Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

12. fejezet

~Levi szemszög~

Aznap este Eren késő éjjel jött haza. Láttam hogy visszajött, de nem reagáltam rá. Másnap reggel korábban (!!!) ment el mint én.  A suliban került. Suli után és hétvégente nem voltunk kettesben. Nem volt itt.

              👑ugorjunk a jelenbe👑

Kicsöngetnek az utolsó óránkról. Sikeresen megmenekülök Hanji fárasztásától. Ott vagyok a kolesz ajtajában, amikor az egyik osztálytársam, Petra leszólít.
-Hadnagy!-szól utánam, mire megfordulok.
-Mondd.
-Baj van? Mostanában olyan...
-Furcsa vagyok?-fejezem be a kérdését unottan.-Már legalább 5-en elmondták ugyanezt. De amúgy nincs semmi bajom-mondom majd ott hagyom.
Igazából, magam se tudom, hogy mi a baj. Hiányozna Eren? .... Nem az kizárt. De mégis. Hiányzik, amikor éjjel-nappal a mangáit bújja közben animét néz. Hiányzik ahogy felesel velem. Szeretnék a mindig csillogó szemébe nézni, miközben az arca vörösbe vállt.... De várjunk csak...
-MIKET GONDOLOK?!?!?!?-ordítom el magam a lépcsőházban, mire két másodéves furcsán néz rám. Dühösen rájuk nézek, majd megvonom a vállam és tovább megyek.
A szobába belépve, felbukok Eren táskájában, ami persze hogy az ajtó elé van lehajítva (-.-). Pár pillanatig szitkozódok, majd arrébb pakolom a fekete hátizsákot.
Körülnézek a szobabán valami nyomot keresve Eren után. Az tuti, hogy volt itt, hiszen a táskája itt van. De a kölyök merre lehet?
Miután megbizonyosodok afelől hogy nincs itt leülök az ágyamra, fejem  a térdemre hajtom. Miért csinálja ezt Eren?
-Nagyon szar érzés-mondom hangosan az üres szobában, végül hátradőlök.-Lehet, hogy...Az a baja hogy olyan indulatosan toltam el magamtól?
Az eszemre hallgattam azon az éjszakán. Hogy le kell állítanom. De ha a szívemre hallgattam volna, akkor az akkori estét együtt töltöttük volna, amit kicsit se bántam volna. A gondolataimból az ajtón való dübörgés ráz fel. Végül az ajtó becsapódik, majd belép rajta a hívatlan vendég.
-LEEEVIII-mondja elnyújtva a nevem Hanji.
-Mit szeretnél?-kérdezem még mindig az ágyon fekve.
-Páran elmegyünk este bulizni. Jössz velünk?-leveszi a szemüvegét majd törölgetni kezdi, miközben szeme csillog.
Valamiért Eren csillogó szemét jobban szeretem nézni.
Kis habozás után rábólintok.
-Oksi-összecsapja a tenyerét majd rám mered.-Akkor olyan 8 körül találkozzunk a kapuban.
Ismét egyedül vagyok a szobában. Ez egy jó megoldás, hogy ne gondoljak Erenre. Bár...mivan ha találkozunk vele?

~A buliban~

Kezdem érezni, hogy az alkohol uralkodni kezdd rajtam. Pedig nem is ittam sokat. Csakhát nem bírom az alkoholt. Ez van. Hanji és a többiek eléggé becsiccsenve viselkednek, de úgy néz ki ők bírják. Unottan nézek magam elé. A többiek beszélgetnek, én viszont full kussban ülök.
-Hejjj Levii!-pattan le mellém Hanji piától bűzölögve.-Gyere, menjünk táncolni!
-Nem akakarok-nyöszörgök. De mivel az alkohol olyan szinten eluralkodik rajtam hogy nem bírom Hanjit elküldeni, ennek köszönhető hogy pár perc múlva a táncparketten találom magam.
Ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam táncolni olyan gyorsan oldódok fel. Először Petraval, Hanjival végül a mangaboltos csajjal (akinek időközben kiderül a neve, ami Erika).
Éppen a pulthoz megyek, hogy kérjek egy italt amikor egy megrázó kép fogad.
Látom, ahogy Eren egy számomra idegen lánnyal csókolózik. Lefagyva állok a pult előtt. Még a pult mögött álló testes nénike se tud kiszakítani a gondolataimból...
-Vedd le róla a kezed....-motyogom az orrom alatt, miközben a csaj a mellkasát kezdi simogatni.
A szemembe könnyek telepednek.
-Te....te...-dadogom, majd arcom eltorzul és lassan elindulok Erenék felé, akik még mindig egymást falják.
Kétlépésnyire megálltam előttük és könnyes szemekkel nézem őket, majd a csaj oldalasan rám néz, majd még erősebben csókolja, kezeit gyorsabban mozgatja Erenen.
-Ribanc...-motyogom az orrom alatt és bemegyek a mosdóba, ami hála az égnek üres volt.
A tükör elé állva nézem a könnyes szemeim. Lassan letörlöm, megmosom az arcom majd tovább meredek a tükörbe.
-Hogy tehette ezt?-kérdezem, majd fejem a falnak döntöm.-Azt hittem...-és itt újra könnybe lábad a szemem.-hogy...szeret engem...
Az ajtó nyitódására kapom fel a fejem.

Remélem tetszett😊
Ha igen akkor csillagozzatok😉

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro