Szeptember 1. (Kedd)

Reggel az ébresztőmre ébredtem. Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrényemhez rohantam. Lekaptam az ünneplőmet a vállfáról és magamra rángattam. Mikor már a testemen simult a ruha, a tükörhöz mentem, hogy megnézzem, hogy áll. Az ünneplő egy a suli címerével ellátott sötétkék blúzból, ugyanolyan sötétkék, térdig érő egyenes, hátul lépéshasítékos szoknyából és egy suli címerével ellátott sálból állt. Ha pontoznom kéne, akkor az ötből 3,5-et kapna (nem jó, de nem is tragikus). A hajamat befontam, tettem fel egy kis szempillaspirált és a kis táskámmal siettem le a lépcsőn. Apa csinált nekem reggelit, mert anyunak korábban kellett bemennie a színházba, mondjuk mindig korán indul, hogy időben beérjen, hisz sajnos nem a sarkon van a színház.
- Jó reggelt, apu! - mosolyogtam apára.
- Neked is kincsem! - adott egy puszit. Leültem és ettem pár falat palacsintát, de a felét ott hagytam. - Tele vagyok. Most megyek, majd sietek haza! - adtam egy puszit apának és fogtam a deszkámat, majd kirohantam az ajtón. Kint lecsaptam a járdára, ráálltam és hajtani kezdtem magam. A lágy szellő szinte simogatta az arcomat.
- Szervusz, Rebeka - köszönt a szomszéd Sári néni. - Csókolom! - köszöntem vissza mosolyogva és tovább gurultam a suliba. Deszkával hamar odaértem. Megálltam a fekete kovácsoltvaskapu előtt és csak néztem az épületet. Mély levegőt vettem és bementem az iskolába. Egyből a paravánhoz mentem, hogy megtudjam melyik terem lesz a miénk. Első emelet 19-es terem. A deszkámmal a kezemben mentem fel a lépcsőn és kérdő tekintettel néztem végig a folyosón. - Mit keresel virágszál? - hallottam egy mélyebb fiú hangot. Felnéztem az illetőre, aki volt vagy két méter magas. A haja fekete volt, a szemei pedig sötétbarnák.
- A 19-es termet. Megtudnád mondani, hogy merre van?
- Megmutatom - mosolygott le rám és elindult a folyosó vége felé, majd az utolsó előtti teremnél állt meg.
- Ez lenne az.
- Nem szoktad beverni a fejed?
- Mi? - kérdezte kissé zavartan a srác.
- Hát az ajtó keretbe. Nem szoktad beverni a fejed, mert nem vagy olyan alacsony...
- Nem szoktam beverni a fejem, de emiatt ne aggódj hercegnő.
- Nem vagyok hercegnő - vágtam vissza. Ezen a srác csak elnevette magát. - Kösz, hogy elvezettél idáig. Gondolom még látjuk egymást, legalábbis én téged foglak még látni, mert te tuti kifogsz tűnni a tömegből - vigyorogtam rá és a terembe mentem. Páran ültek bent csupán. Tanakodva néztem szét és leültem az ablak felőli padsor utolsó belső padjába. Elővettem a vázlat füzetemet és abba kezdtem firkálgatni. Csengetéskor többen jöttek be a terembe és egy idős nő is bejött. - Jó reggelt! A nevem Radó Mária és én vagyok az osztályfőnökötök valamint a matematika tanárotok - mutatkozott be, majd bekapcsolta a tévét és megjelent benne a diri, aki köszöntötte a kilencedikeseket, valamint a többi felsőbb éves diákot, majd az ig. helyettes darálta le a házirendet, majd elsötétült a kép. A tanárnő kikapcsolta a tévét és hozzákezdett a fontos dolgokhoz. Kiosztotta a diákunkat, kiosztotta az órarendet, felírta a táblára a telefonszámát és egy csomó dolgot mondott. A harmadik osztályfőnöki órán, pedig ismerkedtünk. Összesen huszonegyen vagyunk ebből tíz lány és tizenegy fiú, akik közül páran hiányoztak. A mellettem ülő szőke rózsaszín tincses lányt Somogyi Csillának hívják és nem tűnt szimpatikusnak - Hé, te! - nézett felénk egy fekete hajú, kék szemű srác.
- Melyikünk? - vontam fel a fél szemöldökömet. - Te. Mi a neved?
- Közöd?
- Négy évig osztálytársak leszünk, tehát... - vont vállat. - Akkor bőven lesz időd megtudni a nevemet - kacsintottam rá és kimentem a teremből. Lementem a büfébe és vettem magamnak madártejet és vaníliás csigát. Kifizettem, majd mentem is vissza a terembe. Vagyis, csak mentem volna, de neki mentem valakinek. Lassan felnéztem az illetőre és a colos gyerekkel találtam magam szembe. - Nem láttál a tömegtől? - vigyorgott le rám.
- Nagyon vicces - forgattam meg a szemeimet. - És bocs - kerültem ki és a terem felé vettem az irányt. Azonban Michel Jordan magyar alteregója követett. - Elárulod a neved?
- Bocs, de nem eladó. És nem hiszem, hogy jól állna neked a nevem - néztem fel rá, mire elröhögte magát.
- Jó a humorod.
- Az se eladó - vágtam rá, mire egyszerre nevettünk fel. - Kóczán Szilveszter vagyok - mutatkozott be.
- Csőrikét hol hagytad? - bukott ki belőlem a kuncogás. - Ha szőke lennél, akkor vele társalognék - villantott egy ezer wattos mosolyt. - Kanárinak nézek én ki?
- Hát, a hangod olyan szépen csilingel, mint egy kismadáré - támaszkodott a fejem mellett a falnak. - Ejnye Szilveszter! - szólalt meg valaki. A fiú rémülten fordult a férfi felé.
- Hányszor mondtam, hogy ne szédítsd a lányokat? - hallottam egy idegen, reszelős férfi hangot.
- Ki én? - lepődött meg Szilveszter.
- Hát nem is én! - csóválta meg a fejét a férfi, majd elment. - Ez ki volt? - kérdeztem Szilkótól. - A tesi tanár - ebben a pillanatban csengettek. Szilveszter szó nélkül ment el. Megráztam a fejem és bementem a terembe.

