1986 Az kezdett éjszakája

Audrey szemszög

Abban a percben felfigyeltem rá, amikor felkerültem a gimibe. Szörnynek, dilisnek, sátánimádónak nevezték. Mindezt azért, mert imádta a metál zenét. A bandájában gitározott. Sőt úgy is öltözködött, mint egy igazi metál zenész. A haja nem volt rövidre vágva, mint egy jó fiúnak. A válla alá ért, volt egy kis frufruja. Ezenfelül mindig enyhén kócos volt. Szinte mindig szakadt farmernadrágban volt és a pólóin metál bandák lógói voltak. Aztán ott volt azaz elmaradhatatlan szegecselt bőrkabát, ami felett egy farmer mellény volt tele kitűzőkkel. Minden meg volt benne amit izgalmasnak, vonzónak találtam. Egyéniség, az önkifejezés minta példája volt. Azonban sajnos volt egyetlen hatalmas bibi. Az, hogy Eddie Munson gyűlölte a pénzes, népszerű embereket. Személy szerint sosem volt célom a népszerűség, de Steve Harrington kishúgaként ez már el volt döntve. Volt az előnye, de ugyanannyi hátránya is. Már másodikos koromra a Hawkins gimi hercegnője voltam. A színjátszókör korona ékköve, amit én alapítottam. Imádtam mindig is a vöröst, minden formában és mennyiségben. Amúgy sem voltam figyelem nélkül, de így végképp elértem minden tekintetett. Eddie minden alkalmat megragadott, hogy cinikus mosoly kíséretében, Hercegnőnek hívjon. Egy dolog miatt nem bántam. Mert ezekben a percekben, csak rám figyelt.

Péntek, a bajnoki meccs estélye, de egyáltalán nem volt kedvem és nem is értem rá. A többiek mind mentek, de én még a holnapi előadásra néztem át mindent a dráma klub termében. Fél időnél jártam, mikor bekopogtak. Chrissy volt, a legjobb barátnőm. Széles mosolyt villantottam.

- A szurkolók királynőjének, nem a pálya mellett lenne a helye? Hogy támogassa a leendő férjét?

Kezdem szenvedélyesen imitálni a mozdulatsort, amit pár napja mutatott nekem. Ezután halvány mosoly jelent meg az arcán. Észre vettem az utóbbi két hétben, hogy a szokottnál is rosszabb hangulatban van.

- Chrissy?

- Én találkozni fogok Eddie Munson-nal. Szükségem van valamire, amitől jobb lesz kicsit.

Leültem a kis személyes trónomra, vörös bársonnyal van lehúzva. Meredten néztem a barátnőmre. Letettem a szemüvegem és igyekeztem mérlegelni. Szólni akartam, de nem hagyta.

- Nem bírom tovább, tisztán nem megy. Annyira elegem van már Audrey!

Sírva fakadt és leült egy székre. Ismertem, nagyon jól ismertem Chrissy-t. Jobb hagyni, hogy kisírja magát és talán mindent elmesél. De ezúttal nem. Mosolyog és szó nélkül elmegy. Az óra este nyolcat üt, így a táskám magamhoz kapva indulok el a Pop's-ba. Ez az éjjel nappalis már ezer éve üzemel. Egyszerűen imádok itt dolgozni. A főnök, amint meglát elvonul lepihenni az irodájába. Kicsi korom óta ismer, megbízik bennem. A munka pedig nincs ruha nincs túllőve. Egy fekete szoknya, topánka és egy logós pólóból áll. Én mindig csak a felsőm cserélem át, majd kihúzom a szám a legerősebb vörös rúzsommal és kész is vagyok.

Az első óra elég hamar eltelik. Egy két vendég jön, jó formán csak kávézni. A legtöbbjük kamionosok. Kicsit kilenc után ismerős hangok térnek be hozzánk. Dustin Henderson, Mike Weehler, Erica Sinclair és mögöttük jön szórakozott mosollyal Eddie Munson. Mikor meglát Erica, széles mosollyal szalad oda hozzám.

