Október 16. (Péntek)

Reggel egy fordulattal a földön találtam magam. A puffanásra Misi is kirohant, majd ahogy meglátott engem elkapta a röhögés. - Mivan? Mit röhögsz? - kérdeztem kómásan.
- S-semmit, csak úhgy... Úgy nézel ki, mint egy burrito - röhögött tovább.
- Éhes vagy, hogy már kora reggel kajához hasonlítasz engem? - próbáltam kiszabadulni a pokróc fogságából, de nem sikerült. Amikor Misi végre kiröhögte magát, a segítségemre sietett. - Köszi - hálálkodtam, ahogy kibugyolált a pokrócból. - Nincs mit burri - nevetett fel ismét. - Hülye - reagáltam le és a konyha felé vettem az irányt. Ettem egy vajas kenyeret, majd elmentem felöltözni. A hajamat befontam, majd fogtam a táskámat és kimentem a nappaliba. Misi még boxerben rohangált a lakásban.
- Nem szeretnél haladni?
- Sietek, ahogy csak tudok - felelte egy szürke pólóval a kezében. Póló már volt rajta. Haladás. Negyed órával később végre már a suli felé száguldottunk. - Délután értem tudnál jönni, majd a focipályához?
- Focipályához? Mit fogsz te ott csinálni?
- Megnézem a srácok meccsét.
- Na az zsír! Kik fognak játszani?
- Nem tudom, hogy ismered-e őket, de Polgár Zoltán, Istenes Roland és Vidéki Péter.
Misi egy kis ideig gondolkodott, majd a homlokára csapott. - Zolit nem, de Petit és Rolit ismerem. Ők talán kettővel jártak alattam. Már akkor is fociztak és nagyon jók. Sőt, volt amikor én mutattam nekik pár trükköt és onnantól kezdve gyakran keresték a társaságomat.
- Igen?
- Aha. Kik ellen játszanak?
- A péceliekkel - fintorogtam. Misi az ajkát kezdte harapdálni. - Focizik még?
Hiába nem mondta ki a nevét, tudtam nagyon jól, hogy kire gondolt.
-Szerintem igen.
- Ha szeretnéd ott leszek veled a meccs alatt - nézett rám egy pillanatra Misi. - Köszönöm, de nem kell. Ott lesznek a srácok is, tehát ha lenne valami, akkor ők is megvédenének és vigyáznak rám. De azért aranyos vagy!
- A bátyád vagyok! Ha vérszerint nem is, de akkor is ott voltunk egymásnak mindig, amikor szükségünk volt a másikra - ezen annyira meghatódtam, hogyha nem vezetett volna, akkor tuti, hogy megöleltem volna.
- Köszönöm, hogy ilyen rendes tesót kaptam! - mosolyogtam rá. Erre nem mondott semmit, csak mosolyogva vezetett tovább. Amikor a sulihoz értünk, szónélkül megöleltem a bátyámat. - Legyen szuper napod és délután írj, hogy mikorra legyek ott, rendben?
- Oksika, szia! - adtam neki egy puszit és kiszálltam. A srácok már a suli előtt voltak és beszélgettek. A délutáni meccs volt a téma. - Sziasztok!
- Szia! Akkor jössz délután? - kérdezte Roli. - Igen - válaszoltam neki.
- Szuper! Remélem nyomatok egy kis pompom szurkolást csajok! - kacsintott Zoli. - Ne is álmodj róla! - vágtuk rá egyszerre a lányokkal.
- Jól van na, csak egy ötlet volt - vont vállat. Még csengetésig kint beszélgettünk, aztán mindenki ment a saját órájára. Én irodalommal kezdtem. Bementem a terembe, ahol, Sanyi, Leó és Dominik valamin röhögtek, Pisti zenét hallgatott, Zsaklin Szandival magazikot nézegetett, Döníz a telefonján játszott, Gabriella olvasott, Tekla Brigivel beszélgetett és a többiek meg még nem jöttek be. Olyan 5 perccel később belépett a dementor a terembe.
- Mindenki üljön le a helyére! - kiabálta el magát, mire mindenki egy szónélkül tette, amit mondott a tanár.
- Hiányzók?
- Somogyi Csilla, Péter Árpád, Nagy Kolos, Peller Mar... - Szandi még be se fejezte, de valaki kopogott. - Jöjjön be! - mondta a tanár, mire kinyílt az ajtó. Marci lépett be rajta. - Késett Marcell!
- Elnézést a késésért, csak lerobbant a kocsink.
- Beírom az 5 perc késést, üljön a helyére - felelte szigorúan a dementor. Marci lassan ment a helyére és leült mellém. Szandi végig mondta, hogy ki hiányzik és kezdetét vette az óra, amin csak a füzetünkbe írtunk. Irodalom után mentünk kémiára. Joós tanárnő dolgozatot íratott velünk a vegyjelekből. Kémia után mentünk énekre. Bementem a terembe és leültem a helyemre.
- Most nem zenélsz? - kérdezte Döníz.
- Nem tudom - húztam el a számat.
- Gyere! Fogj egy gitárt, mi még majd énekelünk - mosolygott rám Zsaklin.
