Az előző rész tartalmából:

" - Délután értem tudnál jönni, majd a focipályához?
- Focipályához? Mit fogsz te ott csinálni?
- Megnézem a srácok meccsét.
- Na az zsír! Kik fognak játszani?
- Nem tudom, hogy ismered-e őket, de Polgár Zoltán, Istenes Roland.
Misi egy kis ideig gondolkodott, majd a homlokára csapott.
- Kik ellen játszanak?
- A péceliekkel - fintorogtam. Misi az ajkát kezdte harapdálni. „

...

" Megfogtam az éjfekete gitárt és pengetni kezdtem. Leó beült a dobok mögé, Szandi a szintihez ment, Döníz egy csörgődobot vett a kezébe, Zsaklin, Brigi és Kitti pedig a mikrofonokhoz álltak. Először Szandi kezdett játszani a szintin, mire a három lány énekelni kezdett.
- Mindig széllel szemben állj!
Mindig széllel szemben élj!
Mindig széllel szemben járj!
Legyél szikla, legyél vér - kezdték énekelni, mire mi is beszálltunk. Az ajtóban több diák is megállt minket nézni. Voltak, akik be is jöttek a terembe és videóra vették a mi kis magán koncertünket. „

...

" - Tudnál nekem segíteni?
- Miben?
- A hullahopp karikákat és az ugróköteleket kellene elhozni a szertárból. Segítesz?
- Öhm... Persze - feleltem kissé feszengve. - Jaj ne! Tuti, hogy molesztálni akar, vagy még rosszabb... Megerőszakolni! Nyugi, Rebeka! Ha valami olyasmit akarna tenni, akkor jól tökön rúgod - gondoltam magamban, miközben a szertár felé mentünk. Ahogy beléptünk a labdákkal és egyéb dolgokkal teli szertárba, azonnal becsukta az ajtót, ami kattant egyet. Igyekeztem nem pánikba esni. - Most, hogy kettesben vagyunk... - kezdte, miközben rám nézett. Tudtam, hogy mi fog ezután következni, ezért ellenállásba kezdtem. - Na azt lesheti! Engem nem fog molesztálni vagy más mocskos dolgokat tenni velem! Vigyázzon, mert ha bepróbálkozna, akkor ágyékon rúgom! - léptem hátrébb. A tanár úr meghökkenve nézett rám. Aztán... Aztán olyat tett, amit nem hittem volna. „

•~•~•~•

Október 16. (Péntek)

- Nem nézel kicsit sok bűnügyi sorozatot? - kezdett nevetni Levi bá'.
- Mi? Nem! És ne jöjjön közelebb, különben rúgok! - fenyegettem a tesi tanárt. Ezen még jobban nevetett.
- Nyugi, nincs semmilyen hátsó szándékom! Miből gondoltad, hogy ilyesmit akarnék csinálni veled? Csak beszélgetni szerettem volna veled, mert mostanában, mintha kerülnél engem. Baj van? - érdeklődött kedvesen és, mintha valamiféle aggodalmat láttam volna rajta.
- Nincs semmi, csak... - haraptam el a mondat végét azon gondolkodva, hogy hogy mondjam el neki az igazságot, mire valami más hagyta el a számat. - Csak azt hittem, hogy megakar erőszakolni.
- Rebeka! Neked elment az eszed?! Nagyapád lehetnék, erre te ezt feltételezed rólam?! Unokáim vannak!
Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Na, jó kezdem kínosan érezni magam.

- Te érzed kínosan magad? Hát, akkor én mit mondjak?! - akadt ki, mondjuk jogosan. - Bocsánat, csak kissé kétértelműen tetszett tegnap közeledni felém - ismertem be kelletlenül. A tanár úr csak egy mély levegőt vett. - Semmi baj. Nem haragszom, sőt! Én kérek elnézést, amiért félreértettél engem. Csak tudni akartam, hogy van e valami baj, de hát... Ezek szerint, ha egy diákomért aggódok, akkor már megakarom erőszakolni. Megáll az eszem! - túrt az ősz hajába. - Bocsánat - néztem rá bűntudatosan. - Hagyjuk. Minden rendben van veled? - kérdezte, mire csak némán bólintottam. - Remek. Fogj egy pár hullahopp karikát és menjünk vissza - mondta, majd elindult az ajtóhoz, addig én meg fogtam öt hullahopp karikát és én is az ajtóhoz mentem. A tanár úr ugró kötelekkel a kezében várt engem, hogy kinyissa az ajtót nekem. Csak hát az nem nyílt ki. - Hogy az a... - káromkodott egy cifrát a tanár úr.
- Be vagyunk zárva?
- Elfelejtettem kitámasztani az ajtót és csak kívülről nyílik! - ütött az ajtóba erősen. - Hát, talán tíz év múlva megtalálják a csontvázunkat - ültem le az egyik gimnasztika labdára.
- Nem kell ehhez tíz év. Elég lesz öt is - felelte, mire halkan elnevettem magam. - Van nálad telefon? - kérdezte a tanár úr. - Van, de nem hiszem, hogy tesi órán bárkinél is ott lenne a telefonja, mert a tanév elején ezt leszögezte nekünk - néztem rá amolyan "ezt elfelejtette?" nézéssel.
- De úgy tűnik, hogy te ezt megszegted.
- Mivel felmentett vagyok?
- De akkor is!
- Most akkor kell a telefonom vagy sem?
- Kérem - nyújtotta a kezét a készülékért, amit én átadtam neki miután feloldottam a zárat rajta. Levi bá tekintete sokat időzött a háttérképemen, ami anyuékat, Misit és engem ábrázolt. Épp akkor ünnepeltük Misi sikeres felvételijét.
- Milyen gyönyörű lett - suttogta Levi bá. - Tessék? - néztem rá kérdő tekintettel.
- Semmi, csak a képet néztem, hogy milyen jó kép lett.
- Vagy pedig anyát nézte - feleltem.
- Nem, dehogyis - tagadta, majd elkezdett tárcsázni. Elég sokáig csöngött ki a telefon, majd valaki végre felvette. - Szia, Levi vagyok! Figyelj csak, eljönnél a testnevelés szertárhoz? Becsukódott az ajtó és az egyik diákommal bent ragadtunk - mesélte valakinek, aki válaszolt, de azt nem hallottam, hogy mit, de gondolom azt, hogy jön.
- Rendben, köszönöm! Szia - nyomta ki a hívást. - Már jön a felmentő sereg.
- Jó. Visszakérhetném a telefonomat? Már ha nem szeretné tovább nézni az anyukámat.
- Miért akarnám az édesanyádat nézni?
- Ó, bocsánat a feltételezésért, mert azt merészeltem hinni, hogy az anyukámról készült képet nézi.
- Na jól van Rebeka! Mi van veled? Téged nem ilyennek ismertelek meg.
- Nincs semmi. Miért mi lenne? Egyébként meg nem haragszom, amiért a háttérképemet nézte. Megértem, hogy régen látta már a lányát - néztem rá komolyan, mire neki kikerekedtek a szemei a döbbenettől. - Hogy... Mit mondtál?
- Tudom, hogy a lányát Szabó Vivien Tímeának hívják, ahogyan az én édesanyámat is. Tudom, hogy hogyan viselkedett vele a gimiben és, hogy miért utálja önt az egész családom - soroltam neki kissé ingerülten.
- Rebeka, én... Én úgy sajnálom!
- Tudta, hogy az unokája vagyok! Tudtad, de nem árultad el nekem te se az igazságot! - emeltem fel a hangomat egy kicsit és észre se vettem, hogy letegeztem. - Ezért kerüllek téged, mert te is hazudtál nekem! - ekkor kinyílt az ajtó, ahol a gondnok dugta be a fejét. - Siettem, ahogy tudtam - válaszolta esetlenül.
- Köszönjük - nézett rá a tesi tanár. Én szó nélkül kiviharzottam a szertárból és az öltözőbe mentem. Nem érdekelt, hogy még tesin kéne lennem, fogtam a cuccom és a termünkhöz mentem. Még volt negyed óra az órából, addig én leültem a földre és a telefonomat bújtam. Bedugtam a fülhallgatómat és elindították egy zenét. Tudta. Nagyon is jól tudta, hogy köztünk több van, mint puszta tanár-diák kapcsolat és erről nem szólt egy árva szót sem. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a csengőre kaptam fel a fejemet. A diákok egyszerre özönlötték el a folyosót, ahol eddig sírí csend honolt, most mindenfelé nyüzsgést és beszélgetés foszlányokat lehetett hallani.
- Rebeka, minden oké?! - jött oda hozzám Zsaklin és Szandi.
- Igen, persze - dünnyögtem.
- Biztos, olyan furcsának tűnsz. Ugye nem csinált veled semmit a szertárban a tesi tanár - kérdezte Szandi. - Nem, csak elfelejtette kitámasztani az ajtót és az bezáródott.
- Biztos, hogy elfelejtette? Nem lehet, hogy szándékos volt? - nézett rám kérdő tekintettel Zsaklin. Idő közben a többiek is megérkeztek és mindenki engem állt körbe. - Nem hiszem - vontam vállat, majd utat törtem magamnak Leó és Sanyi között és bementem a terembe. A helyemre ültem, de ott is körém gyűltek.
- Ha bármi van, nekünk nyugodtan elmondhatod - mosolygott rám kedvesen Brigi, amit én viszonoztam is. - Tudom, és... Köszönöm - feleltem hálásan. - Semmiség, tudod... Girl power - kacsintott Brigi. A szünetet a teremben töltöttem a többiekkel, mert nem akartam összefutni a folyosón a nagyapámmal. Csengetéskor bejött a tanárnő és elkezdődött a hét utolsó órája. Radó tanárnő röpdolgozatot íratott velünk, amire mi csak a szánkat húztuk. - Tanárnő, ne legyen ilyen kegyetlen! Hisz péntek van! - könyörgött Dominik.
- Tudom, Dominik. Épp ezért iratom meg most, mert tisztában vagyok vele, hogy hétfőre el is felejtenétek. Tisztelet a kivételnek.
- Kééééreeeeem - kezdte Leó is.
- Nem! Téma lezárva - kezdte el kiosztani a lapokat. Öt kérdés volt, amik szerintem könnyűek voltak. Én csendben elkezdtem megoldani a feladatokat, közben többen vagy a fejükből néztek ki, mert nem tudták a választ, vagy hozzám hasonlóan csendben dolgoztak. Negyed órával később a tanárnő jelezte, hogy még van öt percünk a befejezésre. Azalatt az idő alatt még átnéztem, majd ahogy lejárt az idő a tanárnő mindenkitől beszedte a lapot.
- Mivel ez volt az utolsó órátok a mai napon, korábban elengedlek titeket. Jó hétvégét, hétfőn találkozunk - mosolygott ránk a tanárnő, mire mindenki boldogan szedte össze a cuccát és már indultunk is ki az épületből. Én a suli előtt vártam Roliékat, hogy végezzenek ők is, addig a telefonomon játszottam.
- Hé, Rebeka! - szólt valaki hozzám, mire felkaptam a fejem, ezzel elveszítve a játékot. Marci állt előttem. - Igen?
- Biztos nem volt semmi? A szertárban? - kérdezte és a hangsúlyból ítélve, mintha aggódott volna, hogy volt valami olyan. Mosolyogva ráztam meg a fejem, biztosítva, hogy semmi sem történt.
- Csak azért kérdezem, mert nem jöttél vissza az órára, a tanár sík ideg volt, az óra végén pedig köszönt és elviharzott.
- Pedig tényleg semmi olyan nem történt, ami miatt aggódnotok kéne. Egyébként is... Megtudom védeni magam.
- És újra felbukkant Miss Medtudomvédenimagam Rebeka - felelte egy enyhén gúnyos mosollyal, de viszonylag hamar el is tűnt.
