~Levi szemszög~
*lö utolsó óra utolsó öt perce*

Haladjon már az óra... 5 perc... Eltelhetne gyorsabban is.
-Renben akkor holnapra minden-mondja a tanárnő, csakhogy a várva várt csöngő félbeszakítja.-Jó, mehette-megse várom hogy végigmondja táskámat felkapva rohanok Erenhez. Minél hamarabb tisztázni akarom vele a dolgokat. Egész nap nem szóltam, sőt rá se néztem Petrara. Ő próbált velem beszélni, de nem figyeltem rá. Éreztem magamon a tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Nekem csak Eren kell. De mivel fogalmam sincs, hogy melyik Armin szobája így....ajj megkéne kérdezni valakitől. De kitől? Tanácstalanul nézelődök a folyosón. Majd meglátom a lófejű srácot. Asszem valami Jean a neve.
-Jean-mondom fagyosan, mire megilletődve néz rám, majd közelebb jön.-Melyik Arlert szobája?
Egy pár percig gondlokodva mered maga elé,majd rávágja a választ.
-2. emelet 5-ös szoba.
-Kösz-megveregetem a vállát, majd rohanni kezdek.

Sikeresen átjutok a kolesz épületébe, és nem találkozok zavaró tényezővel.
Végül odaérek a szobához. Kopogás nélkül benyitok. Látom,ahogy Eren a szőke ágyán a fal felé fordulva fekszik.

~Eren szemszög~
A felkelésem óta az ágyban fekszek. A facebookot nézegetem. De nincs semmi. Csak a szokásos. Fél kettő körül ajtónyitódást hallok. Biztos Armin jön. Muhahahahaha. Ha majd fölém hajol jól megijesztem. Ezután a lépesekre kezdek figyelni. Egyre közelednek. Majd mikor látom a fölém hajoló árnyékát rögögve fordulok meg, majd...
-Buuuuu Armin-mondom röhögve, de amikor azokkal a gyönyörű, fagyos acélkék szemekkel találom szembe magam rájövök hogy ő nem Armin. Duzzogva fordulok a fal felé.
-Te nem Armin vagy...-motyogom.
-Tch...Még az kéne-mondja unott hangon. Továbbá is a telefonom nézem, ami szemet szúr a hadnagynak.
-Figyelj, Eren-motyogja, majd féloldalasan ránézek.-Sose ment jól a bocsánat kérés, szóval....Sajnálom a dolgot.
Unottan nézek rá. Idegesen a hajába túr.
-Petra letámadott, nekem meg nem volt annyk erőm hogy eltoljam. De...hidd el, nincs köztünk semmi. Még csak barátság se. Gyűlölöm azért amit tett. Miatta haragszol rám-leguggol az ágy mellé, majd elkezdi a fejem simogatni.-Tudom milyen rossz volt az este nélküled...?
Könnybe lábad a szeme.
-Ne csináld már...-motyogom, majd homlokom az övének döntöm.
-Akkor visszajössz?-kérdezi kisfiús hangon.
Bólintok.
Majd ismét az ajtó nyitódására kapjuk fel a fejünket.
-Szia Ere-megdöbbenve néz Levire.-Öhm...Helló hadnagy. Megint dúl a láv köztetek?
Bólintok.
-Deee-undorodva néz körbe.-Ugye nem csináltatok semmit?
Nevetve rázom a fejem. Kimászok az ágyból felkapom a telefonom elköszönök Armintol és visszamegyünk a szobánkba.

Remélem tetszett😊
Ha jó volt, csillagozzatok😉