Október 22. (Csütörtök)

Reggel az ébresztőmre keltem. Ma van a szünet előtti utolsó nap! A szekrényemhez mentem és kivettem a sulis ünneplőmet. A hajamat lófarokba kötöttem és a táskámat a kezemben fogva mentem le a konyhába.
– Jó reggelt! – köszöntem apának.
– Neked is kincsem! – adott egy puszit. Csináltam magamnak egy szendvicset, amit megettem és indultam a kabátomért.
– Sietek haza, szia! – mentem ki az ajtón. Fejben végig a szünetet terveztem, hogy mit fogok csinálni. A sulinál odaálltam Dave-ékhez. – Sziasztok!
– Szia, Rebeka – köszöntek.
– Jól áll a blézer – húzogatta a szemöldökét Peti sejtelmesen. Hirtelen nem értettem, de végül leesett, hogy mire is célzott.
– Haver, ne már! – röhögött fel Roli. Én csak a szememet forgattam. Fiúk, bah!
– A szünetben nem megyünk moziba? – vetette fel Simon.
– Miért érzem azt, hogy erre is csak ketten jutnánk el? – néztem kíváncsian Dave-re, aki csak elnevette magát és átkarolta a vállam. Nati vigyorogva figyelt minket, de szinte azonnal leolvadt a mosoly az arcáról.
– Jajj ne már! – suttogta halálra váltan. – Ugye nem a dementor?!
– Nem, az én mumusom – utalt a nagyapámra. Hátra fordultam és megláttam a nagyapámat, aki vidámnak tűnt. Mondjuk a tegnapi után nem csodálkozom rajta.
– Jó reggelt mindenkinek! – mosolygott a társaságunkra.
– Jó reggelt tanár úr! – köszöntünk mi is. – Natália! – szólt Natinak, aki nagyot nyelt. – Igen?
– Remélem nem hozott testnevelés felszerelést.
– De, hoztam!
– Kár, pedig nem lesz megtartva az óra. Harmadik órában lesz az ünnepség utána mindenki mehet haza – mondta, majd bement.
– Ezt nem hiszem el! Feleslegesen cipeltem a cuccomat! Látjátok mostmár, hogy pikkel rám?!
– Nyugi, szerintem csak szimplán szólni akart.
– De akkor miért nem mondta tegnap?
– Lehet elfelejtette. Utolsó órában nagyon boldognak tűnt az öreg – magyarázta Simon.
– Lehet volt egy kis MM a dologban.
– Mi az az MM? – kérdezte Kinga.
– Marok Marcsi – vihogott Peti.
– Hülye – röhögött Zoli. Csengettek és mindenki ment a saját órájára. Én törivel kezdtem. Gyorsan a szekrényemhez mentem, hogy berakjam a kabátomat, de volt benne egy szórólap. A Halloween buliról volt néhány információ. Eltettem a táskámba és a terembe mentem, mert nem mertem reménykedni abban, hogy Demeter ma se lesz. A terembe belépve azonnal a helyemre ültem.
– Szia! – köszöntem Marcinak, de nem hallotta, mert zenét hallgatott. Csak a szememet forgattam. Elővettem a táskámból egy könyvet és olvasni kezdtem. Nem sokkal később az osztályfőnök lépett be. – Sziasztok, ma én helyettesítem Demeter tanár urat. Csendben foglaljátok el magatokat, mert nekem még rengeteg adminisztrációs feladatom van – mondta a tanárnő, mire én folytattam az olvasást. – Mit olvasol? – kérdezte egy idő után Marci.
– Veronai szerelmesek – válaszoltam. – Jó könyv?
– Igen.
– Gondolom ez egy másmilyen Rómeó és Júlia történet.
– Majdnem. A történet a haláluk után kezdődik és ez inkább Benvoliora és Rózára fókuszál.
– Összejönnek?
– Még nem tudom, de az elején Róza Escalusba szerelmes.
– A nagyhercegbe? – lepődött meg.
– Igen. Most tartok annál a résznél, ahol Benvolio felmászik Júlia szobájának az erkélyére és Rózát, aki a könyvben amúgy Rozalin és megszökteti – meséltem röviden.
– Érdekesnek hangzik.
– Az is.
– Miért?
– Mert Lőrinc barát után mennek.
– Nem az!
– Akkor mit miért?
– Miért találkoztál tegnap vele – suttogta. Szóval jól láttam.
– Ne haragudj, de semmi közöd hozzá!
– Rebeka, én csak... Szeretnélek megvédeni tőle! Szerinted mit csinált volna veled, akkor a lány wc-ben, ha nem zuhanunk be?
– Semmi! Nem történt volna semmi!
– Miből gondolod? – kérdezte gúnyosan. – Nem gondolom, hanem tudom! – sziszegtem a fogaim közt. Kezdett felbosszantani. – Akkor honnét tudod?
– Mert ő nem tenne ilyet!
– Miért is nem?
– Mert a nagyapám! – csattantam fel. Hangosan. – Rebeka, csendesebben! – szólt rám az oszi.
– Elnézést – kértem bocsánatot. Marci hitetlenül nézett rám.
– Hogy mivan?!
– Jól hallottad! Nem fogom megismételni!
– De... De... Hogy?
– Anya a lánya, boldog vagy? Úgyhogy ezek után ne akarjatok ennyire védeni tőle, mert nem akar tőlem semmi olyat. De ezt ne áruld el senkinek és ha feltörne a többiekben a védelmező mechanizmus, akkor beszéld le őket erről oké?
– Jó, csak mégegy kérdés.
– Mondd – sóhajtottam.
– Már év eleje óta tudod?
– Nem. Emlékszel arra, amikor beragadtunk a szertárba?
– Igen.
– Na, előtte nap tudtam meg egy hülye Wikipédia oldalról.
– Levi bá'nak van Wiki oldala?
– Hülye! Anya oldalán. De kérlek maradjon kettőnk között. Tegnap találkoztunk először sulin kívül.
– De a szüleid miért titkolták?
– Mert a pletyka igaz. Tényleg elhagyta a családja, mivel a mamámat megcsalta, anyura meg kezet emelt. Ezért titkolták, mert féltettek. De tegnap anya megengedte, hogy találkozzak vele. Aztán este haza kísért engem és apa is áldását adta a találkákra, amíg sírva nem megyek haza miatta vagy nem bánt meg.
– Értem. Bocsánat, hogy nagyon megakartalak védeni.
– Semmi baj, mert megértem, hogy külső szemmel hogyan jött le nektek a dolog.
– Nincs harag?
– Nincs – mosolyogtam rá és hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem őt. – Uhh, bocsi – engedtem el, ahogy észbe kaptam.
– Semmi baj – vakargatta zavartan a tarkóját. Ekkor csengettek. Mindenki fogta a táskáját és átindultunk a fizika terembe. Azonban a csajok elkaptak engem.
– Mi volt az a nagy ölelés? – vigyorgott Döníz.
– Semmi – vágtam rá gyorsan, ami gyanús volt nekik.
– És mivan a nagyapáddal?
– Semmi – legyintettem. A lányok összenéztek és elengedtek. A folyosón Nati rohant felém.
– Lány wc, most! – kapta el a karomat és vonszolt maga után. Miért kapnak el engem ma folyton?
A mosdóba belépve Nati vigyorogva nézett rám. – Neked bejön!
– Kicsoda?
– Dave! Ne is tagadd! Reggel is olyan cukik voltatok, amikor átkarolta a válladat – vigyorgott folyamatosan. – Nati, szinte alig ismerem őt. Meg ilyen rövid idő alatt nem igazán lehet valakibe beleszeretni.
– Pedig valakinek sikerült – kuncogott.
– Igen, én is olvastam a Szent Johanna gimit.