- Audrey, kritikussal nyertünk! Húszat dobtam!

Mosollyal ölelem magamhoz és a fülébe suttogok.

- Tudod, hogy én ehhez nem értek.

Kicsit húzza az orrát, de kacsint. Nagy titok, hisz még a tulajdon testvérem sem tudja. Elvileg biztosan nem, de nagyon otthon vagyok a D&D-ben. Én vagyok a fehér boszorkány, ha lopva játszok velük.

- A "hajas baba" fizet ma mindent!

Mutat Eddie felé Erica, aki kicsit megdöbbenve néz végig rajtam. A "hajas baba" jelzőn pedig egy kis kuncogást ejtettem. Leülnek az asztalhoz és sorba kérik, ki mit eszik. A gimi "réme" megrázza a fejét, nem kér semmit sem. Ahogy készítem a szendvicseket észre veszem, hogy számolja mennyi van nála. Megdobban a szívem és felmondok a józan eszemnek. Kiviszem a rendelésüket és Eddie elé is leteszek egy melegszendvicset.

- Jó étvágyat!

A kis dilisek tömik a majmot, mintha sosem ettek volna. Vigyorogva ülök vissza a pult mögé olvasni. Eddie pedig utánam jön és leteszi a szendvicset. Kérdőn pillantok fel a könyvből.

- Én ezt már nem fogom tudni kifizetni.

Halkan beszél, ami szokatlan tőle. Viszont hihetetlenül édes volt, tulajdonképpen Eddie Munson tekintette bilincsel le leginkább. Mély, titkokkal teli. Csak arra vár, hogy felfedezzem. Vagyis nagyon szeretném ezt tenni. Megforgatom a szemem, de csak játékosan és visszatolom elé. Kicsit közelebb hajolok és megtámaszkodom, a fejem pedig megdöntöm.

- Ismerem őket, mint a rossz pénzt. Ha nem eszel velük csak megsértődnek. A számla miatt pedig ne aggódj!

A mosolyából tudom, hogy kicsit komikusnak találja az egészet. Közel hajol hozzám, szinte veszélyesen. Alig tudom megállni, hogy ne nézzek le az ajkaira. Az ajkakra, amit olyan szívesen csókolnék fulladásig. Anélkül, hogy bármi is érdekelne, hogy bárki véleménye érdekelne. Az mély barna szemei pedig kíváncsian csillognak. Bár tudnám mi jár a fejében.

- Igazán kegyes ma hozzám a Hawkins gimi Hercegnője. Mivel érdemeltem ki, pont én, a korcs ezt a kiváltságot?

Sóhajtva húzódom kicsit el és keresztbe fonom magam előtt a karjaim. Lehunyom a szemeim és próbálok nyugodt maradni. Bánt, hogy ilyen velem. Nem érdemlem meg és nem tehetek ellene. Már rég nem érdekel, hogy általában így viszonyulnak hozzám a fiúk. Túl sokat akarok, az élettőé? Csak annyit szeretnék, hogy Eddie Munson végre lássa ki is vagyok igazából.

- Miért vagy ilyen cinikus velem?

Újra belenézek a szemeibe, de tudom mit lát most is. A Hawkins gimi Hercegnőjét. Ahelyett, hogy válaszolna elmormol egy köszönömöt és visszaül a srácokhoz. Akik már szemmel láthatóan szőtték a különböző titkos, romantikus viszonyról szóló képzelgéseiket. Miután végeztek, kivittem a számlát, ami le volt felezve. Ennyit igazán megérdemelnek, ha már úgy is mi pesztráljuk őket. Eddie egy ideig hezitált, majd fizetett és hazavitte a csipet csapatot. Éjfél volt mikor végeztem, ilyenkor mindig hazasétáltam élvezve a éjjeli levegőt. Amit persze Steve sosem díjalt. Teljes döbbenettel álltam mikor megláttam, hogy Eddie Munson a kocsija motorházán ül és vár. Rám pillant és egy idei csak nézzük egymást.

- Szia.