- Tudom, de azért mégis vigyázz magadra. Jó? Sok fura alak van a nagyvilágban és lehet, hogy pont a tesi tanár az egyik.
- Rendben, úgyis egy csomó erős sráccal leszek délután együtt - vigyorogtam rá. Marci kérdő nézett rám, majd leesett neki és elnevette magát. - Persze, a menő fiúk vigyáznak rád - felelte.
- Figyelj, kell hat felsőbb éves srácnál jobb testőr?
- Nem - nevette el magát. Ekkor kinyílt az ajtó és az emlegetett bagázs jött ki a suliból. - Csak emlegetni kellett őket.
- Sziasztok! - köszönt hatalmas mosollyal az arcán Nati, majd odarohant hozzám és megölelt.
- Sziasztok! - viszonoztam a köszöntést. - Akkor mehetünk? - kérdezte Simon, mire mosolyogva bólogattam. Dávid a jobb oldalamra, míg Simon a bal oldalamra állt.
- Szia! - köszöntem el Marcitól és elindultunk a pályára. - Szia, Rebeka! - hallottam Marci hangját, majd gondolom elindult haza.
- Ki várja már, hogy lealázzuk a pécelieket? - kérdezte vigyorogva Roli, mire szinte mindenki egyszerre kiáltotta, hogy "én!". - Minden oké? - kérdezte Dávid, miközben kicsit lemaradtunk a többiektől.
- Igen, persze.
- Biztos?
- Biztos! Mi van most veletek ,hogy így aggódtok?
- Mi? Ki aggódik még?
- Az egyik osztálytársam. Akivel kint beszéltem a suli előtt, mielőtt jöttetek.
- Szóval csak történt valami, hogyha ő is aggódik.
- Semmi sem történt. Csak az osztályom túlreagál bizonyos dolgokat.
- Például?
- A tesi tanárral be voltunk zárva a szertárba és mindenki azt hitte, hogy történt valami. Mondjuk igen történt valami, de félre ne értsd, mert nem akart megerőszakolni! Hisz miért is tette volna?! Csak akkor is szarul esett az, hogy ő tudta! Tudta az igazat, de mégsem árulta el nekem, hogy tudja, pedig volt rá alkalma! Ha nem én hozom fel neki a szertárban, akkor azóta se árulta volna el, érted?! És ez a legszarabb az egészben, hogy képes volt a szemembe hazudni! - hadartam dühösen, Dávid pedig értetlenül nézett rám. - Bocsánat, csak... Már nem bírtam magamban tartani - kértem bocsánatot azonnal. - Nem akartam rád zúdítani a problémaimat.
- Semmi baj! Erre valók a barátok - mosolygott rám kedvesen, mire én azonnal megöleltem őt. - Köszönöm!
- Nincs mit - viszonozta az ölelésemet.
- Hé, tubicáim! Jönnétek végre? - kiabált hátra Peti, mire nevetve elindultunk. - Nem vagyunk galambok! - mondtam neki mosolyogva. - Pedig olyan cukin bújtatok egymáshoz, mint a szerelmes galambok - pislogott nagyokat Roli, amin mindannyian jót nevettünk. Ahogy odaértünk a pályára, Roli és Zoli elmentek átöltözni, mi pedig helyet foglaltunk. - Remélem nyerni fognak - nézett ránk izgatottan Simon.
- Ügyesek, tehát nyerni fognak - mosolygott Gréti.
- Remélem is, mert ha nem, akkor seggbe rúgom mindkettőt! - vágta rá Kinga. Ekkor a pályára lépett a két csapat. Lepacsiztak egymással, majd mindenki beállt a saját térfelére. Zoli mezén egy 8-as alatta a Polgár felirat, míg Rolién egy 10-es szám és az Istenes név volt. Megnéztem az ellenfél csapatát és azonnal kiszúrtam egy valakit. A 17-es játékost, akivel egykor egypárt alkottunk. Nagyon nem változott semmit, csak annyit, hogy magasabb és kicsit izmosabb lett. Ennyi. Elkezdődött a meccs. A fiúk ügyesen játszottak. Hihetetlen gyorsasággal passzolták egymásnak, vagy cselezték ki az ellenfelet. Félórával később véget ért az első félidő. A játékosok megbeszélést tartottak és ittak közben. Amint vége lett a szünetnek, a két csapat térfelet cserélt. A bíró belefújt a sípjába és elkezdődött a játék. - Gyerünk fiúk! Mindent beleee! - kiabálta Nati a lelátóról. Még tíz perce se ment a meccs, már láttuk, hogy valaki Zolit elgáncsolta és ő elesett.