🎤🎤🎤

A nap gyorsan elrepült. A suliból egyedül indultam haza. A suli előtt lecsaptam a deszkámat a földre és hazáig gurultam. Otthon gyorsan átöltöztem, majd fogtam a deszkámat és elmentem a lovardába apához. Ahogy megérkeztem rögtön az istállóba mentem. - Szia, Rebeka - köszönt Lina az egyik lovas oktató.
- Szia, Lina! Apát nem láttad?
- A pályán láttam utoljára.
- Köszi - mosolyogtam rá és kimentem az istállóból. Megálltam a kerítésnél és apát néztem, ahogy épp Vihart ülte meg. Lazán ügetett és néhány akadályt átugratott. Mikor végzett vidáman tapsoltam, amire felém kapta a fejét. - Vége a sulinak?
- Igen - bólintottam. Apa leszállt Viharról és odajött a karám széléhez.
- Szia - simogattam meg Vihart.
- Milyen napod volt? - érdeklődött apa. - Elment. Huszonegyen vagyunk, de jópáran hiányoztak. Aztán sikerült beoltanom egy felsőbb éves colos gyereket - soroltam, mire apa elnevette magát. - Már az első napon? Nem semmi.
- Hát na. Neked milyen napod volt?
- Eltelt. Képzeld el, Csillag a napokban fog elleni - mesélte, mire én izgatottan néztem rá. - Tényleg?!
- Igen, és volt ma egy általános iskolás csoport, hogy ebben a tanévben minden kedden és csütörtökön délután kettőtől négyig jönnének lovagolni tanulni.
- Ez remek! Felülhetek Viharra?
- Jó ötlet? Tudod, hogy milyen tud lenni. Még sokat kell dolgozzunk vele, hogy teljesen szelíd legyen.
- Kérlek, apa! - könyörögtem, mire sóhajtva adta a tudtomra, hogy részéről rendben. - De vigyázz magadra!
- Oké, oké - bújtam át két deszka között és a lábamat a kengyelbe tettem, majd apa fel lökött és már a nyeregben is voltam. Megfogtam a kantárt és jeleztem neki, hogy lassan induljon el. Apa mosolyogva nézett fel rám. Tettünk néhány kört a pályán, majd egy két akadályt átugrottunk. Egy idő után apa szólt, hogy lassan indulunk és még le is kell csutakolni Vihart. Oda ügettünk hozzá, majd leszálltam Vihar hátáról. - Ügyes voltál!
- Köszi - öleltem meg apát. Fogtam Vihar vezető szárát és bevezettem az istállóba. Lenyergeltük, majd lecsutakoltam és végül bevezettem a boxába. Becsuktam a box ajtaját és elköszöntem tőle. Apával ketten hagytuk el a lovardát. Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Otthon isteni illatok csapták meg az orrunkat.
- Sziasztok! - köszönt a konyhából kilépve anyu. - Szia! - öleltem meg anyut. - Mossatok kezet és gyertek vacsorázni - mosolygott ránk kedvesen, mire apával felmentünk a fürdőbe, hogy megmossuk a kezünket, majd lementünk a konyhába.
- Milyen volt az első napod? - kérdezte anyu, miközben mert nekem a spagettiből. És én mesélni kezdtem, anyuék meg mosolyogva hallgatták. A végén anya mosolyogva rázta meg a fejét. - Azért kicsit lehetnél rendesebb az osztálytársaiddal.
- Az a srác se szólt hozzám valami kedvesen - tártam szét a karjaimat.
- Jó, de te lány vagy. És mi egy udvarias és kedves lányt neveltünk fel, nem igaz? - kérdezte anya.
- De - sóhajtottam. - Azért próbáld meg.
- Oké, finom volt a vacsi - álltam fel az asztaltól és felmentem az emeletre. A szobámba összeszedtem a pizsimet és elmentem fürdeni. Gyorsan letusoltam, majd elmentem lefeküdni, mert holnap már kezdődnek a normális órák.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Rebeka túlélte az első napot és néhány osztálytársát még meg kell ismernie. Vajon köztük lesz a Nagy Ő? Vagy talán egy másik osztályból talál rá a szerelem?

By: Mona❤