Chuuya szemszöge:

Ehh.. egy istenvert nap. És még a barackfán nem bújtak elő a virágok. (a barackfán is van virág a termés előtt?😅) Lehet elmegyek sétálni, hogy megnyugodjak.
-Anya!
-Igen Chuu?
-Elmehetek sétálni?
-Este hat óra van..Ma már inkább ne!
-Aww.. Hát jó.
-Majd holnap sétálj a suliba!
-Jó. Bár általában azt szoktam.
-Nem baj!

Másnap:

Drága anyám kérésére sétálok a suliba, pedig azt ígérte, hogy ma elvisz. Jön egy új osztálytársunk. Miért mindig hozzánk jönnek újak? Nem lehet a másik osztályba? Mi már vele együtt harmincketten leszünk a másik osztályban meg huszonnégyen vannak. Mennyi madár! Milyen szépek! Még egy kicsit sétálnom kell. Az úton kis bódék voltak. Még mindig nincs bennük semmi érdekes. Azon gondolkozok lehet beugrok gyorsan a kisboltba. Veszek chipset meg valami üdítőt.

A kisbolt után:

Vettem végül egy chipset meg egy colat. Na, megyek már a suliba. Még kb 2 perc.

Suliba érve:

Végre megérkeztem. Márcsak fel kell sétálnom a terembe.

A teremben:

Végre leülhettem a seggemre.
-Jó reggelt gyerekek! Bemutatom az új diákot!
-Heló.
Egész aranyos a pofija, vagyis mi?
-Mutatkozz be!
-A nevem Osamu Dazai!
-Rendben, ülj le Chuuya mellé!
-Őmm..
-A vörös hajú!
-Jah,rendben.
-Na, folytassuk is az órát!
-Szia, Dazai vagyok.
-Chuuya.
-Örvendek Chuuya!
-Én is.