják őket? - érdeklődött Leó.
- Fogalmam sincs - válaszolt Dominik. Zsanett leült a helyére és csendben meredt maga elé. - Remélem Imrét rúgják ki - motyogta maga elé bámulva. - Ha valakit ki akarnak rúgni, akkor inkább azt a genny ládát! Megérdemelné - fortyogott.
- Elhiszem, azért ez szemétség volt a részéről - ült mellé Szandi.
- Ugyan - horkant fel Zsanett. - Ez már az utolsó csepp volt abban a bizonyos pohárban! Hatodik óta ismerem és már akkor is csinált baromságokat. Engem is basztatott és a húgomat is. Alig vártam, hogy végre eltűnjön az életemből, erre ő is ide jelentkezett suliba, hogy tovább tudjon csesztetni!
- Uhh, ez durva - húzta el a száját Dominik. - Nem is kicsit - sóhajtotta Zsanett. Ekkor csengettek és belépett az ajtón Kelemen tanár úr. - Jól láttam, hogy Imre és Sándor az igazgatóinál várakoztak?
- Igen - vágtuk rá egyszerre. - Mit csináltak?
- Verekedtek - felelte Leó. Kelemen többet nem kérdezett, hanem elkezdte leadni nekünk az anyagot. A fiúk nem jöttek vissza még az óra végén se. Fizika után mentünk dupla tesire. A lányok az öltözőben különböző dolgokról csacsogtak, amit alig tudtam nyomon követni. - Az a hír járja, - kezdte az egyik c-s lány (asszem Niki) - hogy a tesi tanárt még hosszú évekkel ezelőtt elhagyta a családja és ezért olyan, amilyen - kötötte be a cipőfűzőjét. - De miért hagyta el? - kérdezte érdeklődve Gabi.
- Nem tudom, de apa mesélte, hogy még a lányára is kezet emelt a suliban és nem egyszer jött be részegen tanítani - vette át a szót Rita (anya kereszttesójának a lánya).
- Ez azért kemény! Részegen bejönni tanítani? Ráadásul kezet emelni a lányára az egész suli előtt?! Szánalmas, ha engem kérdeztek - csóválta a fejét Tekla. - De ezek csak pletykák, tuti nincs semmi valóság alapjuk - rendeztem le ennyivel.
- Talán nem igaz a fele se - vontam lazán vállat, majd kimentem az öltözőből. A fiúk bent fociztak, Szabó tanár úr, pedig őket figyelte.
- Jó napot tanár úr! - köszöntem a férfinek. - Szia, Rebeka! Hogy vagy? - érdeklődött kedvesen. - Megvagyok. Lehet tudni valamit a fiúkról?
- Behívták a szüleiket és még mindig tart a megbeszélés - válaszolta a tanár úr. Némán bólintottam és nem tudom miért, de az arcát kezdtem nézni. Meggyötörtnek tűnt, de nem tudtam volna elképzelni róla, hogy a saját lányára kezet emelt volna. Ha igaz a pletyka és elhagyta a családja, akkor megértem, hogy miért ilyen. Biztos sokszor megfordulhatott a fejében, hogy vajon mi lehet velük. - Rebeka, minden rendben?
- Hm, mi? - kérdeztem értetlenül.
- Minden rendben? - ismételte meg a kérdést a tanár úr. - Ja, öhm igen, minden a legnagyobb rendben van.
- Min járt az eszed? Úgy elmerengtél valamin, mintha lélekben nem lettél volna itt.
- Csak a fiúkon járt az eszem. Mármint, hogy kapnak-e valami büntetést vagy valami - magyaráztam. Levi bá halványan elmosolyodott.
- Jót akarsz a barátaidnak, igaz?
- Nem a barátaim - ellenkeztem. - Csak osztálytársi kapcsolat van köztünk.
- Akkor nem ezen járna az eszed. Az én lányom is ilyen volt. Mindenkiben a jót látta, még azután is, hogy becsapták vagy megbántották őt - sóhajtotta. - Volt? Vagyis... meghalt?