- Hé! Ez szabálytalan volt! Piros lapot annak a vadbaromnak! - üvöltötte Simon, mire a bíró intézkedni kezdett és odament a 17-es péceli játékoshoz. Valamit beszéltek, aztán a bíró sárga lapot mutatott és mehetett tovább a játék. - Hülye ez az ember?! Nem látta, hogy direkt gáncsolta el?! - hüledezett dühösen Peti. - Apucinak van pénze - morogtam a lelátón ülve. A fiúk döbbenten néztek rám. - Micsoda?
- Ismerem, Bognár Noelt. A 17-est.

- Honnan? - kérdezte kíváncsian Dávid.
- Hogy, honnan? Ő az exem - válaszoltam egyszerűen. Mindenki döbbenten nézett rám. - Ő az exed?! Azzal a nyomorulttal jártál?? - hüledezett Dávid. - Hidd el, én is megbántam. Közben Zolit öt percre kiállították, hogy pihenjen egy kicsit. A meccs további részét némán figyeltük. A 67. percben lőttek egy gólt a péceliek, de a srácok se hagyták magukat, ugyanis rá öt percre ők is belőtték az első gólt. Aztán a 88. percben lőtték be a győztes gólt a fiúk. Pontosabban Zoliék egyik csapattársa, akinek a mezén egy 5-ös volt. A nézők egyszerre ugrottak fel örömükben, hogy megvertük a pécelieket. A csapatok a meccs végén elmentek átöltözni, mi pedig lementünk az öltözőhöz. - Szia, Beki! - hallottam a bátyám hangját. Mosolyogva mentem oda hozzá. - Szia!
- Na, megverték őket?
- Porig alázták! - vigyorgott Peti.
- Nem csalódtam bennük. Mizu van srácok? - kérdezte a fiúkat.
- Semmi, de hogyhogy itt vagy? - kérdezte Simon. - Ejnye, Beki! Nem mondtad el nekik? - kérdezte "rosszalóan" a bátyám.
- Micsodát? - kérdeztük egyszerre.
- Hát, hogy együtt járunk - hülyült Misi. Vigyorogva álltam be én is a szívatásukba. A fiúknak leesett az álla. - Mivaaaan?!
- Hát igen. Ő a barátom - öleltem meg a tesómat. - Pedofil lettél?! - röhögte el magát Peti. Dávidon láttam, hogy jót mosolyog rajta. Persze, mivel ő tudta, hogy testvérek vagyunk, de nem szólt egy szót se, csak mosolygott.
- Hát, tudjátok milyen a szerelem.
Kész, eddig bírtam. Azonnal kitört belőlem a nevetés. Misi sem bírta sokáig, mert rövidesen, már együtt nevettünk a kérdő tekinteteket látva.
- Nem vagyunk együtt, ő csak a bolond bátyám - mosolyogtam.
- Bakker, pedig már kezdtem elhinni, mert nagyon komolyan mondta!
- Ezért tanulok színésznek - mosolygott Misi. Ekkor megérkezett Zoli és Roli. - Lealáztuk őkeeet!! - üvöltötte boldogan Zoli. - Gratulálok, ügyesek vagytok - fogott velük kezét Misi. - Csá, tes! Hát te meg, hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepetten Roli. - Beki mondta, hogyha vége a meccsnek, akkor ide jöjjek érte - mondta a bátyám. - Khm! - köszörülte meg valaki a torkát a hátunk mögött. Hátrafordultam és megláttam Noelt.
