~Levi szemszög~

A gondolataimból Arlert ideges hangja zavar fel.
-Hadnagy...Hadnagy...Figyelsz?-kérdezi, mire bólintok.-Hogy van Eren?
-Műtőben van.
-M-műtőben?
Bólintok.
-Ajj nem hiszem el-mérgelődik.-Senki se szólt Eren balesetéről. A tanároktól kaptam meg az infót. És Mikasa se volt bent órán.
-Hogy mi?-elsötétült arccal nézek a szőkére.
-Nem volt bent. Egész nap senki se látta. Remélem semmi butaságot nem csinált.
Megfagy bennem a levegő. Nem hiszem el. Itt akarok lenni, hogy közel legyek Erenhez, erre még ezzel is foglalkoznom kell.
-Armin-mondom mire ismét felém kapja a fejét.-Nem tudod hol lehet Ackerman?
-Nem. Órák után kerestem a szobájában. De nem volt ott.
-Próbáltad felhívni?-kérdezem összeráncolt szemöldökkel, mire egy 'nem vagyok hülye' pillantást kapok.
-Próbáltam, de nem vette fel.
-És nincs valami tipped, hogy hol lehet?
-Hát van egy eldugottabb park a város szélén. Évek óta odajár ha valami baja van. De fogalmam sincs hogy pontosan hol van. Annyit tudok, hogy egy gyönyörű halas tó van a közepén. És egy igen mély kút tőle 100 méterre.
A kút szó hallatán megijedek. Tejóisten. Remélem nem ugrik bele.
-Szóval azt mondod hogy van egy tó a parkban-bólint, felkelek a székből és az ajtó felé indulok.-Azt hiszem tudom hol van. Idehozom Ackermant.
Arlert először ijedten majd halvány mosolyra húzza a száját és integet. Kilépek a kórházból majd egyből felszállok villamosra.

~Mikasa szemszög~

Egész nap a város legnyugodtabb helyén vagyok. A park nem túl zsúfolt, alig járnak be páran. Közepén egy gyönyörű halastó van, tőle nem messze egy kút. A kút melletti padon ücsörögve járatom az agyam. Az a mocskos törpe... Milyen vadul csókolgatta Erent. Ezért eskü megöllek. Levi... Hadnagy....
Viszont...Erent miattam ütötték el. Ha nem letten volna olyan gyerekes akkor most lehez itt lenne velem. De nem. A törpe teljesen kisajátítja. Mintha Eren csakis az övé lenne.
Mikor már olyan délután kettő három lehet a hasam felmordul.
-Éhes vagyok-motyogom. Pont akkor áll meg a villamos a park előtt.
A tóra emelem a tekintetem, ahol a kacsák békésen úsznak. Egyik a másikat próblája védeni,mire a kisebbik elmenekül tőle. Mint én és Eren. Lehet...hogy túlságosan is anyáskodok felette? Biztos. Csak én... Nem akarom hogy baja essen. Ennyi. De pont most kevertem bajba. Utálom magam ezért...
-Ackerman!-hallom a törpe idegesítő hangját. Nem hiszem el! Már a fejembe is őt hallom?-Ackerman! ACKERMAN!Figyelj már-mondja a törpe majd hátrafordulok. Ott áll mögöttem, kipirosodott arccal, lihegve.
-Mit akarsz?-kérdezem hűvösen majd a tóra emelem tekintetem.
Elém sétál, rontva a tó szép kilátását, szemöldökét összeráncolja majd gyilkos szemekkel fürkészni kezdi az arcom.
-Mégis mi a szart képzelsz magadról? Kezdjük ott, hogy reggel kopogás nélkül jöttél be a szobánkba, most meg ellógod az iskolát. Eltudod képzelni, hogy Arlert mennyire aggódott érted?
-Armin?-mondom meglepődve, majd vissznézek a dühöngő törpére.
-Meg amit reggel produkáltál...Hihetetlen vagy.
-Miattam...-motyogom majd könnyek szöknek a szemembe.-Miattam ütötték el Erent.
A törpe arcvonásai meglágyulnak majd leül mellém.
-Nem a te hibád-mondja majd maga elé néz-szerencsétlen baleset volt.
-Nem. Ha nem kezdek el ész nélkül rohanni mindez nem történik meg.
Sírni kezdek. Nem szoktam sírni. És pont a törpe előtt kezdek kiborulni. Indokolatlanul borulok a mellkasára összekönnyezve az ingjét. Átölel majd a hajamat simogatva próbál megnyugtatni. Jól esik az ölelése.
-Figyelj-mondja majd kibontakozunk az ölelésből.-Gyere be velem a korházba. Arlert is ott van.
Bólintok. Elindulunk a villamos megálló felé. Félúton lehetünk amikor hirtelen megállok.
-Miért...-motyogom.
Kérdőn néz rám.
-Miért vetted el tőlem Erent?
-Nem értem hogy érted.
-Miért van az, hogy téged szeret engem pedig nem...?
-Passz-mondja majd az ég felé néz.-Figyelj.
Kérdőn nézek rá.
-Nem mondom azt, hogy lemondok Erenről, de nem fogom annyira kisajátítani.
Mimimimimimimimimi? Lassa bólintok, bár az agyamhoz kicsit később jut el az üzenet.

*a kórházban*
Armin mindent elmesél Eren állapotáról.
-Törpe...Nem felejtettél ki fontos dolgokat Eren állapotával kapcsolatban?-mondom gyilkos tekintettel, mire ugyanúgy hidegen néz maga elé.
-Éppen a te lelki világodat vígasztaltam. Ki állt neki sírni?-játékosan félrebillenti a fejét.
-Te sírtál?-néz rám Armin megdöbbent arckifejezéssel.
-N-nem én nem-dadogom, majd elfordulok hogy ne lássá arcomon a pírt.
Láttuk ahogy egy nővérke a recepció felé igyekszik.
-Eren Jeager a 203.-as szobában van. Nem látogatható.
A törpével egyszerre indulunk meg a recepciós rész felé, Armin lassan jön mögöttünk.

Remélem tetszett😊
Ha tetszett csillagozzatok😉

Estét^^
Bocsi a késésért,  de halvány lila fogalmam se volt a folytatással kapcsolatban😅
Reggelre várható a folyti, addig is jók legyetek titánkáim❤🐎😙
Ui. Remélem Mikasa szemszöge nem lett túl béna😅