Október 14 (Szerda) 1/2

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Lassan kimásztam az ágyból és csoszogva mentem a szekrényemhez, hogy kiválasszam a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem utána a hajamat lófarokba kötöttem. Megnéztem magam a tükörben, majd fogtam a táskámat és lementem a konyhába reggelizni. Apa épp a telefonján nézett valamilyen zenés videót, majd mikor egy idő után kb a felénél elhallgatott és huzamosabb ideig csend volt, rájöttem, hogy csak egy reklám volt. - Jó reggelt apu! - köszöntem apának.
- Jó reggelt, hercegnő - nézett rám vidáman apa. Mivel nem voltam éhes, ezért csak megittam egy pohár narancslevet, majd fogtam a deszkámat és elköszöntem apától. Ahogy kiléptem az ajtón kissé megborzongtam a hűvös időtől, de még alkalmas volt az idő a deszkázásra. Bedugtam a fülembe a fülesemet és elindítottam egy zenét. A zenét hallgatva suhantam a suli felé, ahol még csak Dávid állt egyedül.
- Szia, Rézi - vigyorgott felém, amikor észrevett engem. - Szia, Dodi - viszonoztam az üdvözlést. - Van valami programod péntek délutánra?
- Nem tudok róla. Miért?
- Csak mert Roli és Zoli elhívta az egész bandát a meccsükre.
- Én nem értek a focihoz az a baj - ismertem be kelletlenül.
- Ne aggódj, Gréti sincs teljesen tisztában vele. Pedig a bátyja is focista.
- Azta!
- Na, nincs kedved jönni?
- Nem tudom... - húztam el a számat.
- Kikkel játszanak?
- Asszem a Péceliekkel játszanak - mondta, mire mély levegőt vettem. Remek, pont velük kell játszania Roliéknak! Ugyanis az exem abban a csapatban van benne. - Még átgondolom, jó?
- Rendben, de nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz - mosolygott rám kedvesen. - Jó.
- Sziasztok! - hallottuk Nati hangját.
- Szia! - köszöntem neki vidáman, mire mosolyogva ölelt meg.
- Mizu? - kérdezte Nati. - Épp a srácok pénteki meccsére hívtam meg Bekit - felelte Dávid. Mivan?? Most komolyan becézett?! - Beki? Te tényleg becéztél, Dodi? - kérdeztem kikerekedett szemekkel. - Igen... Talán baj?
- Nem, csak nem szeretem, ha becéznek... - feleltem, mire eszembe jutott mit mondott tegnap Dávid.
"Nem szereti, ha becézik." Biztos csak véletlen egybeesés. Időközben a többiek is csatlakoztak hozzánk.
- Akkor, ki jön a szombati meccsre? - érdeklődött vigyorogva Zoli.
- Én nem tudok, mert a mamámnak lesz a szülinapja - mondta szomorúan Kinga. - Nem gond, a legutóbbi meccsen is elaludtál - röhögött fel Peti, mire Kinga a vállába boxolt.
- Azért megnéztem volna, hogy te ébren tudnál maradni, hogyha egész este tanulsz egy olyan dolgozatra, amin a félévi jegyed múlik - vágott vissza Kinga. - Persze - vágta rá Peti, majd hozzá tette. - Mert nem tanultam volna egy fontos meccs előtti éjszakán - röhögte el a végét.
- Na látod, ez a különbség kettőnk között. Nekem fontos a tanulmányi átlagom, míg neked csak a foci a fontos.
- Tehetek én erről? A foci jobban leköt, mint a tanulás.
- Hát... Nem belőlem lesz közmunkás.
- De nem is belőlem, mert belőlem egy király focista lesz - vigyorgott Peti, mire Kinga csak a szemeit forgatta.
- Szerintem menjünk, mert mindjárt csengetnek - vetette fel Gréti, mire mind egyetértettünk és bementünk a suliba. Én fizikával kezdtem. A termünk felé mentem, de valaki gyengéden megfogta a karomat. Dávid volt az. - Szombaton mit csinálsz?
- Színházba megyek. Miért?
- Csak érdekelt. És mit nézel meg?
- A Lili bárónőt - feleltem. - Anya is szerepel benne és ő játssza, majd Clarisse művésznőt.
- Gondolom anyukád összes előadásán ott vagy.
