1986 D&D kampány

Eddie szemszög

Ebéd idő volt. Az egyetlen alkalom leszámítva az irodalom órákat, hogy láttam őt. A Hawkins gimi hercegnőjét, Audrey Harrington-t. Jeff kezdett magyarázni az új dalszövegről, kizökkentve a gondolataimból. Felcsaptam az újságot aminek elakartam olvasni az egyik cikkét a fiúknak.

- Az ördög megérkezett Amerikába, Dungeons and Dragon! Már nem csak a szülők, de most már a pszichológusok is tartanak tőle! Úgy hiszek erőszakos viselkedésre sarkal, sátánimádatra, szodómiára, öngyilkosságra, vagy akár ölésre!

Mindhárman nevetnek és végre csatlakoznak a fiatalabbak is. Dustin Henderson és Mike Wheeler személyében.

- Muszáj hibáztatniuk valakit, könnyű célpont vagyunk.

Cass megjegyzése elgondolkodtatott.

- Ja, mi vagyunk furák nekik, mert használjuk a fantáziánkat.

Ezután felpattantam az asztalra és végig sétáltam rajta becsmérelve a tanulótársaim.

- De ha a zene érdekel, a tudomány, vagy a bulizás.

Ekkor az utóbbi csapat feje beintett a tekintettem pedig megakadt az éppen bevonuló Hercegnőn. Róka vörös haja hullámokban omlott a hátára, akár a futótűz. Vörösre kifent ajkain mosoly ragyogott, barna tekintette pedig rajtam pihent. Szinte minden elcsendesedett, ahogy a gimi Királynője és Hercegnője egymásba karolva megjelentek. Drámaian meghajoltam nekik. Chrissy zavart volt, de Audrey-t inkább szórakoztatta a dolog.

- Vagy ha te vagy az iskola üdvöskéje!

Jason felpattant, hősiese kiállva a barátnőjéért. Én pedig elvigyorodtam.

- Vagy ha labdát dobálsz szennyes kosárba!

-Kell valami dilis?!

Erre nem akartam válaszolni. Egy ilyen minta ember úgysem értené. A kezeim felemeltem szarvat mintázva és kinyújtottam a nyelvem. Majd visszafordultam.

- A merev csoport norma. Ez az ami megöli a gyerekeket! Ez az igazi szörny.

Egy szerencsétlen lány neki ugrott az oszlopnak úgy megijedt. Kicsit vicces volt, még a tálcáját is elejtette. Aztán lefagytam, a magassarkú határozott kopogásának visszhangja járt át. A Hercegnő segített a lánynak összeszedelőzködni.

- Köszönöm, de nem kellett volna fáradnod.

A lány zavarban van, a Hercegnő miatt. Aki kedvesen megsimítja a vállát.

- Ugyan nem fáradtság. Te ugye elsőéves vagy?

- Igen. Milly Parker vagyok, igazából most költöztünk ide.

Mosollyal nyújtott kezet, amit a megszeppent csaj el is fogadott.

- Audrey Harrington vagyok, én vezetem a színjátszó szakkört. Minden páratlan napokon próbálunk. A mai kivétel a bajnoki meccs miatt, de ha van kedved szívesen látnálak a csapatomban.

Hevesen bólogatott a kis Milly, majd kipirult arccal elrohant. A Hercegnő a két ártatlan tanítványomra mosolygott és ez nekik elég volt, hogy kánonban köszönjenek.

- Szia Audrey!

Elindult mögéjük és összeborzolta a hajukat.

- Hogy van a két kedvenc, kis dilisem gimisem?

- Jól!

Ismét kánon, a Hercegnő pedig elvonult a színjátszókör tagjaihoz. A fiúk még mindig Őt nézik, így mögéjük ugrottam és átkaroltam őket. Audrey Harrington után mutattam.

- Gyermekeim! Ezek a hölgyek, nem halandó férfiaknak valók. Higgyetek nekem, az ilyen nőszemélyekkel csak a baj van.

- Nem ismered úgy, mint mi. Sokat köszönhetünk neki.

Mondta Mike és elkezdett kajálni. Dustin pedig csak helyeselt.

- Megdöbbennél milyen kedves és jó fej Ő és Steve is.

- Már megint Steve Harrington.

Forgatom a szemeimet, mire hirtelen témát váltott Dustin.

- Visszatérve a szörnyekre. Audrey az előbb említette, hogy bajnoki meccs lesz este. Tudod az a dolog a szennyes kosárba és Lucas nem tud jönni a Pokoltüze klubba.

Enyhén ideges lettem, de inkább az zavart, hogy még mindig a Hercegnő a téma.

- Talán el halaszthatnánk.

Jeff, Garrett és Cass elkezdtek hisztizni.

