Október 17. (Szombat)

Reggel kissé izgatottan keltem, ugyanis ma volt Misi első előadása az Operettben és én pedig a nagy veszekedés óta ma fogom először látni anyáékat. Ásítva keltem ki az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli rutinomat, majd kimentem az erkélyre, mert tudtam, hogy ott lesz a bátyám. Igazam is lett. Misi kint bagózott és folyton járt a lába. - Jó reggelt, Misi!
- Neked is jó reggelt, Beka - mosolygott rám. - Izgulsz?
- Áh, dehogy! Látszik?
- Kicsit - mosolyogtam rá kedvesen.
- Tudom, hogy nem szabadna, de... Kérsz? - nyújtotta felém a cigit, amit elfogadtam. - Remélem nem szoktattalak rá túlzottan.
- Nem. Mióta nálad vagyok jó, ha elszívtam 4-5 szálat. Ettől még nem leszek függő - nyugtattam Misit.
- Szerinted milyen lesz az előadás?
- Nyugi, jó lesz! Csak bízz magadban!
- Okés! Bízok magamban - lélegzett mélyeket. Addig én meggyújtottam a cigit és beleszívtam. - Mindenképpen beszélned kell anyáékkal - mondta Misi, miközben kifújta a füstöt a szájából. - Jó - bólintottam, mert igaza volt. Nem haragudhatok rájuk életem végéig. - Hidd el, hogy minden rendben lesz, tökmag - borzolta össze a hajamat. - Hé, most fésülködtem meg - nevettem fel, mire ő csak vigyorogva vállat vont. - És? Majd mégegyszer megfésülködsz - szívott bele mosolyogva a cigijébe. Én csak megcsóváltam a fejemet és bementem a lakásba újra fésülni a hajam. Nem sokkal később Misi is bejött, hogy elkezdjen készülődni. Én is hozzákezdtem a készülődéshez. Egy sötétkék térdig érő, dekoltázsnál csipkés ruhát vettem fel, aminek a derekán egy nem túl feltűnő szintén sötétkék masnis pánt volt. Ez a kedvenc ruhám, mindig ezt veszem fel, ha színházba megyek. Felvettem egy fekete harisnyát is a kedvenc fekete magassarkúmmal. A hajamat is megcsináltam parketta fonásba és tettem rá egy kis hajlakkot, hogy ne jöjjön szét. Tettem fel egy kis szolid sminket és kész is voltam. Bekopogtam Misi szobájába, aki éppen a nyakkendőjével bíbelődött.
- Segítsek? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem! Megy egyedül is - mondta a tükörbe nézve és láttam rajta, hogy nagyon koncentrál. A sokadik sikertelen próbálkozás után sóhajtott egy nagyot, ebből már tudtam, hogy neki segítség kell. - Hogy lehet az, hogy 20 éves létedre nem tudsz nyakkendőt kötni? - néztem rá kíváncsian. - Apa is és anya is megmutatta, hogy hogyan kell, nem?
- De, csak mindig elfelejtem, hogy kell - nevetett. - És, hogy lehet az, hogy te 15 éves létedre meg tudsz?
- Mindig figyeltem apa hogyan köti meg neked és magának - mosolyogtam rá és már el is készültem. - Kész vagy - mosolyogtam.
- Életmentő vagy, hugi - adott egy puszit a fejemre, majd elkezdett oldalra piciket köpködni. - Fúj, te hajlakkoztál?
- Igen - vigyorogtam.
- Kösz, szólhattál volna - köpködött még egy párat. - Egyébként csinos vagy - dícsért meg. - Köszi!
- Na, ha minden megvan, akkor lassan induljunk, mert az előadás előtt, lesz mégegy főpróba.