Bizonytalan volt a hangom, amin halványan mosolygott. Leugrott a kocsiról és drámaian kinyitotta nekem az ajtót. Egyszerűen csak intett, hogy szálljak be. Se szó, se beszéd. Ahogy beültem megéreztem az erős férfi kölni illatát. Ami meglepett, mert hát inkább fű szagra számítottam. Sosem volt titok, hogy Eddie az iskola dillere, de nem érdekelt. Miután elindultunk, a csend úgy szállt ránk, mint éjszaka leple a a nappalra. Egész úton egy szót sem szólt hozzám, amit meguntam. Beszélgetni akartam. Most, hogy végre van rá alkalmunk. Vagyis van alkalmam vele lenni, kettesben.

- Köszönöm, hogy haza viszel.

Nem igazán reagál a szavaimra, de rám pillant. Tényleg halványlila fogalmam nincs mi járhat a fejében. Az egyetlen dolog amit tudok, hogy világ leglazább embere visszajött értem. Azt, hogy mellette ülök és haza fele tartunk. Nem bírom megállni, ez a csend engem eleven fal fel.

- Eddie, tényleg csak csendben akarsz ülni és vezetni?

Rám pillant és normál hangerőn elindítja a Twisted sister kazettáját. Nem szól hozzám. Továbbra is csak nézem, ahogy vezet. Kicsit felhagyok az agyalással és elkezdem dobolni a ritmust. Ha a zenével az a célja, hogy idegesítsen akkor nagyon rossz úton jár. Ha látná a kazetta gyűjteményem, ilyen meg sem fordulna a fejében. Lejárt a kazetta egyik fele. Mikor megakarta fordítani megfogtam a kezét. Azt hinné az ember, hogy durva kezei vannak. Ez nem igaz, nagyon finom érintése volt. Átjárt a kellemes melegség.

- Ha ennyire nem kedvelsz, akkor miért vártál rám? Miért kell ilyen utálatosnak lenned velem?

A kérdésem követően megérkezünk a házhoz. Nem rántja el a kezét, csak finoman elhúzza a kezét és leállítja a motort. Felém fordul, majd játékosan a hajába túr. Látom rajta, hogy mérlegel mielőtt bármit is mondana. Megnyalja az ajkát, amitől egész biztosan kitágul a pupillám.

- Nem szeretek tartozni Audrey és rendes voltál ma este hozzám.

A hangja nyugodt, nem sejtett semmit sem. Elfordítom a fejem és kicsit tépelődtem, de nincs értelme többet kérdeznem vagy erőltetnem. Az ujjai az állam alá csúsztak és újra maga felé fordította az arcom.

- Ha valaki nem ugrálja körül a Hawkins gimi Hercegnőjét az máris utálatos?

Ebben a kérdésben benne volt minden cinizmusa. A tekintette pedig kicsit gonoszul csillogott, mintha szándékosan akarna seggfejnek tűnni.

- Sosem kértem ezt. Rólad is sok mindent beszélnek. Még sem gondolom rólad, hogy szőrnyű vagy ijesztő lennél.

Nem vág közbe csak figyelmesen hallgat és próbál kurva laza maradni. Szóval folytatom, de akaratlanul is paprikás lesz a hangulatom.

- Aki ilyen törődő azokkal a kis tökfejekkel az nem lehet rossz ember. Nekem is meg van a magam hírneve. Számodra pedig egyszerűbb ez alapján eldönteni, hogy olyan vagyok mint a többi. Fájna, ha esélyt adnál, hogy megismerj?

Egyetlen gúnyos mosoly és előtört belőlem a hiszti. Akár a bátyám kocsijába, rácsaptam a műszerfalra. Eddie pedig elmarta a kezem és magához rántott. Nem várta meg az újabb kirohanásom. Mintha csak erre várt volna. Az orrunk összeért, bennem pedig ezer villám csapott le egyszerre. Éreztem ahogy megfeszül a közelségemtől, ahogy hevesen ver a szíve. Akár csak az enyém. Kicsit még közelebb húzott a kezem automatikusan a vállán pihent meg.

