Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

/|\ 3. fejezet /|\

Albus Dumbledore szokásával ellentétben komoran üldögélt a kényelmes székében. Ujjaival idegesen kopogott az asztalon, S átható kék szemei is nyugtalanok voltak. 

Pedig Albus Dumbledore általában vidám, minden helyzetre talál megoldást, S mindig próbál helyes döntéseket hozni. De ő is egy ember. Követhet el hibákat. Márpedig egy sötét, hideg éjszakán, elég nagy butaságot csinált.

Azt hitte, hogy ha a rokonainál hagyja az ifjú Harry Pottert, minden rendben lesz. Hogy ez egy jó döntés. Ám, mint az mostanra kiderült, talán mégsem volt az...

Rossz érzése volt. Kételyei támadtak, S emiatt ideges, nyugtalan lett. Zavarta, hogy az félelmetes érzés nem hagyja békén. Mintha valaki direkt zaklatná. Végül döntött. Magához hívatta azt az embert, akiről tudta, hogy biztosan segíteni fog neki. Legalábbis, kisebb rábeszéléssel, de megteszi.

Perselus Piton minden volt, csak bizalomgerjesztő nem. Hosszú, fekete talárjában, fekete hajával olyan, mint maga a halál. Diákjai mondjuk inkább Denevérnek mondanák, bár ez igazából csak egy gúnynév. Mégis, ha az ember jobban megismeri, Perselus Piton már nem is tűnik annyira gonosznak. Sőt! Lehet akár kimondottan kedves.

Mikor Perselus megkapta Dumbledore üzenetét, hogy látni akarja, egyszerre több dolog is az eszébe jutott, hogy vajon miért. Igazságtalan volt egy griffendéles diákkal, főzni kell egy bájitalt, vagy csak valami fontosabb dolgot akar rábízni. De amíg oda nem ért, nem jött rá, hogy melyik lehet.

Halkan kopogott Dumbledore szobájának ajtaján, majd csendesen belépett.

- Gyere beljebb, Perselus - állt fel a székéből az igazgató. Dumbledore már elég idősnek számított. Hosszú, nagy szakálla egész mélyre lehullott már. Ennek ellenére az igazgató fiatalos volt

- Minek köszönhetem a hívásod, Albus? - kérdezte a lényegre törve Perselus. Sok dolga lenne még a nap folyamán, szeretne gyorsan végezni.

- Egy fontos dologról szeretnék beszélni veled, ami érinti az ifjú Harry Pottert.

Perselus gúnyosan elmosolyodott.
- Ugyan mi nem érinti a Kis Túlélőt? Mindig minden csak róla szól!

- Ebben az esetben úgy vélem, nem épp a hasznot húzza a helyzetéből. Pontosítok. Úgy érzem, hogy bajban van - felelte halkan Dumbledore professzor.

Pár perces csend után szólalt csak meg az egyesek szerint ijesztő bájital szakértő.

- Bajban? Mire gondolsz? Hiszen csak egy alig négy éves gyermek. Mi rossz történhet vele?

- Épp ez az, amit nem tudok. Emiatt kérettelek ide. Szeretném, ha velem jönnél.

Még az előzőnél is hosszabb csend következett. Ha lett volna tücsök a szobában, biztos hallhattuk volna a ciripelését.

- Albus... - kezdte nyugodtan Perselus. - Tudod jól, hogy milyen emlékek fűznek ahhoz a családhoz. Mégis elvárod tőlem, hogy odamenjek? Ugyan miért?!

- Mert nagyon jól, kiismered az embereket. Ha esetleg az ifjú Harryt bántják, akkor észrevennéd ha hazudna. Nálad jobb embert nem ismerek erre a feladatra...

- Ez nem túl igazságos... De, nincs más választásom, mint hogy veled menjek, igaz?

- Úgy hiszem, ebben az esetben nincs - felelte Albus.

/|\••/|\

Két varázsló hopponált a csendes Privet Drive-on. Már sötétedett, így nem kellett attól tartaniuk, hogy esetleg valaki észreveszi őket a házakból. Végig sétáltak az utcán, S végül megálltak a négyes számú épület előtt. Szép, rendezett kertje volt, látszott rajta, hogy sokat foglalkoznak vele.

Az két férfi egymásra nézett, majd a fiatalabbik becsöngetett. Nem kellett sokat várni. Hamarosan egy nagyon kövér bácsi jelent meg az ajtóban.

- Igen? Mit akarnak itt, ilyen későn? - kérdezte eléggé idegesen.

- Szeretnék beszélni, egy Harry Potter nevű fiúval. Itt lakik, nemde? - kérdezte Dumbledore professzor.

- Itt nem lakik semmilyen Harry Potter! - kiabálta a bácsi, majd készült volna hátra lépni, hogy becsukja az ajtót, de Perselus Piton megállította.

- Harry Potter! Tudjuk, hogy itt lakik, tudjuk, hogy maguk nevelik. Engedjenek be, vagy megjárják! - felelte halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy Vernon bácsi hallja. A férfi pedig ijedten beengedte őket.

A ház egyébként szép, tiszta volt. A polcokon képek, mindegyiken egy igen testes fiúval. Azonban tényleg nem mutatta semmi, hogy lakik itt még más gyerek is. Egyetlen kép, vagy bármi más, semmi nem volt róla kirakva.

/|\••/|\

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro