Harry Potter aznap este nem aludt jól. Hiába volt rajta a jó meleg és puha takarója, hiába olvasott neki Perselus vidám mesét lefekvés előtt, hiába dorombolt mellette Lily, a fekete kismacska, Harry mégsem tudott nyugodtan aludni.

Eleinte minden rendben volt. Az álom szépnek indult. Egy bájos, nyugodt mezőn volt. Körötte magas fák nőttek, madarak csicseregtek a lombok között, pillangók repkedtek mindenütt. De aztán... Az álom kezdett megváltozni. Újra a Privet Drive-on találta magát, a lépcső alatti gardrób felé futva.

Tudta, egyenesen érezte, hogy Vernon bácsi nagyon közel van hozzá. Már épp elérte volna az ajtót, bebújhatott volna a menedékébe, amikor a bácsi elkapta. Visszarántotta a lábánál fogva. Megint verni kezdte, mint régen. Harry hiába próbálkozott, nem tudott elmenekülni. Sírva könyörgött Vernon bácsinak, de az nem állt le. Tovább ütötte.

Perselus pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy felmenjen megnézni, Harry jól van-e. Amint belépett a sötét szobába, már érezte, hogy valami nem stimmel.

Harry nyöszörgött és forgolódott álmában. Néha motyogott is valamit, amit Perselus nem értett. A férfi közelebb ment az alvó gyermekhez, s gyengéden megsimogatta Harry hátát, hátha attól kicsit megnyugszik.

A kisfiú az érintésre megrándult, de nem adta jelét a megnyugvásnak. Remegve húzta össze magát a lehető legkisebbre. Most már érthetőbben motyogott.

- Apa... Apa segíts... - suttogta álmában Harry, s közben megszorította a lepedőt.

Perselus nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Nem tudta, hogy mi lenne a helyes. Ha megnyugtatja Harryt, azzal csak azt éri el, hogy a kisfiú azt fogja hinni, tényleg az apjával beszélt. Viszont ha nem tesz semmit, attól is csak rosszabb lesz.

- Semmi baj, Harry - suttogta végül, s tovább simogatta a kisfiú hátát. - Nem lesz semmi baj...

- Apa... - motyogta még, már egy fokkal nyugodtabban Harry, majd lassan még mélyebben aludt tovább. Már nem remegett, nem is nyöszörgött. Csendesen szuszogott.

Perselus nyugodtan felsóhajtott, majd felállt az ágy mellől, majd a szobája felé indult. Azonban aznap este ő sem tudott aludni, bár nála nem a rémálmok zavartak be. Perselust egyszerűen csak a gondolatai nem hagyták nyugodni.

Lassan közeledett Harry Potter születésnapja, de nem tudta, hogy mit adjon neki, ahogy az sem tudta még eldönteni, szervezzen-e neki valamiféle ünnepséget. Gyanította, hogy amíg a Dursley vendégszeretetet élvezte, a kisfiú nem kapott ajándékot, de még fel sem köszöntötték.

Szerette volna, ha Harrynek jól telik a születésnapja. Végül arra jutott, hogy szervez neki ide a kúriába egy kis ünnepséget, s már azt is kitalálta, hogy mit kapjon ajándékba. Azt akarta, hogy Harry újra mosolyogva éljen, s ne a bánat jelenjen meg az arcán.

Perselus hajnalban aludt el.

/|\••/|\