- Fogalmam sincs - csóválta meg a fejét. - Két éve ballagott el innen a fiam, de ő sose mondott semmit, hogy mivan velük. Nem tudom, hogy a volt nejemnek lett-e új férje vagy, hogy a lányomra végül rátalált-e a boldogság miután elment. Semmit se tudtam. A fiam is utált, ahogy az egész családom. Alig volt öt hónapos, amikor elváltam az anyjával, de olyan gyűlölettel nézett rám az első nap, hogy alig tudtam elviselni azt. Egy 14 éves gyerekben mennyi düh és harag lakozik, az valami rettenetes. Borzalmas, ha a saját gyereked mindennél jobban utál - mesélte ködös tekintettel. A lelkemet marta a bűntudat, amiért beleütöttem az orromat. Ekkor jöttek be a tesi terembe a többiek. A tanár úr megfújta a sípját, majd egy gyors névsor olvasás után a belünket kifuttatta. Dupla tesi után gyorsan átöltöztünk, majd mentünk a termünkbe, mert rajz következett. Ahogy beléptünk a terembe egy dühös Imrével találtuk szembe magunkat.
- Remélem boldogok vagytok - fújtatott idegesen, majd elhagyta a termet. - Ennek mi baja van?
- Kirúgták. Én meg egy hét felfüggesztést kaptam, de megérte - vigyorgott ránk Sanyi a táskájával a vállán. - Te olyan hülye vagy! Akár téged is kicsaphattak volna! - ment oda hozzá Zsanett. - De nem rúgtak ki. Spuri a hercegedhez és tisztázd magad - kacsintott rá, mire Zsanett megölelte, majd kirohant a teremből.
- Na, akkor megyek. Jó tanulást és jövőhéten találkozunk - vigyorgott ránk Sanyi és ő is elment. - Hé, menjen mindenki az ablakhoz és tapsoljunk a tiszteletére - mondta Dominik, mire mindenki az ablakhoz csődült. Kinyitottuk és kihajoltunk. Sanyi épp akkor ment egy kék kocsihoz.
- Hé, Sanya! Ez csak neked szól! - kiabálta Leó és tapsoltunk neki, meg fütyültünk. Sanyi röhögve nézett fel az ablakba. - Köszi, srácok! - kiabálta fel, majd beszállt a kocsiba és lassan elhajtottak. Bementünk az ablakból és leültünk a helyünkre. Csengetéskor egy magas, vékony, barna hajú nő lépett be a terembe. - Sziasztok, Cinder Hajnalka vagyok és én fogom tanítani a rajzot nektek - mutatkozott be a tanárnő. Névsor olvasást tartott, majd kiadta az első feladatot, ami az volt, hogy rajzoljunk valamit, ami a kedvenc évszakunkhoz kapcsolódik. Sokáig gondolkodtam, végül egy virágzó cseresznyefa alatt lovagló lányt rajzoltam, amire ötöst kaptam. Rajz után átmentünk az olasz terembe, mert egy olasz kultúra óránk végül egy sima olasz óra jött. A tanárunkat Julio Ferrarinak hívják és egész fiatalos. Sötétbarna haja, barna szeme és aranybarna bőre volt.
- Jeez! Lui è un italiano?!¹ - kérdezte Zsaklin olaszul. Ferrari tanár úr megvillantotta a ragyogóan hófehér mosolyát, ami a lányokra ugyanazt a hatást keltette. Egyszerre sóhajtottunk fel. - Si² - nevetett a tanár úr. Olasz kultúrán az építészetről beszéltünk, aztán olaszon a füzetünkbe körmöltük, ami a táblára fel volt írva. A nap végén mindenki elindult haza. Egyedül mentem az utcán a deszkámmal a kezemben, amikor egy ismerős alak állt meg előttem. - Szia!
- Szia, Szilveszter. Mit csinálsz erre?
- Gondoltam beszélgethetnénk.
- Miről? - tettem egy lépést hátra.
- Nem szeretnél eljönni velem valahova? - vetette fel, mire értetlenül meredtem rá. - Kösz, de nem. Be vagyok táblázva - hazudtam.
- Azért szakíthatnál rám némi időt, nem?
- Nem - kerültem ki, de elkapta a karomat. - Mit kérsz azért, hogy békén hagyj?! - fordultam idegesen a fekete hajú fiú felé. - Én csak téged akarlak! Mi összetartozunk! - jött közelebb felém.
