Egy hét...Egy teljes hétig küzdöttem a betegséggel, ami végül Levit is megtámadta. Így a hét végére már együtt betegeskedtünk. Arminek minden nap eljöttek hozzám hozták a házit, amit még mindig nem csináltam meg, Levihez meg Hanji-san jött át.
-Óóó-mondta Hanji-san majd megigazította a szemüvegét.-Szóóóóval ti.....-mutogatott ránk makd arcát elöntötte a pír.- Együtt vagytok?!?! Ajj ez annyira romii. Tök cukik vagytok együtt! És csak én tudom?
Lassan bólintottam. A tekintete még ijesztőbb lett mint előtte.
És ez ment napokig...
De szép lassan elérkezik a hétfői nap amikor ismét suliba mehetünk.

*hétfő reggel*
-Eren....Eren....Ereeen-hallom hogy valaki a nevemet ismételgeti.
Kinyitom álmos szemeimet és Levi gyönyörű szemeivel találom szembe magam miközben az arcomat bökdösi.
-Nah végre fent vagy-feláll az ágyam mellől és felkapja a kabátját.
-Levi, te itt?-kérdezem kómásan miközben oldalra fordulok az ágyon hogy lássam.
-Tch-összeráncolja a szemöldökér majd lenézően rám néz.- Tudod, ez az én szobám is...
-Jó, jó bocsi-teszem fel védekezően a kezeimet és én is kimászok az ágyból.
Csigalassúsággal felveszem az egyenruhám, és leülök az asztalhoz. Levi mint egy kis háziasszony rakja ld elém a csészét amiben tea van. Halkan kuncogok egyet amit Levi meghall. Szúrós szemekkel néz rám majd leül velem szembe.
-Mi olyan vicces?-kérdezi felvont szemöldökkel, majd belekortyol a teájába.
-Csak...
-Csak?
-Csak...olyan voltál az előbb mint egy kis háziasszony.
Először dühös tekintettel vizslat, végül fokozatosan enyhülni kezdd a nézése, majd apró mosolyra húzza a száját.
-Hm...Én a ház ura vagyok. Talán te a háziasszony de én nem.
Kitör belőlem a nevetés. Levi lágy tekintettel néz, majd összeborzolja az így is szanaszét álló hajam.
-H-hé-mondom nevetés közben.
Levi mosolyogva nézi az arcom.
-Oké...-mondja majd feláll az asztaltól.-Tedd rendbe a fejed-még egyszee utoljára összeborzolja a hajam majd kölyökkutya szemekkel ránézek.
-Szóval azt mondod, hogy így nem vagyok imádni való?
Kezévem a homlokára csap, és lassan felém indul. Kezébe veszi az arcom, és lágyan megcsókol.
-Mindenhogy imádnivaló vagy-puszit nyom a számra.-De ha rendbe rakod a hajad akkor az átlagnál tízszer imádni valóbb leszel.
Gúnyosan rámosolygok, amire válaszul csak egy kinyújtott nyelvet kapok és belélek a fürdőbe. És Levinek igaza van.  A fejem mint egy szénakazal. De még így is eszméletlen cuki vagyok.
Amikor már negyed óraja hülye fejeket vágok a tükör előtt Levi idegesen trappol be.
-Eren, mégis mi a rákot csinálsz a tükör előtt?-kérdezi egy halvány mosoly kíséretében.
-Nézem magam-válaszolom lazán, majd karokat érzek a derekam körül. Levi átölelt. A kis cuuukiiii :3
Kezem az ő kezére rakom, majd tovább nézelődök  a tükörbe, amikor érzem hogy erősen fejbecsap hátulról.
-Ne idiótáskodj! Elkésünk!
A parancsnak eleget téve beállítottam a hajam ( :3 )
Elégedett arccal jövök ki a fürdőszobából és a kanapén ülő Levi felé indulok. Megállok előtte és forogni kezdek.
-Naaa?
-Jól nézel ki.
-Ja amúgy Levi.
-Mondd.
-Ma kicsit később jövök.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