- Szia, Rebeka! Rég találkoztunk - köszöntött az exem. - Igen, bár még kibírtam volna ezer évig is, hogy ne lássalak.
- Látom még mindig ugyanolyan flegma vagy, mint voltál. Ó, cső Misi!
- Te csak ne cső Misizz itt nekem, te kis féltékenykedős hólyag!
- Nyugi, haver! Békével jöttem - nyugtatta a tesómat Noel.
- Na, akkor amilyen békével jöttél, olyan békével mehetsz is - mondtam a szemébe nézve. - Jó, oké! Már megyek is - indult el Noel, de hirtelen visszafordult, mintha csak eszébe jutott volna valami. - Rebeka!
- Mit akarsz? - sziszegtem bosszúsan.
- Nem akarsz újra összejönni velem?
- Na, most húzzál innen! - indult meg Misi, mire a fiúkkal alig tudtuk lefogni. - Ne is álmodj arról, hogy újra összejössz a húgommal, te toxikus kis köcsög!
- Most menj el, amíg szépen mondom! - álltam oda elé. Szinte farkasszemet néztünk egymással. - Ahogy akarod. Hercegnő! - mondta ki gúnyosan, mire annyira felidegelt engem, hogy orrba vágtam. Káromkodva kapott az orrához, ami immáron vérzett. - Ezt nem úszod meg, te utolsó kurva! - sziszegte, hogy csak én halljam.
- Már kíváncsian várom. Na tűnés!
- Megyek már, nyugi! - ezzel elindult.
- Te meg ki a franc vagy?! - kérdezte döbbenten Peti. - Kisanyám, ha én ezt nem láttam volna a saját szememmel, akkor el se hittem volna, akárki mondja! - vigyorgott Simon.
- Hallod! Nem elég, hogy a pályán lenyomtuk, de még azt látni, hogy még tőled is kapott egyet, hát ez hihetetlenül feldobtad a napomat! Gyere ide csaje! - húzott közelebb magához Roli, hogy összeborzolja a hajamat. Nevetve próbáltam szabadulni a karjai közül, de nem nagyon akart engedni. - Engedd el, mertegfullad - nevetett Misi, mire Roli végre elengedett. - Ügyesek voltatok srácok! Bekivel megyünk, mert holnapra ki kell pihenni magunkat.
- Miért? Holnap szombat.
- Igen, de holnap lesz az első elöadásom az Operettszínházban és Beki is jön megnézni minket.
- Rendben, kéz és lábtörést holnapra - mosolygott Misire Nati. - Köszi, na sziasztok!
- Sziasztok! - köszöntem el tőlük én is.
- Szia! - öleltek meg a lányok. Dávid mosolyogva nézett rám. - Jó szórakozást holnapra - mosolygott.
- Köszi, sziasztok! - búcsúztam el tőlük és Misivel elindultunk a kocsihoz. Beszálltunk, majd elindultunk haza.
- Anya nem kérdezett semmit velem kapcsolatban? - kérdeztem, némi hallgatás után. - Sokszor kérdezte, hogy jól vagy-e és haragszol-e még rájuk. Látszik rajta, hogy nem így akarta ezt az egészet. Muszáj lesz beszélned holnap anyáékkal.
- És te?
- Én már beszéltem velük erről.
- És én erről miért nem tudtam? - néztem rá döbbenten.
- Mert én akartam így, hogy külön külön üljünk le megbeszélni. Nyilván másképp mondják el neked és megint másképp nekem.
- Miért mondanák másképp?
- A korkülönbség miatt. Öt év, az mégiscsak öt év.
- Jó, igazad van - ismertem be. - Oké, holnap beszélek velük az előadás után.
- Köszönöm, tökmag - mosolygott rám Misi. Ahogy hazaértünk bementem az ideiglenes szobámba, hogy megírjam a leckémet, mert semmi kedvem se volt még a hétvégén ezzel foglalkozni. Gyorsan megcsináltam, aztán kimentem a tesómhoz a nappaliba.
- Kész a lecke?
- Aham. Nem rendelünk pizzát? Éhen halok! - néztem rá boci szemekkel, mire ő csak elröhögte magát és már elő is vette a telefonját, hogy megnézze a pizza kínálatokat.
- Milyet kérsz?
- Hawaii és legyen rajta valami csípős is.
- Pikáns hawaii?
- Igen!
- Oké, akkor egy pikáns hawaii és legyen egy Tenkes kapitánya pizza - írta fel egy kis cetlire és már telefonált is. Amíg ő telefonált, addig én elvettem az asztaláról egy szál cigit, fogtam a gyújtót és kiosontam az erkélyre. Becsuktam az ajtót és rágyújtottam. Beleszívtam a cigivel, majd lassan fújtam ki a füstöt. A korlátnak támaszkodva figyeltem, ahogy a szél elfújja a kékes füst felleget. - Mit csinálsz, Beka? - szólalt meg hirtelen a hátam mögül Misi. Annyira megijedtem, hogy majdnem leejtettem a cigit. - Jesszusom! A frászt hoztad rám! - fordultam hátra.
- Sunyiba cigizel?
- Lehetséges.
- Na, adj egy slukkot - nyúlt a cigiért, amit én átadtam neki. Az ujjai közé fogta a cigit és ő is beleszívott.
- Izgulsz a holnapi nap miatt?
- Kicsit - ismerte be. - És te?
- Én miért izgulnék?
- Mert muszáj lesz beszélned anyáékkal - adta vissza a cigit, amibe ezúttal én szívtam bele. - Nem tudom. Jó belátom, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, de akkor ez tűnt a legjobb ötletnek.
- Valamelyest sikerült megnyugodnod?
- Igen, főleg úgy, hogy már tudjuk ki is tudja.
- Voldemort? Neki mi köze van ehhez?
- Hülye! Nem Voldemort, hanem a nagyapánk!
- Beszéltél vele?
- Kénytelen voltam, mert ma bent ragadtunk a szertár ban. Azt hittem, hogy megakar erőszakolni, mert tegnap is olyan kétértelműen közeledett felém és az osztálytársaim bogarat ültettek a fülembe és én is azt hittem, hogy hátsó szándékai vannak velem, de aztán kiderült, hogy nem, mert csak aggódott értem.
- Azannyát! De ki hozta fel ezt az egész családos témát?
- Én mondtam meg neki, hogy tudok arról, hogy ő a nagyapánk.
- És erre mit mondott?
- Azt, hogy ő nagyon sajnálja.
- Erre te?
- Akkor jött a portás kiszabadítani minket, mire én kirohantam onnan és a termünkhöz mentem.
- Látom szeretsz rohangálni a problémák elől - próbálta kicsit poénosra venni.
- Nagyon vicces - forgattam meg a szemeimet. Ekkor csengettek. Megjött a pizza. Misi bement átvenni a futártól, addig én még elszívtam a maradék negyed szálat. Mikor elszívtam, elnyomtam a hamutálba és bementem. Megmostam a kezemet és a pizzámért nyúltam. - Jó étvágyat!
- Neked is - mondta téli szájjal Misi. Csendben ettünk, majd ahogy befejeztem, elindultam letusolni. Fürdés után felvettem a pizsimet, aztán bementem a szobámba, ahol még Netflixeztem egy kicsit, aztán elnyomott az álom.

---------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a hosszabb rész! Ne haragudjatok, ezért a 2 hónapos szünetért, de szerintem lassan kezditek megszokni😅 Igazából összegyűltek a hullámok felettem. Nem találok munkát, szeptember elején elvesztettem az édesapámat, nem találom a helyem a világban és ettől teljesen a padlón érzem magam. Néha néha írok valamennyit, mert mégiscsak szeretem ezt csinálni, de van, hogy nincs hozzá se erőm, se kedvem. Szóval remélem nem haragszotok rám (legalábbis remélem, hogy maradt még valaki, aki szívesen olvasná Rebeka történetét is😅) és megpróbálok legalább havonta 1-2 részt hozni. Csak ennyit szerettem volna.

Puszi: Mona❤️