- Hát igen. Előbb voltam színházban, mint ahogy beszélni vagy járni tudtam volna. A lovaglást pedig már totyogós koromban kezdtem - mosolyogtam rá.
- Azta. Te akkor nem vagy semmi - nevetett Dávid. - Hát... Ez vagyok én - zártam szét a karjaimat mosolyogva. Dávid csendben figyelt engem és mosolygott. Vajon mire gondolhat most? Már épp meg akartam kérdezni, de ekkor csengettek.
- Jó órát, Hubbabubával. Szia, Rézi!
- Szia, Dodi - köszöntem el tőle és bementem a terembe. Automatikusan a helyemre mentem. A mellettem ülő Marci a telefonját nyomkodta. Csengetéskor bejött a tanár úr és elkezdődött az óra. Fizika után dupla tesink volt. Átmentünk az öltözőbe, ahol lepakoltam a cuccomat és egy darabig hallgattam a lányok beszélgetését. - Fhú, de utálom Gyuriczát! - panaszkodott az egyik c-s lány. - Szerintem őt mindenki utálja - nevetett fel Tekla. - Ezzel egyetértek. Valamelyik nap láttam, hogy kissé inbolyogva sétált a folyosón. Tuti volt benne valamennyi pia.
- Ha a suliban lenne szondáztatás, akkor tuti be se jöhetne.
- Akkor ki is rúgnák szerintem.
- De ezt nem veszi észre a diri? - kérdezte a b-s Dorina.
- Tanár hiány van és ezért nem rúgja ki. Gondolom - elmélkedett Szandi. Még egy ideig hallgattam őket, majd bementem a tesi terembe, ahol pár fiú focizott. Leültem a lelátóra és onnan figyeltem őket. Láttam Levi bá't is és valami feltűnt nekem rajta. Ugyanolyan elmélyülten figyelt valamilyen lapot, ahogyan anya szokta nézni a szövegkönyvét, amikor tanulja az adott előadásokra. Biztos véletlen egybeesés, hisz Márkó is szokott így nézni. Vagy talán az övé kicsit másabb. Amikor felnézett a lapból a tekintete rajtam állapodott meg. Láttam valamit a tekintetében. Nem tudom megmondani, hogy mi lehetett az, de láttam. Csengetéskor bejöttek a többiek is és egy névsor olvasás után elkezdtek futni. A tanár úr feljött a lelátóra és leült mellém.
- Szia, Rebeka - köszönt a tanár úr.
- Jó napot, tanár úr.
- Hogy van a kezed?
- Már jobban. És ön, hogy van tanár úr?
- Fogjuk rá, hogy jól.
- Miért baj van? - érdeklődtem kíváncsian. Levi bá', csendben nézett rám és láttam rajta, hogy azon gondolkodik, hogy elmondhatja-e nekem mi nyomja a lelkét. Végül mélyet sóhajtott. - Szeretném jóvá tenni a hibáimat, amiket régen elkövettem. Szeretném visszakapni a családomat, szeretném látni a gyerekeimet és örülnék neki, ha az unokáim tudnák, hogy a nagyapjuk él! Hogy tudják azt, hogy nem tűnt el, hogy nem halt meg és tudja azt, hogy közelebb van hozzájuk, mint ahogy azt eltudnák hinni. Szeretném őket megölelni, szeretnék egy puszit adni az arcukra vagy a fejükre és azt mondani nekik, hogy büszke vagyok rájuk! Büszke vagyok rájuk, mert eddig oly sok mindent elértek, de én ezt nem úgy mondhattam el nekik, mint egy nagypapa, hanem mint egy tanár! Hiányzik a lányom és a fiam is! De mindketten gyűlölnek! Igaz jogosan, de a fiam csak hallomásból utál engem, mert csak hallotta azokat a dolgokat, amiket tényleg tettem, mert még egy éves se volt. De a lányom látta, hogy miket tettem és ő tényleg jogosan utál. A volt feleségemről meg ne is beszéljünk, hisz vele tettem ezeket a szörnyű dolgokat! Szeretnék eléjük állni és bocsánatot kérni tőlük! És szeretném ha az unokáim ne úgy nézzenek rám, mint egy öreg és zsémbes tesi tanárra, hanem, mint a nagyapjukra, aki csak a hibáit szeretné jóvátenni - fejezte be a tanár úr. Kissé elérzékenyültem ezen és a szívem is összeszorult tőle. Nagyon bánthatja az, ami évekkel ezelőtt történt, ha így elmondta nekem. - Ne haragudj, nem akartalak ezzel untatni.
