36. fejezet
~Eren szemszög~
A percek lassan telnek és Jean még mindig nem jön ki.
-Nem hiszem el...-motyogom.-Meddig kínlódik Erwin bá'?
-Miért is vagy itt?-hallom valakinek a hangját,amire nagyon megijedek, és hátrálok két lépést. Ránézek az illetőre és akkor látom meg, hogy a hadnagy ácsorig mellettem.
-Oh, hadnagy-mondom megkönnyebülve.-Ezt ne csináld újra. Mivan ha szívrohamot kapok?
-Eggyel kevesebb idióta járna ide-rezzenéstelen arccal válaszol, amire gúnyosan rámosolygok.
-Kösz, én is szeretlek.
Ezekre a szavakra arca vörösbe vált. Lehajtja a fejét, majd kínos csend telepszik közénk. Itt az idő, hogy elmondjam neki. Nem halogathatom tovább.
-Azt hiszem...-motyogom, mire rám néz.-Szeretlek, Hadnagy!-mondom halkan, majd átölelem.
-Bolond!-mondja Levi és a fejét a mellkasomba fúrja.-Ne mondj ilyeneket...
Percekig állunk és ölelkezünk. Jól esik az ölelése. Hiányzott. A hadnagy teljesen beletelepszik a mellkasomba. Nem akarja, hogy az arcát lássam.
-Imádom amikor ezt csinálod-kuncogom, majd egy puszit nyomok a hajába.
Kibocsátkozik az ölelésből, majd a kérdő és dühöy tekintet keverékével néz rám.
-Ezt hogy érted, Eren?
-Úgy, hogy emlékszek mindenre.
A hadnagy tekintete ellágyul, szeme könnyes (!!) lesz, közelebb jön, és lábujjhegyre állva megakar csókolni, de a kis cuki még így se ér fel hozzám, így lentebb hajolok, amikor ajkain találkoznak. Nyelvét lágyan a számba vezeti, ahol őrült táncra hívja az én nyelvemet is. Vadul, egyben lágyan faljuk egymást, pont leszarva, hogy a folyosón vagyunk. Csókunknak a levegőhiány vet véget. Szuszogva mosolygunk egymásra.
-Amúgy Levi -külön kiemelem a nevét.-Te miért is lófrálsz a folyosón?
-Lyukas óra.
-Ez így nem fer-mondom durcásan.-Nekünk mért nincs lyukas óránk?
Egy gyors puszit nyom az orromra, majd válaszol.
-Majd ha olyan nagy leszel mint én akkor lehet hogy lesz lyukas órád.
-De az még 2 év!
-Pontosan.
Erwin igazgató ajtaja kezdd kinyílni, ahonnan egy megtört ló vánszorog ki.
-Jean, mi történt?-kérdezem, mire nem válaszol.
-Eren Jeager, gyere be!-hallom Erwin bá' hangját, majd bemegyek a terembe.
Bemegyek a nagy, vörös falú terembe. A terem közepén egy hatalmas íróasztal foglal helyet, ami mögött Erwin igazgató ül, nekem háttal, az ablakom kinézve. Tisztára mint a filmekben. A falon róla készült festmények lógnak, illetve még néhány csendélet meg tájkép.
-Foglalj helyet, Eren.
Leülök az íróasztal másik oldalára.
-Az előbb a barátod mondta, hogy verekedés miatt küldtek ide.-mondja még mindig háttal nekem.-Tudod, hogy ezért ki is csaphatunk..
Lassan megfordul, majd óriási kék szemeivel kezd nézni engem.
-De ha jól emlékszem, nem ez az első verekedés ügyed, ugye?
Bólintok.
Oké,néha előfordult, hogy egyszer-kétszer verekedésbe keveredtem.
Kicsivel rövidebb ideig vagyok bent, mint a lófejű. Szerencsére nem rugnak ki, de be kell ülnöm holnaptól büntetésre. Ahol már megszokott vendég vagyok szóval teljesen mindegy.
Lazán megyek vissza a termünkhöz, ahol már az órának vége van. Belépek a zajos terembe majd leülök szőke hajú barátom mellé, aki aggódva néz rám.
-Ugye minden rendben? Nem csapnak ki ugye?
-Dehogy csapnak-legyintek.-Csak büntetésre kell bejárnom, ennyi.
-Oké-mondja nyugodtan.-De akkor Jeannal mivan? Amióta visszajött ilyen megtörten néz maga elé.
-Ja már akkor is ilyen volt amikor Erwintől kijött. Fogalmam sincs, hogy mi a baja.
Felállok a padból és odamegyek Jeanhoz.
-Mi bajod van?-kérdezem, miközben felülök a padjára.
Nem válaszol.
-Hahó.... Eren lófejnek.... Lófej jelentkezz-hadonászok a kezemmel a feje előtt.
-N-N-Neke-Nekemmm-dadogja.-K-k-kell k-k-kit-takarítanom a......fiú wct.
-Mivan?-kérdezem kiábránduló hangon.
-Erwin igazgató ezt adta büntetés képp-mondja, majd fejét a padra hajtja.
-Ez érdekes. Nekem csak bekell ülnöm büntibe-megvonom a vállam.
-Rohadj meg, Eren Jeager!
Megvonom a vállam és visszaülök a helyemre.
Suli után sietősen cammogok vissza a szobánkba. Kinyitom az ajtót, ahol egy boldog Levi vár. Táskamat lehajítom, az ajtót becsapom, felkapom az ölembe, lábaival körbe tekeri a derekam, így pont egymagasak leszünk, majd vadul csókolni kezdd.
Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro