Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

/|\ 32. fejezet /|\

Felix egyáltalán nem tudta követni az eseményeket. Az egyik percben még a jól ismert cellában voltak, a fekete hajú nő pont belépett hozzájuk, majd szinte azonnal berontott oda az a titokzatos férfi, s elkábította a nőt. Felix benne sem bízott, így mikor az idegen feléjük indult, Annist maga mögé tolta, s úgy állt előtte, mint aki maga a Halál ellen is harcolna érte. Azonban a férfi nem akarta bántani őket. Elmagyarázta, hogy ismeri a húgát, s nagyjából sejti, hogy mi történt velük, s bár Felix továbbra is bizalmatlan maradt vele szemben, azt megengedte, hogy magával vigye őket.

Szóval röviden így kerültek abba a nagy házba, amit Annis állítólag ismert. Felix látta rajta, hogy valami változás elindult benne, mintha a lelke visszatért volna, de aztán a szeme újra kifakult. Ez egy kicsit elszomorította, de nem adta fel a reményt. Hitt még abban, hogy idővel minden rendben lesz, s Annis majd helyre jön. A lelke visszatér, s újra boldogan fog mosolyogni. Úgy, mint régen.

– Annis! – kiáltott fel az egyik újonnan érkező férfi. Felix nem ismerte, s egyáltalán nem bízott meg benne elsőre, így azonnal a húga elé állt, hogy megvédje őt. Annis egy darabig nem reagált. Csak nézte az előtte álló férfit, némán és mozdulatlanul.

– Sirius – felelte végül a gyermek, de a hangja élettelen volt. Az ismeretlen döbbenten meredt a lányra, s közelebb akart lépni hozzá, de Felix nem tágított. Nem bízott bennünk, s félt, hogy bántani fogják Annist.

– Ne érjen hozzá! – kiáltotta a fiú. A hangja bátran csengett, de látszott a tartásán, hogy gyenge volt már. Remegve emelte fel a kezét, ami körül zöldes köd kezdett kavarogni, de mielőtt bármi történhetett volna, Felix elvesztette az egyensúlyát, s a földre esett.

– Fee? – kérdezte suttogva Annis. A lelke továbbra sem volt vele, de Felix közelségét már megszokta, s el is fogadta, tehát valamilyen szinten már törődött vele. Nem értette, hogy milyen kapocs fűzte a fiúhoz, s azt sem tudta, hogy hol vannak, de nem akarta elveszíteni az egyetlen társát, akiben abban a pillanatban megbízott. Remus találta fel magát leghamarabb. Csendesen és óvatosan a kislány mellé lépett, majd finoman megfogta a karját, s odébb húzta onnan.

– Felix! – motyogta Annis halkan, s próbált kiszabadulni Remus kezei közül, de a férfi erősen tartotta, s közben intett Perselusnak, hogy vizsgálja meg a fiút.

– Semmi baj, Annis – mosolyodott el Remus halványan. – Felix jól lesz, rendben?

– Nem fogják bántani? – kérdezte Annis, egy fokkal nyugodtabban.

– Téged sem bántottunk, nem emlékszel?

– Nem – rázta meg a fejét lassan a gyermek. – Én... Én nem tudom. Nem értem...

– Semmi baj – szakította félbe gyengéden Remus. – Megoldjuk idővel, ne aggódj. Csak hidd el nekem, hogy Felix nincs bajban, jó? Vigyázunk rá, s rád is, ezt megígérem.

– Rendben – bólintott tétován a gyermek. Sirius a beszélgetés közben némán közelebb lépett, de csak állt, s figyelte őket. Nem értette, hogy mi történt. Bele sem mert gondolni abba, hogy mik történtek addig, míg Annis fogságban volt.

– Csak nagyon kimerült, pár nap múlva már jobban is lesz – szólalt meg hirtelen Perselus, aki még mindig a fiút vizsgálta. – Úgy hiszem, hogy a gyermek Annis testvére lehet.

– Akkor ne válasszuk szét őket – biccentett Sirius. – Talán a fiú elmondja majd nekünk, hogy mi történt pontosan.

– Reménykedjünk benne – értett egyet vele Remus is. A két férfi felvitte Annist és Felixet a Harry szobája mellett lévő üres helyiségbe, így Perselus lent maradt az néma, rémült és nagyon aggódó Harryvel.

– Jól vagy, Harry? – kérdezte halkan a bájitalmester, letérdelve a gyermek elé.

– Annis beteg? Mi lett vele? – kérdezett vissza vékony, szomorú hangon Harry.

– Sajnos nem tudom – rázta meg a fejét Perselus. – De jobban lesz, rendben?

– Hiszek neked – mosolyodott el halványan a fiú, s a smaragd szemek egy pillanatra reménykedve villantak fel.

– Sajnálom, Harry – sóhajtott fel a férfi.

– Semmi baj, apa – felelte Harry, észre sem véve, hogy miként szólította Perselust. – Nem te tehetsz róla. A világ ilyen gonosz.

Perselus döbbenten ölelte Harryt. Nehezen tudta elhinni, hogy valaki tényleg ennyire szereti.

/|\••/|\

Hey!

Itt is van a következő rész! Remélem tetszett :33

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro