2.rész
Egy kis idő után kezdem meg szokni hogy csak egy szemmel látók. Éppen indultam ki átváltoztatástanról mikor McGalagony professzor marasztalt.
- Igen McGalagony professzor- néztem az idős boszorkányrá.
- Igaz hogy feleselt Umbidge professzorral? - kérdezte.
- Igen- válaszoltam, mire egy hurkot éreztem a nyakam körül.
- A szemébe mondta mit feltételez a minisztériumi teteiről? És meg mondta hogy akit nem nevezünk néven vissza tért?
- Igen, úgy mond igen- értetem újra egyet McGalagony professzor le ült az asztalához, s egy darabig némán nézet rám. Azután meg szólalt
- Egyen egy cukorkát Lucitor-nyújtott felém egy üveg menta cukrot. Mire meg nyugodtam, fel csillant a szemmem , és mosolyogva vettem el egy cukorkát.
- Köszönöm professzor - és ezzel siettem is a következő órára. Ahogy futottam a folyosón, hogy időbe bájital tan órára érjek. Tanultam a tavaly történtekből és sietek. Valaki el kapta a derekam, fel dobott a vállára és a másik irányba kezdet el futni velem. A táskám le repült közbena válamról. Ahogy láttam az ismerős vörös haj koronát tudtam, vagyis gyanitotam ki rabolt el.
- Fred Weasley azonnal rakj le- kezdtem el ficánkolni és a hátát ütögetni.
-És mi lesz ha nem? - nevetett, és még gyorsabban sietett velem
- Esküszöm mint hogy kék az ég, írok anyátoknak egy levelett, nem tart vissza az hogy nem beszéltem még vele- mire meg ált. Le kapott a válláról és rám nézet
- Azt úgy se mered- hajolt közelebb
- Adj pergament, tintát és tollat. És ebédre oda is ér a baglyom- vigyorogtam az arcába. Gyorsan ki kerültem és sprintelni kezdtem. Fel kaptam a táskám és ugrálni kezdtem lefelé a lépcsőkön.
Órák után keresni kezdtem Fredet. De persze a föld nyelte el. Le gugoltam a fal tövében.Morogni kezdtem az orrom alatt.
- Persze mikor keresi az ember, sehol sincs. De mikor nem számít rá az ember és sietne el rabolja. Ch, fennébe is már- szorítottam kezem a fejemre.
- Nem tudom kiről beszélsz, de akkor nagyon nyomulhat rád ha ilyet tesz- kaptam egy hirtelen választ, amitől kisebb szív rohamot kaptam. Fel néztem a hang forására aki egyik ház társam volt.
- Blaise Zabini, miért tisztelsz meg a jelen létedel? - keltem fel a földről
- Halottam hogy Piton professzor házi dolgozatot adót ki amit a szünet végeztével le kell adnotok- kezd bele
- És azért jöttél hogy segíts? Mi ebben az átverés- fontam össze a karjaim magam előtt
- Nincs semmi trükk. Mit szólnál ha egy vaj sör mellet segitenék meg írni- mosolygott rám. Amitől ki rázott a hideg.
- Hm, nem hangzik rosszul. Akkor csütörtök? - nézek rá
- Meg beszélve- mosolygott
- Akkor csütörtökön Lucitor- fordult sarkon
- Csütörtök Zabini-mentem tovább
-Nem úgy van hogy Fredbe vagy bele zúgva- szólalt meg mellettem George. Amitől szív rohamot kaptam, újra.
- Te meg tudtommal Angelinaba, de a nyakamat merném rá tenni hogy Beka is felkeltete az érdeklődésedet-fordulok a vörös felé.
- Igen, de te most beszéltél meg egy randit- vigyorog
-Nagy randi hogy segít az egyik házi dogámban- mordulok rá
- Mit csinálsz majd a téli szünetben?
- Ülök a picsámon a klub helységben, mint az eddigi összes többi évben, nincs kedvem vissza menni az árva házba- kezdtem el a könyvtár felé vonulni.
- Akkor gyere el velünk- mondta. Nem tudtam hírtelen mást reagálni rá mint hogy meg torpantam.
- Biztos?
- Igen Rebi is jön, meg hát ha össze jöttök Fredel
- Elültete Beka a Fruna dolgot a füledben mi?
- Igen
- Jaj de jó nekem- indiltam meg újra úti célom felé.
- Miért vagy ennyire morci?- bökte meg az arcom.
- Mágia történelemre kell készülnöm és most a Véres Báró nem segít, utána meg Asztronómia lesz. Érted vagy még meséljek?- fordultam George felé, de csak a hűlt helye volt ott.
- Úgy tűnik én ma taszítom magamtól Weasley fiúkat, vagy legalábbis az ikreket- sóhajtottam. És inkább folytatam utamat a könyvtárba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro