Kicsöngő után hálásan fordulok Armin felé, aki látszolag örül annak, hogy most nekem volt szükségem az ő segítségére és nem fordítva.
-Armin még egyszer nagyon köszi, hogy segítettél-hálálkodok Arminnak, aki minden dícséret után egyre büszkébben néz maga elé.
-Ugyan Eren, semmiség volt, bármikor szólj és segítek-fényezi magát tovább Armin, majd hirtelen Mikasa megfogja a vállam és szembe állít magával.
-Miaz?-kérdezem zavartan.
-Eren.-néz komolyan Mikasa, aki ha bármit mondani akar előtte mindig kimondja a nevem, amitől a hideg is kiráz.
-Mivan?-kérdezem ingerülten és próbálom leszedni magamról a kezeit, de túl erősen fogott hogy csak úgy lehámozzam magamról a kezét.
-Jó lenne ha nem vennéd fél vállról a tanulást.-mondja hidegen es egyre erősebben szorítja a vállam.
-Oké, mostmár elengednél?-ficánkolok a kezei között.-Kezd kínos lenni Mikasa.
-Ígérd meg!-fenyegetően rám néz, végül egy apró bólintással jelzem hogy ígérem. De még mindig a kezei között vagyok, Armin falfehéren ácsorog, a többiek pedig tágra nyílt szemekkel néznek minket. És ekkor látom a megmentőm. A hadnagy egy nagy stóc könyvet cipel a könyvtárba. Csillogó szemekkel nézek utána.
-Hadnagy! Hadnagy!-kiabálom, mire unottan odakapja a fejét, szemöldökét felhúzva vizslat engem és Mikasat.-Segíts-tátogom, mert nem akarom Mikasat megbántani. Szerencsére a hadnagy egyből veszi a lapot és int a fejével hogy ezeket még beviszi a könyvtárba és jön.
Hálát adok az égnek, hogy ilyen rendes az egyik végzős és hogy pont a hadnagy az még hab a tortán.
Mikasa még mindig a kezei között tart, arra hivatkozva hogy a tanulásra akar kéztetni.
Alig telik el két perc a hadnagy már ott is terem mellettünk és kirángat Mikasa kezéből.
-Köszönöm hadnagy-nézek rá hálasan mire egy unott biccentéssel válaszol, majd kérdőn Mikasa felé néz.
-Mi volt ez a jelenet?-a hadnagy egyből a lényegre tér, majd Mikasa zavartan néz maga elé.
Ezt a mozdulatot ne értsétek félre. Mikasa nem igazán kedveli a hadnagyot, arra utalgat, hogy rossz hatással van ram. Aminek persze semmi értelme de nem baj.
-Semmi közöd hozzá-válaszol egyszerűen, de végül könyörögve a hadnagyra néz.-De ha már itt vagy, törpe megkérnélek valamire.
A hadnagy szemöldökét felvonva néz Mikasara, aki unottan kényszeríti magát arra, hogy szóba álljon a hadnaggyal.
-Erennek problémái vannak a tanulással-kezdi Mikasa a mondandoját ami teljeséggel nem igaz.
-Mikasa ez túlzás!-próbálkozok, de senki nem figyel rám, csak Armintól kapok egy 'ő ebből inkább kimaradna' nézést, amivek nem megyek sokra.
-A lényeg.-folytatja Mikasa.-Tanulásra kéne késztetni.
-A késztetés alatt erőszakra gondolsz?-kérdezem félénken, mert néha-néha elkaptam egy-egy pillanatot amikor a hadnagy pár folyosón futkározó gyereket úgy fejbe csapott, hogy púpjuk nőtt.
Az erőszak szó hallattán a hadnagy szeme felcsillan. De ekkor Mikasa arca fenyegetővé válik, közelebb lép a hadnagyhoz, belemarkol az ingjébe és belehajol az arcába.
-De ha megtudom, hogy olyat csinálsz ami Erennek nem tetszik, akkor legalább 20 centivel csökkeni fogsz-mondja, mire a hadnagy száját egy "tch" hagyja el, és tovább indul.
-Mikasa ez túlzás volt!-kezdek magyarázni neki, de meg se hallja amiket mondok.-Most kínos szituációba hoztál engem is és a hadnagyot is!
A hadnagy szó hallatán a lány kérdőn rám emeli tekintetét.
-Mióta érdekel téged, hogy a törpe mikor érzi magát kínosan?
-Akkor gondolom nem vetted észre, hogy mindenki minket nézett-kezdem elvesziteni a hidegvérem.
-Nekem csak fontos, hogy jól teljesíts...
-Megértem, de ne ess túlzásba.
És becsöngetnek. A kínos jelenetnek vége van szerencsére.
Azért érdekel, hogy a hadnagy hogy fog tanulásra kényszeríteni.

Az órák gyorsan eltelnek, végül utolsó óra után visszamegyek a szobába. Délutánra semmi programom nincs, Armin sakk szakkörön, Mikasa pedig...Hát arról fogalmam sincs hogy merre lehet, de mondta hogy nem ér rá.
Unottan dőlök hátra az ágyon, majd hirtelen leragadnak a szemeim.
Nem alszok túl sokáig de abban a kis időben álmodtam is.

Remélem tetszett😀
Ha tetszett vote-oljatok😉