Október 15. (Csütörtök)

Reggel Misi keltett. - Ébresztő tökmag!
- Fent vagyok - morogtam, miközben a párnába fúrtam a fejemet. - Naaa, Beki! Ébresztő! - húzta le rólam a takarót.
- Nincs kedvem bemenni! - néztem rá boci szemekkel, de ez nem hatotta meg. - Bocsi, de muszáj. Öltözz fel és, akkor elviszlek - ezzel otthagyott. Morogva felültem az ágyban, majd felvettem a tegnapi ruháimat. - Majd megkérem Misit, hogy menjen el pár cuccomért, amíg anyáék dolgoznak. - gondoltam magamban. Ahogy felöltöztem, a hajamat kifésültem, majd lófarokba kötöttem. Elvettem egy üres füzetet meg egy tollat az asztalról (mivel a sulis cuccaimat is otthon hagytam) és készen álltam többnyire a sulira. Misi a konyhában épp kaját csinált. - Mehetünk? - kérdezte, miközben a kezembe nyomott pár darab becsomagolt szendvicset meg egy ezrest.
- Igen - bólintottam, mire megindultak az ajtó felé. Kinyitotta előttem és mindketten kilépünk rajta. Feltettem a kapucnit a fejemre és úgy mentünk a kocsijához, amit a tavalyi szülinapjára vett a spórolt pénzéből. Nem valami hiperszuper csúcsmodern kocsi, de épp ezért szeretem. Mondjuk, amikor lerobban, akkor pont átkozom, de az mellékes. Beültem az anyós ülésre, Misi pedig a volán mögé. - Amíg anyáék dolgoznak, addig nem tudnád pár cuccomat elhozni?
- De - mosolygott rám halványan.
- Köszi, bratyó - dőltem a vállára.
- Nincs mit, húgi - adott egy puszit a fejemre, majd beindította a kocsit. A suliig az út nagyon lassan és unalmasan telt. Mindketten elvoltunk merülve a gondolatainkba. Vajon rendbe jöhet még a kapcsolatunk anyáékkal? Még mindig nem értem, hogy mégis miért titkolták el ezt előlünk. Hisz... Eddig azt hittem, hogy ők is őszinték velünk. Ezek szerint tévedtem. Misi a suli előtt tett ki engem. - Délután érted jöjjek?
- Igen, köszi. Szia, tesó!
- Oksa, szia Beki! - köszönt el, majd miután kiszálltam, ő elhajtott. Mély levegőt vettem és elindultam Dávidékhoz. - Szia, Rebeka! - ölelt meg vidáman Nati. Felvettem az álarcomat és igyekeztem vidámnak tűnni előttük. - Sziasztok! - köszöntem tetetett visámsággal. - Akkor jöttök a holnapi meccsre? - kérdezte Roli.
- Még nem tudom.
- Naaa, légyszi! Ez lenne az első meccsed, amin láthatsz minket - nézett rám kiskutya szemekkel Zoli.
- Nem ígérek semmit - mosolyogtam rájuk, mire mindketten a nyakamba ugrottak. Csengetéskor bementünk az épületbe. Épp a termünk felé mentem, amikor megláttam a folyosón Levi bá't. Mosolyogva nézett felém, de én elfordítottam a fejem és tovább mentem, mintha nem láttam volna őt. A nagyapámat.

