(Megint kapcsoltam egy kis zenét:3, És kaptam ötletet a 3. részhez! Bááár... a 2. rész az kicsit rövid volt tudom! Csaak nem volt ötletem szóval az lett! A kiskockák💟)

-Dazai!-szólt Chuuya Dazaihoz.
-Hm?
-Süssünk valamiiit mert unatkozooom!!!!
-Nekem jó, de mit?
-Almás pitét!!!
-Oké?
-Anya!-kiabált föntről Chuuya.
-Igen?-kiabált vissza anyja.
-Süthetünk pitét?
-Süssetek!
-Akkor gyere!-fogta meg Dazai kezét Chuuya, és úgy húzta magával.
-Várj chibi!
-Mondtam már, hogy nem vagyok chibi! Amúgy mit akarsz??
-Tudsz sütni?
-Őm.. Nem.
-Én tudok! De nem fogok, mert lusta vagyok!
-De fogsz!
-Aww. Nem akarooook!!
-Deeee!!!
-Sziasztok!-jött be Chuuya apja az ajtón ,miután haza érkezett a munkából.
-Szia szívem!-köszönt vissza Chuuya anyja.
-Őmm, ők kik?
-Heló! Én Yuriko Dazai vagyok! Ő meg a fiam Osamu Dazai!
-Örvendek! Szia Chuuya!
-Szia apa.
-Heló.
-Szia Osamu? ugye?
-Igen.
-Na, menjük csináljuk azt a szart múmia!
-Ahjj, már megint kezdeeed?
-Igen.
-Megyek, megyek.
-Köszönöm~
Chuuya és Dazai beértek a konyhába és elkezdték, ahogy Chuuya fogalmazott, a szart. =⁠_⁠=
Amikor már ott tartottak, hogy a sütőbe tegyék, de erre szó szerint felgyulladt a konyha.
-Bazki!
-Hogy lehetünk ilyen bénák?!
-Ez a te hibád múmia!
-Az enyém?! Én tudok sütni legalább, nem úgy mint te!
-Fogd be! Akkor is a te hibád!
-Hallod szóljál már a szüleidnek!
-ANYA, APA!-kiáltott ki Chuuya.
-Igen?-kiabáltak vissza.
-IZÉ.. FELGYULLADT A KONYHA!
-MI?-mondták már mind a hárman.
-EZ CSAK EGY VICC VOLT!-kiabált ki Dazai.
-Mi csinálsz?
-Semmit! Inkább csináljunk KETTEN valamit vele!
-Te mondtad, hogy szóljak nekik!
-Kit érdekel? Nem engem az is biztos!
-Jól van értettem!
Chuuya és Dazai csak reménykedtek, hogy egyik szülő se nyit be. Szerencsére kint röhögcséltek. Végül a két "ügyes" fiúnak sikerült eloltania.