~Eren szemszög~

Ledermedve nézek Levire. Eddig is zavart hogy messzire akar menni, de most hogy együtt vagyunk még aggasztóbb.
-Valami rosszat mondtam?-kérdezi Asami a kínos csendet megtörve.-Öhm, oké. Én most megyek. Majd később...
Majd kilép az ajtón és elmegy. Már legalább negyed órája ülünk csendben.
-Levi-mondom, majd pár perc szünettel folytatom.-Még mindig oda szeret-nem tudom befejezni a mondatom mert idegesen félbeszakít.
-Nem tudom-mondja, majd fejét a párnámba fúrja.-Nem tudom-hangja elcsuklik. Felültetem és szorosan magamhoz húzom. Szemében csillog a könny, ami az én szememből sem hiányozhat.
Könnyes szemekkel ölejük egymást. Az idő megáll körülöttünk. Az ajtó nyitódására válunk el, de amikor Levi könnyes szemei meglátják az ajtóban ácsorgó Hanji-sant inkább visszabocsátkozik egy újabb ölelésbe.
-Leviii-mondja vidáman és odajön az ágyamhoz.-Kinek vannak jó hírei?-dalolja magas hangon (ami csak kicsit bassza a fülem xd).
-Most nem érdekel-morogja Levi.
-Pedig pont a jelentkezési lapot hoztam az új sulidhoz.
-Pont ezért nem érdekel-motyogja.-Most pedig menj el kérlek.
-Oké.-mondja, majd megtörli a szemüvegét.-Amióta ismerlek egyszer sem hallottam tőled a kérlek szót. Na öntsd ki a kicsi szived a BFFF-ednek.
Levi morog valamit a mellkasomba de még így se akar Hanji-san felé fordulni.
-Csak annyi-kezdem.-Hogy ahova Levi szeretne tovább tanulni nagyon messze van. És a kapcsolatunk nem biztos hogy túl élné.
A szemüveges lány csendesen bólint.
-Még ha-mondja Levi majd a lány felé fordul.-Itt nem találnék még egy olyan jó sulit mint az.
-Itt is vannak erős iskolák...
-Igen, de az az ország egyik legjobbja. És pont lenne esélyem bekerülni.
-Hm... Miért nem próbálkozol meg a mi sulink egyetemi részével? Itt van a kolesztól nem messze.
-Mert a mi sulinknlá nincs egyetemi részleg.
-Honnan tudod?-kérdezi Hanji-san szemöldökét mozgatva, majd gúnyos mosolyra húzza a száját.-Tudod Levi, ez az ország egyik legjobb gimije. És a legjobb gimihez jár egy erős egyetem is. Én is odafogok járni. Megpróbálkozhatnál avval. És akkor nem kéne itt hagynod a drága Erenedet.
Ez az ötlet igen elgondolkodtató. Én Levi helyében azonnal elfogadnám. De Levi járatja az agyát. Szomorúan tekint ide-oda.
-Itt hagyom a jelentkezési lapokat-mondja, majd ránk mosolyog.-És hagyok itt a sulinkhoz tartozó egyetemhez is.
Kisétál az ajtón. Feszült csend uralkodik köztünk. Egyszer csak Levi csendben feláll, felveszi a cipőjét és a kabátját és az ajtó felé indul.
-Elmegyek sétálni-mondja majd elindul.

~Levi szemszög~
Tovább tanulás... Végig ezen kattog az agyam. Sose hallottam arról, amiről a négyszemű beszélt. De ha nem kell cserébe elhagynom Erent akkor megéri.... Gondolom.  Nagyon szeretem Erent. Ő az életem. Mégis... Már általános óta abba a suliba készülök és most... Már nem vagyok biztos az egészben.
Órákig járom az üres, kihalt utcákat. Vasárnap este van, én is a házban lennék. De most szükségem van a hűvös, tiszta levegőre.
Mikor a hasam megadja a jelzést arra hogy éhes vagyok,visszaindulok a koleszba.

Lassan megyek fel a lépcsőn. Odaérek az ajtóhoz, sóhajtok egy nagyot és belépek a sötét (?) szobába. Óvatosan kapcsolom fel a lámpát, és akkor látom meg, hogy Eren mint egy cica, összegömbölyödve fekszik az ágyán és alszik. Nincs szivem felkelteni, ezért egy lágy puszit nyomok a fejére. Ledobom magam a kanapéra, kezembe veszem a telóm és utána nézek annak a bizonyos egyetemnek. Mikor beírom a gugliba az első találatra rányomok és meglepődve pislogok. Tényleg van ilyen... Felvillan a messenger, ahol Hanji ír.

Hanji: Leviiiiiii. Mizuuuu?😆
Me:😒😒😒
Hanji: ?
Me: Igazad volt....
Hanji: Tenyleg? Miben?
Me: Tenyleg van a sulinknak egyetemi reszlege.
Hanji: Vegre egyszer nekem is igazam volt😎
Me: Igen... Idegesit is😒 Olyan uresnek erzem magam...
Hanji: Bújj oda Erenhez és elmúlik :3
Me: ...
Hanji: Naaaa mivaaan?
Me: Nem tudok odafekudni hozza, mert te egyfolytaban irogatsz nekem😒
Hanji: Miert nem ezt mondtad BFFF. Azonnal told oda a segged Eren melle.
Me: Szia Hanji
Hanji: Szija BFFF

Lerakom a telefont majd bebújok Eren mellé.

~Eren szemszög~
Reggel életemben először kipihenten érzem magam. Magam mellé nézek, ahol a békésen szunyókáló Levit találom. Elmosolyodok, majd lágyan ébresztgetni kezdem.
-Levi, ébresztő~-mondom, majd megpuszilom a homlokát.
Lassan nyitja ki azokat a gyönyörű acélkék szempárjait és lágyan megcsókol. Felül, majd csillogó szemekkel kezdd nézni.
-Este kutakodtam egy kicsit.-mondja, majd átöleli a párnámat.-És eldöntöttem.
Egy pár pillanatra ledermedek.
-A sulinkhoz tartozó egyetemre fogok járni. Így nem kell elszakadnunk egymástól.
Rettenetesen boldof leszek. Magamhoz szorítom, és egy lágy csókot nyomok ajkaira.
-De Levi-mondom a csók után.-Nem abba a messzi suliba akartál menni?
-Kutakodtam. És kiderült hogy az itteni egyetem egyvonalban van azzal. És ha elmegyek, akkor a kapcsolatunk tuti nem élte volna túl.-lahajtott fejjel mondja.-De viszont öltözzünk, mert elfogunk késni.
Sietősen kipattan az ágyból és a ruhás szekrény felé igyekszik. Én is kikóválygok az ágyból és öltözni kezdek.
Szeretem az ilyen reggeleket. Arra kelni vagy azt ébreszteni, azt csókolni és ölelni, akit a legjobban szeretsz. És ennél nincs jobb érzés...

The End