~Eren szemszög~

Odaérek a szobámhoz. Kinyitom az ajtót. Belépek. És ledermedek. Egy nem várt látvány fogad. Az általam szeretett férfi egy lánnyal csókolózik. Egy rövid barna hajú, barna szemű lánnyal. A neve P betűvel kezdődik...

-...ren....Eren...Kelj fel!-hallom az ismerős hangot.
Lassan kinyitom a szemem, és szembetalálom magam azzal a gyönyörű acélkék szempárral.
-Hadnagy...-motyogom.
-Nem akartalak felkelteni, csak sírtál.
Az arcomhoz kapok, ami nedves a könnyektől. Miért? Csaknem az álmom miatt?
Oldalra nézek, ahol Asami ágya üres.
-Asami?-kérdezem.
-Vizsgálaton van. De mi történt Eren? Álmodtál valamit?
Lassan bólintok. Elmesélem neki. Gondterhelt arccal néz rám, majd halvány mosolyra húzza a száját.
-Értem...-mondja majd feláll a székről.-Kinyitom az ablakot. Meleg van bent.
Kinyílik az ajtó. Asami jön be rajta fülig érő mosollyal az arcán.
-Visszatértem!-mondja, majd egy hirtelen fordulattal az ágyára borul.
A lány után a amnéziámmal foglalkozó orvos is bejön.
-Szia Eren-mondja a fiatalszemszög~
Ymir.
-Jó napot, doktor nő-mondom majd leül az ágyam mellé.
-Miujság?-kérdezi lazán, majd a lábamat kezdi piszkálni.-Fáj valamid?
-Jól vagyok-mondom mosolyogva, majd tekintetem elkomorodik.-Viszont álmodtam.
-Mesélj!
Elmesélem neki az álmom. Asami is kíváncsian figyel, közben helyeslően bólint néha.
-Értem...-mondja bólogatva, majd maga elé néz.-Gondolom a férfi kinézetére nem emlékszel.
Megrázom a fejem.
-Pedig azzal sokat segítenél...-lassan feláll, és az ajtóhoz indul.-Később visszajövök, addig is ne nagyon erőltetsd meg magad, rendben?
Bólintok.
Kilép az ajtón.
-Várjon, doktor nő!-mondja a hadnagy, majd utána rohan.

~Levi szemszög~
A doktor nő után sietek, aki meglepődve néz rám.
-Mondd-mondja kedvesen, mire sóhajtok egyet.
-Eren álmaival lenne kapcsolatos...-motyogom.
-Hogy érted?-felvonja a szemöldökét.
-Úgy értem, hogy Eren a velem kapcsolatos múltját álmodja.
Meghökkenve néz.
-Ez érdekes...
-Gondolkodok már rajta egy ideje... Hogy miért nem emlékszik rám...
-Figyelj..-sóhajt egy nagyot.-Van olyan amire akar emlékezni. És olyan is, hogy hiába próbál emlékezni egy adott dologra nem megy neki. Mert egyszerűen nem akar emlékezni.
-Ezt hogy érti...?-arcom elfehéredik.
-Eren valószínűleg nem akar emlékezni rád. De most mennem kell. Később még benézek Erenre.
Majd ott hagy. A szívem ketté hasad. Miért nem akar emlékezni rám? Mit csináltam ami miatt nem akar rám emlékezni?
Ledermedve állok a folyosó közepén. Erőt veszek magamon és visszamegyek Eren szobájához.

~Eren szemszöge~
Miután a hadnagy kirohan a szobából kettesben maradok Asamival.
-Figyelj, Eren-mondja halkan.-Miért álmodsz ilyeneket?
Meglep a kérdése. Nem is kicsit.
-Fogalmam sincs-szomorú mosolyra húzom a szám.
-Nem gondolod, hogy van valami jelentősége?
-Gondolkodtam már rajta.
-A férfi külsejére biztos nem emlékszel?
Gondolkodni kezdek.
-Fekete, hátul felnyírt a haja. Nem túl magas...-mondom fájdalmas arccal.
-Jól vagy?-kérdezi aggódó arckifejezéssel.
-Persze, csak kicsit megfájdult a fejem. Most pihenek egy kicsit ha nem bánod.
Lehajtom a fejem a párnára és lehunyom a szemem. A fejemben egy újabb álom rakódik össze.

~Asami szemszög~
Már hetek óta Eren szobatársa vagyok. Ő az én BFFF-em. Szeretnék neki segíteni. Nézzük csak.... Fekete, hátul felnyírt haj... Alacsony... Csak nem, Ravioli? Ennek a végére kell járnom. Hű, ha megkérem őket hogx yaoizzanak előttem vajon belemennének? Tök jó lenne. Élő yaoi :3
Halkan kininjazok az ágyból, közben sikeresen beverem a fejem az ablakba (mivek pont az ágy mellett van) és az ajtó felé igyekszek. A kilincs előre lenyomódik, ahol a falfehér arcú Ravioli lép be. Megragadom a kezét,az ajtó becsukódik, és lernágatom a büfébe.
-Héé, Hino-mondja dühösen.-Mi bajod van?
-Beszélnünk kell!

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

Halikaa😊
Köszönöm a 7K+ megtekintést😍
Imádás van❤🐎😍😚