– Nem arra gondoltam!
– Figyelj, nekem volt már rossz tapasztalatom kapcsolat téren és ha lenne egy új, akkor ahhoz szeretném jobban megismerni azt a fiút. Én nem a külsőségekért szeretném szeretni, hanem a belső tulajdonságai miatt.
– Oké, akkor milyen a te álompasid belsőleg.
– Hát jó lenne, ha meglenne a mája és a lépe – gondolkodtam, mire Nati elnevette magát.
– Olyan dilis vagy! Komolyan kérdeztem.
– Hát örülnék neki, ha nem lenne extrém féltékeny. Noel a bátyámra is az volt.
– Na az már tényleg durva.
– Az, na mindegy. Szeretném, ha kedves lenne velem, ha lehetne vele viccelődni, ha éppen szomorú lennék valami miatt, akkor próbálna felvidítani, ha együtt tudna velem örülni bármi miatt, ha bármi van akkor megvédene és kiállna mellettem. Ezeket szeretném – fejeztem be, amin Nati mosolygott.
– Dave pedig pont ilyen.
– Árulj el nekem valamit. De őszintén!
– Igen?
– Direkt mondta le mindkét alkalommal mindenki a mozit? Hogy kettesben menjünk? – kérdeztem. Nati egy darabig csendben volt, majd bólintott.
– Igen. De nem Dave kérte, mielőtt erre gondolnál. Mi döntöttünk így.
– De neki ott van Regina – hoztam fel az állítólagos másik lányt.
– Róla még nekünk se beszél nagyon. Elég titokzatos lány.
– Esetleg nem tudod a teljes nevét?
– Pfuu, azt hiszem Horváth Regina. Miért?
– Csak érdekelt – válaszoltam. Ekkor csengettek. – Megyek fizikára.
– Jó, én meg föcire. Később találkozunk, szia!
– Szia! – mentünk az óráinkra. A terembe beérve gyorsan leültem a helyemre. Ekkor jött be Kelemen tanár úr. – Sziasztok! Mivel ma van az utolsó tanítási nap, így nyugodtan elfoglalhatjátok magatokat, de csak csendben. Ha valaki hangoskodik, akkor vesszük elő a könyveket!
– Síri csendben leszünk tanár úr! – mosolygott rá angyalian Leó. A tanár úr csak biccentett. Ismét elővettem a könyvem és tovább olvastam. Egyszer hallottam pittyenni a telefonomat. Elővettem és láttam, hogy valaki az osztály csoportba írt.
Leonidasz🦁: Ki minek öltözik a Halloween buliba?
Toretto: Múmiának
Döner kebab🌯: Boszorkánynak
Szandál: Vámpír leszek :D
Sanytol: Űrlény👽
Morci Marci: Farkasember
↪️ Leonidasz🦁 válaszolt Szandál üzenetére: Lehetek a sötétséged? 🤣
↪️Zsanci válaszolt Leonidasz🦁 üzenetére: Leó, te így is sötét vagy🤣🤣
KOLOStor: Hű micsoda oltást kaptál Leó🤣
Leonidasz🦁: Ez szíven ütött😢
Rebecca😈: Én még nem tudom🤷🏻‍♀️
↪️Sanytol válaszolt az üzenetedre: Ha Marci farkasember lesz, akkor te legyél farkasasszony 🤣
Rebecca😈: Hülye🙄
A többi agymenést már inkább nem olvastam. Az óra hátralévő részében a könyvet olvastam tovább. Csengetéskor fogtuk a táskánkat és a teremhez mentünk Radóra várni, mivel együtt mentünk a tesi terembe az ünnepségre. Nem sokkal később a tanárnő is megérkezett. Létszám ellenőrzést tartott, hogy mindenki ott volt-e, majd elindultunk az ünnepségre. A tesi teremben kész tömeg volt. Mi a legelső sorban ültünk (ez az átka, ha 9.A osztályos az ember lánya), mögöttünk a b-sek, c-sek és így tovább a végzős C osztályig. Mázlisták! Csengetésig ment a beszélgetés, utána mindenki elcsendesedett. A diri lépett a mikrofon elé. – Szeretettel köszöntök minden diákot és kollégát! – kezdte a beszédet. Röviden elmondta, hogy milyen ünnep miatt van megemlékezés utána felkonferálta a 11.B-t.