- Oké - bólintottam. Misi még gyorsan leellenőrizte, hogy jól néz-e ki, majd elindultunk az ajtóhoz. Elsőnek én léptem ki aztán utánam Misi. Bezárta az ajtót és lementünk a lépcsőn. Lent kinyitotta a kocsit és beszálltunk. Beindította a járművet, sebességbe rakta és elindultunk a színházba. Az út viszonylag csendben telt, csak a rádióból szólt a zene. Ránéztem Misire és látszott rajta, hogy kicsit izgul. - Minden rendben lesz - nyugtattam a tesómat. - Tudom - felelte, miközben egy pillanatra felém nézett, majd egyből visszanézett az útra. Az út további része csendben telt. Amikor megérkeztünk a színházhoz, Misi keresett egy szabad parkoló helyet, majd amint talált egyet rögtön beállt oda és leállította az autót. Mindketten kiszálltunk a kocsiból, Misi lezárta és elindultunk a színházhoz. Magabiztosan lépdeltem az épület felé. Misivel a művészbejáróhoz mentünk és ott mentünk be a színházba. Misi ment elől, én pedig mögötte. Útközben találkoztunk pár ismerős arccal is.
- Sziasztok, sok sikert Misi! - bíztatta a bátyámat mosolyogva MÁZS (Mészáros Árpád Zsolt). - Köszönöm! - köszönte meg mosolyogva Misi. Az öltözőhöz érve, Misi szorosan megölelt, majd bement az öltözőbe. Ahogy becsukódott az ajtó, elindultam anya öltözője felé. A folyosón visszhangzott a magassarkúm kopogó hangja és néhány ajtó mögül beszélgetés hangok szűrődrek ki. Minél közelebb értem anya öltözőjéhez, annál jobban felerősödött a hangja. Az öltözőhöz érve megálltam az ajtó előtt és csak álltam. - Vajon haragszanak rám? Esetleg aggódtak értem, akkor, amikor eljöttem otthonról? Mivan akkor, hogyha látni sem akarnak? - ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben az ajtó előtt állva. Végül vettem egy mély levegőt, majd magabiztosan bekopogtam. - Szabad! - szólt anya. Lassan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Anya és apa bent ültek az öltözőben, de ahogy megláttak engem, rögtön felpattantak a székekből. - Rebeka! - szólalt meg apa. - Sajnálom, hogy akkor úgy viselkedtem veletek, csak... - nem tudtam végig mondani, mert anyáék azonnal átöleltek. - Semmi baj, kincsem! Mi is hibásak vagyunk, mert nem árultuk el nektek az igazat, a nagyapátokkal kapcsolatban és sajnálom! - mondta könnyezve anya.
- Akkor megbocsájtotok nekem?
- Ezt én is kérdezhetném - mosolyodott el anya halványan, miközben patakokban folytak a könnyei. Miután elengedtek anya egy puszit nyomott a fejem búbjára apa pedig az arcomra. Ekkor pedig bejött az operatőr hogy szóljon anyának lassan kezdeniük kell és hogy búcsúzzon el tőlünk. - Sok sikert édesem! - mondta apa anyának majd egy csókot nyomott a szájára. - Te leszel a legjobb - öleltem meg anyut, majd apával kimentünk. Gyorsan bementünk Misihez is, hogy neki is sok sikert kívánjunk, aztán kimentünk, hogy a nézőtéren elfoglaljuk a helyünket. Alig tíz perccel később elkezdődött a darab.

🎤🎤🎤

Az előadás végén kétszer visszatapsolták a színészeket, majd végleg legördült a függöny. Fél órát vártunk anyuékra, majd négyen együtt ünneppeltük meg a darab sikerét és Misi első szereplését. Nagyon jól éreztem magam és ez azért már hiányzott. Aznap már ismét a saját ágyamban aludtam, a saját szobámban és ismét együtt voltam a szüleimmel. Ez a 2 hét ráébresztett arra, hogy sose akarok haragban lenni velük.

------------------------------------------------------

Sziasztok, megjöttem a várva várt új résszel. Rebeka kibékült a szüleivel és helyre állt a béke. Ne haragudjatok, hogy ez most ilyen rövid lett, de a következőt megpróbálom hosszabbra írni.

Puszi: Mona❤️