Jess Madson

Joy csókjai nagyon jól estek. 

Gyöngéden simogattam a hátát, amitől keze megindult a nadrágom felé. Hevesen férfiasságomba markolt. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan fogunk haladni ezzel. 

De valahogy megérezte, ez az egyetlen dolog, amivel szét tud szedni. 

- Bébi..- suttogtam a fülébe. - Imádom, ha ezt csinálod. 

Fogtam össze copfba a haját, hagytam, hogy folytassa, amit elkezdett. 

- Uu bébi de áll, - végigment ajkával a férfiasságomon. 

- Csodálkozol? - fújtattam. Megőrjített. 

Nem válaszolt, csak folytatta. 

Lassan csinált mindent, hogy még jobban az őrületbe kergessen. Már ettől majdnem elmentem. De nem szabadott puhánynak tűnnöm. 

Tudtam, hogy nem jár erre senki, bármit csinálhatunk itt.

Levettem Joyról a pólóját, végigsimítottam cickóit, majd a melltartót is lepattintottam róla. Úr Isten szét szedett a látványával!

Mindig is egy flgema stílust mutattam a külvilág felé. Sosem sírtam senki előtt, vagy mutattam ki a gyengeségeimet. De Joy más volt. Előtte nem akartam megjátszani magam. Tény, hogy sok megmozdulásom, nem csak a felszínesség miatt komor és flegma, hanem alap járaton ilyen beállítottságú vagyok. 

Joy egy fény. 

- Tudod Jess arra emlékszem, hogy egyszer sétáltunk a tengerparton. Akkor még tényleg nem nagyon ismertelek. - mesélte. Ez volt az első közös randink, ami valójában nem is annak indult. 

- Igen. - nevettem fel. - Amikor utánam futottál? Csak nem tudtál elkapni? 

- Hát, mert túl gyorsan futsz! - böködte a mellkasomat. 

Örültem, hogy elékszik a régi dolgainkra. 

- Az illatod nagyon hiányzott Jess. - puszilta végig a nyakam Joy. 

- Hát még nekem a tied, hogy hiányzott. Örülök, hogy újra mellettem vagy Bébi. - csókoltam végig a hasát. 

Benyúltam a tangája alá, a pántját az ujjaimra húztam. Bizsergett az egész mellkasom a gyomrommal együtt. 

Innentől kezdve már csak a pillanatoknak éltünk. heves csókokkal láttuk el egymás ajkát. Letépte rólam az alsómat. A hátsó ülés felé vettük az irányt, még jó, hogy kitakarítottam az autót mielőtt eljöttünk randizni. Olyan szinten egyszerre gondolkodtunk, mindent úgy csinált, ahogy előtte pillanatban elképzeltem. 

Borsózni kezdett a hátam, újra az orgazmus határán voltam, de húztam még kicsit. Kutya pózban térdelt a középső ülésen, fogta az oldalsó kettő fejtámlát és így mozogtunk együtt. Vad, heves érzelmek voltak, ami pont tökéletes volt a helyszínhez. 

Éreztem, hogy Joy is a gyönyör kapujában van, de már nem bírtam tartani tovább el kellett mennem. 

- Bébi, bébi, el fogok menni... - lihegtem bele a fülébe, ahogy hátulról hozzá simúltam. 

- Élvezz belém Bébi! - mondta - Én is elmegyek! - egyre vékonyabb hangjával érzékeltette, hogy a csúcsponton van. 

Nem kellett kétszer mondani. Folyt rólam a víz literszámra és még remegtem az élvezet mértékétől. 

- Úr Isten Joy! - öleltem át Joyt, ő csak mosolygott a piros pofijával, úgy nézett ki, mintha lefutott volna egy maratont. - Te egy vadállat vagy! - mondtam neki kerek szemekkel. 

Ilyen keményet még sosem szexeltem. 

- Kifejlesztettem ám magam, amíg nem találkoztunk. - adott egy puszit a számra és végig simította az arcomat. 

- Látom baszki! - haraptam be ajkam és belemarkoltam a fenekébe. Lassú csókba hívtam. - Hogy-hogy beléd mehettem? Szedsz fogamzásgátlót? - ráncoltam össze a homlokom. 

Régen sosem volt ilyenre lehetőség. 

- Igen, már egy ideje szedek. - rántotta meg a vállát. - De jobb is így szerintem, így mindeketten 100%-ig kiélvezzük az utolsó pillanatokat is. - kuncogott. 

- Mondjuk igazad van, de nincs semmilyen mellékhatása? - féltettem őt. - Nem sok jót olvastam róla a tanórákon. - forgattam a szemem. 

