Délután három. Az ágyamon fekszek és próbálom múlatni az időt amíg a hadnagy meg nem érkezik.
Olyan fél négy körül jár az idő amikor nyílik az ajtó. A hadnagy mogorva arckifejezéssel lép be a szobába, majd ledobja magát a fotelba és gondterhelten maga elé néz. Kérdőn a hadnagy felé nézek majd odamegyek hozzá és leülök mellé.
-Hadnagy, történt valami?
-Eh, mindegy-idegesen túr bele a hajába, de az arca (fogjuk rá, hogy) megenyhül amikor rám néz.
Ettől a nézéstől kellemetlenül érzem magam, de persze jó értelemben.
-Eren-zökkent ki a gondolataimból, majd tovább folytatja.-Kezdhetjük a korrepetálást?
Bizonytalanul bólintok. Nagyon nincs kedvem matekozni. Bár azért érdekel, hogy a hadnagy hogy fog próbálkozni, hogy a fejembe erőszakolja a "matematika művészetét".
-Rendben-szól a hadnagy majd kimegy a folyosóra és egy nagy táblával jön vissza.
A táblára kenyereket (?) rajzol.-Öhm...hadnagy...miért rajzolsz kenyereket a táblára?
-Nem megy a matek ugye? Az elején kell kezdeni, hogy kicsinyítsük a problémát.-mutagat a táblára.-Nah, mennyi két kenyér meg két kenyér?
-Oké, hadnagy, ennyire azért nem vagyok hülye.
A hadnagy hirtelen a fejéhez kap és kérdőn rám néz.
-Nem beszéltem a jutalomról?
A jutalom szó hallatán felcsillan a szemem.
-Milyen jutalom?-kérdezem csillogó szemekkel az éppen hajába túró hadxf
nagytól, aki nagy nehezen felemeli a földö lévő szatyrokat, ami telis tele van pockyval.
-Minden jó válasz után jár egy pocky. Viszont ha a válasz rossz akkor nem jár a pocky. Érted?
Bólintok.
-Rendben. Akkor két kenyér meg két kenyér mennyi?
-Négy-mondom határozottan, mire a hadnagy helyeslően bólint.
Kibont egy doboz pockyt, kivesz belőle egyet és a számba (!!!) rakja.
A délután folyamán a hét doboz pockyból öt fogy el, így kettő marad. Félelmetes, hogy mennyit fejlődtem a délután folyamán.
A kanapéra nézek, ahol a fáradt hadnagy terül el. Az arcán látszik a nyugodság. A hagynad a kanapén fekszik. Kicsit lentebb gombolt ingben, a nyakkendo lazán áll a nyakában, a haja a szemébe lóg, arca kipirult
Annyira...
Annyira...
Szexi így.
Föléhajolok és egy puszit nyomok az alvó hadnagy szájára, amikor érzem, hogy kezeivel átkarolja a nyakam és közelebb húz magához. A tervezett 'éppen hozzáérek az ajkaihoz' dologból egy egész hosszú puszi lesz.
Miután a hadnagy elengedi a nyakamat a vörös fejemet nézi, mire a szavakat keresve nézek mindenfelé.
A hadnagy feláll és száját megtörölve bemegy a mosdóba.
Most a hadnagy rám mozdult? Vagy csak én kombinálom túl...
Kis iső múlva a hadnagy leül mellém a kanapéra, lábát keresztbe rakja, a kezét a vállamhoz közel rakja.
-Öhm... Hadnagy...
-Az volt a végső jutalmad. Bár-kezdi, majd felém fordítja a fejét.-Álmomba se hittem volna hogy szájon puszilsz.
Elvörösödve fordítom oldalra a fejem.
Akkor ezek szerint a hadnagy semmit nem tervez velem kapcsolatban.
Kár...

Remélem terszett😊
Ha jó volt csillagozzatok😉