🎤🎤🎤

A műsor végén megtapsoltuk a diákokat, majd az igazgató úr zárta az egészet egy beszéddel és kellemes szünetet kívánva búcsúzott el tőlünk. Mindenki boldogan ugrott fel a helyéről és sietett a kijárat felé. A suli kapuján kívül sokan a szünetet tervezték.
– Rebak, nincs kedved elmenni valahova? – kérdezte vidáman Nati.
– De, szívesen!
– Okés, akkor tartunk egy csajos napot. Csak még megvárjuk Grétit és Kingát.
– Rendben – bólintottam és pont ekkor érkezett meg a két említett lány is. – Mehetünk a plázába?
– Aha – vigyorgott Gréti. Négyen indultunk útnak. Egész úton vidáman beszélgettünk. Minden szóba jött. Ruhák, filmek, zenék és a fiúk is. – Oké, ha választanod kellene, akkor kit választanál? Tom Holland vagy Dylan O'Brian?
– Dylan! – vágtuk rá egyszerre Natival.
– Én Tomot választanám – felelte Kinga.
– Igazság szerint én nem tudnék választani – ismerte be nevetve Gréti. – Olyan nincs, mert muszáj neked is választanod!
– Francba! Akkor... Legyen Dylan, mert a Teen Wolf-ban is olyan cuki volt.
– Azt hittem a Pókembert jobban szereted.
– Azt is, de azért na, a farkast jobban szeretem a póknál – magyarázta. A plázában bementünk több boltba is nézelődni és vettünk egy pár dolgot. Vásárlás után beültünk a kávézóba és mind a négyen kértünk forró csokit meg egy egy sütit. Én epres sajttortát ettem. Jól éreztem magam a lányokkal.
– A szünetben csinálhatnánk egy pizsi party-t – vetette fel Kinga.
– Jó, de kinél?
– Mondjuk nálunk? – kérdezte Nati. Mindenki benne volt.
– Majd megkérdezem anyuéktól és majd írok, hogy mikor lesz – mosolygott ránk. Egy darabig még beszélgettünk, aztán elindultunk haza. Az utca sarkon elköszöntem a lányoktól és egyedül mentem hazáig. Otthon nem volt senki így felmentem a szobámba és átöltöztem. Mikor már kényelmes ruhában voltam leültem a laptopommal az ölemben az ágyra és felnéztem a Facebookra. Dave profilját nyitottam meg és az ismerősei között kezdtem keresni ezt a bizonyos Reginát. Nem kellett sokáig böngésznem, mert találtam egy ilyen nevű lányt. Rámentem a profiljára. A profilképén egy nagyon csinos mosolygós, barna hajú lány mosolygott vissza rám. Megnéztem a képeit és találtam egy képet, amin Dave-vel van rajta. A lány épp az arcát puszilta. Szóval tényleg létezik. De akkor miért mondta azt, hogy nincs fent egy közösségi oldalon se? Lejjebb görgettem, de csak a csatlakozási dátuma volt látható. Két hete regisztrált. Akkor ezek szerint nem hazudott róla. Tényleg van egy ilyen lány. Sóhajtva léptem ki a közösségiről és inkább filmet néztem. Este anyuék is hazaértek. Vacsora közben megkérdezték, hogy hogyan telt az utolsó napom én pedig válaszoltam a kérdéseikre. Vacsora után elmentem letusolni, majd lefeküdtem aludni. Nem én tetszem neki. Ez volt az utolsó gondolatom, majd elnyomott az álom.