🎤🎤🎤

Az első magyar óra tűrhetően telt, habár a tanár úr jól lebaszott, mert nem volt felszerelésem, de túlélem. Aztán kémián csak néztem ki a fejemből, majd elérkezett a dupla tesi. Én még mindig fel vagyok mentve, szóval a tanár úr bármikor leülhet mellém, hogy beszélgessünk. De nekem semmi kedvem se volt hozzá. Az öltözőben a lányok csevegését hallgattam. Legalább ez elterelte a figyelmemet a problémáimról.
- Elvileg jön hozzánk, majd egy új srác - újságolta izgatottan a c-s Fanni.
- Kajak?! Lehet tudni, hogy hogy néz ki? - kérdezte izgatottan Dorina.
- Passz, de remélem jól fog kinézni.
- Csak nehogy tele legyen pattanásokkal és Harry Potter féle szemüvege legyen - nevetett Tekla.
- Bízzunk benne!
Ahogy végeztek az öltözködéssel, közösen indultunk el a tesi terem felé. Én automatikusan leültem a padra és a többieket figyeltem. A tanár úr névsor olvasást tartott, majd megfújta a sípját, mire mindenki futni kezdett. A tanár úr megindult felém és leült a mellettem lévő üres helyre. Bakker, pedig annyi üres hely volt még!
- Szia, Rebeka - köszönt vidáman a tanár úr.
- Jó napot - dünnyögtem.
- Valami baj van? - tette a kezét a combomra, mire én arrébb csúsztam. A szemem sarkából láttam, hogy Marci folyton felénk bámult, de nem törődtem vele. - Nincs semmi - válaszoltam, miközben igyekeztem tartani a távolságot tőle. De gondolom nem nagyon vette a lapot, mert ismét felém közeledett. - Biztos, hogy nincs semmi? Nekem nyugodtan elmondhatod - felelte, majd kacsintott egyet. Blee, ez a tanár egy pedofil! Ráadásul az unokája vagyok!! Mondjuk lehet, hogy nem tudja, de akkor is... PFÚÚÚJ!! - Köszönöm tanár úr a felajánlást, de nem élnék vele - ültem még messzebb tőle. Mostmár kezdem kapiskálni, hogy anya miért nem akarta, hogy megtudjam az igazat. Azonban Levi bá' ismét közelebb jött hozzám. Magamban fohászkodtam az égiekhez, hogy valahogyan mentsenek ki engem ebből a kínos szituból és bármire hajlandó lennék érte. Ehhez nem kellett olyan sok idő, mert hirtelen egy fájdalmas (vagy éppen szimulált) ordítást hallottunk és mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Marci feküdt a földön a lábát fogva.
- Jaaaj a lááábaaaam! - óbégatott.
- Mi történt? - rohant oda Marcihoz, mire hálát mondtam neki némán.
- Begörcsölt a vádliiim! - fogta a lábát. Hm... Látszik, hogy az édesapja színész, mert ő is örökölt tőle ezt-azt.
- Mutasd.
- Nee! Nagyon fáj és nem szeretném, hogyha hozzáérne! Pröbálja inkább a... A telepatikus gyógyítást!
- Telepatikus gyógyítást?
- Pontosan! Az a leghatékonyabb kezelés! - bizonygatta Marci, mire én a fejemre csaptam. Ez hülye!
- Hogy kell csinálni?
- Hát mondja ki, hogy milyen baja ne legyen a páciensnek és erősen koncentráljon arra a dologra.
- Ne görcsöljön a vádlid - mondta ki furcsán a tanár úr. - Nem koncentrál elég erősen! Jobban!
- Ne görcsöljön a vádlid! - mondta valamivel magabiztosabban.
- Úristen! A tanár úr megtanulta a telepatikus gyógyítást! - hüledezett Marci, mire Dominik elkezdett röhögni, de Leó oldalba bökte és felém biccentett a fejével. Láttam rajta, hogy nem érti a szitut, majd Sanyi magyarázott neki valamit, mire leesett neki a dolog. Alig tudtam elhinni, hogy kimentettek a helyzetből. Marci időközben lábra állt és vadul hálálkodott a tanárnak. A dupla óra végén megakartam volna neki köszönni, de hamar távozott. Az öltöző felé mentem, de Levi bá' megállított. - Rebeka, szeretnék beszélni veled - nézett rám komolyan, mire nemlegesen megráztam a fejem.
- Bocsánat, de órára kell mennem - tártam szét a kezeimet és tovább mentem volna, de megfogta a vállam.
- Kérlek!
- Most nem érek rá! És örülnék neki, hogyha elengedne!
- Nagyon fontos dolgot szeretnék mondani neked!
- Tanár úr, nekem nincs időm erre! - mondtam hangosabban, hogy hátha valaki meghallja a burkolt segélykérést.
- Csak egyetlen egy perc - könyörgött.
- Jó napot, tanár úr! Szeretnék kérdezni öntől valamit - hallottam Roli hangját. A megmentőm!
- Mondjad.
- Ön szerint ki nyerne egy box meccset? Egy kenguru vagy egy gorilla? - kérdezte, mire én lassan és feltűnés mentesen leléptem. Ahogy elhagytam a látóterét, azonnal rohanni kezdtem. Nem néztem a lábam elé, és egyenesen beleütköztem valakibe. Az a valaki pedig Dávid volt.
- Bocsi, de sietnem kell! - kerültem ki és elrohantam. A termünkbe belépve azonnal a helyemre ültem és a fejemet a padra hajtottam.
- Jól vagy, Rebeka? - kérdezte aggódva Szandi. - Igen, persze - bólintottam.
- Mit akart Levi bá'?
- Állítólag beszélgetni.
- Aha, aztán szépen megrakott volna a szertárban - forgatta a szemeit Tekla.
- De szerencsére nem történt semmi ilyen - válaszoltam. Ebben a pillanatban érkezett meg hozzánk Marci is. - Hé... Köszi, hogy megjátszottad a lábgörcsöt - köszöntem meg Marcinak hálásan.
- Semmiség, de jössz nekem eggyel - felelte, mire bólintottam, hogy oké.

🎤🎤🎤

A nap hátralevő része unalmasan telt. Suli után kint vártam Misit, hogy megjöjjön végre értem. - Minden okés? - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. Hátra néztem és Dávid állt előttem. Visszafordultam és az utat figyelve válaszoltam. - Persze, miért?
- Csak mert, úgy elrohantál a negyedik óra utáni szünetben a folyosón. Ugye nem bántott senki? - méregetett gyanakodva. - Pff, ugyan már! Mégis ki bántana engem? - erőltettem nevetést. - Mondjuk Szilveszter?
- Ajj már! Tanév eleje óta nem is láttam.
- De még láthatod. Csak annyit szeretnék kérni, hogy vigyázz magadra! Jó?
- Oké - sóhajtottam. Dávid egy halvány mosoly kíséretében átölelte a vállamat. - Anyudékra vársz?
- Uhm... Ööö... Nem. Hanem a bátyámra.
- Igen? Tesós programot csináltok?
- Úgyis mondhatjuk - válaszoltam.
- Csak azt nem tudom, hogy pontosan meddig fog tartani... - gondoltam magamban. Ekkor megérkezett Kék Villám (Misi így szokta hívni a kocsiját). - Hát, akkor... Holnap tali!
- Oké, szia!
- Szia - köszöntem el tőle és beültem a kocsiba. Becsuktam az ajtót, bekötöttem a biztonsági övet, majd az arcomat a tenyerembe temettem.
- Jól vagy?
- Aha, csak elfáradtam. Hosszú és szar nap volt a mai - néztem rá fáradtan. Direkt nem említettem neki a tesis incidenst, mert féltem, hogy akkor megöli a nagyapánkat, amiért egy egész kilencedikes évfolyam előtt rámászott a saját unokájára (az mellékes, hogy nem tud erről). Az út csendben telt Misi lakásáig. A csomagtartóból kivettük a cuccaimat, majd felmentünk a lakására. Én bementem az ideiglenes szobámba és leültem leckét írni. Mikor kész lettem, kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. - Mit csinálsz? - kérdezte Misi a hátam mögül. - Valami kaját keresek.
- Főzzek spagettit?
- Az jó lenne, mert farkas éhes vagyok.
- Oksa, akkor segíts - borzolta össze a hajamat, mire csak kinyújtottam rá a nyelvem. Előszedtünk két fazekat, egyet a tésztának, egyet pedig a szósznak. - Milyen volt a próba? - érdeklődtem Misitől.
- Elment, habár anya kicsit ki volt akadva miattad.
- Nem kérdezett semmit?
- De, kérdezte, hogy nálam vagy-e. Erre azt válaszoltam, hogy igen és ma elviszem pár cuccodat, mert te is kiakadtál tegnap és hirtelen felindulásodból minden fontos holmidat otthon hagytad.
- És? Mit mondott?
- Azt, hogy teljes mértékben megérti és, hogy maradj amíg jól esik. De reméli, hogy a szombati előadásra elmész. Még nagyon sajnálják, hogy nem árulták el nekünk az igazat, csak nem akarták, hogy megtudjuk milyen ember is a nagyapánk bla bla bla...
- Ó, ne aggódj! Mostmár én is tudom, hogy ő milyen. Nagyon is tudom, hogy milyen ember! - gondoltam magamban. Misi bekapcsolt a Spotify-on egy random albumot és zenére főztünk. Ahogy kész lett a spagetti leültünk enni. - Volt ma tesid?
- Volt - feleltem miután lenyeltem egy adag tésztát. Rossz volt visszagondolni a tesi órára. Még a hideg is kirázott. Brr! - Elmondtad neki az igazat?
- Nem, mert... Nem volt rá alkalmam, ugyanis a többieknek mért fel valami tesis dolgot.
- Valami tesis dolgot? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.
- Asszem a kötél mászást, már nem emlékszem.
- Aham... Mikor akarod elmondani neki?
- Nem tudom.
- Beki! Tudod, hogy minél előbb el kell mondanod neki.
- Tudom, csak nem tudom, hogy hogyan kezdjek majd hozzá.
- Egyszerűen! Hívd félre, hogy kettesben legyetek és mondd el neki az igazat - mondta. Persze ő könnyen beszél, hisz nem rá nyomult a tanár, hanem rám. Vajon mi lenne, ha kettesben akarnék beszélni vele?? Tuti félreértené és úgy venné, hogy zöld utat kapott felém. Azt meg nem akarom! - Beki, minden oké? - rázott ki a gondolataimból Misi. - Hm? Ja! Igen, persze! Minden okés - néztem rá, mire ő kissé gyanakvóan nézett rám. - Nagyon furcsán viselkedsz mióta elhoztalak a suliból. Biztos, hogy minden rendben volt? Nem történt semmi?
- Biztos. Meg ha történt volna valami különös, akkor úgy is elmondanám neked, nem igaz?
- De, csak aggódok érted.
- Mivel a kishugod vagyok, és a nagytesók mindig vigyáznak a kistesójukra - adtam egy hatalmas cuppanós puszit a bátyámnak.
- Ez igaz és ezért is aggódom érted.
- Nincs miért aggódnod - mosolyogtam rá, majd az üres tányéromat elmostam és elmentem tusolni. Gyorsan megfürödtem, majd levágtam magam a nappaliban lévő kanapéra és unottan kapcsolgattam a tévét. Mivel nem találtam semmi érdekeset, ezért megállapodtam a Magánnyomozóknál és azt néztem. Épp az a rész ment, amikor egy kisnövésű pasast akarnak eltenni láb alól. Időközben Misi is csatlakozott hozzám. Ketten néztük a tévét. Nem tudom mikor, de talán a vége felé már kezdtek leragadni a szemeim. Még arra emlékszem, hogy Misi terített rám egy pokrócot és tovább nyomogatta a tévét. Aztán elnyomott az édes álom.

---------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Levi pedofil lett(?!), Marci tettette a vádli görcsöt, hogy Levi békén hagyja Rebekát, de Rebeka viszont nem mondta el Misinek a történteket. Vajon jól tette vagy pedig bonyodalmakat fog okozni közte és Misi között? És Rebeka elmegy a szombati előadásra tudván, hogy a szülei ott lesznek?

By: Mona❤️