- Azon kívül, hogy a bimbóim feszülnek és szeretik ha kényeztetve vannak nem nagyon. - rázta meg a fejét. 

- Ezt hogy érted? - érintettem meg kikerekedett melleit. Lassan adtam az egyikre egy csókot, amitől kirázta Joyt a hideg. Nagyon tetszett neki, egyiket az ujjaimmal megcsíptem, a másikat a nyelvemmel izgattam. 

Először halk, majd egyre hangosabb nyögésekbe hívtam ezzel Joyt. 

Nagyon tetszett, hogy ennyire élvezi ezt. Engem is beindított, hogy így láttam őt. 

- Nem szabad Bébi, mert megint elmegyek! - mondta Joy.

- Az sosem baj. - mosolyogtam lágyan, és szorosan magamhoz húztam. Forró volt a testem, az övé viszont hidegebb. Tudtam, hogy örül, ha felmelegítem. Régen is mindig így volt a felosztás köztünk. Én a meleg tenyerű ő a hűvös. 

Mindig is kiegészítettük egymást. 

Pár óra elteltével már csak feküdtünk a hátsó ülésen, nem a legkényelmesebb pozícióban, de legalább együtt és simogattuk egymás bőrét. Egyszer a hasát cirógattam, egyszer a karján mentek végig ujjaim. Ez a testbeszéd többet ért akármennyi szónál. 

Hazavittem Joyt. 

Kicsit forgott az agyam, hogy mi lesz a pénzzel. Tudtam,  hogyan kell megszereznem azt, viszont ha Bobbyt lecsukták, most biztos nagyon figyelnek mindenkit. Telefonokat is lehallgatják abban is biztos vagyok. Úgyhogy ha akárkit is hívok ez ügyben, azt fülkés telefonról fogom, vagy egyszer használatos telefonról. 

Régebben utaztam drogban, viszont megfogadtam, hogy soha többet nem fogok. Nem ér annyit, hogy kockáztassam a jövőm. Több éves ügyleteket is felhozhatnak ellened bizonyítékként, aztán bezárnak több évre. 

Megéri kockáztatni? Csak egy alkalomról lenne szó, megszerezzük a pénzt és ki is utazunk az országból, hogy a közös jövőnket folytathassuk Joyyal. 

Kérdés, hogy megérte-e.

De kockáztattam. 

Mondtam Joynak, hogy öt napot adjon. Összeszedem a pénzt és találkozunk. Elmentem a találkára, amit beszéltünk a taggal. 

- Ezt kellene elvinni, - megmondta a helyet is, mikor kivel kell majd beszélnem. 

Kokain... gyilkos egy dolog, sajnos jó sokszor volt alkalmam használni. 

De megfogadtam, hogy minden ilyesmit magam mögött hagyok Joyért. Kettőnkért! 

Minél többet elhozok annál kedvezőbben adja a tag. Gyorsan leosztom és ráteszem a hasznom. Ez volt a terv. 

Minél gyorsabban végezni akartam vele. Feltettem mindent egy lapra, de hittem benne, hogy ügyesen, átgondoltan elintézem. 

Joy Wellington 

 Jess annyira megindított bennem valamit. El akartam vele szökni, nem érdekelt semmi más körülöttem, csak hogy sikerüljön a mi kis titkunk. Azt beszéltük, hogy Franciaországba megyünk. Európában folytatnánk tovább az életünket, oda nehezen is jönnének át a szüleim és lenne is egyetem, ahol tudnám folytatni a tanulmányaimat. Jess tudna tetoválni és a nyelvvel sem lenne problémája, mert anyanyelvi szinten beszél franciául. Nekem már nehezebben fog menni a beilleszkedés, de az ottani egyetemen is az emberek 99%-a beszéli az angolt. 

Annyira csodálatos lenne, ha sikerülne. 

Most van a félév vége, és "hirtelen ötlet"-ként kezdhetném már ott a következő félévet. 

Már csak egy gond volt, hogy Bryannel ezt hogy közlöm. Már nem éreztem megbánást sem a Jessel töltött napom után sem. Nem volt bennem egy fikarcnyi bűntudat sem a-miatt, hogy megcsaltam volna. Nem is éreztem úgy, hogy együtt lennénk. Évente egyszer ha megdugott és nem is volt olyan mint egy kapcsolat. Nem éreztem semmilyen szikráját sem annak, hogy élvezném a vele töltött perceket. 

Viszont Jessel. Minden egyes pillanat olyan, hogy mármikor újra és újra megismételném azokat.