- Elég! Szóval Sinclair-t elragadta a sötét oldal?

Teszem fel könnyedén a kérdésem és már bele is markolok a diómba.

- Ja valami olyasmi.

Már bele is dobom Mike hajába.

- Olyasmi? És ti ahelyett, hogy keresnétek egy beugróst elhalasztanátok a Vecna szektáját?

- Nem akarjuk, de mindenki ott lesz a meccsen!

Felállok elfordulok és összeszűkült szemekkel nézek vissza.

- Őszinte lehetek? Jeff idén érettségizik, Garrett jövőre, én meg. Én elszenvedem magam a kettesig irodalomból! Ha nem szúrom el a vizsgát. Felmegyek a színpadra jövőhónapban. A dili szemébe nézek, jól bemutatok neki. Kitépem az érettségit, aztán felhúzom a nyúlcipőt!

Rohanást imitálok majd vissza fele is.

- De nem ezt mondtad tavaly is?

Kérdezi Garrett nevetve.

- Ja meg tavaly előtt is?

Folytatja Jeff, mire nevetek.

- Ja, de akkor kamuztam. Érzem, hogy ez az én évem lesz. Nyolcvanhat Bébi! Tudjátok mit jelet ez?

Dustin és Mike vigyorogva a fejüket rázzák. Újra átkarolom őket.

- Azt, hogy ti vagytok a Pokoltüze jövője. Az első pillanattól tudtam. Ott ültetek mint két elveszett bárány. Dustin rajtad D&D-és póló volt, ami bátor dolog!

- Köszönöm.

- Mike, rajtad meg valami szar amit anyuci vett neked.

Mindenki nevetett mire a felrántottam őket az asztaltól.

- Megmutattuk nektek, hogy a gimi nem a legrosszabb hely a világon.

- Nem.

Mondták halkan.

- Szóval elárulom, hogy rengetek elveszett bárányka van még itt. Látjátok szükségük van rátok. Nektek pedig annyi a dolgotok, hogy kerestek egyet és hazaterelitek!

Ezután volt még pár óránk, utána találkám volt a pálya melletti kis erdőben. Maga a Hawkins gimi királynője hívott el. Kicsit vicces volt hallani, hogy meglepődnék azon, hogy ki szerelmes belém. Nem is tudtam, ilyen személyről a suliba és nem is igazán érdekelt. Egy valamit vártam igazán, hogy végre játszhassunk egy kis D&D-t a skacokkal. Ki voltam nyúlva mikor megláttam a kislányt, akit a fiúk hoztak.

- Szó sem lehet róla!

Jelentem ki egyszerűen, mire a kislány kapásból a szemét forgatja.

- Beugróst akartál és mi hoztunk is.

Karolta át Dustin a lányt. Kicsit behajolok és úgy beszélek.

- Ez a Pokoltüze klub, nem a bébi csősz klub.

A fiúk addig nevetnek, míg a lány le nem vágja a cuccát az asztalra.

- Tizenegy éves vagyok, "Hajas baba"!

Majd nem nevetek a beszóláson, tetszik ez a hozzáállás. Felpattanok a székből.

- Szóval tud beszélni. Hogy hívnak gyermek?

Sétálok oda hozzá. A gőg ami sugárzik belőle szinte hajaz a Hercegnőre.

- Erica Sinclair.

Megdöbbenve nézek Dustin felé. Sokat hallottam már a róla.

- Szóval Ő Sinclair hírhedt kishúga?

- Milyen okos.

Forgatja a szemeit újra a kislány.

- Mi a kasztod és a szinted? Első szintű törpe?

Gúnyolódok rajta, de nem tudom megsérteni.

- A nevem Lady Almácska! Tizennégyes szintű kaotikus félvér zsivány vagyok és bármelyik szörnyed mögé odaosonok, hogy leszúrjam a méregbe mártott kukrimmal. Majd mosolyogva nézem végig a lassú fájdalmas halálát. Szóval belevágunk vagy folytatjuk a csevejt, mint ha anyukád könyv klubjában lennénk?

Mindenki csendben maradt. Én pedig mosolyogva nyújtottam a kezem. Nagyon bírom az ilyen belevaló kölyköket.

- Üdv a Pokoltüzében!

Eszméletlen játék volt. A kicsi Sinclair valóban olyan jó, mint mondták. Miután megvert illően meghajoltam előtte és közkérésre elvittem őket a Pop's-ba. Sosem jártam ez előtt itt. Nem kedvelem a sznob helyeket. Teljesen ledöbbentem mikor megláttam, hogy itt dolgozik. Vagy, hogy egyáltalán dolgozik. Miért is tenne ilyet? Hiszen pénzes.