- Na jó - adtam be a derekam. Megfogtam az éjfekete gitárt és pengetni kezdtem. Leó beült a dobok mögé, Szandi a szintihez ment, Döníz egy csörgődobot vett a kezébe, Zsaklin, Brigi és Kitti pedig a mikrofonokhoz álltak. Először Szandi kezdett játszani a szintin, mire a három lány énekelni kezdett.
- Mindig széllel szemben állj!
Mindig széllel szemben élj!
Mindig széllel szemben járj!
Legyél szikla, legyél vér - kezdték énekelni, mire mi is beszálltunk. Az ajtóban több diák is megállt minket nézni. Voltak, akik be is jöttek a terembe és videóra vették a mi kis magán koncertünket.
- Mindig széllel szemben állj!
Mindig széllel szemben élj!
Mindig széllel szemben járj!
Legyél szikla, legyél vér! - fejeztük be, mire hatalmas tapsot kaptunk. - Ez hatalmas volt csajok! - kurjantotta Sanyi. - Hé, én is itt vagyok! - háborodott fel Leó, mire elröhögtük magunkat. Csengetéskor mindenki ment órára, mi pedig leültünk a helyünkre. Éneken zeneelméletet vettünk, aztán csengetéskor mentünk matekra. A szünetet az udvaron töltöttem a srácokkal, akik a délutáni meccsről beszéltek. Mivel nagyon nem tudtam hozzászólni a témához, ezért csendben hallgattam őket, miközben a citromos teámat ittam, amit a büfében vettem. - Tuti, hogy megfogjuk verni a pécelieket - mondta Roli. - Ha nem így lesz, akkor megeszem vacsorára a stoplis cipőmet! - vágta rá Zoli, amin mi jót nevettünk. Csengetéskor mentem matekra, ahol a tanárnő a táblánál kínzott minket. - Marika néni, ne tessék már ilyen szadistának lenni! Legyen inkább... Fradista! Muhaha - nevetett Leó, mire valaki megdobta egy papír galacsinnal. - Hé, ki volt ez a rossz életű?! - forgolódott, mire Tekla csak sejtelmesen megvonta a vállát, afféle "én nem tudom, hogy ki lehetett az" stílusban. Tehát ő volt az.
- Leó, fordulj vissza! És nem vagyok se szadista, se pedig Fradista.
- Hanem?
- Ez nem ide tartozik.
- Naaa, árulja el! Kéreeeeem - könyörgött Leó, mire Radó tanárnő, csak sóhajtott egyet. - Újpest. Boldog vagy? Na, akkor folytassuk az órát. Leó fáradj ki a táblához és oldd meg nekem a következő feladatot - mosolygott rá a tanárnő, mire Leó grimaszolva felállt és kisétált a táblához. Negyed órán át szenvedett a feladattal, míg némi segítséggel, de végül megoldotta. Matek után mindenki ment átöltözni tesire. Nagyon nem volt kedvem a tesihez. Főleg a tegnapi után. Amíg a lányok beszélgettek, addig én azon filóztam, hogy hogyan tudnám megúszni a találkozást, mert nem számíthatok mindig Marcira vagy a többiekre, hogy kihúzzanak a pácból. Így nem futamodok meg és szembe nézek vele. A lányokkal együtt mentünk be a tesi terembe. Én azonnal a legtávolabbi helyre ültem le és igyekeztem észrevétlen lenni. A tanár úr névsor olvasást tartott, majd kiadta a feladatot, ami a futás volt. Megfordult és észrevett engem. A szemembe nézett, én pedig tartottam a szemkontaktust. Kb fél percig néztük egymást, majd megindult felém. Mély levegőt vettem és igyekeztem közömbös maradni. - Szia, Rebeka.
- Jó napot tanár úr - viszonoztam a köszönést.
- Hogy vagy? Hogy van a kezed?
- Megvagyok és a kezem is jól van - válaszoltam. A tanár úr leült mellém.
- Ezt örömmel hallom. Tudnál nekem segíteni?
- Miben?
- A hullahopp karikákat és az ugróköteleket kellene elhozni a szertárból. Segítesz?
- Öhm... Persze - feleltem kissé feszengve. - Jaj ne! Tuti, hogy molesztálni akar, vagy még rosszabb... Megerőszakolni! Nyugi, Rebeka! Ha valami olyasmit akarna tenni, akkor jól tökön rúgod - gondoltam magamban, miközben a szertár felé mentünk. Ahogy beléptünk a labdákkal és egyéb dolgokkal teli szertárba, azonnal becsukta az ajtót, ami kattant egyet. Igyekeztem nem pánikba esni. - Most, hogy kettesben vagyunk... - kezdte, miközben rám nézett. Tudtam, hogy mi fog ezután következni, ezért ellenállásba kezdtem. - Na azt lesheti! Engem nem fog molesztálni vagy más mocskos dolgokat tenni velem! Vigyázzon, mert ha bepróbálkozna, akkor ágyékon rúgom! - léptem hátrébb. A tanár úr meghökkenve nézett rám. Aztán... Aztán olyat tett, amit nem hittem volna.