- Nem untatott, különben is én kérdeztem rá.
- Igaz. Köszönöm, hogy elmondhattam végre valakinek. Tudod... Az édesanyám 10 éve halt meg, a húgaim pedig külföldön élnek és már nagyon nincs idejük az öreg bátyjuk panaszkodására, hisz már mindkettőjüknek van családja.
- Mi lenne, ha segítenék? Segíthetnék megtalálni a családját és akkor mindenki boldog lehetne! - pattantam fel a padról, ahogy kimondtam a briliáns ötletemet. Levi bá' erre csak a fejét csóválta. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
- De miért? Ha tényleg szereti önt a családja, akkor ki békülhetnének. A gyerekei és az unokái is boldogok lehetnek.
- Ez nem olyan egyszerű, Rebeka. Tudod... vannak bonyolult dolgok is az életben.
-Tudom, de szeretnék önnek segíteni.
- Ez kedves tőled, de nem szeretnélek bajba keverni téged. A szüleid így is elég pipák rám a baleseted miatt.
- Ez nem igaz! - tagadtam gyorsan, de csak egy lesajnáló tekintetet kaptam válaszul. - Mindketten tudjuk, hogy nem kedvelnek engem. Te is láttad az édesapád reakcióját a kórházban.
Erre nagyon nem tudtam mit mondani, mert igaza volt. A tesi órákat csendben ültek végig és a megoldáson gondolkodtam, hogy hogyan tudnék segíteni a tanár úrnak, hogy megtalálja a családját. Dupla tesi után bementem az öltözőbe a cuccomért és elindultam a termünkhöz, azonban a folyosón valaki hátulról eltakarta a szememet, mire rémülten gyomron könyököltem az illetőt. - Édes narancsos mákos rétes! - nyögött fel fájdalmában Roli, majd meghallottam Peti és Zoli nevetését. - Na mivan Roli? - kérdezte röhögve Zoli. - Csontos a könyököd, mondták már? - címezte nekem a kérdést Roli. - Ne haragudj, csak azt hittem, hogy más vagy.
- Ahaaa! Szóval mást akartál így leszerelni! - nézett rám sejtelmesen Peti. - Nem, te dinka! - nevettem el magam. - Tutkó?
- Igen, tutkó - bólintottam mosolyogva. - Remélem jössz a pénteki meccsünkre - vigyorgott Zoli.
- És ennek nem csak mi örülnénk - kacsintott Roli, mire én kérdő tekintettel néztem rá.
- Na, de mi megyünk, mert olaszunk lesz. Cső, Rebeka! - köszöntek el a srácok és sietősen távoztak. Értetlenül néztem utánuk, ám ebben a pillanatban valaki megkocogtatta a vállamat. Hátranéztem és megláttam Dávidot. - Szia!
- Szia! Mizu?
- Ó, semmi csak szegény Rolit gyomron könyököltem - feleltem kínosan. - Azt meg, hogy csináltad?
- Hát úgy, hogy hátulról eltakarta a szemem, én pedig reflexből belé könyököltem - meséltem röviden.
- Jobb lesz, ha megszokod, mert Roli ilyen. Vagy... jobb lenne, ha ő szokná meg az ilyen megnyilvánulásaidat? - gondolkodott hangosan, mire csak vállat vontam. - Akkor inkább mindketten szokjuk meg a másik szokásait. De én megyek bioszra. Szia, Dodi!
- Szia, Rézike - vigyorgott utánam és már tovább is ment. Ahogy beléptem a termünkbe rögtön a helyemre mentem. Leültem és elővettem a rajz füzetemet és egy táncos lányt kezdtem el rajzolni, ahogy épp a levegőben spárgázik. Csengetéskor többen csődültek be a terembe és Marci is levágta magát a mellettem lévő székre. Kb olyan 5 perccel később Gyuricza is megtalálta a termet. - Mindenki nyissa ki a könyvét a 68.oldalon. Ma az emberi test a téma - mondta a tanárnő, mire többen értetlenül néztünk rá. - Öhm tanárnő! - szólalt meg Tekla. - De először is a 68.oldalon az állatok szaporodása található, másrészt pedig mi még mindig a nyitva- és zárvatermő növényeknél járunk - világosította fel Gyuriczát. - Ne feleseljen velem kisasszony!