- Esetleg egy büdös zoknival tartoznál össze - vágtam rá, mire mintha a szemében dühöt véltem volna felfedezni. - Ezt nem kellett volna! - morogta a srác. - Jaj, de félek - gúnyolódtam vele. A nálam magasabb srác épp felemelte a kezét, mire egy másik fiú ráugrott ezzel a földre taszítva őt. - Nem mondták még neked, hogy lányokra nem emelünk kezet?! - húzott be egyet a földön fekvő fiúnak.
- Elintéztem volna egyedül is!
- Aha, persze. Ha te egyedül elintézted volna, akkor az annyiból áll, hogy a kórházban kötsz ki - nézett rám a barna hajú srác. Egész helyes volt, meg kell hagyni. - Hé! Ezzel megsértettél - fontam össze a kezeimet magam előtt.
- Ó, elnézést egyedülismegoldottamvolna kisasszony - állt fel a földről.
- Húzzunk innét mielőtt még magához tér - nézte a kiütött gyereket, majd megfogta a karom és maga után kezdett húzni és futásnak eredtünk.
- Hogy hívnak? - kérdeztem a sráctól kíváncsian, mert érdekelt a neve.
- Peller Marcell vagyok és te?
- Pósa Rebeka - válaszoltam. Tovább futottunk, majd a sarkon befordultunk és végre megálltunk.
- Hé, nem te vagy Vivi lánya? - kérdezte miután kifújta magát.
- Miért?
- Mintha láttalak volna párszor a próbákon.
- Akkor te vagy Karcsi fia? - lepődtem meg, mert sose hittem volna, hogy egyszer majd Peller Károly fia fog megmenteni egy eszelős felhőkarcolótól. - Igen - bólintott Marci. - Egyébként igen, a lánya vagyok - erősítettem meg.
- Sejtettem - mosolyodott el. - Haza kísérlek, ha nem gond, de hiába ellenkeznél, mert akkor is elkísérnélek téged. Merre laksz?
- Nem kötöm az orrodra!
- Hé, az előbb ütöttem le azt az égimeszelőt!
- Amit nem kellett volna, mert ura voltam a helyzetnek - szóltam közbe.
- Persze, ha valóban ura lettél volna a helyzetnek, akkor rég elfutottál volna vagy behúztál volna neki egyet. Bár az utóbbi lehetőségben kételkedek - felelte, mire összehúztam a szemeimet. Marci továbbra is lesajnálóan nézett, amit azonnal le kellett törölnöm a képéről. Nem számított rá, hogy megütöm, de az az ő baja. Így jár az, aki szembe találja magát velem. Marci fájdalmasan az arcához kapott. - Megőrültél?! Te bolond tyúk! - szitkozódott az arcát fogva. - Az anyád túrója a bolond tyúk! - válaszoltam, majd lecsaptam a deszkámat a földre és haza felé suhantam vele. Anya már otthon volt.
- Bármit mond ne higgy neki! - rohantam fel a szobámba. Anya értetlenül nézett utánam. A szobámban lepakoltam a cuccom és nem sokkal később anya lépett be az ajtón. - Kinek ne higgyek?
- Karcsinak! A fia bolond, nem én!
- Áh, szóval találkoztál Marcival?
- Igen, de egy utálatos alak. Ha Karcsi olyat mond, hogy megvertem, akkor ne higgy neki! - kértem. Anya összeráncolt szemöldökkel nézett engem. - Megverted Peller Marcit?
- Csak behúztam neki egyet, mert azt mondta, hogy nem merem.
- És ha azt mondja, hogy nem mernél a Dunába ugrani, akkor azt is megtetted volna?
- Nem! Annyira hülye nem vagyok - ráztam meg a fejem. Anya csak a fejét csóválta. - Mi volt ma a suliban? - terelte a témát, én pedig mindent elmeséltem. A végére hagytam a tesis sztorit. - Az a hír járja a suliban, hogy Szabó tanár urat elhagyta a családja és állítólag meg akarta verni a lányát. Szerinted ez igaz? - kérdeztem, mire anya hosszasan hallgatott.
- De azt is mondta, hogy a fia két éve végzett a Szent Márkban. Akkor, amikor Soma és Misi. Talán ők tudják, hogy ki lehet a tesi tanár fia.