Folytatás következik...

A következő rész tartalmából:
“ Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Na, jó kezdem kínosan érezni magam.
- Te érzed kínosan magad? Hát, akkor én mit mondjak?! - akadt ki, mondjuk jogosan. „

...

“ - Hé! Ez szabálytalan volt! Piros lapot annak a vadbaromnak! - üvöltötte Simon, mire a bíró intézkedni kezdett és odament a 17-es péceli játékoshoz. Valamit beszéltek, aztán a bíró sárga lapot mutatott és mehetett tovább a játék. - Hülye ez az ember?! Nem látta, hogy direkt gáncsolta el?! - hüledezett dühösen Peti.
- Apucinak van pénze - morogtam a lelátón ülve. A fiúk döbbenten néztek rám. - Micsoda?
- Ismerem, Bognár Noelt. A 17-est.
- Honnan? - kérdezte kíváncsian Dávid.
- Hogy, honnan? Ő az exem - válaszoltam egyszerűen. „

---------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Bocsánat, hogy így eltűntem, csak tanulnom kellett és, amikor nem tanultam, akkor az anyósomnak segítettem kint a veteményesnél, hogy nyáron tudjuk árulni a zöldségeket. Lehet, hogy ritkán lesznek részek, mert majd most fogjuk behajtani a tököt, a babot és a borsót meg még kapálni kell. Remélem megértitek. Na de ennyit rólam😅
Vajon mit csinált Levi? Hogy fog sikerülni a fiúk focimeccse? És talán Rebeka elárulja Levinek az igazat? A következő részben kiderül.
By: Mona❤️