- Dehát nem is feleseltem - lepődött meg a lány. - És ne is emelje fel a hangját, különben szkata... szaktanárit kell adnom! - csuklott el a hangja. Mivel Tekla nem akart megkockáztatni egy szaktanárit ezért inkább csendben maradt, habár látszott rajta, hogy lenne még némi mondanivalója a tanárnőnek. Biosz után (végül mégiscsak a nyitva-és zárvatermő növényeket vettük) a szünetet az udvaron töltöttem a többiekkel és elmeséltem nekik, hogy mi történt bioszon. - Mindig is tudtuk, hogy bolond az a nő - vihogott Zoli és Peti. - Hát nem a tisztaságáról híres. Már ha érted mire gondolok - nézett rám jelentőségteljesen Gréti. Értettem mire gondolt. Nem veti meg az alkoholt. - De azért ez még semmi, ahhoz képest, hogy tavaly egy hétfői napon olyan részegen jött be a suliba, hogy elaludt a tanári wc-ben és a takarítónő azt hitte, hogy neki kampec - vette át a szót Peti.
- Jézusom! Hogyhogy nem rúgták még ki?
- Azt rebesgetik, hogy még egyetlenegy húzása van. Ha mégegyszer olyan csatak részegen jön be, akkor kirúgják.
- Adná az ég! - tette össze a két kezét Roli. Csengetéskor gyorsan rohantam a termünkbe, mert nyelvtan következett a dementorral. A tanár úr utánam pár másodperccel érkezett meg. - Hiányzó?
- Somogyi Csilla, Nagy Kolos és Péter Árpád hiányzik - mondta a hiányzókat Pisti. Dementor beírta őket, majd elkezdte ledarálni a tananyagot. Egész nyelvtananon csak a dementor hangját és a táblánál súrlódó kréta hangját lehetett hallani. Mikor véget ért az óra, mi fellélegezhettünk, amint elhagyta a termet a tanár. - Remélem még az idén nyugdíjba megy - mondta Leó.
- Csak az idén? Én már annak örülnék, ha inkább a héten! - kontrázott Sanyi. - Jajj, fejezzétek már be! Hiába akarjuk, hogy elmenjen, de mindenki tudja, hogy nem fog lelépni időnap előtt - szólt a fiúkra Tekla.
- Ünneprontó - morogta Dominik, miközben összeszedte a cuccát, hogy átmenjünk a kémia terembe. Kimentünk a teremből és elindultunk. A folyosón láttam Dávidot és Natit, épp beszélgettek. Mivel nekem háttal álltak, ezért nem látták engem. Gondoltam odamegyek hozzájuk, ám ahogy halló távolságba értem meghalltottam a beszélgetésüket.
- Ugyan már Dave! Tudom, hogy bejön neked!
- Ugyan már Nati! Ne beszélj hülyeségeket.
- Persze persze, tudom én!
- Dehogy tudod.
- De bizony. Tudom, hogy bejön neked Re...
- ...gina - fogta be Nati száját. - Regina jön be nekem. Értem, világos, felfogtam! - hadarta Dávid, miközben a keze még mindig Nati száját takarta el. Nati valamit mormogott, de nem értettem, hogy mit. - Öhm... Sziasztok - köszöntem nekik, mire Dávid gyorsan elengedte Nati száját. - Szia, Rézi!
- Blee! Dave, többet ne nyomd az izzadt tenyeredet a számhoz! - boxolt a vállába Nati. Kissé furcsán néztem rájuk. - Hogyha zavarok, akkor szóljatok nyugodtan.
- Jajj, nem zavarsz, csak Regináról beszélgettünk - forgatta a szemeit unottan Nati.
- Nemár! Te is tudod, hogy kicsoda ez a bizonyos Regina?
- Csak hallomásból - felelte lazán.
- Aham... Milyen órától lesz?
- Nekem fizika - válaszolta Nati.
- Nekem meg angol. És neked? - kérdezte Dávid. - Kémia utána pedig egy infó és vége a napnak.
- Az szuper, ha gondolod, akkor megvárhatnálak - ajánlotta fel Dávid.
- Nem muszáj, mert még hazafelé be kell ugranom a boltba venni néhány csajos dolgot.
- Úú, mehetek veled?! Nekem is venném kéne pár dolgot - csillagnak fel Nati szemei. - Persze - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ezaaaz csajos shoppingoláás! - ugrált vidáman. Ezen elnevettem magamat. Csengetéskor bementem a kémia terembe. Joós tanárnő már bent volt és a fiúkat próbálta fegyelmezni.
- Maradjatok már csendben! Leó, tedd el a szendvicsedet! Sándor, most azonnal fejezd be ennek a borzalomnak a bömböltetését! Dominik, te meg ne hintázz a székkel, mert hátra fogsz esni! - kiabált velük a tanárnő. Szegényt megsajnáltam, mert a fiúk tovább folytatták, amit épp csináltak. Ekkor megköszörültem a torkomat és rájuk szóltam.
- Most azonnal fejezzétek be, különben kiviszlek titeket a lovardába és Vihar fog átvágtatni a gerinceteken! Világos voltam?! - kiabáltam, mire kissé rémülten abbahagyták, amit csináltak.
- Köszönöm Rebeka - nézett rám hálásan a tanárnő, mire én csak mosolyogva biccentettem és leültem a helyemre. Egész órán a füzetünkbe írtunk. Óra végén átmentünk az infó teremhez. - Tanár úr! Nem lehetne, hogy most kezdjük el az órát és akkor hamarabb elengedne minket? - kérdezte boci szemekkel Szandi.
- De, gyertek be - mosolygott ránk, mire mi ujjongva mentünk be. Mindenki leült a gép elé és elkezdtünk a word-el dolgozni. Óra végén előtt 15 perccel pedig elengedtek minket. Én ráérősen sétáltam a folyosón, mert Natira vártam, hogy elmenjünk a plázába. Megálltam az aulában és a telefonomon görgettem végig a közösségi oldalakat. Csengetéskor felkaptam a fejemet és a folyosót bámulva kerestem Natit, aki hamar felbukkant a tömegben. Megöleltük egymást, majd elindultunk a közeli plázába. Bementünk a dm-be, ahol Nati arcradírt, arc tonikot és Labellót vett, én pedig vattakorongot vettem, smink lemosót és arcmaszkot vettem. A dm-ből átmentünk az egyik kávézóba és beültünk beszélgetni.
- Szerintem a tesi tanár meg fog buktatni engem félévkor és évvégén is - panaszolta Nati.
- De miért? - kérdeztem miközben belekortyoltam a cappuccinomba.
- Mert utálja az apámat és a nagyapámat is - forgatta a szemeit.
- Szerintem ez azért elég szemét dolog tőle, hogy csak ezért utáljon téged és megbuktasson.
- Hát az! Már apa is volt bent nála nem egyszer, hogy beszéljen a fejével, de akkor mindig az ő szeretett és szent pici lánykáját hozta fel, aki már évek óta felé se néz. Mondjuk nem is csodálkozom azon, hogy nem keresi a lánya. Amilyen mogorva alak a tanár úr.
- De miért hozta fel a lányát?
- Mert még kilencedikben bele volt zúgva apába. Csak ők elköltöztek Bostonba és előtte való nap csúnya dolgokat mondott Levi bá' lányának. Egyszer Rómában is találkozott a volt osztályával, mert nyertek egy jutalom utat Olaszországba, de ez most lényegtelen. Na szóval, találkozott a tesi tanár lányával. Összevesztek, mire apa kicsit bevadult és valamit csinált a lánnyal, mire a kereszttesója leütötte az apámat és elküldte a búsba. Aztán tizedikben visszament a volt osztályába és akkor elmondta neki, hogy ő is szerelmes volt belé, de nem tudta, hogy visszamegy-e még és ezért lökte el magától. Aztán valamikor októberben a lány átiratkozott egy zenetagozatos gimibe és itt a sztori vége - fejezte be a mesélést Nati. - Ezt nem mondod komolyan!?
- Dede.
- De, miért iratkozott át?
- Mert a tesi tanár majdnem megverte, annyira be volt baszva. De mivel első alkalom volt ezért, csak egy figyelmeztetést kapott és nem rúgták ki. De apáék osztálya ezután teljes szívéből utálta a tesi tanárt. Mondjuk ezen nem csodálkozom.