- Mond, hogy hagyjalak békén! Gondolj csak egy ijesztő korcsként rám, úgy ahogy a suli menői mondják. Ne akarj jónak látni!

A hangja annyira komoly volt, hogy szinte sokkot kaptam tőle. Ez tényleg az a Eddie Munson, aki a gimi ebédlőasztalának tetején ripacskodik? Nem reagáltam a hallottakra. Bár az ajkaim elnyíltak, de egyetlen hang sem jött ki. A keze felcsúszott a tarkómra és kicsit erőszakosan hátrahúzta a fejem, de nem okozott fájdalmat. A hirtelenségtől egy halk nyöszörgés szaladt ki a számon. Az ajkaival végig szaladt a bőrömön. Az államtól egészen a szegycsontomig. Szikráztam, megremegtem és akaratlan sóhajtottam a puha ajkai alatt. Csak nem kiszakadt a szívem a helyéről.

- Hercegnő, csak ki kell mondanod és abba hagyom.

Suttogta a bőrömbe, szinte könyörögve. Képtelen voltam, egyszerűen nem akartam ezt kimondani. A fejem ráztam, ennyire tellett. Mert igazából kiáltani akartam, hogy folytasd! Ne engedj el! Akarom! Akarlak! A mosolya a bőrömbe égett, ezután finoman beleharapott a nyakamba. Párszor meg is ismételte. Úgy kerestem az érintését mint valami kivert cica.

- Eddie.

Újra végig nyalta a torkom és néhol megszívta a bőröm. Annyira újak voltak ezek a dolgok. Lehet, sőt biztosan vágyakozva néztem bele a szemeibe. Ő pedig, mintha valamitől megriadt volna. Nem is tudom. Talán bátor akartam lenni. Kezdeményező. Szóval belekapaszkodtam a farmerdzsekibe, magamhoz akartam húzni. Megakartam csókolni, érezni akartam. Viszont Eddie megállított. Sóhajtott és a pillantásában minden benne volt. Minden, amit valaha gondolt rólam.

- Ő is ilyen könnyen lázba tudott hozni?

A kérdésében nem volt humor, nem a cukkolásra ment ki. Halál komolyan kérdezte. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy el kell azonnal mennem. Ellöktem magam tőle és szó nélkül basztam rá a kocsi ajtaját miközben bemutattam neki. Berohantam a házba megállva a nappaliba. Csak sírtam, ahogy kifért belőlem. Az ilyen esetekben a legnagyobb szerencse, hogy a szüleink alig vannak a városban. Steve rohant le a szobájából és egyenesen hozzám sietett. A karjaiba ugrottam ami miatt elestünk a padlóra. Fájdalmasan adtam hangot annak ami fájt.

- Sosem fogom lemosni magamról? Még a halála után sem?! Billy Hargove mocskát. Az összes szemét hazugságot, amit valaha kitalált.

Vagy a tényt, hogy naiv voltam. Hogy azt hittem talán tévedek vele kapcsolatban. Vagy, hogy a végén már nem érdekelt semmi. Hiszen senkit sem érdekelt az igazság. Olyan nagy bűn, hogy azt hittem élhetek a hazugságainak következményeivel együtt. Steve vigasztal egészen addig, amíg teljesen meg nem nyugszom. Ezután felmegyünk a szobámba és kicsit még ott marad velem. Hozzábújok, mint mikor féltem az éjjeli viharoktól. Fogalmam nincs, mi lenne velem nélküle. Mikor visszament lefeküdni a gondolataim, visszatértek Eddie-hez. Feltettem a fejhallgatóm egy pár szám erejéig és újra hallgattam a Twisted sister számait. Az ujjaimmal pedig végig cirógattam az a nyakam, ahol bejártak az ajkai. A pulzusom újra az egekbe szökött és éreztem, hogy forr minden porcikám. A vérem pedig eleven égett belülről. Ahogy ott érintem magam ahol már csak képzelhetem az Ő finom ujjainak játékát. Akaratlanul is sóhajtozok, suttogok az éjszakába.

- Szeress engem, Eddie.

"Stay for the night, I'll sell you a dream"