- Ne kérdezd erről a fiúkat. Misi inkább a sportra és a színjátszásra koncentrált, Soma pedig nem szeret a gimis éveiről beszélni.
- Tudom, de miért?
- Utálta az osztályát - ennyivel el is intézte a választ. - Anya, miért voltatok olyan furák tegnap, amikor szóba került a tesi tanár?
- Már mondtam, hogy azt hittük nyugdíjas lett, de tévedtünk - vont vállat és elindult kifelé, de még az ajtóban visszafordult. - Vasárnap eljössz megnézni a próbát?
- Tudod, hogy ki nem hagynám - mosolyogtam rá. Anya is elmosolyodott és elhagyta a szobámat. Mély levegőt vettem és bepakoltam holnapra a táskámba, aztán lementem a konyhába segíteni valamit anyának. Én csináltam salátát, anya pedig a húst sütötte a gyros-hoz. Olyan hat óra körül ért haza apa. - Megjöttem lányok!
- Szia, apu! - köszöntem a konyhából.
- Sziasztok, mi lesz a vacsi?
- Gyros - vágtuk rá egyszerre anyával.
- A mennyországba kerültem - mosolyodott el, amin én halkan kuncogtam. Amikor anyával megcsináltuk a vacsit elmentem kezet mosni, majd leültünk vacsizni. Vacsora alatt beszámoltam a suliban történtekről, amit anyáék csendben hallgattak. A végén apa szólalt meg.
- És kirúgták? Nem is csodálom - ingatta a fejét. - Hát én se.
- Tomit is ki lehetett volna rúgatni ennyi erővel - nézett anyura apa.
- Gábor! - szólt rá anya. - Most mi van? Amit anno olaszországban csinált az megbocsájthatatlan - védekezett apa.
- Tudom, de akkor se kívánunk másnak rosszat!
- Én még levegőt se kívánnék neki - motyogta apa, amin majdnem elnevettem magam. - Remélem ebben nem az apádra ütöttél - nézett felém anyu, mire én mosolyogva megráztam a fejem. - Ugyan, hisz ismersz!
- Igen, de nem néztem volna ki belőled, hogy behúzol egyet Marcinak.
- Nem volt direkt - sóhajtottam, majd felálltam az asztaltól. - Köszönöm a vacsorát, finom volt! - indultam fel a fürdőbe, hogy gyorsan letusoljak. Amint végeztem az esti rutinommal (fürdés, fogmosás, fésülködés) indultam vissza a szobámba, de egy érdekes párbeszéd ütötte meg a fülemet anyuék szobájából. Halkan odaosontam és hallgatóztam.
- Ugyanaz! Ugyanaz történt, mint amit álmodtam kilencedikben! - mondta anya. - Nyugodj meg! Biztos csak véletlen egybeesés - próbálta nyugtatni anyut apa. - Véletlen egybeesés?! Kérdezd meg tőle, hogy hogyan történt aztán olvasd el! Senki se olvasta még eddig a gimis naplómat! Most mutattam meg neked is először - mondta anya és hallottam a hangján, hogy eléggé gondterhelt.
- Figyelj kincsem! Ha azon az álmodon emészted magad, ne tedd! Itt vagyunk és vigyázunk mindenkire! Neked se lesz semmi bajod! Se Rebinek!
- Megígérsz nekem valamit?
- Persze, bármit!
- Ha ne adj isten valóra válna az az álmom is, akkor a naplóimat add oda Rebekának! - kérte anya. Apa egy ideig hallgatott, majd megszólalt.
- Rendben, de tudom, hogy nem fog valóra válni! - mondta apa én pedig igyekeztem halkan visszamenni a szobámba. Bent befeküdtem az ágyamba és azon a beszélgetésen járt a fejem. Vajon milyen álomtól félhet anya?

-----------------------------------------------------------
¹: Jézusom! Ő olasz?!
²: Igen

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Rebeka hallott egy pletykát Leviről és sejtelme sincs, hogy igaz. Sanyi és Imre összeverekedtek, megismerhettük Peller Marcit is és Vivi fél az álmától. Emlékeztek még, hogy melyik álmától félhet?

By: Mona❤