- Akkor igaz a pletyka... - képedtem el.
- Igen - bólintott Nati. - Ráadásul a lányának a párkapcsolata is ráment, de ezt követően összejött a legjobb barátjával és gimi végéig biztosan együtt maradtak, habár volt néha kisebb vagy nagyobb vitájuk de, együtt maradtak. Ami már utána volt azt nem tudom - fejezte be Nati. Döbbenten néztem rá. - Nem tudod véletlenül, hogy hogy hívták a lányt? Mert gondolkodtam rajta, hogy összehoznék nekik egy találkozót, hogy megbeszéljék a dolgokat, hátha kibékülnének.
- Hát nem tudom... Az egyik osztály találkozójukon megbeszélték, hogyha a gyerekeik megismernék egymást és tudják a sztorit, akkor ne beszéljenek róla, mert a tesi tanár lánya nem akarja megtudni, hogy ki is az ő gyerekének a nagyapja.
- Jajj, Nati! Kérlek! - néztem rá boci szemekkel. Nati sóhajtott egy nagyot.
- Oké, elmondom - felelte mire boldogan néztem rá. - Szabó V... - nem tudta végig mondani, mert egy kb harmincas éveiben járó férfi jelent meg mellettünk. - Szia, kincsem! - köszönt mosolyogva Natinak.
- Szia apu!
- Jó napot! - köszöntem Nati apukájának. - Szia, Varga Tamás vagyok.
- Pósa Rebeka - mutatkoztam be én is.
- Ó, szóval te lennél Vivi és Gabesz lánya?
- Igen.
- Ne haragudjatok, hogy megzavartam a csajos beszélgetést, csak szeretnék édesanyádnak venni valamit és kéne a segítséged - intézte a mondat utolsó felét a lányának. - Rendben. Remélem nem haragszol Rebeka - nézett rám Nati. - Nem, úgyis indulnom kéne haza. Viszlát és szia Nati! - öleltem meg a barátnőmet. - Tegezz nyugodtan - mosolygott rám az apukája. - Rendben, akkor sziasztok - köszöntem el tőlük, majd fogtam a cuccomat és elindultam haza. Egész úton Nati történetén járt az agyam. Igaz a pletyka, miszerint a tesi tanár megütötte volna a lányát, aki ezért haragszik rá. Legalább már tudom, hogy V betűvel kezdődik a neve. Több, mint a semmi. Otthon köszöntem apának, aki a konyhában sürgölődött.
- Anya?
- Bent kellett maradnia, mert kicsit elhúzódott a próba.
- Rendben, felmegyek a szobámba.
- Okés - adott a fejemre egy puszit. Felmentem  a lépcsőn és beléptem a szobámba. Rögtön a laptopomhoz mentem. Beléptem a Google-ba és a keresőbe beírtam, hogy "Szabó V". Erre több találatot is kiadott. Szabó Viktor, labdarúgó; Szabó Vivien, írónő; és beadott egy kis címkét is a wikipédián, ami... ami anya wikis oldala. Pósa Vivien, színésznő. Rámentem az oldalára és megnéztem, hogy mit írnak róla. Az érdektelennek tűnő részeket átfutottam, majd megláttam a fontosabb adatokat.
Születési név: Szabó Vivien Tímea
Házastársa: Pósa Gábor
Szülei: Pécsi Tamara
              Szabó Levente
Na, ennél a résznél kissé ledöbbentem. Oké, lehet sok Szabó Levente. Olvassunk tovább.
Családja:
Édesapja egy budai gimnáziumban (Szent Márk olasztagozatos gimnázium) testnevelés tanárként dolgozik 38 éve. Édesanyja pedig egy sikeres cégnél titkárnő 10 éve.
Ahogy az első mondatot elolvastam sokkot kaptam. LEVI BÁ' A NAGYAPÁM?!

---------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Kicsit megkésve, de mindenkinek boldog új évet😅🎉 Kiderült a nagy titok, hogy Levi Rebeka nagyapja. Vajon, hogy fog megbírkózni ezzel Rebeka? Haragszik, majd a szüleire? És vajon Levi is tudja, hogy Rebekához több szál fűzi, puszta tanár-diák kapcsolatnál?

By: Mona❤️