November 5. (Csütörtök)

Reggel álmosan nyomtam ki az ébresztőmet, majd lassan kimásztam az ágyból és a szekrényhez csoszogtam kiválasztani a mai ruhámat. A választásom egy fehér pólóra, kék farmerre és egy szürke kapucnis pulcsira esett. Felöltöztem, a hajamat lófarokba kötöttem, majd a táskámmal lassan lebattyogtam. Apa épp kávézott.
- Jó reggelt! - ásítottam.
- Jó regg... neked mégis hogy néz ki az arcod?! - kérdezte kikerekedett szemekkel. Nem értettem a kérdését.
- Mire gondolsz?
- Vörös foltok vannak az arcod mindkét oldalán, mint akit... ugye nem bántottak téged?!
Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Tegnap este nem láttam piros foltot.
- Rebeka! Bántottak téged?? - kérdezte ingerültebben. Nem feleltem.
- Pósa Rebeka!
- Igen - suttogtam.
- Ki volt az?! Ugye nem a nagyapád?!
- Jajj, apa dehogyis!
- Akkor?!
- Egy fiú, akit kirúgtak a suliból. De Marci megvédett és haza is kísért, hogy biztos ne legyen semmi bajom! - válaszoltam. Láttam apán, hogy nagyon ideges.
- Mit csinált veled?
- Semmi durvát.
- Akkor nem lenne piros az arcod!
- Megszorította - ismertem be halkan és lehajtottam a fejem.
- Hogy hívják?! Mondd el a nevét vagy ha te nem, akkor én nyomozom ki, de annak nem lesz jó vége! - fújtatott idegesen, mint egy megvadult bika.
- Apu, nyugodj meg! Nem fog többet bántani! Marci elintézte - próbáltam nyugtatni. Rám nézett és úgy láttam már nem olyan ideges. Talán egy fokkal lehetett nyugodtabb.
- Biztos vagy benne? Ha mégegyszer hozzád ér vagy akárcsak a közeledbe megy, én nem állok jót magamért!
- Biztos vagyok benne.
- Nem nyugtattál meg teljesen, remélem tudod.
- Sejtettem. De megyek, mert késésben vagyok.
- Elvigyelek?
- Nem kell, köszönöm. Szia, apu!
- Szia, kincsem és vigyázz magadra!
- Vigyázok! - mosolyogtam rá, majd a bakancsomat és a kabátomat felvéve kimentem a házból. A kapun kilépve láttam, hogy Marci a kerítésnek támaszkodva várt.
- Szia, mit csinálsz itt?
- Szia, téged vártalak.
- Miért?
- Nehogy megint betaláljon téged az a bolond felhőkarcoló - válaszolta, miközben ellökte magát a kerítéstől. Halványan elmosolyodtam, mert jól esett ez a gesztus.
- Szerintem igen kicsi az esély erre. De azért köszönöm - mosolyogtam rá hálásan.
- Mutasd az arcod - nyúlt az arcomhoz, én pedig hagytam, hogy megfogja.
- Nem néz ki valami szépen, de szerencsére nem vészes - simította meg az arcom. A keze puha volt. - Egy két nap és elmúlik - húzta el a kezét.
- Apa is látta most reggel az arcom. Ki is volt akadva. De amikor mondtam, hogy segítettél, akkor egy fokkal nyugodtabb volt.
- Elhiszem, hogy kiakadt. Én is ideges lennék a helyében, ha az én lányomról lenne szó.
- Minden normális apa ilyen a kicsi lányával - mosolyogtam rá.
Marci is elmosolyodott.
- Gyere menjünk, mert elkésünk - indult el, én pedig követtem.
- Tudtál aludni?
- Inkább forgolódtam - feleltem fáradtan. Marci erre átkarolta a vállam.
- Már nem fog zaklatni az a gyökér.
- Tudom - bólintottam. A sulihoz érve mindketten bementünk az épületbe, mert nekem nem sok kedvem volt Reginával bájcsevegni. Másrészt töri volt az első óra a dementorral. Felmentünk a terembe és a helyünkre ülve előszedtük a töri cuccainkat. Csengetéskor bejött a tanár úr. Témazáró dolgozattal indított. Nem mert senki se hangot adni a nem tetszésének. Néma csendben dolgoztunk, majd óra végén beszedte a dogákat és elhagyta a termet. Megkönnyebbülten lélegeztünk fel.
- Érzem, hogy visszatért belém az életkedv - szólalt meg elsőként Sanyi, mire mindenki elnevette magát. A következő óra fizika volt Kelemen tanár úrral. Nem volt kedvem kimenni az udvarra ezért a teremben ültem és az egyik füzetembe rajzolgattam, Marci pedig mellettem ülve olvasta a könyvet, amit kölcsön adtam neki.
- Hol tartasz?
- Lassan a végére érek. Nem rossz könyv, csak szerintem bonyolult lenne előadni - nézett rám Marci.
- Akkor mit csináljunk? Az eredeti történetet dolgozzuk át másra? - kérdeztem. Marci némán gondolkodott.
- Lehet ez lenne a legjobb megoldás - felelte Marci.
- És mi lesz az jelenlegi szerep osztással?
- Mi lenne ha a főszereplők nem változnának? - szállt be a beszélgetésbe Zsanett. - Legalábbis én nem bánnám, ha te játszanád a főszereplő Júliát. Félek, hogy elfelejtem a szöveget és elrontom. Inkább Róza szeretnék lenni, ha nem gond - magyarázta a lány.
- Hogyha így lehet cserélni, akkor én is lemondok Rómeóról és inkább játszanám Benvoliot. Persze, ha Olivér is beleegyezik - szólalt meg azonnal Sanyi is.
- Nekem úgy is jó - válaszolt Olivér.
- Ezaz! - kiáltott fel vidáman Sanyi.
- Oké, ezen kívül nem lesz több csere - zárta le Marci a szereplő kérdést.
- Mi legyen a téma?
- Valami aktuális legyen? Például Fradi és Újpest drukkerek egymás ellen? - kérdezte Leó.
- Azt inkább hanyagoljuk - rázta a fejét Marci. - Lehetne valami banda harc.
- Vagy két iskola rivalizál egymással. Az egyik iskolának lehetne piros egyenruhája, míg a másiknak kék - vetette fel Szandi.
- Ez nem is rossz ötlet - mosolyogtam rá.
- Amikor anyuék adták elő, akkor az ők átdolgozásában két osztály rivalizált egymással.
- Rendben, akkor iskolák rivalizáljanak?
- Lehetne kreatív módon az egyik suli Montague gimnázium míg a másik Capulet gimnázium és mindkettő lehetne egy veronai gimi. Az alap történet meg az lenne, hogy régen a két család alapította az iskolákat és a béke kötés után újra rivalizálni kezdtek egymással és az iskolák is átvették ezt - magyarázta tovább az ötletét.
- Szandi, te egy zseni vagy! - vigyorgott Sanyi a lányra.
- Oké, akkor megvan az alap ötlet is - írta fel egy lapra Marci az elhangzottakat. Ekkor csengettek és megérkezett Kelemen tanár úr is. Fizikán kíséreletes videókat néztünk. Az óra után átmentünk az öltözőbe, mert dupla tesi volt.
- De biztos nem baj, hogy szerepet cseréltünk? - kérdezte tőlem Zsani.
- Biztos nem baj - mosolyogtam rá kedvesen. A b-s és a c-s lányok furcsán néztek ránk. - Csak az előadásról beszélnek - mondta Tekla.
- Tudjátok már, hogy milyen lesz?
- Az alap megvan már csak a szöveg kell meg a jelmezek és a próbákat el is fogjuk kezdeni.
- De ennél többet nem mondhatunk - tette hozzá Döníz. Mikor végeztünk az öltözéssel bementünk a tesi terembe. Marci épp a lelátón ült és valamit írt.
- Hát te? Mit írsz?
- A szöveget a darabhoz. Ha vasárnap szeretnénk elkezdeni próbálni, akkor muszáj lesz elkezdenem a szövegeket írni - válaszolta fel sem nézve a füzetből.
- Ez igaz - bólintottam.
- Sorakozó! - kiabálta a papa és belefújt a sípjába. Marci letette a füzetet és mentünk beállni a sorba. A névsor olvasás után futottunk három kört és utána kosaraztunk. Dupla tesi után rajz óránk volt Cinder tanárnővel végül egy olasz kultúra és olasz Ferrari tanár úrral. A nap gyorsan eltelt és olasz után mindenki hazament. Marcival együtt hagytuk el az iskolát és láttam, hogy Dave Reginával beszélgetett.
- Sziasztok! - köszönt Dave.
- Francba! - csúszott ki halkan a számon, majd feléjük fordultam.
- Sziasztok! - erőltettem mosolyt magamra.
- Nincs kedved mekizni velünk? - kérdezte Gréti.
- Most nincs. Sok a tanulni valóm, de majd máskor bepótoljuk, rendben?
- Rendben. Holnap találkozunk - mosolygott rám.
- Rendben, sziasztok! - köszöntem el tőlük és elmentem. Marci megvárt engem. Eleinte csendben figyelte az arcomat, gondolom nem tudta hova tenni az imént történteket.
- Valami baj van a menőkkel?
- Nincs!
- Akkor mi volt az a "francba"?
- Semmi - sóhajtottam. Marci csak csendben figyelt, majd mintha hirtelen megvilágosodott volna. - Tetszik neked?
- Kicsoda?
- Dávid, aki az idegen csajjal volt.
- Jajj, dehogyis! - nevettem el magam kínomban. - Nekem nem úgy tűnt.
- Nem tudom mit néztél, de nekem nem jön be egyáltalán Dave - feleltem kicsit idegesen.
- Az jó, mert épp itt jön mögöttünk - nézett hátra Marci, mire a vér meghalt az ereimben és azonnal hátrafordultam. Nem volt mögöttünk senki.
- Te egy akkora szemét vagy!
- De ez a szemét tegnap segített neked! - vágott vissza önelégült mosollyal az arcán. - Nem mellesleg, ezzel elárultad magad, hogy igenis bejön neked - tette hozzá. A kezdeti dühöm lecsillapodott és átvette a helyét a csalódottság.
- Igen. De már feladtam. Csak tudod fáj, hogy mással látom.
- Ez természetes, de el fog múlni - próbált lelket önteni belém.
- Köszönöm - mosolyogtam rá halványan.
- Semmiség - legyintett. Marci ma is haza kísért. A kapuban elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Felmentem a szobámba megírni a leckémet, majd utána letusoltam, megvacsoráztam és lefeküdtem aludni.